Blogganat

and you'll begin to wonder why you came

nálam úgy is tavasz van, plusz rá se bírtam már nézni a régi külsőre, úgyhogy itt vagyok-ragyogok :)

2018.02.19. 01:00, Sára

Nincs más hátra, csak előre

Holnap jár le a jelentkezési határidő, így hát nem csodálkozom, hogy most tele van az agyam az orvosival. Az érettségi jelentkezésem már postázva lett, remélhetőleg minden klappol, és május 18-án reggel mehetek számot adni a tudásomról. Egyedül felvin vár még egy hitelesítés, isten se tudja, mire várok.. Talán még nem néztem át elégszer (csak úgy hatmilliószor eddig) minden egyes rublikát.

*na most mikor kinéztem az erkélyajtómon, éppen egy mentőt láttam elmenni*

Kicsit vicces azért, hogy mindenen kattog az agyam, ami csak az orvosival kapcsolatos, leszámítva a kémia érettségit. Még a kolin is erősen gondolkodom hébe-hóba, ugyanis drága nagymamám szerint mindenképpen jelentkezzek. Persze hiába mondom neki, hogy még egyetemre se vettek fel, de akkor is, a kolit azt intézzem el. Hát jó. Nem így megy ez. Majd törődök akkor a kolival, ha megkapom sms-ben az üzenetet, hogy helószia, felvételt nyertél a dotéra. De messze van még július nemtudomhanyadika.

Szerencsémre a stréber énem sem hagy cserben, és jól állunk kémiatesóval, feladatfronton is. Habár elgondolkoztam azon, hogy talán nem kellene végigcsinálni ától cettig az Ötösöm lesz-t, de túl maximalista s egyben makacs lélek vagyok nemet mondani. Ráadásul ez nekem nyugodtságot ad, meg egyfajta biztonságérzetet, önbizalmat, így hiába megy el erre egy csomó időm és energiám, az élő megmérettetésekkor áldom a jó hatásait az előbb említetteknek. Nagyon-nagyon jó érzés magabiztosan előadni a tudományomat.

De aminek a leginkább örülök: van motivációm. Szilárd érzetet ad, hiszen most ez az én biztos pontom. Még ha egy csomó dolgon is kattog az agyam, ráadásul abban a pörgős formájában, hogy hol ide ugrik, hol oda.. Tudom, hogy iszonyatosan sokat kell majd tanulnom. Viszont azt már szépen eldöntöttem magamban, hogy minden vizsgaidőszakos élményemet az ikszedik vizsgaidőszak margójára kezdetű címmel fogom indítani - akárcsak anno Dorina, a szívedbe zárva bloggerinája, aki az egyik legkedvencebb (ha nem a legkedvencebb) blogot vezette, amit eddig olvastam. Viszont valamiért nem rémiszt meg, hogy szobanövény életmódra kárhoztatja az orvosi egyetem a diákjait, bár én már gimiben is azokat a heteket élveztem, amikor mondjuk egy nap három tz-t is írnom kellett. Valamiért ami nehezebb, az nekem könnyebb. Furán vagyok összerakva, tudom jól.
Azt hiszem a lelki megpróbáltatásoktól félek, vagy inkább aggódok a legkevésbé. Persze ha felidegesítenek, akkor ideges leszek, ha igazságtalanok velem, akkor még inkább, de.. Túl fogom élni. Annyira nem tudnak már befolyásolni az érzelmeim, és ez ilyenkor áldás.
De legfőképpen kíváncsi vagyok, hiszen annyira régóta érdekel már ez a világ, és remélhetőleg lesz is szerencsém megismerkedni vele. Beülhetek rengeteg előadásra, ahol végre az ember lesz a téma, lesz egy csomó gyakorlat, amik tök izgalmasak, meg persze boncolás meg minden földi jó. Én is cipelhetem majd a dagi sobottás atlaszokat. Meg a többi dagi könyvet, legyen az bikém vagy élettan. Illetve a jó közösségben is reménykedem. Arról azt hiszem nem regéltem, hogy mennyire gyerekeknek éreztem biosz szakon a körülöttem ülők többségét.. Úgyhogy hátha ennek az ellenkezője fogad majd, és megismerkedhetek pár, vagy még több jó arccal. :)
Szeretném odatenni magam, nem csak tanulás terén, persze legfőképpen ott. Egyébként szerintem elég menő azért, hogy ha jó jegyeid vannak, tanulmányi ösztöndíjat kaphatsz, persze örülünk már a szimpla szociális ösztöndíjnak is. :D Szeretnék annyi mindent kipróbálni, tapasztalni, amennyit csak lehet. Ki akarom élvezni minden egyes pillanatát az egésznek. Persze ehhez legfőképpen fejben kell tennem érte, a többi már csak ráadás. De egyébként ilyen egyszerű. Minden fejben dől el.

Pár évvel ezelőtt alvás előtt mindig elképzeltem magamban, sőt, történeteken fantáziáltam, hogy milyen lesz majd később az életem. Nyilvánvalóan sem személyiségileg, sem külsőségekben (munka, ház stb.) nem tartok még ott, ahol megálmodtam, de legalább rajta vagyok azon az úton, és ez mondhatni ugyanolyan jó. Aztán persze mivel már alvásra sem volt elég időm, így abbamaradt a fejben írás, és picit bánom is, hogy anno nem vetettem papírra a képzeletem művét, de legalább emlékszem rá. Tudom, hogy milyen akarok lenni, mit akarok elérni, és most már tenni is merek mindezekért. Persze az egy dolog, hogy én mit tervezek, az élet azért bőven tartogat meglepetéseket, de most már állok elébe mindennek. Azt hiszem ez lesz a kis mottóm az évben, hogy legyek nyíltabb, bátrabb, bevállalósabb (szerintem nincs más magyar szó ezen kívül, amit jobban utálnék), próbáljak ki új dolgokat, bármit, ami akár a komfortzónámon kívül esik.

Arra a kérdésre viszont nem tudok válaszolni, hogy mi lesz velem, ha nem vesznek fel.. Persze tipikusan ezt is az kérdezi meg, akivel nem tartózkodtam egy iskolai légkörben - mert bizony akivel igen, az tipikusan jobban hisz bennem, mint én saját magamban.

Egyéb: pont 1 hónap múlva lesz a születésnapom, de leginkább azért várom a tavaszt, hogy lecseréljem ezt a dizájnt. Hát igen, sikerült megint ráunnom az alkotásomra, nagyon ügyes vagyok. Mondjuk már fejben nagyban tervezgetem a következőt, ami még kész sincs, már is imádom - kérdés persze, hogy meddig. A szombatjaim pedig a hónap végéig be vannak táblázva, hiszen nagymamám lakását pakoljuk ki gőzerővel, ami annyira nem is borzalmas, amíg be nem állít keresztapám.. Igyekszem minél előbb észhez térni, és beszámolni mindarról, amiről szeretnék.

2018.02.14. 15:40, Sára

temetés

Január 23.-a körül még nagyban csacsogtunk barátosnémékkal arról, hogy pénteken majd bemegyünk a gimibe. Bár ők főként azért jönnének, hogy egyenek, ugyanis én kitaláltam, mondván nem akarok üres kézzel menni, így sütni fogok. Mondjuk valamelyik nap is sütöttem, igaz apai nagymamámmal krumplilángost. Január 24.-én tudtam meg, hogy anyai nagymamám meghalt. Őszintén nem tudnám megmondani hogy mit éreztem, mert az az üresség, de legfőképpen kóma nem nevezhető érzésnek. Főleg a döbbenet, először el sem hittem, bár nem állítom még most sem, hogy teljesen felfogtam volna a helyzetet.

Január 25.-e is erősen bevésődött az emlékezetembe. Reggel 8 előtt már a temetkezési vállalkozónál voltunk, és mivel én írtam minden papírt, köztük a dátumot is ugye. Kicsit fura volt nekem a hely, hiszen a szomszéd szobában koporsók és urnák vannak, plusz ebben a szakmában dolgozni.. Bizarr.

Hihetetlen mennyi ügyintézéssel jár ez az egész. Viszont kényelmes volt keresztapám kocsijában utazgatni, imádom azt az autót. De délután már legalább keresztapáméknál voltunk, a kutyust is meglátogattam, aki miután százszor körberohangálta a kertet, lefeküdt napozni. Még mielőtt indultunk volna, keresztapám telefonált a pappal is, hiszen nagymamám nagy hívő volt, hogy s mint van ez a gyászmise meg ilyenek. Amikor pedig letette a telefont, keresztanyám nagy hangosan megszólal: Ez még pulya! :D Tud néha röhögtetni, az biztos.

Pénteken volt a temetés.

Szeretek vonatozni. Azt viszont már nem szeretem, amikor még az állomásról sem tettem ki a lábam, de már vagy tíz emberke megtalált azzal, hogy ide, meg oda, meg amúgy akárhova elvisz.. Remek, ide jöttem köszi amúgy, hogy kérdezed. Nem pedig akármelyik határon túli városba. Amikor az állomáson talált meg egy férfi, akkor már nagyon erőteljesen nemet mondtam, és a második városra, amit említett, akkor is azt mondtam, hogy ide se! Jobb, ha nem próbálják mondhatni erőszakosan rám tukmálni a fuvarozási szolgáltatásaikat, mert akkor felbírom ám emelni a hangom. Reszkessen meg fusson, ki merre lát, ha kihoz valaki a sodromból.

Amikor nagymamám házához értünk, már minden rokon ott volt, és mivel még nyáron voltam az esküvőn, így nekem mindenki arca ismerős volt, leszámítva a sok fekete ruhát.. Tibi és Marcsi is adott nekem csokikat, azt sem tudtam, hogy köszönjem meg, nagyon cuki gesztus volt. :)

Apropó, még Tibi megdicsérte a sajtos ropimat, hogy finom. Aminek amúgy sajtos rúd a hivatalos neve, de tényleg igazán örülök, hogy ízlett neki.

A templom előtt megérkezett még egy rokonokkal teli kocsi, köztük volt Pisti is, farmerban. Mari erre rászólt, hogy hát fiam, úgy nézel ki, mint egy cigány! Imádom, hogy 50 felett is olyan stílusa van, hogy garantáltan jól elvan az ember a társaságában.

A ravatalozóban nem nagyon voltam magamnál, nem is emlékszem sokra a pap szövegéből, pedig nem egy rövid ceremónia volt.. Annyi rémlik csak, hogy nekem speciel egyáltalán nem jött be az, hogy már konkrétan szentté avatta nagymamámat. Bár ahogy utólag megtudtam, ilyenkor ez a szokás, hogy úgy eltúlozzák a dolgokat, hogy az már zavaró. Nekem legalábbis az volt.

Rengetegen jöttek, és rengetegen nyilvánítottak részvétet. Mivel még kissé mindig kómás voltam, annyira nem zavart a tömeg, holott nem igazán bírom az ilyesfajta fizikai közeledést, kontaktot.

A templomban a gyászmisére még kevésbé emlékszem. De legalább a templom ismerős volt, ugyanis anno nagyim sokat hozott ide minket uncsimmal. Még mindig emlékszem, ahogy ott ülök, ülünk, és csak nézek, mint valami idióta, hogy mi van, mi van.. Még most is nagyon más világ nekem ez a vallás dolog. Bár uncsim mondta, hogy a barátja most volt először templomban, úgyhogy eléggé nézett körbe, hogy hova keveredett, plusz nem értett semmit, bár nem mintha én (vagy más) tudtam volna, hogy mikor kell felállni.. Viszont amikor vége lett, és kimentünk, no meg rendeztük sorainkat, akkor kicsit észhez tértem. Ezer köszönet keresztanyámnak és keresztapámnak, hogy veszekedtek egy sort egymással.

Az étteremben (gondoltam ez szebb kifejezés, mint a tudomisénhol) középre ültem. Habár keresztanyám be akarta foglalni a helyem, utólag, de én szóltam, hogy ott már én ülök. Direkt akartam oda ülni, mert Tibi mellettem volt, de egyébként elszigetelten ültem minden rokontól. Mellettem tesóm, szemben unokatestvérem barátjának az anyja, amellett pedig Jocó.

Egész nap ma ettem először, de akkor is csak pár falat hús (?) és krumplisalátát erőszakoltam le a torkomon, mondván nem kéne kiájulni. Beszélgettem Jocóval erről-arról, megvoltak a tipikus alap kérdések, meg a hűházás, hogy igen, én csináltam a sajtos rudat, meg hogy igen, orvosira készülök. És igen, tudom, hogy a felesége osztályvezető főnővér. Meg ilyenek. Bár nem bántam, hogy utána Tibivel kezdtem el beszélgetni, ő az egyik kedvenc rokonom, bár ezt már nyáron eldöntöttem magamban. Vele azért jobban megtaláltam a közös hangot. Pláne, mikor a kicsit arrébb ülő Mari elkezdte simítgatni a szalvétáját, mire mondta Tibi, hogy nézzem csak, mit csinál, papír helyett jó lesz majd a szalvéta is arra, hogy felírja a receptemet (sajtos rúdét), én meg mondom, hogy mivel, csokival? Ó igen, én még csokitortát is sütöttem..

A szervírozási készségemen még bőven van mit javítani, de hát nulla tapasztalattal rendelkezem mondhatni.. De imádtam azokat a csodálkozó és egyben csillogó-örömködő tekintetű fejeket, hogy ezt TE sütötted? Igen én! Ó ha tudnátok, milyen egyszerű tortát sütni, és az a kis nyomi sajtos rúd az én szememben nagyobb munka, de nem ez a lényeg.. Haladtam szépen, jobbról balra, adtam mindenkinek, aki kért, vagy aki nem volt a helyén, ugyanis az volt a jelszavam, hogy az én tortámból bizony mindenki enni fog! Engem kivéve, persze. Hiszen úgy se volt étvágyam, de legfőképp, nem volt annyi szelet, ahány ember - megjegyzem, nem én szeleteltem a tortát.

Nem tudom milyen érzésnek hívni, de annyira jó, amikor ízlik valakinek az, amit én sütöttem.. Már csak a szimpla látvány hatását is jó látni az arcokon.. Az a tipikus, ááá, csokitorta! Bizony. :) Lényeg, hogy végigjártam az asztalt, kapott mindenki, aki kért, és így maradt 4 szelet. Fontos infó lesz a későbbiekben..

Marcsi kérte, hogy fotózzam le az apai nagymamámat, illetve a tesóját, hogy anyai nagymamám még egyetlen élő testvére lássa őket. Én nem tudom, de annyira félve nyúlok hozzá mások telefonjához, mert nem akarok semmi kárt tenni benne.. Persze a fotózás még ment.

Amikor láttam, hogy anyukám Pistivel beszélget, és amikor meghallottam, hogy már megint az esküvő a téma, hát.. Vannak dolgok, amiktől a másodperc százezredmilliomod része alatt felmegy a pumpa az agyamban. Most viszont nem fogtam vissza magam, és olyan szemét módon viselkedtem, mint még pillanatnyi eszmefuttatásom szerint sohasem. Szóval megszólaltam, hogy elég vicces dolog elvált létére a házasságot reklámozni a másiknak. De tényleg, hagyják már békén szegényt, azért folyamatosan ezzel zaklatni, ő meg tűri, mert jó lélek.. Én viszont akkor is tudom, hogy ez idegesítő, mindig nagyon idegesítő. Legfőképpen meg magánügy. Akkor vesz el majd feleségül valakit, amikor ő akar, amikor megtalálta azt, akivel akar, nem pedig akkor, amikor valamelyik buggyant rokon azt mondja. Komolyan, ezt a szerepcserés gondolkozást tanítani kellene. Vagy legalább reklámozni. Vagy akármi, csak terjedjen!!!

De amúgy a kedvenc részem ez az elbúcsúzkodós, de még fél órákig minimum beszélgetős rész volt. Nem érdekel, mit mondanak Marcsiék, én minden szavunkon csüngök, de komolyan (néha megnézném a fejemet, bár talán jobb is, ha nem látom). Ezt se tudom megmagyarázni, de annyira imádom a távoli, dorozsmai rokonokat, hogy nagyon..

Szerintem ha én nem nyávogok, hogy na de akkor is rakjunk már kaját ennek meg annak, mert hát mert csak, na meg sajtos rúd se maradjon már, szerintem.. Hagyjuk. Szóval pakoltuk a kaját. Tudom, nem írtam le, hogy Jocó miért fekete bárány a családban, de annyit csámcsogott már rajta a család, hogy eh, na. Én amúgy nem ítélkezem. Raktam neki is a sajtos rudamból, habár uncsim mondta, röhögve, hogy na, tegyek már még.. Nem, nem. A maradékot inkább belenyomtam még Mariék dobozába, úgy is belefért. :D Amikor pedig uncsim átadta Jocóéknak a kajacsomagjukat, még számonkérte uncsimon, hogy van-e benne sajtos rúd.. Egyesek szerint ez elég érdekes pillanat volt. Bár én eközben odasúgtam Marinak, hogy inkább nekik adtam a maradékot, ő meg picit hátba vágott, és mosolyogva hozzátette, hogy gonosz vagyok. Hát az lehet!

Mondtam, hogy maradt még 4 szelet a csokitortámból, abból viszont egyet lestoppolt uncsim, így 3-at adtam Marcsiéknak, így jutott a "gyerekeiknek" is. :)

Eleve szó szerint reszkettem bent, mert nagyon fázós típus vagyok, de amikor éppen indulni készült egy rokonokkal teli kocsi, Marcsiék és Mariék, inkább álltam kint, anyukám és keresztanyám mögött, és néztem, ahogy elmennek. Most éppen azon morfondírozok, hogy mennyire sajnálom, hogy nem születtem kicsit humánusabb lélekkel, pedig akkor gyönyörűen át tudnám adni az érzéseimet és a gondolataimat, meg mindent, amit át akarok adni, de hát nem. Én reálos beállítottságú vagyok, és ez van. Viszont ennél az egy alkalomnál -értek ezalatt arra, hogy sokszor nem tudom teljesen kifejezni magam, ahogy akarom- bánom, hogy ilyen vagyok.

A kis alapcsapatunk, kibővülve Tibiékkel és Jocóékkal, folytatta a beszélgetősdit nagymamám lakásában. Teri hozott képeket, úgyhogy albumban is, és fényképezőn is nézegettünk képeket. Imádom, hogy ott a messzi távoli kis településen annyira egyben van a család.. Még úgy is, hogy Tibiék lánya, akiknek pont nyáron voltunk az esküvőjén, kint él a férjével Németországban. De amikor a nagyszobából kinéztem az előtérre, láttam, hogy úgy telefonál vele Tibi, hogy Teri lábujjhegyen a telefon másik oldalához hajtja a fejét, hogy ő is hallja, mit mond a lánya. Nekem ez nagyon szívmelengető kép volt. :)

Még órákig ment a beszélgetés, mikor miről, vagyis inkább mikor kiről.. Aztán elfogytunk, jobban mondva az alapcsapat maradt már csak meg a végére, avagy akiket amúgy is látok egy évben többször. Természetesen pont itt esett meg, hogy bealudtam, de nem kenem arra, hogy keresztanyámék nem éppen izgalmas témákon tudnak csacsogni. :D Bár azt még hallottam, hogy azt mondta rólam, hogy nagyon barátkozós voltam ma. Végül is ez volt a célom, szerettem volna beszélgetni, vagy csak szimplán hallgatni azokat a rokonokat, akiket fél évvel ezelőtt láttam, azelőtt meg már olyan régen, hogy azt csak videók meg fotók bizonyítják, hogy tényleg igaz a sztori.

Hiába aludtam úgy 3-4 órát "este", 9 körül pedig már keltem, ez a kis esti szusszanásom (1-2 óra max.) úgy betett, hogy elég sokáig bambultam a tv-t, de legfőképpen átkoztam magam, hogy sose akkor vagyok álmos, amikor kellene, de hát ez van. Legalább láttam a Hadak útjánt, nagyon-nagyon jó film! Aztán egy horrort, eléggé heh, ez most horror akar lenni? de azért nézem már, ha úgy sem tudok aludni.. Bár benne volt Justin Long, akit csípek, most már "hivatalosan" is. :D Passz, hogy mikor aludtam el, meg mikor keltem fel (ó je, de szeretem mikor a fejem mellett csörög a telefon, mert persze annak ott a helye)..

Tudtam, hogy én nem fogok beszállni a na most kipakoljuk a kisszobát játékba, és úgy is lett. Egyszerűen én már lefáradtam lelkileg, és vártam arra, hogy végre otthon legyek, és feltöltődjek. Most tisztára úgy érzem magam, mint valami kütyü, aminek az akkuja néha lemerül, ami jó pár órányi töltésre szorul otthon. Viszont pihenni kell..

Valahogy rákeveredtünk egy olyan zenecsatornára a tv-ben, ahol retro, 80-as évekbeli zenék mennek. És jött a Modern Talking, amit még uncsim is ismer, úgyhogy nyomtuk nagyban uncsimmal a brother luilui és a többi. :D Persze keresztanyám átjött minket lecseszni, hogy gyász idején nagyon nem illene buliznunk, aztán viszont csak az rémlik nekem, ahogy táncol.. Hát az a kis videó örökre a fejemben marad, hogy lépeget ide-oda, uncsim eltakarja a fejét, mondván jézus úristen, én meg röhögök. :D Persze aztán anyám is átjött lecseszni minket, hogy mire ez a nagy jó kedv, temetés utáni nap.. Hát, mindenki úgy gyászol, ahogy akar, vagy tud.. Legfőképpen pedig magában, hiszen úgy kell.

Lehet fura vagyok, de nekem semmi sem kell nagymamám házából. Bár mivel van jó pár növénye, ellenben nekem csak egy, így majd szerintem belőlük választok. Lehet kicsit megsajnáltam őket, miután uncsim mondta keresztanyámnak, hogy na akkor most jön a sivatagi üzemmód nekik.

Ami nagyon-nagyon jó volt szombaton, az az volt, amikor nosztalgiáztunk uncsimmal. Tök jó, hogy ő is emlékszik még arra, amikor rettenetesen pici korunkban ledobtuk az emeletről nagypapánk papucsát. Persze csak az egyiket. :) Vagy amikor nagyink megzsarolt minket, hogy este 10 után csak akkor honfoglalózhatunk, ha elmondunk vele egy imádságot. Persze akkora nagy szentlelkek voltunk már akkor is, hogy nem nagyon vált be a haditerve. Illetve megszámlálhatatlan emlékem van arról, hányszor ettünk a konyhában, ahol mindig én ültem bent, ő pedig kint.. Most pedig megvolt az utolsó vacsora is, bár nagyim nélkül.

Este hatkor pedig eljöttünk. Éreztem, hogy valamit otthagytam, hogy több dologgal jöttem, és kevesebb dologgal távoztam, de nem tudom, hogy mi az.. És igazából nem is akarom tudni.

Tudom, hogy tökre össze-visszás ez a poszt, gondolkoztam is, hogy leírjam-e az emlékeimet, mert hát amúgy minek, a fejemben örökre megmarad úgy is, de inkább igen, legyen meg, sokszor jó visszaolvasni a dolgokat.. Pláne ha 5 éve történt valami, ami amúgy esetleg a tudatalattim sötétségében fellelhető, viszont amikor visszaolvasok valamit, akkor újra tele lesz képekkel, mindenféle érzéssel meg gondolattal az agyam, és ez tök jó. Néha jó újra átélni a múltat.

2018.02.04. 22:04, simplebird

zenés lista, megint


Uniting Nations - Out of Touch 2004. funky house/eurodance

  1. Freemasons - Love On My Mind • 2005. disco house ~ klikk
  2. The Ian Carey Project - Get Shaky • 2008. electro house ~ klikk
  3. The Disco Boys - For You • 2006. electro house ~ klikk
  4. Michael Gray - The Weekend • 2004. disco house ~ klikk
  5. Supermode - Tell me Why • 2006. house ~ klikk
  6. iiO - Rapture 2001. dance-pop ~ klikk
  7. Alice Deejay - Better Off Alone 1998. eurodance/trance ~ klikk
  8. Alcazar - Crying At The Discoteque • 2000. nu-disco/dance-pop ~ klikk
  9. ATC - All Around the World • 2000. eurodance ~ klikk
  10. Gorillaz - Feel Good Inc. 2005. alternative/funk rock ~ klikk
  11. Thirteen Senses - Into The fire • 2003. alternative/indie rock ~ klikk
  12. Caesars Palace - Jerk It Out • 2002. indie/garage rock revival ~ klikk
  13. Franz Ferdinand - Take Me Out 2003. indie/art rock ~ klikk
  14. Emília Torrini - Jungle Drum • 2008. indie pop ~ klikk
  15. East 17 - It's Alright • 1992. dance/pop ~ klikk
  16. Shocking Blue - Venus • 1969. folk/psychedelic rock ~ klikk
  17. Iggy Pop - The Passenger • 1977. proto-punk ~ klikk (élőő)
  18. Journey - Any Way You Want It • 1981. hard rock ~ klikk
  19. Sahara Hotnights - Alright Alright • 2001. indie/garage rock revival ~ klikk
2018.01.31. 01:40, Sára

Felvételi, megint

Igazából már decemberben elkezdtem írni ezt a bejegyzést, és habár még mindig nem végeztem minden ügymenettel, egy lépést leszámítva, inkább már most közzéteszem a bejegyzést, mert kicsit zűrösek most a napok, de majd jelentkezek úgy is.


Ahhoz képest, hogy két évvel ezelőtt volt porondon nálam a felvételis téma, most annyival többnek tűnik.. De legalább már rutinosan csinálom a dolgokat. Legalábbis fogjuk rá. Első alkalommal nem is írtam erről a témáról egy szót sem, csak a sorrendemet biggyesztettem be, úgyhogy hiányosságomat ezzel pótlom is egyben.

Icipicit aggódtam, hogy mennyivel lesz macerásabb úgy jelentkezni, hogy egy: már nem vagyok gimnazista, kettő: gyakorlatilag még mindig egyetemista vagyok, hiába vagyok passzívon. Viszont kellemesen nyugtáztam, hogy konkrétan semmi plusz teendőm nincs, sőt.. Az érettségimet speciel fel se kell töltenem, ugyanis visszakeresik majd az adatbázisból, tök király. Bár nem nagy munka lett volna nekem feltenni a bizijeim mellett, de édesmindegy. Szóval csak a tanúsítványt kell majd feltöltenem, amit a kémia érettségim végeztével megkapok, és ennyi. Nem több, elvileg.

Dettó 3 helyet jelöltem meg, mint régen, én úgy vagyok vele, hogy nem fizetek a plusz helyekért darabonként 2000 Ft-ot, tök feleslegesen. Már csak azért sem, mert aki anno több helyet is bejelölt, pl. jóbarátnőm, és a legutolsó helyre vették fel, töröltette onnan magát, vagy mi erre a jó szakszó. Szóval nekem 3 hely bőven elég, és igazából többet nem is tudnék bejelölni, bár egyébként 4 egyetem van az országban, ahol orvosira lehet jelentkezni.
A dote az első mindenképpen, mert annyira közel van, hogy még a kolit sem muszáj bevállalnom, ami jó. Aztán jött a szote, mert hát mondhatni ez van még viszonylag közel, aztán Pécs, ami nekem konkrétan az ország másik fele.. Amit mondhatni csak úgy beírtam, bár a sote közelebb áll hozzám, meg a lakhelyemhez szintúgy, de ha Debrecent nem ütik meg a pontjaim, akkor Pestet végképp nem. Úgyhogy ez van, nem hiszem, hogy változni fog a sorrendem.

Ami a legjobban megnyugtat, hogy nem kell eget rengetően kiemelkedő kémia érettségit írnom, mert mondhatni 60% már elég (úgy 430 pontom lenne), persze igyekszek majd minél jobbat alkotni. Ha mondjuk 90% kellene, akkor nem kis pánik lenne bennem. Plusz a szóbeli elég sokat számít (az írásbeli 100, a szóbeli 50), amivel azért lehet húzni bőven. Meg szerintem nem rossz, hogy A, B és C tétel is van, avagy 3 dologról kell jártatnod a szád max. 20 percig, mert biosznál csak A meg B tétel van, aztán ha egyiket nem tudod, kapásból a fele mínusz, ami szívás. Na meg adja az ég, hogy ne húzzak kísérletes tételt - bár érettségin pofonegyszerű és egyáltalán nem veszélyes típusúak vannak, hogy ne robbantsa fel a gyerek magát, a bizottsággal együtt.

Amúgy egész érdekesen változnak a ponthatárok évről-évre (az első 2014-es, és így tovább):
sote: 432, 452, 441, 436
szote: 407, 413, 426, 420
dote: 407, 409, 425, 418
pte áok: 401, 403, 420, 416

Szóval adja az ég, de legfőképp az agyam, hogy összehozzak egy min. 60%-os kémiát, és ne tolják fel az égig a ponthatárt!

Hát igen, ilyen simán ment a jelentkezés az egyetem/szakok részéről, amit az érettségire való jelentkezésről már nem mondhattam el..

Először is szerintem kicsit pofátlan, hogy január közepe után egy héttel rakták fel csak a jelentkezést. Főképp azért, mert megvan a határidő, és február 15.-e után már a kutyát se fogja érdekelni, hogy mit akarsz és hogyan. Ugyanis ha minden tök flottul megy, akkor sem tudsz mindent egy nap alatt elintézni, plusz nem árt a visszajelzés sem, hogy tényleg minden rendben van.

Szóval mi is az ügymenete a dolognak? Online kell kitölteni az érettségire való jelentkezéses papírt (gimiben ezt szépen kinyomtatják neked, és te töltöd ki tollal, visszaadod a kijelölt tanárnak aztán szia). Nekem már ezzel meggyűlt a bajom, ugyanis szimplán csak emelt kémia érettségire jelentkeztem volna, kiegészítő fajtájúra, ami annyit tesz, hogy ebből a tárgyból még nem érettségiztem, semmilyen szinten, ergo eredményem sincs belőle. Na DE van olyan rész, hogy előző eredmények, hagyományos rendszerben, vagy kétszintűben, bla-bla-bla, én természetesen mindenhova nem-et választottam. A következő helyen viszont már azt kellett volna beírom, hogy ezt az eredményem -ami ugyebár nincs-, hogy akarom feltüntetni az érettségimben. Itt pattantak el az idegeim, hogy mégis mi a jó eget válasszak, ugyanis valamit muszáj, holott nincs is eredményem? 4 nap múlva válaszoltak csak a levelemre,  habár 1 nap múlva kaptam egy olyan emailt, hogy köszönik szépen, hogy írtam nekik, majd válaszolnak. Köszöntem a gyorsaságot, másrészt hamarabb rájöttem már, hogy kijavították a hibát, így már régen ki volt nyomtatva a papírom, amikor olvastam a javításról.

Úgyhogy végre szépen ki volt töltve minden, ki is nyomtattam, bár ez se ment annyira flottul, de megvan és ez a lényeg. Ezt a jelentkezős papírt már csak szimplán dátumoznom kellett meg persze aláírnom. 4-ből 1 pipa. Ehhez kellett még két fénymásolat, egy az érettségimről, egy pedig az utolsó éves bizimről, amiben ugye fel van tüntetve, hogy mehetek érettségizni. A negyedik pedig afféle igazolás arról, hogy átutaltam azt a szép kis összeget (momentán ebben az évben 35 ezer) az oktatási banda számlájára. Ezzel kapcsolatban is írtam egy emailt, mert nem igazán volt kedvem járni egy kört a bankban csak emiatt, de szerencsére netbankon keresztül is ki lehet fizetni ezt a szép összeget - persze erről az útmutatóban egy szót sem ejtenek. Ha pedig minden papír megvan, tértivevényesen fel kell adni postán a kormányhivatalnak. Bár lehet online végezni ezt is, de én túl bonyolultnak (!) találtam ahogy nézegettem, meg már úgy is kinyomtattam mindent. Őszintén, én úgy képzeltem, hogy személyesen kell bevinni, hisz így gyorsabb, plusz a lelkem is nyugodt lehet, hogy én már részemről mindent elintéztem, de neeem, postázzunk.. Akik dettó nem a gyorsaságukról híresek.

Úgyhogy ennyi lett volna az ügyintézéses része a dolognak. Látva ezt az összeget nagyon áldom az eget, hogy anno letudtam a biosz emeltet, és még jó is lett bár nem kicsit nyavalyogtam miatta, mert csak 89, hát fujj milyen rossz ez. Azért 70 ezer forintot kérni két emelt érettségi miatt kész rablás. Ó, meg persze passziváltattam is, pont akkor volt eszemben, amikor elérhetővé tették a kérvényt. Úgyhogy részemről minden rendben, most már csak a megmérettetés van hátra.

2018.01.29. 20:10, Sára
Elejére | Újabbak | Régebbiek | Végére |
 
Simple Bird

Üdv a blogomon!
Egy vidéki kisvároskában élő 21 éves lány vagyok. A legnagyobb álmom, hogy medika lehessek, így szeptembertől terveim szerint orvostanhallgató leszek. Imádok olvasni és ebből kifolyólag könyvekre költeni a félretett pénzem. Kedvelek mindent, aminek köze van a biológiához és a földrajzhoz, egyszóval természethez. Imádok sétálni és biciklizni. Nem kávézom (álmos leszek tőle!), nálam a forró csoki a befutó. Nem vagyok édesszájú, de nem bevallottan szeretek sütni. A magyar mellett angolul és németül is értek. Amióta az eszemet tudom blogot írok, pedig imádok kézzel írni..

FőoldalBelépés Corpus callosum

 
Olvasnivaló

Orvos leszek
Delírium
Ninette blogja
Nervus Vagus
The Mokka Pot
Roni Does
Szívedbe zárva
Victoria Sweet

 
Blogról

2013.08.24.-től kezdve blogolok ezen az oldalon jószerivel megállás nélkül. Naplóhoz hasonló stílusban írok, azaz főképp arról, hogy mi történt velem, enyhén ambiciózus lelkem révén sok szó esik a gimiről/egyetemről. Valamikor meg másról.
Általában igyekszem saját képeket biggyeszteni a blogbejegyzéseimbe, amelyek jobb esetben fényképezőgéppel, rosszabb esetben pedig a telefonommal készülnek.
A fejlécet én csináltam Photo Filtre Studio X-el, a kód alapját még anno az aranymeli.gp-ről vettem, amit azóta már számtalanszor átírtam.
Apropó, a helyesírás elsőbbséget élvez. :)

 
Ihletforrás

világjárós lista
• szerkesztői pályafutásom
• szobám
• sütés, főzés, miegyéb
• ausztriai kiruccanás
felvételi
egyetemi tippek

 

 


Avon vásárló vagy de unod, hogy a tanácsadód várat állandóan? Esetleg eltûnt? Az Õ kedvezményeit inkább te vlltanád be??    *****    Kérlek segítsd egyesületünk munkáját az adód 1%-kal. Nézd meg a rendezvényeinket is. 2018. március 24.-én várunk!    *****    A HUN-Tv kezet nyújt: Az Élet Magazin elõadásai, köztük Asztrológia elõadásom    *****    Olvasód leszek! Nyerj 100 Kreditet! Gyere ha szeretsz Olvasni.    *****    Farmasi - Antiallergén szépségápolás, babaápolás, háztartási szerek, bio kozmetikumok    *****    Mit gondolsz a Valentin napról? Ünnepled? Felháborodsz? Ajándékozol? Posztoltál már róla? Mutasd meg!    *****    Versenyeznél? Építenél új portált? Milyen témában? Milyen nyeremény motiválna? A TE ötleteidre is kíváncsiak vagyunk!    *****    A karma megnyilvánulásai    *****    MARGOT ROBBIE HUNGARY! MARGOT ROBBIE AUSZTRÁL OSCAR JELÖLT SZÍNÉSZNÕ MAGYAR RAJONGÓI HONLAPJA! MARGOT ROBBIE HUNGARY!    *****    Lovak szerelmeseinket itt a helye! Tartozz te is közénk! KATT!KATT!KATT!MEGÉRI!KATT!KATT!KATT!    *****    Részletes személyiség és sors analízis,ajándék 3 év elõrejelzés,ingyenes konzultáció,ahol megbeszéljük a kérdéseid Katt!    *****    Születési horoszkóp + 3 éves elõrejelzés + biotérkép, 3000 Ft.Az ajándék,teljesen ingyenes konzultáció,rendeld meg KATT!    *****    Aktív videojáték honlap! Ingyen G-portál kreditek csak a készlet erejéig! Ne maradj ki te se belõle! Kattints ide! <3    *****    Kapható a VÖRÖS HÓ címû regény. Kaland és rejtély az örök fagy birodalmában. VÖRÖS HÓ. Részletek a weboldalon!    *****    Új letölthetõ olvasmányok:28 nap varázslatban A fénytest A kulcs A titok A tizedik felismerés A lélek anatómiája A csend    *****    Még nagyon az év elején járunk, most rendelj születési horoszkópot az ajándék 3 év elõrejelzés és ingyenes konzultáció!!    *****    Pánikenyhítõ poszt a Histórián. Superuser jelen. És TE merre jársz? Kattints!    *****    SIMONA | az Isten áldjon, Esperanza! Lolájának fõszereplésével | SIMONA | a jelenleg futó legsikeresebb argentin sorozat    *****    Marculábi cica tíz éves lett! Ünnepeljétek meg a születésnapját a Mesetárban Marculábis ujjbábokkal! Boldog szülinapot!    *****    ***Munkalehetõség! Magyarországról, Szlovákiából, Csehországból keresünk, MLM vezetõket és tanácsadókat! ***