Blogganat

Goodreads

Szépen eltelt a 2016-os év is (olvasás tekintetében), előre kitaláltam már, melyik az a 20+3 könyv, amit idén el akarok olvasni (lista). Ebből habár 17 csücsül a polcomon, viszont csak 5-öt olvastam el. Bár az mindenképpen pozitív, és örülök is neki, hogy 26 könyvvel zártam az évet, amelyek közül a többséget nagyon megszerettem.

Eléggé változatos a lista, mert nem csak szimpla regényekből áll. Van egy szem kötelező, Kafkától az átváltozás, elég groteszk, habár nem rossz (meg nem is hosszú). Angolul is sikerült olvasnom, igaz, hogy az oxfordos kis angol könyvek nem a hosszúságukról híresek, de nekem ennyi épp elég volt az angolból.. A Black Beauty-t olvastam el, nagyon szeretem ezt a történetet (a filmet is). Van 3 bioszos könyv, ezek közül a Szívügyek tetszett legjobban, talán azért, mert ez az egyik kedvenc szervem, bár tény, hogy a belek is érdekesek. Az Önbizalom c. könyvem kicsit vakvágány, mert nem ilyen könyvre számítottam (tele rajzokkal, képekkel, minimális szöveggel), de mire a végére értem, már nem bántam, hogy megvettem.

Egészen az érettségiig egyáltalán nem vittem túlzásba az olvasást, az egyetlen egy megemlítendő könyv (amit ráadásul születésnapom előtt olvastam) az a Kívánságvarázslat. Hiába mesekönyv, én élveztem, szerintem még jobban is, mint anno az "alapműveket". Plusz már maga az ötlet zseniális volt, hiszen kit ne érdekelne, hogy a mesehősök élete hogyan folytatódott?

Az (írásbeli) érettségi után első dolgom volt olvasni, A nő mosolyával kezdtem, egyszerű kis romantikus sztori (szerintem az álszerző könyvei közül a legjobb). Majd jött megint egy mesés történet, a Sorok között, aminél nem csak maga a cselekmény érdekes, hanem az is, hogy a szerzőnő a lányával együtt írta a könyvet. Sajnos olvastam olyan könyveket is, amiket nagyon nem szerettem, de mivel én nem tudok könyvet félbehagyni, akármilyen rossz is, így a Szarvakat és az Expedíciót is végigszenvedtem (rosszabbra értékeltem őket, mint Kafkát). A libriben nézelődve (nálam ez ritkaság, alexandra párti vagyok), megakadt a szemem a Párválasztón, és megvettem, pedig nem terveztem, mert nekem általában a nagy sikerű, mindenkinek bejön típusú dolgok nem tetszenek (lehet lelőni, de se a Twilight, se a Gyűrűk ura, se a Star Wars nem érdekel annyira, hogy megnézzem, még a Harry Pottert se láttam végig, habár Az éhezők viadalát megnéztem, de ez sem varázsolt el). Na de ez a Párválasztó trilógia valami isteni, megállás nélkül olvastam őket, nem tudtam letenni, hogy tettem volna le, egyszerűen beszippantott magába a könyv! Már nyugodt szívvel kedvencet akartam aratni, mire elolvastam az Edenbrooke c. könyvet, amit nagyon-nagyon imádtam, és olyannyira beleéltem magam, hogy még meg is könnyeztem egy alkalomkor, pedig én könyvön még sosem sírtam.. Persze voltak átlagos könyvek is a kezemben, mint a Bombasiker, meg az átlagos és kedvenc közöttiek, mint a Vajon létezik szerelem első látásra? és a Mi lenne, ha..  Jane Austen nélkül sem telhet el egy év nálam, 2-3 nap alatt sikeresen kiolvastam a Mansfield Parkot, ami több, mint 600 oldal. Picit több idő kellett viszont az évem leghosszabb könyvének (840 oldal!), a Szabadulásnak, de főleg azért, mert hol szerettem olvasni, hol pedig félbehagytam inkább, mert annyira nem kötött le.

A veled minden hely ragyogót is szerettem, mondjuk inkább azért kedves számomra ez a könyv, mert beiratkozásra menet (és jövet) olvastam a vonaton, illetve egy fejezetet a Tisza parton.
Az egyes laborom után betévedtem (erős kifejezés) a szegedi alexandrába, konkrét könyvet nem kerestem, csak nézelődtem, hogy a vonatútra jó lenne valami olvasnivaló. A jó ég megszánt, és megtaláltam a Sorok között folytatását, a Lapról lapra c. könyvet, amit ugyanúgy nagyon élveztem, és nem tudnék választani, melyiket jobban..
Ráérős napjaimon, késő este a kolis tanulóban is olvastem egyszer, A boszorkányfiút. Már olvastam, de nagyon a kis kedvencem ez a könyv, szerintem az egyetlen fantasy könyvem is amúgy..

Már decemberben, szintén Szegeden vettem meg az Időhurok c. könyvet, amire a múltkor csak úgy rátaláltam. Időutazásos sci-fi, én már ennyivel is beértem volna, de egy csúcs ez a könyv, most éppen anyukám olvassa. Nagy meglepetés (jó, inkább az év meglepetése) volt nekem a Ready Player One, ugyanis csak azért vettem meg, mert a története nagyon ismerős, régen láttam ehhez hasonló filmet, amit hiába kerestem, sose találtam meg.. A sok utalás ellenére (jó, ha kettőt értettem a kétszázból) csak ámultam, hogy mekkora képzelőereje van a szerzőnek, valami csúcs egy könyv, de hát bestseller.. Évem legutolsó könyvecskéje egy egyszerű, romantikus sztori, A világ végén megtalálsz, ahol a leges legvégéig nem jöttem rá, ki is a névtelen levélíró, és szeretem, ha egy könyv meg tud lepni.

A 2017-es évre nem igazán szeretnék tervezgetni, csak annyit, hogy a 20-as számnál lejjebb nem szeretném adni a szintet. :)

2016.12.29. 22:00, Sára

Kétségek..

Hol is kezdjem a témát, mert elég mélyen, és elég régóta gyökeredzik.. Hát, akkor talán ott, a legelején.

Mindig csodáltam azokat, akik x éve óta tudják, hogy mik szeretnének lenni, és céltudatosan is haladnak az útjukon. Én persze sose tudtam igazán, mi szeretnék lenni, mi az, amit több évtizeden keresztül tudnék ténylegesen csinálni, avagy elképzelni magam benne. Így hát konkrét cél híján elég béna indokokkal választottam valamit, aminek köze is volt a jövőmhöz (kivétel persze mindig van).

Nyolcadikos voltam, lövésem sincs már, hogy az évben mikor kell kiválasztani, melyik gimiben akarunk továbbtanulni. Persze lehet kapni ilyen könyvet, amiben a környék összes gimibe benne van, a szakjaikkal, felvételi követelményekkel stb. Átolvasgattam, de lövésem se volt, hogy hova kellene mennem. Persze muszáj volt választani, és nagy röhej, viszont szerintem nincs rajtam kívül  olyan ember, aki olyan indokkal választott volna gimit, mint én.. Ó, barátnőm ebbe jelentkezett, akkor megyek én is oda! Végül is nem rossz suli, plusz kezdő angolos szak, pont jól is jönne nekem, hogy nyelvből semmi tudásom sem volt, tényleg, egy épkézláb mondatot nem tudtam volna lefordítani helyesen (teszem hozzá, hogy barátnőmön kívül mindenki az én szintemen volt, hála az akkori ofőmnek, aki konkrétan semmit nem tanított, nagy szívás). Úgyhogy így kerültem én gimnáziumba. Meg persze úgy, hogy írtam egy nem annyira jó felvételit, meg nem annyira jól sikerült a szóbelim sem, de felvettek. Őszintén szólva (így utólag persze, okosabban) tökéletes választás volt, habár ezt az első évben nem így gondoltam, kis híján le is léptem, de a végén.. Nincs rá szó, oda nőttem, és kész.

Telnek-múlnak szépen a gimis évek, és egyszer csak eljött az az idő is, amikor fakto(ka)t kell választani. Nem agyaltam sokat a kis papírka fölött, hogy mit írjak be, három tantárgyat szerettem csak igazán, de tudtam, hogy a töri az némiképp tanárfüggő, másrészt kit nem érdekel a történelem.. Szóval biosz-föci. Hát ez az egyik típusa annak, hogyan NE válassz faktot. Legalábbis a biosz még rendben van, hisz ez az az irány, csak és kizárólag, amiben el tudom képzelni magam. Na de földrajz.. Nem mondom, hogy nem szeretem, de ez is tanárfüggő volt, kicsit-nem kicsit, és szerintem jobban kedveltem azt, hogy ez megy nekem, mint amennyire ténylegesen szerettem a tárgyat. Bár általában az megy inkább, amit kedvelünk, de én ebben tudok kételkedni.. Szóval hogyan is kellett volna nekem faktot választanom anno.. Hát úgy, hogy végre az életben csak felismerem igazán, mit akarok csinálni, milyen szakot kell elvégezni hozzá, és annak a szaknak mi a felvételi követelménye. Hátulról megyünk előre, nem előről hátra.. Ez már csak ilyen.

A faktválasztás persze egy dolog, de utolsó évben már pofán csap az egyetemre való jelentkezés, illetve az érettségi (habár mondjuk én akkor kaptam a legnagyobb sokkot, amikor megérkezett az emeltes érettségikre való behívó levélke). A szakválasztást konkrétan úgy elintéztem, mint a faktválasztást. Ó, biológia, azt szeretem, akkor legyen az. Konkrétan ezzel a mondattal leírtam mindent. Persze azt is kötelező tudni, hogy mi az, amivel találsz munkát (bár manapság itthon..), meg persze el is tartod magad a fizetésből. De hát külföldre is lehet menni, ugyebár (mondjuk áldom a jó eget, amiért inkább törtvényt hoznak arról, hogy itthon tartsanak, mintsem fejlesszék mondjuk.. úgy mindent, de hát ugyebár nem nyilvánvaló okok azért vannak, nem is szaporítom erről a szót, egyébként sem szoktam, mert felesleges).

Meg persze az sem kis tényező, hogy milyenek a képességeink. Mennyire hisszük el, hogy meg tudjuk csinálni.. Milyen a hangulatunk, amikor épp elő kell adni a tudományt. És persze a szerencse, mert az mindenhez kell! Na meg nem árt némi "előny", hogy is fogalmazzam meg ezt.. Tudod, hogy miben kell teljesíteni, na jó, inkább példálózok, méghozzá az érettségivel. Magyarból pl. ha rossz a helyesírásod, egy jegyet is elbukhatsz, vagyis kb. majdnem, azt hiszem 15 pontot lehet levonni max., ami szerintem iszonyat sok, egy hiba, -1 pont.. Bár mondom én, aki egy pontot se bukott el ezen. Akkor ott a matek. Az isten áldása a négyjegyű, persze tudni kell használni is, nem egy ember bukott nálunk matekból. Vicces amúgy, de azt tanácsolta nekünk a matektanárnőnk, hogy inkább bukjunk meg, mint kettest írjunk, ugyanis szóbelivel fel lehet húzni 3-ra. Mit ad isten, így is lett a kis bukottainkkal.. Töriről nem tudok mit mondani, az atlasznak is úgy örültünk, hogy vihettük írásbelire, de én pl. semmi hasznát nem vettem, nem is tudom, mire használhattam volna..

Vissza a témához. Ez volt az első félévem az egyetemen, rengeteg új dologgal, s bár tudtam alkalmazkodni, és nem teljesítettem rosszul sem (annyira), nem mondanám, hogy élveztem. Vagy legalább kicsit is kedveltem volna, csak úgy.. Voltam. Persze sok a felesleges nem bioszos tárgy, de hát izé. Szeretem a növényeket, meg az állatokat is, érdekesek, satöbbi satöbbi, de nekem az ember téma a kedvenc, a minden, a szerelmem.. Még egy újabb igazság, a koliban nem volt olyan hét (napot azért nem merek mondani), hogy ne jutott volna eszembe, hogy mehettem volna orvosira is. De csak volna. És amíg ez a szorgalmi időszak alatt csak így-úgy jutott eszembe, az elmúlt napokban máson sem jár az agyam, csak ezen. Hogy nekem orvosira kell mennem.

El tudom képzelni magam orvosként, persze kutatóként is, de ez olyan szinten nem vonz.. Persze leírhatatlanul jó lehet új dolgok után kutatni, amivel akár egy betegség ellen gyógymódot lehet találni, viszont a laborozás, petri csészézés, pipettázás stb. stb. nem vonz. Nem tudnám 20 évig csinálni. Habár az orvosi ellen is van bőven ellenérvem, hisz kémiából emelteznem kellene, meg persze még előtte fizetnem érte, elintézni a papírmunkát, no de akkor is. Régen is vonzott az orvosi, de én hülyén nem mertem kémia faktra menni, mert nincs nagy (ö..) tudásom. Nem kicsik a ponthatárok orvosin, szóval min. 60%-ot írnom kellene, hiába lett szupercsúcs 89%-os emelt bioszom. Egyik dolog.. Ha felvesznek, az már kb. fél siker (értelemszerűen a közelebbi egyetemet választanám, és bejárós lennék, mert a koli az nagyon nem az én világom). Tanulhatok, mint a güzü, 6 évig, jobban mondva 5, úgy, hogy nyaranta sok-sok órát kórházban gyakorlatoznék. Meg persze egyetem után nem pár év a rezidenskedés sem. Nagyon-nagyon, iszonyatosan rengeteg sok energiabefektetést igényel az orvosi szak, viszont, még így is jobban vonz.. Egyszerűen érzem, hogy ezt tudnám csinálni. A fizetést meg hagyjuk, ez már tényleg a szóra se érdemes kategória.

De nem is én lennék, ha nem kételkednék.. Mert szuper az orvosi, de nem elég okosnak lenni, hullákat is kell boncolni. Erről meg nincs tapasztalatom, hisz életemben egyetlenegyszer boncoltam, az is csak egy "szív" volt, nem élő (bár nem tagadom, élveztem). Szót kell érteni a betegekkel.. A magyar egészségügy katasztrófa. És persze nem 8 órás munkaidő van. Tűt kell szúrni a betegekbe, vért kell venni, na meg ott a sebészet..

Fogalmam sincs amúgy, mi tart vissza, úgy isten igazából.. Nem tudok dönteni. Legalábbis arról nem, hogy mi legyen, szerintem a következő félévet még elkezdem, aztán közben majd eldöntöm végleg, hogy maradok-e, vagy új életet kezdek. Csak agyalok össze-vissza, de a 2017-es év már az az év lesz, amikor kitalálom, mit kezdek magammal!

2016.12.28. 23:30, Sára

Hol volt, de inkább hol nem.. Karácsony.

Nem vittem túlzásba a blogolást manapság, de egyrészt kb. tényleg semmit nem csináltam, másrészt meg írni se nagyon volt kedvem. Apropó, a goodreadsos kihívásom, meg az ez évi teljesítményem is rögzítésre vár még, mert én nem tudok elmenni szó nélkül amellett, hogy 26 könyvet sikerült elolvasnom az évben (aminek még nincs vége).

Szemernyi karácsonyi hangulatom nem volt, bár nem is nagyon tettem ennek az érdekében semmit. Könyvjelzőztem pár receptet, de még a hozzávalókért is lusta voltam elmenni.. Egyébként nálunk van hó (meg tudtommal Szeged környékét leszámítva az Alföldön mindenhol), úgyhogy kicsit félve gondolok most a biciklizésre. Az egyetlen dolog, amivel álltam valahogy, azok a karácsonyi filmek. 4-et töltöttem le (igen, nagy mennyiség), ebből is csak 2-őt sikerült megnéznem, a Kelekótya Karácsonyt (nem tudom, mit imádok ebben), illetve az Udvarlót karácsonyra (ezt többet nem nézem meg..). A Jégvarázs is megvan, de nincs túlzottan kedvem hozzá, viszont a Ház a tónált ma mindenképpen meg fogom nézni. És részemről ennyiben ki is merült a karácsony. Habár honfoglalózásgatások közepette sikerült nem egy maréknyi zselés cukrot, illetve valami konyakmeggy szerűséget felfalnom, pedig nem vagyok ennyire pusztítós.

Bár szerintem az is rátett egy lapáttal a dologra, hogy most nincs fánk. Azért nem egy kicsike városban lakunk, még keresztapámék esetében elhittem, hogy nem találtak fát, na de nálunk? Anyukám tud valamit, bár általában mindig tud, veszélyes vele bárhová is menni. Mondjuk nekem valahogy nem sikerült letargiába esnem amiatt, hogy nincs egy dagi, kb. 2 méteres fenyőnk, amit persze jó érzés feldíszíti, aztán bámulgatni, úgy 1-2 hónapig (nálunk rekord ideig szokott állni a fa). Bár mivel kb. hangulatom sincs, plusz a nappaliba amúgy se nagyon járok az én lelkemben nem hagyott olyan mély gödröt ez a tény. De csak én vagyok kivétel.

A szokásos karácsonyi tortúrát, jobban mondva rokonlátogatást is sikerült túlélnem, pedig egyik se volt jó.. Bár legalább csak az apai nagymamám tette fel a kedvenc kérdésemet, hogy van-e már barátom. Hát fúú, még nem találtam igazán frappáns választ erre a kérdésre, de van még egy évem agyalni a válaszon. Hatásosnak kell lennie, hogy soha többet ne halljam ezt a kérdést, mert á, amolyan nem csak a gyomromban forgatnak kést, hanem az agyam is érzetet kelt. Annyi minden mást lehetne kérdezni, hiszen ebben az évben érettségiztem, kezdtem meg az egyetemet, de nem, nem ez a fontos. Egyébként apai nagymamámnál az ebéd után konkrétan bealudtam, bár amúgy se vonzott az a tény, hogy apám közelében legyek, bár próbálkozott beszélni velem, de hiába, engem már ő nem érdekel.. Foglalkozzon magával, ahogy mindig is.

Tegnap pedig az anyai rokonokhoz utaztunk. Apropó utazás, kicsit unom már, hogy minden évben mindig nekünk kell menni, unalmas és fárasztó. Mondjuk én vagyok furán kalibrálva, hiszen jobban kibírok egy 315 km-es utat, mint egy 60 km-est. Azt hittem megedződök majd, hát, nem. Bár a mostani "gyorsvonatot" azért is nagyon csíptem, hiszen mindig bemondta (meglepően nem a kalauz), hogy milyen megálló, jön, illetve melyik a következő, és mivel konkrétan 5 percenként megálltunk, már nem kicsit az agyamra ment a dolog. City-n ilyen legalább nincs, hiszen a kalauz mondja be, mi a kövi megálló, már ha jó az a kis gép, ami amúgy általában nem (haha), úgyhogy nyugalom van. Na meg kényelem, ez a vonat úgy rázkódott néha, azt hittem szétesik.
Ami jó volt a napban, az a pár percnyi kutyasimogatás volt, imádom keresztapámat, amiért mindig van ereje új német juhászt venni, hisz az előző mind agyon volt szeretgetve (részemről pláne). A nap további része viszont, hajj.. Bár még annak is örülök, hogy uncsimnak kivételesen nem volt itt a barátja (egy élmény alapjárat, az már a másik dolog, hogy kb. minden évben más van). Így se beszélgettünk többet, sőt, semennyit. Habár keresztanyám se vitte túlzásba a beszélgetősdit velem, ugyanis csak azt tárgyaltuk meg, hogy mikor laboron voltam, pont ráláttam a dómra, és milyen jó nekem, hogy ilyen szép az egyetemvárosom, mindig féltékenyen gondol rám, amikor én ott vagyok. Bezzeg az x-faktorról, meg egyéb baromságokról fél órát is elbírnak csacsogni anyámmal. Jajj..
Örültem, mikor a nap végére értünk, és mehettünk haza. Úgy le voltam fárasztva, hogy konkrétan annyi erőm maradt, hogy csak simpson családot néztem este.

2016.12.27. 05:30, Sára

Ha már nincs karácsonyi hangulatom

Totál más designt szerettem volna alkotni, mint az előző, és szerencsémre sikerült. Remélhetőleg a fejlécet is egyhamar összehozom, elég jó (lovas) képeket találtam hozzá.

2016.12.23. 03:50, Sára

Tantárgyaim

Nekem sincs jobb dolgom, mint karácsony előtt 2 nappal a tantárgyaimról írni, de hát az az igazság, hogy nem igazán történik velem semmi, a kedvem szokás szerint nincs a toppon, semmihez sincs kedvem (igen, már több, mint egy hete itthon vagyok, és még mindig nem tanultam egy szót sem egyik vizsgámra sem), viszont a blogolás az hiányzik. Meg valamit a kinézettel is szeretnék már kezdeni, mert már kicsit meguntam.. De a lényeg: (fontos tudni, hogy a drága egyetemen kettest általában 50%-tól adnak, ritkábban 40, 60). Ahova tettem csillagot, az vizsgás tárgy (néhány esetben megajánlott hála a jó égnek van).

2016.12.22. 14:00, Sára
Elejére | Újabbak | Régebbiek | Végére |
 

Simple Bird

Először is: Üdv a blogomon! Másodszor pedig igyekszem körülírni magam pár szóban. 20 éves, biológia szakos egyetemista vagyok. Imádok olvasni (és könyvet venni), akár egy 500 oldalas könyvet is kiolvasok egyhuzamban. Ha tehetném, mindenhova biciklivel mennék. Nem kávézom, nálam a forró csoki a befutó. Amióta az eszemet tudom, blogot írok..
>> Főoldal
>> Belépés

 
Lópatkók

>> Orvos leszek
>> Bloom paradise
>> Őrizd az álmod
>> Ninette blogja
>> My world is the sky
>> Dreaming for a life

 

 


Egy 27 éves lány gondolatai, véleményei és minden más, ami a blog témakörbe tartozik. Ha van kedved, nézz be!    *****    ÚJ ÉV ÚJ KEZDET.. VADONATÚJ KÜLSÕVEL VÁR AZ ARROWOLICITY.GP! MAGYARORSZÁG EGYETLEN OLICITY RAJONGÓI OLDALA! VÁRUNK!    *****    Önismeretre tanít az asztrológia ismerete, konkrét kérdésre ad választ a HORARY. Légy a magad Asztrológusa!    *****    AGNES-KONYHAJA -> RECEPTEK, KÉPEK, INSPIRÁCIÓK <- ÁGNES-KONYHAJA    *****    Adó 1% felajánlás 2017, technikai számok - &#8222;Technikai számok 2017&#8221; egyházak listája    *****    ARIANA GRANDE rajongói oldal! ** ARIANA GRANDE rajongói oldal!    *****    Supernatural - Odaát - Érdekességek, Extrák, Információk a sorozatról - Minden, amit tudni szeretnél - Supernatural -    *****    A csillagjövõ portál szeretettel vár sok ezoterikus olvasmánnyal,meditációkkal,szoftverekkel,megrendelésekkel. Nézz be!    *****    Betegségek megelõzése illetve gyógyítása gyógyszer nélkül.    *****    Plastic Tree fanoldal újranyitva! Plastic Tree fanoldal újranyitva! Plastic Tree fanoldal újranyitva! Plastic Tree fanol    *****    "A legjobb kiút mindig az, amelyet végigjársz." Inspirációk tõlem, nektek. (:    *****    Nevezz A tél weboldala honlapversenyre. Értékes nyeremények várnak rád! Összes nyeremény 2.000 kredit. NE HAGYD KI! :D    *****    ASZTRO-suli - INGYENES ASZTROLÓGIA OKTATÁS az alapoktól, bármikor elkezdheted!    *****    Bûbájos boszorkák - Vajon tényleg folytatódik a sorozat? - Charmed - Extrák - Érdekességek - Folytatódik a Charmed?    *****    Szeretsz képeket szerkeszteni? Akkor már nyisd is meg a képszerkesztõdet, és készíts bannereket a versenyünkre!    *****    FURRY FANDOM | ANTROPOMORF ÁLLATOK | FURRY FANDOM | ANTROPOMORF ÁLLATOK | FURRY FANDOM | ANTROPOMORF ÁLLATOK    *****    Ha lenne lehetõséged egy vagy kettõ szupererõt választani magadnak, melyiket választanád? Írd meg most!    *****    Jrock Fanfiction Fansite! Yaoi, Real Person Slash történetek kedvenc jrockkereiddel! Gyere, regisztrálj, olvass nálunk!    *****    Rengeteg új kép és információ Magyarország elsõszámú Ötven árnyalattal foglalkozó honlapján! Kattints a friss hírekért!    *****    Plastic Tree fanoldal újranyitva! Plastic Tree fanoldal újranyitva! Plastic Tree fanoldal újranyitva! Plastic Tree fanol