Simple Bird

Először is: Üdv a blogomon! 21 éves lány vagyok. Elsőéves biológia szakos egyetemista voltam/vagyok, de nagy terveim közt szerepel átjelentkezni az orvosira, mindenekelőtt egy évet hasznosan eltölteni előtte. Imádok olvasni és könyvet venni, meg persze zenét hallgatni és filmeket nézni. Kedvelek mindent, aminek köze van a biológiához és a földrajzhoz. Imádok sétálni és biciklizni. Nem kávézom (álmos leszek tőle!), nálam a forró csoki a befutó. Amióta az eszemet tudom, blogot írok, pedig imádok kézzel írni..

Főoldal Belépés Blogíró

 

Olvasnivaló

Orvos leszek
Delírium
Ninette blogja
Bloom Paradise
Engel blogja
My world is the sky
Dreaming for a life
Roni Does
Szívedbe zárva

 

Blogganat

Könyvek..

Nagyon szeretek olvasni, és szintúgy nagyon szeretem könyvekre elkölteni a pénzem, így nem csoda, hogy már egy mini könyvtárat tudhatok a magaménak. Bár ebben nem csak az olvasásimádat játszik közre, hanem az is, hogy elég sok stílus, téma érdekel. Meg persze könyvből sosem elég, mindig tudnék újat venni. Aztán persze veszek is. :)

Mivel éppen a Bőrügyeket olvasom, így ezzel a triumvirátussal indítom a sort. A Szívügyek a kedvencem, elöljáróban a szerzőjéről annyit, hogy 1 évig a SOTE-n tanult cserediákként, és remek stílusban ír. Abszolút érthetően van elmagyarázva minden, egyáltalán nem száraz, hanem olvasható, érdekes az anyag, nem csak ebben a könyvben, hanem a másik kettőben is, bár én örültem volna kicsivel több, mélyebb anyagnak, de hát ahhoz egy tankönyvet kellene felcsapnom, nem ilyesmit. A Bélügyeket olvastam először, de ez jött be legkevésbé, főképp azért, mert javarészt a bélbacikról van szó benne.

Ha már témánál vagyunk.. Van egy pár bioszos könyvem, a Családi egészségügyet még anno biosz versenyen nyertem, eléggé nagy és súlyos könyv, tele van ilyen-olyan betegség leírásával, illetve pl. a szívbetegségek előtt írnak pár szót magáról a szívről is, na meg elég jó (meg nagy és színes!) ábrák vannak benne. A csodálatos emberi testet egy antikváriumban találtam, úgy 40 éves könyv, de sokszor forgattam anno, kicsit egy kaliberű nekem a mozaikos könyvekkel. De megvan a híres-neves két kötetes biosz könyv is, amit a biológia tanárok "istene" írt, Dr. Szerényi Gábor, illetve Dr. Fazekas György, ebből főleg a II. kötetet lapozgatom (meglepően ebben van az ember témaköre is!), nagyon részletesen van írva mindenről, bár van is úgy 600 (A4-es) oldal, csak egy kötet. Van még egy kis vékonyka anatómia atlaszom, persze tervezek beszerezni egy komolyabbat. Még egy evolúcióval kapcsolatos könyvem is van, el is kezdtem olvasni anno, de nem nagyon kötött le, na majd egyszer csak befejezem.. Meg még van ilyen-olyan könyvem, de nekem már ennyit is unalmas volt leírnom. :D

A Gyógyító elme kicsit komolyabb kaliberű könyv. Jo Marchant különféle kutatásokat alapul véve vizsgálja, hogy a mentális állapotunk hogyan és mennyire képes befolyásolni a testieket. Nekem nagyon érdekes volt minden fejezet (egyikben a fáradtság a téma, a másikban a hit, és így tovább), mert habár alapvetően érdekel az emberi test működése, az pláne, hogy "mi magunk" mennyire vagyunk képesek hatni rá, szóba jön pl. a placebo-hatás és még elég sok minden. Egyébként nem is ezt a könyvet terveztem megvenni, hanem Norman Doidge 2 kötetes, szintén hasonló témájú könyveit, de nem volt anno kapható.

Ha már az elménél tartunk, plusz pont a Gyógyító elme előtt olvastam ezt a könyvet, ami egyébként pszichológia témájú, és akkor még azt is elmondom, hogy "introvertáltaknak kötelező".. Szóval, Susan Cain Csend c. könyvéről van szó, és nem is tudom hol kezdjem.. Először sokkalt, hogy tele van ilyen-olyan kutatásokkal meg az írónő személyes tapasztalatival, "kísérleteivel", de betudom annak, hogy sok mindent akart átadni, és így is egy több, mint 500 oldalas könyvet sikerült összehoznia. Szóval, miért is imádtam? Főként azért, mert ez a könyv tudatosítja az emberben, hogy attól még, hogy introvertált, nem beteg, sőt, még csak nem is rosszabb ember a másiknál, egyszerűen csak más, és rengeteg jó és hasznos tulajdonságokkal rendelkezik az, aki magasabb reaktivitású az átlagnál. Biológiába is belemerülünk rendesen, rengetegszer van szó az agy ilyen-olyan régiójáról, pl. amygdaláról, de a hormonok is szintén képbe kerülnek. Illetve szó van még az extrovertáltságról, történelemről, kultúráról, munkáról és még sorolhatnám. Nem egy könnyed olvasmány, nem is ajánlatos fáradt aggyal olvasni, de élvezetes és hasznos volt, sok újat tanultam belőle.

Úgymond pszichológiánál maradva (egyébként fogalmam sincs, hova soroljam ezt a könyvet), egyszer elolvastam Louisa L. Hay-től az Éld az életed! c. könyvet. Nem írnék róla túlzottan, mert ezt egyszer nem elég elolvasni. :) És nem is lehet mindenkinek ajánlani, pedig lehetne, kellene. Később lehet, hogy majd írok róla, most egyelőre passz.

Egyetlen egy darab fantasy könyvem van, azt viszont imádom, A boszorkányfiú a címe. Őszintén szólva meg nem tudnám mondani, miért vagyok úgy oda érte.. Kicsit gyerekvilágú, meseszerű a történet, bár népszerűbb mesék elemei (pl. Hamupipőke a tök hintóval) is megjelennek benne. A főszereplő egy csúnya fiúcska, akit egy boszorkány hazavisz magával, így ő válik az anyjává. Mirrónak, aki kezdetben még kisfiú, de szépen-lassan csak felcseperedik, semmi sem tetszik, mindig akar aztán tesz is valami olyat, ami miatt bajba keveredik, így a végén egyre inkább elege lesz a körülötte lévő világból. Persze idővel rájön (úgymond felnő), mennyire vak volt, nem azt nézte, hogy mije van, hanem, hogy mije nincs, milyen felszínes volt és hasonlók, úgyhogy a története végül boldog véggel zárul.

Fantasy is, meg nem is, de ide veszem azt a pár gyerekkönyvet, amit szeretek. Legalábbis műfaját tekintve azok, de nem én vagyok az első felnőtt korú ember, aki odavan értük. Elsőként olvastam és egyben legjobban imádom Chris Colfertől A Kívánságvarázslatot, már eleve az alapötlet fantasztikus: egy testvérpár olvasás közben szó szerint belecsöppen a történetbe, és miközben keresik a kiutat, a gyerekkorunkban imádott mesehőseinkkel ismerkednek meg. Ráadásul még apró tanulságokkal is tele van a történet, ahogy az a meséknél lenni szokott. Imádom még a Felhővadászokat is (még hogy ne vegyen az ember borító alapján könyvet, ráadásul a születésnapján!), illetve Jodi Picoult és a lánya által közösen írt történetet, ami már két könyvet is megélt: Sorok között és Lapról lapra. A sztori kicsit hasonló, ugyanis a főszereplő leánykánk végül belecsöppen a mesébe, persze előtte még beleszeret a történet hercegébe. :) Gyerekkönyv még, de annyira mégsem.

Van pár (20 körül) romantikus könyvem, ráadásul nagy része az a limonádé fajta, nem rosszak, csak nem tudnék miért írni róluk. :) Az Edenbrooke a nagy kedvenc, örök hálával vagyok az írónő ötlete iránt, hogy 2 évszázaddal ezelőtt játszódó könyvet írt, na de még milyen romantikus könyvet! Imádom Marianne karakterét, mert a vidéki életet kedveli, nem a városit, inkább lovagol, mintsem bálokba járjon, és kicsit sem a kérőkön jár az esze. De imádom még Philip karakterét, a cselekményt elejétől a végéig, egy szóval mindent. Jöjjön most egy trilógia, nevezetesen a Párválasztó, aminek ha jól emlékszem mindhárom részét megállás nélkül végeztem ki, úgyhogy ez szerintem eléggé sokatmondó. Hercegnős sztori igen, engem mégis megvett kilóra az egész, főleg America karaktere. Őt cseppet sem vonzza ez az élet, a szép ruhák, a jó kiszolgálás, szóval minden pompa, ami egy királynői élettel jár, és az sem érdeke, hogy ilyen-olyan módon elcsábítsa Max herceg szívét. Végig nagyon eseménydús a történet, ezért sem tudtam letenni, meg hát nem tudok mit írni, egyszerűen ez olyan könyv, hogy elkezded olvasni, aztán csak azt veszed észre, hogy már a végére is értél.

Mindenki ismeri szerintem a Mielőtt megismertelek c. sikersztorit, még ha nem is olvasta/látta. Azt is mindenki tudja, hogy romantikus mű. Igen, nagyon szép szerelem, valóban, én viszont pont nem emiatt kedveltem meg ezt a történetet. Hanem Will karaktere miatt. Élte a gazdag, nagymenő fiúk életét, volt egy jó állása, barátnője, sportolhatott és utazhatott kedvére, aztán.. Kvadriplégiás lett, a saját teste lett a börtöne. Még csak belegondolni is iszonyatos, hogy egy ilyen aktív életet élő férfi végül még csak annyira sem képes, hogy az ágyban az egyik oldaláról a másikra átforduljon. Jogos a kérdése Willnek, hogy élet az ilyen? Hát, hogy kinek mi az élet, azt mindenki maga dönti el.

Kicsit különlegesebb helyet foglalnak nálam Jane Austen alkotásai. Igen, igen, romantikus könyvek, én (legfőképpen) mégsem ezért vagyok oda értük annyira. Az írónő stílusát azonnal megkedveltem, annyira jól ír, hogy én azt le se tudom írni, akármilyen hangulatot vagy érzelmet kell átadni, azt átadja, azonnal el lehet merülni a könyveiben. Amilyen okos írónő, épp olyannyira jellemző ez a főszereplőire is, ez az, ami miatt annyira imádom pl. Elizabeth Bennet karakterét. Úgy viselkedik, ahogy ő látja helyesnek, nem pedig ahogy elvárják tőle, mindig tudja, hogy mit mondom, ami általában frappáns, mintsem udvarias válasz. Leginkább ez az öntörvényűsége és makacssága fogott meg, de emellett okos és kedves is. S bár a szíve nem mindig van a helyén (a szerelmet tekintve persze csak!), az agya mindig.

A Csak lélegezz! trilógiát nem tudom hova tenni, mert ugyanúgy thriller, ahogy romantikus, mindemellett még ifjúsági könyv is. A történet Emmáról szól, aki a gimiben éltanuló, emellett sportol, focizik és kosarazik is egyszerre, és a suli egyik legmenőbb lánya az egyetlen barátnője. Az apja már nem él, az anyja alkoholista, így a nagybátyjánál lakik, akinek a felesége folyamatosan csak szidja és veri is őt, Emma viszont mindent eltűr a két kisgyereke miatt. Aztán megjelenik egy új srác a suliban, akit pont Emma mindennél jobban érdekel. Történnek szép dolgok, de szörnyűek ugyanúgy, Emma viszont erős lány, és szerencséjére nincs is egyedül. Nem egy könnyed olvasmány, nem is főként a cselekmény miatt szeretem ezt a trilógiát, hanem Emma személyisége miatt, mert soha sem adja fel, bármilyen nehézséggel is kell szembenéznie, együtt élnie.

Ha kedvenc stílust kellene választani, akkor előbb-utóbb csak kinyögném, hogy a sci-fi az. Na de nem az ilyen űrben játszódó, tudom is én milyen fajták, hanem amik a jövőben játszódnak, és/vagy fel vannak turbózva olyan dolgokkal, ami a mi világunkra nem jellemző. Kapásból el is mondom, hogy a Ready Player One a kedvencem (film is készül belőle amúgy). Nem semmi fantáziával van megáldva Ernest Cline, mert olyan, nem rövid, de annál eseménydúsabb sztorit dobott össze, hogy csak fogtam a fejem, hogy hűha, mit tud még kitalálni? De valamit mindig, valamivel mindig fokozni tudja a sztorit, ami egyébként javarészt a virtuális térben játszódik: 2044-ben ugyanis főleg itt élik az életüket az emberek, Wade is, aki még csak középiskolás. Nemcsak tanulásra használja a "gépét", hanem az OASIS-szal is játszik, amelynek nemrég halt meg az egyik alkotója, és egy videóüzenetben tájékoztatta a játékosokat arról, hogy a játékon belül hatalmas kincset rejtett el (az örökségét), ami azé lesz, aki mindhárom kulcsot a leghamarabb szerzi meg. Persze olyannyira lehetetlen küldetés, hogy végül senki sem hiszi el az egészet, mindaddig, amíg a főhősünk rá nem talál az első kulcsra.. Onnantól viszont szó szerint harc kezdődik a nyereményért.

Van egy olyan könyv, amit Lexikonnak hívnak, lövésem sincs, miért ezt a címet kapta.. A történet ugyanis arról szól egyrészt, hogy Emily középiskolában tanul, igen ám, de olyasmiket, hogyan képes meggyőzni a másikat, milyen ereje van egyes szavaknak és hasonlók. Főképp emiatt vettem meg/olvastam el/kedveltem meg ezt a könyvet, olyan ötletesek a sci-fi könyvek, hogy hűha! Az Időhurok c. könyvet is pont emiatt kedvelem: Bree olyan suliba jár, ahol az időutazásról tanulnak, de nem csak tanulnak, valóban utaznak is ide-oda az időben, és különböző feladatokat kapnak. Persze egy kis hiba folytán eléggé izgalmassá válik a sztori, hiszen végül Bree-nek már az életéért kell majd küzdenie!

A kedvenc kis trilógiámat is muszáj megemlítenem, avagy a Partialst. 3 éve olvastam, így minden nem rémlik, de nagyon-nagyon élveztem végig (mindhárom könyv 500 oldal körül mozog), a sztori arról szól, hogy az emberek illetve a részlegesek (mondhatni robotok) "küzdenek" egymással, viszont mindkét faj a kihalás szélén áll egy vírus miatt, ezt a feladatot akarja mindenáron megoldani a mindenre elszánt főszereplőnk, Kira. Hosszú könyvek, 500 oldal még nekem is az, pláne háromszor, de ettől még nincs olyan oldal, ahol ne történne valami izgalmas, ezenfelül még egy kis szerelem is helyett kapott a történetben.

A Csúcshatást is nagyon szeretem, de nem írnék róla, mert szinte ugyanolyan a sztori a könyvben és a filmben egyaránt, persze (szerencsére) nem mindenben. :)

Mostanság rákaptam a régebbi könyvekre. Régebbi alatt azt akarom érteni, hogy nem ebben a században íródott könyv. Magyarán klasszikus. :D Ismert, kevésbé ismert művek.
Még mindig olvasgatom a Háború és békét, nem is nagyon írnék róla, nem csak azért, mert még nem fejeztem be, hanem mert annyira nem az én stílusom, de attól még Tolsztoj nagyon profi, amiért 7 éven keresztül sikerült úgy 800 oldalban több szereplő életének egy szakaszát bemutatni, és ugyanolyan részletesen ír, amilyen pontosan át tudja adni, érzékeltetni tudja az eseményeket. Még mindig a Háború és békénél maradva volt egy csatás jelenet, amit kivételesen nagyon élveztem. Na, ennek a résznek köszönhetően kezdtem bele a Nyugaton a helyzet változatlan c. örök remekműbe. Sokkoló és durva, hogy milyen az élet, ha az iskolapad után a II. világháború frontja és katonai élete vár a férfiakra. Majd mindez hatással is lesz a katonákra, már ha meg nem hal (elvileg jobb esetben) az ember, egészen életük végéig. Nem kevés könyv van, ami után órákig, sőt napokig tudok agyalni a témán, de ez közéjük tartozik. Sajnálom, hogy nem kötelező olvasmány, mert szerintem alapmű, mindenkinek.

Hát ezt a könyvet is a borítója alapján vettem meg, erre nem kedvenc lett? Avagy Alexandre Dumastól A fekete tulipán. Nem ez a leghíresebb műve egyébként, szerintem a Monte Cristo grófját többen ismerik, vagy A három testőrt. :) Ezeket viszont még nem olvastam. Komolyan nem tudom, mit írhatnék, egyszerűen megimádtatta velem magát ez a könyv - A fekete tulipán, és kész. Nem egy nagy történet egyébként, történelmi és politikai szálak is vannak benne, amit én most mellőznék. Cornelius van Baerle élete teljesen a tulipánokról szól, főleg miután versenyt hirdettek, hogy nagy jutalmat kap az, aki "kitenyészt" egy teljesen fekete tulipánt. Viszont egy levél miatt fogházba kerül, néhány tulipánmaggal együtt, és az teszi ki a rabságban töltött napjait, hogy vigyáz rájuk, illetve neveli őket. Pluszban kapunk még szerelmi szálat is, ugyanis még a fogház előtt börtönben töltötte a napjait, ahol a porkoláb (magyarul a fogház tulajdonosa) lánya beleszeretett.

Muszáj írnom az Abigélről. Több éve ismerem már, rengetegszer láttam (4 részes filmsorozat), a könyvet csak nemrég, júniusban sikerült elolvasnom. Imádom, I-M-Á-D-O-M, csupa nagy betűvel, úgy ahogy van, elejétől a végéig, a filmet is (amiben sajnos nem dolgoztak fel minden egyes cselekményt, nagy bánatomra). A történet a II. világháború idején játszódik, amikor is a kis pesti Gina Árkodra kerül a református Matula gimnáziumba. Nem volt hozzászokva a vallásos, szigorú élethez, az osztálytársnőit is bolondnak tartja, hamar sikerül kiutáltatnia magát, így egyre inkább azon gondolkozik, hogyan tudhatná kicsapatni magát az intézményből. Egyszer sikerül megszöknie, de az egyik tanára rátalál. Ezután mondja el az apja, hogy milyen célból hozta ide, ekkortól kezdve Ginának már az lesz a célja, hogy minél inkább beilleszkedjen az iskolába. Főként emiatt is imádom nagyon ezt a történetet, mert ifjúsági, a java iskolában játszódik, de ugyanakkor mégsem csak az iskolás mindennapokról szól a történet, hanem a háború lépten-nyomon felbukkan a könyvben: van, hogy robbanás történik, de van olyan is, hogy pár diáknak aggódnia kell az életéért a származása miatt.. Nem kíméli a háború a diákokat sem. Senkit sem.

Kötelezők.. Mivel általánosban konkrétan nem is foglalkoztunk velük, így én sem tettem, 2 kivételt leszámítva: az Egri csillagokat kétszer biztosan elolvastam és imádtam, a Tüskevárat szintúgy. Szóval ugrás a gimihez. Nem kispályás tanárnőm volt, azt hiszem azzal korrektül leírom, hogy magas szinten várta el tőlünk az anyagot - amit persze magas szinten adott le, így eléggé sokat foglalkoztunk a kötelezőkkel is, egyet leszámítva (Az arany embert) mindet elolvastam. A romantika nem igazán az én stílusom, a közkedvelt Rómeó és Júliát én nem szeretem. Na de a realizmust már annál inkább! A kedvenc kötelezőm (ami amúgy emelt szintes anyag, csak mondom) a Vörös és fekete Stendhaltól. A másik pedig egy magyar mű, Madáchtól Az ember tragédiája, szerintem a magyar irodalom csúcsalkotása. Szerettem még Az arany virágcserepet, a Tartuffet, A vadkacsát, Csongor és Tündét is. Egy (emelt szintű) kötelező volt, ami abszolút nem jött be, a Sirály, konkrétan annyira voltam képben a történettel az elolvasás után, mint előtte. Érdekesmód vannak olyan kötelezők, amikre nem mondanám, hogy borzalmas volt, mégis a Bánk bánból csak foszlányok rémlenek, a Beszterce ostromából és a Candide-ból dettó. Egy kötelezőt kellett filmben megnéznünk, Móricztól a Rokonokat, hát, mivel a könyvet nem olvastam, és a film sem annyira vészes, így nem írnám le annyira. Ó, még az Anyegint is láttam filmben, bár az orosz irodalom nem az én világom, de Puskin tud valamit.

Bár a novellák nem regények, de azért könyvben vannak, és néhány tetszett annyira, hogy megemlítsem. Thomas Manntól a Mario és a varázslót nagyon élveztem (főleg amikor a bűvész volt porondon), de a fő kedvencem Kosztolányitól az Esti Kornél, annak is az utolsó fejezete. Hát az valami remekmű!

Én elég sajátosan állok hozzá a könyv - film feldolgozáshoz. Számos film megtetszett annyira, hogy beszereztem a könyves változatát (vagy éppenséggel tervezem, pl. Szerintem, szerinted, a filmet vagy 10-szer biztos láttam, annyira imádom, annak egyébként más címe van, A változatlan szerelem), ilyen a Csúcshatás, az Idegpálya, A könyvtolvaj, A szoba, de ide sorolhatnám még a Jane Austen könyveket is. No meg az Abigélt, bár ez a könyv jó rég óta megvan nekünk.. Fordítva viszont nálam nem játszik a dolog. Olvastam a Mielőtt megismerteleket, a filmet viszont nem tervezem megnézni, ugyanez a helyzet a Párválasztóval, A lány a vonatonnal, a Mielőtt elalszommal stb. De a Heartland c. sorozatot például nagyon szeretem, viszont a könyveket sokkal jobban élveztem anno, főként azért, mert inkább Amy és a lovak kapcsolata alkotja a történet javát, nem pedig a sok szereplő között váltogatva halad a cselekmény. A sorozatok viszont már csak ilyenek. :)

2017.09.21. 15:40, Sára

Kisokos nagyokosoknak

Vagy éppenséggel vice versa, mert most ezt a posztot főképp magamnak írom. Hogy miért? Hát, ha nem lesz köze minden bekezdésnek valamilyen szinten az orvoshoz témához.. Bár, amilyen híresen jó a tématartásom, biztos nem lesz.

Gimiben az én kis osztályomban megvolt a saját kis 6 fős csoportunk, meglepően csak a fele (köztük vagyok én is természetesen) jár másik úton, mint ahogy anno azt szépen elképzelte: egyik barátnőm orvosira akart menni (szülői, de főként apai befolyás miatt), most a barátjával neveli a kb. 2 éves gyermekét, másik barátnőmet a pszichológia érdekelte, valamint a gyógypedagógia, viszont mivel most sem vették fel, így szülésznő lesz. Érdekes módon ők azok (bár ténylegesen inkább az előbbi barátnőm), akivel semmilyen szinten sem tartom a kapcsolatot, ellenben a többiekkel igen, hisz egyik barátosnémmal azért évfolyamtársak voltunk az egyetemen: ő tanárin van, spanyolt fog tanítani, no meg törit. Másik barátnőm szintúgy töritanár lesz, csak ő angolt párosított mellé, bár most még gondolkozik, hogy elkezd egy másik szakot is.. Legvégére maradt az a barátnőm, aki jogon van, viszont költségesen, de remélhetőleg csak átsorolják majd ebben az évben, mert jól tanul.

Meglepett az a kérdése, hogy akkor hogy s mint állok az orvosis tervemmel. Nem tudom, honnan tud róla, bár őszintén, nem titok, csak azért a pletykálkodás és hasonlók mindig távol álltak tőlem. A lényeg, hogy eléggé kétkedve fogadtam ezt a kérdést, persze válaszoltam rá, és a végén egész jól elbeszélgettünk. Aki azért jártasabb egyetemi berkekben, az tudja, hogy egy szakváltás nem olyan nagy volumenű dolog, persze az, de annyira mégsem. Végtére is, egy dolog, mit tanulsz, dolgoznod is kell ám, és az átlagosan 10x annyi idő, szóval nem az egyetem a fontosabb. Visszakanyarodva a témára, nagyon kedves volt, mert olyanokat kaptam tőle, hogy (igen, idézek) " huu durva vagy de sztem neked nagyon menni fog az orvosi :) "; " hát szorgalmas vagy meg vtál mindig is, nagyon megy a biosz,érdekel is, tudsz tanulni meg szerintem bár lehet rosszul gondolom szeretsz is,kitartó is vagy szóval való neked az orvosi :D ". Nagyon jó érzés volt látni, hogy nem rejti véka alá, miket gondol, és abszolút nem negatívan áll hozzám, mint jó páran.. Őszintén szólva nem tudom mitől függ, hogy ki mennyire tudja megérteni a másik embert, de hát aki még csak odáig sem képes eljutni, hogy megértsen, annak nem is érdemes adni a szavára.

Persze voltak egyéb kérdései is, meg természetesen nekem is, és ha már ilyen szépen elmerültem/tünk a témában, a későbbiekben is agyaltam az egészen. Nem piskóta már csak maga az orvosi sem a 6 évével (ha már nem itt járunk, a tanárszakok és a jog is 5 éves képzés). De ahogy nézegettem, milyen tárgyak vannak, hát őszintén, a "himi-humi" alapozós tárgyak kivételével nincs olyan, ami ne tetszene/érdekelne, bár ez nem meglepő, ha az emberi test nálam a nagy kedvenc. De csak egy dolog a tanulás (jó, nagyon nagy dolog), van ám gyakorlat is bőven, szinte minden nyáron. Bár először még nincs előírva, hova menj, később már igen (szülészettől kezdve a sebészetig mindenbe bele lehet kóstolni). Mázli, hogy a tőlünk nem messze lévő kórház oktatókórház is egyben. Aztán hurrá, egy kisebb atyaúristen az ember a diplomájával a kezében, de akkor még vár pár év rezidenskedés, utána lesz csak általános orvos, és később lehet szakosodni (ami pl. neurológia esetében 60 hónap).

Megkérdeztem barátnőimet is, hogy ők miért nem lennének képesek az orvosit választani, bár annyira nem leptek meg a válasszal. Kell hozzá gyomor az biztos, nem muszáj rögtön egy műtétre gondolni, azért egy vérvétel sem kis dolog, bár számomra nem olyan vészes fegyver a tű, egyedül a szem esetében vagyok nagyon érzékeny, bár ezt jó ideje tudom. Illetve hogy azért emberéletekről van szó, szerintem ez a tényező teszi ezt a szakmát a legnehezebbé. Viszont úgy is annyi tudást vernek beléd, és természetesen te magadba, ráadásul gyakorlatból is annyi van, mint sehol máshol. Úgy vagyok vele, hogy magabiztosan kell hozzáállni az egészhez, ha jön egy beteg, akkor igyekszik az ember alaposan megvizsgálni, a tudása legjavát használni, hiszen az a cél, hogy megszűnjön a probléma. Ezzel pedig már elárultam azt is, mi teszi ezt a szakmát olyan széppé. :)

2017.09.08. 13:00, Sára

Miért olyan nehéz megérteni a másik embert?

Egyébként kémiát olvasgatok. Vagyis olvasgatnék, ha nem pörögne annyira az agyam.. Viszont még így is mázlim, hogy már csak ilyen szinten tud hatni rám a saját anyám.

Nem az, hogy megérteni nem bírja azt, miért akarok orvosira menni, még csak el sem jut a tudatáig a dolog. Azt pedig nem értem, hogy miért képzeli azt, hogy okosabb nálam, tudja mi nekem a legjobb és hasonlók. Bár eleve imádom azt a felfogást, hogy ha már valaki idősebb nálam, akkor okosabb is. Nos, néhány esetben ez abszolút elképzelhető, viszont hogy mindenben, na, az már szinte kizárt. Nála meg aztán végképp. Kicsit sem ismer engem, nem is ezzel van igazán a bajom, hanem azzal, hogy nem tart normálisnak, és meg le is néz, igen, a saját anyám. Ugyebár amióta az eszemet tudom, azóta az álmom az orvosi, még ha kevésnek is tartottam magam rá anno, most már nem érdekel, az álmaim az elsők.. Szóval, ha rajta múlna, akkor én fodrász, műkörmös lennék, ó igen, és még pluszba modell! Hűha, micsoda nekem való szakma! Hát már inkább a halál.

Unalmas már, hogy mindig én vagyok a rossz, és hogy mindig bennem van a hiba. Mindig. Ez képtelenség. De így van, mindig. Bár hogyan is tudna egy ici-picikét megérteni, mondjuk mivel nem is akar, így nehéz. Mert ő aztán mindent tud, aha. Az introvertált szót nem ismeri, én meg milyen vagyok? Pont ilyen. Bár ha "normális" lennék, akkor az sem lenne jó, mert neki mindig mindenkivel baja van, de tényleg.. Annyira fárasztó ezeket hallgatni, hogy ez így hülye, az úgy idióta, és a többi. És nem veszi észre magát, hogy mindenkiben nem is, hogy a rosszat látja, még el is ferdíti a dolgokat. Ugye vagyok én. Szeretek tanulni. Hát az nem normális dolog, meg hogy a maximalistaság is hű de rossz, mert hát ez, hogy mindent tudni, meg aaa. Ilyen vagyok, és kész, mit kell ezen élcelődni? Attól még, hogy ő nem maximalista, de én meg az vagyok, akkor már rögtön diliházba van a helyem? Nem hinném. De a nagy kedvencem akkor is az, hogy mi az, hogy én nem akarok gyerekeket, meg férjhez menni, hát micsoda dolog ez! Szerintem ez is olyan dolog, hogy én döntöm el, nem pedig ő. Ha valaki családot akar, hát akkor azt akarja, én viszont nem, miért nem lehet ezt megérteni, miért kell rögtön elkönyvelni egy balféknek? De nehogy már önmagad legyél, nem, az nem jó, az nem normális.. Mióta az a normális, ha olyan vagy, mint mindenki más? Alapjárat nem vagyunk egyformák, ki így különbözik a másiktól, ki úgy, miért nem lehet elfogadni az ilyesmit? Nem, csesztetni kell, hogy á, szar vagy.

Szóval röhej. Én speciel erre a "problémára" nem találok megoldást, mert egyszerűen még csak beszélgetni se lehet anyámmal valami mélyebb dologról, mert nem ért meg, de nem is akar megérteni. Persze biztosan jó oka van rá, hát ő tudja. Úgyhogy itt megállt a dolog. Bár ezekről a szekálásokról már igazán leszállhatna, mert egyszerűen nem érdekelnek a hülyeségei (gondolom ő inkább okosságoknak nevezné). Ha nem akar megérteni így járt, akkor jobb, ha beletörődik, hogy akkor is orvos leszek, leszarom, hogy kinek nem tetszik a dolog, de legfőképpen: ahogy kiköltözöm ebből az országból, nem igen hiszem, hogy visszajövök majd, legalábbis a "családomhoz" biztos nem.

2017.09.03. 00:30, Sára

Álmom,

álmaim

A legelső bekezdést már rögtön nem a saját álmaimmal indítom, hanem másokéval. Egyik barátnőm tanárnéni szeretne lenni, és pont a mi giminkbe tervezi majd, hogy tanít, valamint családot is szeretne természetesen, úgy képzelte, hogy még 30 éves kora előtt lesz 2 gyereke. Gyógyszerészetis évfolyamtársamnak is alapjaiban véve hasonló elképzelései vannak, csak ő 3 gyereket szeretne. De véget is vetek a körítésnek és a célzásoknak, annyi a lényeg, hogy én nem szeretnék gyerekeket. Sosem gondolkoztam ilyen családos témában, sőt, én már annyival is bőven megelégednék, ha találnék egy "lelki társat", magyarul egy rendes srácot. Viszont mivel ez kétemberes dolog, így most (is) inkább arra fókuszálok, amit saját magam is képes vagyok elérni.

Munka fronton orvosként tudom csak elképzelni magamat. Ráadásul abban a munkamániás formában, ugyanis elég jól tudom, hogy nagyon szeretek segíteni (gyógyítani), és amit élvezek csinálni, azzal elég jól elszalad az idő. Mivel a sebészet nem az én világom, így nem hiszem, hogy főként a műtőben fogok tevékenykedni, tényleg sokkal inkább magára a gyógyításra fókuszálnék, hisz főként ez érdekel, meg erről is szól az orvos szakma, nem?
Munka, de azért mégsem munka téma, de szeretnék önkénteskedni is.. Nem főképp arra gondolok most, hogy embereknek segítenék, hanem mondjuk állatoknak. Ilyen pl. hogy menhelyen lévő kutyusokat vinnék el sétáltatni (bár aztán meg ahogy ismerem magam, még hazavinném).

Külföldön szeretnék élni, több okból kifolyólag természetesen, de leginkább a tájak miatt. Kanada és Új-Zéland nagy kedvencem, rengeteg gyönyörű hely van ebben a két, nem kicsi országban, viszont eléggé messze vannak, no meg az angol nem túlzottan az én nyelvem, nem szeretek angolul kommunikálni.. Németül viszont annál inkább. Svájc a harmadik kiskedvencem, őt követi mondhatni holtversenyben Németország és Ausztria. Szeged óta tudom, hogy nekem kell valami folyó, vagy akár tó a közelembe (mert nincs jobb kajázó hely egy vízpartnál!). Illetve alföldi lányként eléggé unom már a síkságot, viszont a dimbes-dombos, de főleg hegyes vidékekért nagyon odavagyok. Túrázgatni pedig úgy is nagyon szeretek. Szóval egy kisváros lenne ideális számomra, ahol nincs nagy forgalom (pláne olyan, mint itthon!!!), szép házakkal tarkított kis utcák vannak, ahol nyugodtan sétálhat az ember, vagy biciklizhet.

Kertes házat szeretnék, de nem akármilyet. Viszonylag nagy "birtokra" vágyom, ugyanis konkrétan egy farm az álmom, főként kutyákkal (beagle és  németjuhász alap), macskákkal, lovakkal (pónit is szeretnék, megveszek értük amilyen cukik), illetve szamarakkal.. Meg még egy rakat másik állatfajjal. Miután rájöttem, hogy én élvezem a kerti munkát is, illetve a házi termésű növénykéket szintúgy, így majd szeretnék ültetni ezt-azt, nem csak mondjuk körtefát, hanem tulipánokat is. Nagy kedvenc virágom a tulipán a kaktusz mellett, de a kaktuszokat inkább meghagyom a falakon belülre.
Egy szoba van meg csak teljesen a képzeletemben: egy könyves szoba, szó szerint legyen tele könyvekkel az egész. Bár az ablakkal szemben biztos jól nézne ki egy zongora a nagydarab fajtából. Meg természetesen helyet kell kapnia dédnagypapám hegedűjének is, amit mázlimra én örökölök. :) A többi szobáról tényleg fogalmam sincs milyen legyen.. Bár nem szeretnék kicsi konyhát, viszont annyira nagyot sem, csak tényleg legyen elég helyem, ha kedvet kapnék a sütögetéshez.

Ha már szóba hoztam a zenélést, hobbi téren eléggé széles a paletta, tudattalanul is a legvégére hagytam a leghosszabb bekezdést. Szóval zene, zongorázni és hegedülni mindenképpen szeretnék megtanulni egy szinten, de még a dobolást is kipróbálnám egyszer minimum. Ha zene, akkor ott van még a tánc is, amit nagyon-nagyon szeretek csinálni, de szeretnék majd megtanulni rendesen is valami táncot (valakivel..). Még mindig a zenénél maradva, énekelni is szeretek, bár nem nagyon űzöm ezt a tevékenységet hangosan, mert nincs jó hangom, viszont egyszer egy karaoke-t biztos bevállalnék. Az olvasást, mint legkedveltebb hobbimat sem hagyhatom ki, bár így belegondolva, ehhez kapcsolódóan nincsenek nagy terveim, csak egy elég hosszú, de azért véges kívánságlistám. Van egy színezős könyvecském, szerintem életemben nem fogok végezni vele, annyi színezésre való rajz vár benne, én meg elég jól eltudok szöszmötölni a tűfilceimmel egy "alkotáson" is. De rendesen is szeretnék rajzolgatni (újra), még régen elég profin ment a lófejrajzolás. A sütést már említettem, de felhozom újfent, mert ebben is lehet mindig fejlődni és új dolgokat találni/kipróbálni. Mivel nagyon élvezem a kamerával való fotózósdit, így remélhetőleg lesz majd egy komolyabb gépem is, nikon vagy canon, fogalmam sincs még..

A sportolást inkább külön teszem, bár nálam hobbi kategória. Első helyen mi állhatna más, ha nem lovaglás, remélem egyszer minden ágát megismerhetem így-úgy, igen, a pólótól kezdve a westernig engem minden érdekel.. Na meg a műkorcsolya, imádom, nagy vágyam, hogy egyszer ugrani is megtanulok, de persze a forgások meg minden más is nagyon lázba tud hozni. Görkorcsolyázni szintúgy szeretek. Illetve itt vannak még a "társasabb" sportok, mint a tollas, floorball, de a szimpla röplabdázást is nagyon élvezem. Elég sok sport van, amit szeretnék kipróbálni, hála annak, hogy konkrétan szemernyi félelemérzettel sem lettem megáldva: kajak/kenu, búvárkodás, kiugrani egy repülőből, leugrani valami magas helyről, aztán majd egy kötél szépen visszaránt, leugrani valami magas helyről egy tóba (mondtam már, hogy nem tenném rá az életemet arra, hogy tudok úszni?), síelés, szörfözés, sziklamászás..

A túrázgatást is felhoztam már, de úgy komplett utazási listám is van, melyek azok a nemzeti parkok, városok, kastélyok és hasonlók, amiket megnéznék élőben is. Persze a java főleg Kanadát, Új-Zélandot és Svájcot érinti, valamint a környező EU-s országokat, bár van bőven látnivaló mondjuk az USA-ban is, illetve Kínában. Na meg Izlandon (egy vulkánt nagyon szeretnék látni élőben is, persze akkor izgalmasabb no meg veszélyesebb, ha éppen akcióban van a "kicsike" - azaz törmelékszórás és lávaömlés zajlik). Ráadásul az izlandi pacik (is) nagyon szépek!

Apropó blogolás, nem hiszem, hogy abbahagyom valaha is. :)

Hogy mi motivál, hát, őszintén nem tudnám megmondani.. Az viszont nagyon inspiráló számomra, hogy van egy olyan ismerősöm, aki kint él egy szép német kisvárosban, orvosként dolgozik (egyébként magyar a srác), főleg az, amikor azt mondja, hogy "akkor ne add fel az álmodat". :)

2017.08.28. 12:50, Sára

Bioszos szösszenetek

na jó, meg földrajzosak

Még a múltkor szépen megírtam a bioszos posztomat, és terveztem is írni a végére ilyen szösszeneteket, de végül elmaradt. Ráadásul a nagy kémiázásgatásokban úgy is azt érzem, hogy mennyire elhanyagolom az én szeretett tárgyamat: a bioszt. A földrajzot meg pláne, úgyhogy folytatódik a nosztalgiázósdi is.


alkottam magamnak könyvjelzőt, habár sose használom.. de azért cukinak cuki

amikor annyi bioszkönyvem van, hogy egy polc nem elég, de amúgy 4 polc is van, amin talál az ember bioszos könyvet; amikor rájövök, hogy a patkóbél az az egyik szó, aminek viszonylag sok szinonimáját ismerem (epésbél, nyombél, 12 ujjnyi bél, duodenum); amikor az egyik ismerősöm megkérdezi, hogy miért nem alszok hajnali 2-kor még, én pedig azt válaszolom, hogy nem szimpizünk a tobozmirigyemmel; amikor évfolyamtársam megkérdezi, hogy tudom-e, melyik a legszebb ajándék, ami szívből jön? én meg visszakérdezek, hogy na mi, és azt válaszolja, hogy az aorta, én meg jót nevetek; amikor nem csak az anatómiát ismerem (pl. a gyomor felépítése, hogy kívülről befelé haladva áll savós hártyából, izmokból - ferde, körkörös, hosszanti, kötőszöveti rétegből és nyálkahártyából, -latint most mellőztem elnézést-), hanem az élettant is, pl. a cukor / fehérje útja a szájüregtől a.. legyen a vékonybélig; amikor csuklok, és valaki mondja, hogy na, biztos emlegetnek, én meg azt válaszolom, hogy nem, ezt csak a rekeszizmom görcsös, önkéntelen összehúzódása; amikor valaki nagy evészet után mondja, hogy elfáradt, én meg azt válaszolom, hogy na az enterális idegrendszer melója után jelentkeznek a paraszimpatikus hatások; amikor nagyban vágom az agyalapi mirigy hormonjait nem csak magyarul, hanem latinul is, egy szusszra; amikor fakton kérdezgetés közben kiderült, hogy jobban ismerem a hím nemiszervek felépítését, működését, mint a fiúk a sajátjukét..; amikor jóbarátnőmnek magyarázom (talán) a hímivarsejt felépítését, ő meg néz, hogy hú, ez érdekes.. egyik lyukasban pedig elveszi a vázlatos könyvem, és hangosan olvasni kezdi a hímivarsejt életét/útját..; amikor bioszfaktos barátnőmnek elmagyaráztam valamit, amit nem értett, és megköszönte ; amikor etológiát vettünk fakton, de én barátnőmnek az agyidegeket tanítgatom nagy örömmel, faktostársunk meg megkérdezi tőlem, miért is pont ezt tanítom neki nagyban; amikor kiselőadásokat tartottam fakton (lombhullató biomból de a Bükki Nemzeti Parkot is bemutattam pl.), és nagyon élveztem beszélni ezekről; amikor megkérdeztem tanárnőmtől, hogy a kis ACTH honnan tudja, hogy hova kell mennie, és mi "ösztönzi" arra, hogy tényleg oda is menjen, és oda is megy, ahova kell neki? tanárnénim pedig azt válaszolta, hogy ő is szokott ilyeneken gondolkodni; amikor tanárnőm megkérdezi, hogy hol van rostok, én pedig az idegrostokra asszociáltam, nem magára Rostockra; amikor sok kifejtős feladat van, én meg szeretek regényt írni, szóval megkérdeztem tanárnőmtől, hogy vehetek-e lapot elő, mire azt válaszolja, hogy tudta és várta már ezt a kérdést; amikor a Ca (kettőplusz) ion hatása a szervezetben c. esszém hibátlan ötös lett; amikor (disznó)szívet boncolgattunk, pukkasztgattuk a koszorúereket, meg tanulmányoztuk a pitvarokat, kamrákat, vitorlás billentyűket, félhold alakú billentyűket, etc.; amikor nagyon menőnek érzem magam, mert köpenyben vagyok és kísérletezünk (részletkérdés, milyen egyszerű kísérletekről van szó);  amikor ősszel sétálgattam, néztem a lehullott leveleket, és a gerontoplasztiszok jutottak eszembe (jaj de csíptelek, növényszervezettan..), az egyik kedvenc latin szavam/izmom a musculus sternocleidomastoideus (magyarul fejbiccentő izom); amikor anyámnak mondom nagyban a csontokat latinul, majd azon kezd el filózni, mennyi tanulástól őrülhet meg az ember; mikor már jobban tudom a csontokat latinul, mint magyarul.. de azért később a magyar is eszembe jut; amikor a kezemben fogtam egy koponyát, és az egyik gondolatom az volt, hogy nekem ilyen (is) kell!; amikor nagyon menőnek éreztem magam, hogy sok növényt tudok latinul is (pl. a házi alma az Malus sylvestris var. domestica, az indiai lótusz az Nelumbo nucifera stb.), de egy hét múlva már semmire se emlékeztem; amikor ország-városozás közben beírom G-vel kezdődő állatnak azt, hogy görögdinnye.. bár később meg nagyban érvelnék tesómnak, hogy a gomba miért nem növény (az előbbi sejtfala kitinből van, az utóbbinak cellulózból, az előbbi nem fotoszintetizál, az utóbbi igen, szóval előbbinek nincs kloroplasztisza, az utóbbinak igen, stb.), de csak annyit mondok, hogy 3 ország van: növényeké, állatoké ÉS a gombáké; amikor (apai) nagymamámnak nagyban magyarázom, hogy igen, már nem csak a szívátültetés rutinos eljárás, hanem a májé is; amikor (anyai) nagymamám úgy magyaráz el egy műtétet, hogy xy-nak a lábcsontjához ragasztottak egy másik csontot, én meg filózok, hogy most akkor arra gondol, hogy a combcsontba tettek implantátumot?; kevés cukorral iszom a forró csokimat, mondván kímélem inkább a hasnyálmirigyemet;


mikor rájövök, hogy a csigolyám inkább egy sapkás télapóra emlékeztet..

ha sokat tudok, akkor már mindenki azt hiszi, hogy "te úgy is tudod, te mindent tudsz"; amikor töriből tanulom barátnőmmel a balkáni-hadjáratokat, és megkérdezi, hol a balkán-fsz., én meg kiröhögöm, de ő komolyan nem tudja..; amikor egyik osztálytársnőm, aki 4 évig tanult spanyolt, fél órán keresztül gondolkozik, hogy mi a fővárosa, én meg már kínomban halálra röhögtem magam; amikor kiderült, hogy én tudom az összes országot a fővárosaikkal együtt, de a faktos tanárom nem, megsértődik, és csak annyit mondd, hogy jaj, nem kell mindig mindent tudnod; szeretem szinten tartani / bővíteni a tudásom seterrán; amikor valaki nem tudta, hogy az EU-ban nincs III. világbeli ország, én meg majdnem agyvérzést kaptam; nagy menőnek érezve magamat ismerek olyan szavakat, mint a magnetosztratigráfia, geliszoliflukció, exportkoefficiens, tudom, hogy a szél a földfelszínnel párhuzamosan mozgó légtömeg, a köd pedig a felszín közelében képződött felhő.. és rájövök, hogy ezzel a tudással sehol se fogok sokra menni; amikor a földrajztanárom megkérdezi az osztálytól, hogy tudjuk-e mi a barométer, mert azzal nem azt mérjük, ki mennyire barom (és érettségin gondolkodás nélkül tudtam, hogy légnyomást mérünk vele); amikor a földrajztanárom a grand kanyonos képnél elmondja, hogy ezt a képet ő készítette, szóval járt ott (te meg majd kiesel a padból, hogy úristen); amikor fakton a szintén emeltezni akaró társam az EU-t alapító tagok közé besorolja az USA-t is, és ezen még a közepezni tervező barátja is röhög; amikor már pecek óta rizsázok Egyiptomról, majd a faktos tanárom megkérdezi, erről mikor fogok beszélni, hát ezután az jön.. pár perc szövegelés után újfent megkérdezi, arról mikor fogok beszélni, jaj, az mindjárt jön! majd 20 perc után leállít, hogy jó, ennyi bőven elég lesz; amikor a faktos tanárom lapozgatja a füzetem, és mosolyog, amikor meglátja a színes rajzokat; amikor a töritanárom teszteli az ország-főváros tudásom, de sose tud kifogni rajtam.. és azt mondja, zseni vagyok; amikor egyetemen egész félévben nem tanultam egy mondatnyi föld-és talajtant sem, de 4-re zárnak le (persze szegény évfolyamtársamnak meg dettó elmondom, hogy hát mivel én emelteztem földrajzból, tuti nem fogok tanulni);


legszebb, de inkább legszínesebb alkotásom.. időm mint a tenger

2017.08.27. 14:40, Sára
Elejére | Újabbak | Régebbiek | Végére |
 

Butterfly-Wings - Egy18 éves lány blogja; érdekes cikkekkel, videókkal, véleményekkel várja a látogatókat. ^-^    *****    Tokio Hotel FANFICTION | Tokio Hotel véleményblog | Tokio Hotel FANFICTION fordítások | Tokio Hotel Fanfiction | TH blog    *****    A karma és az asztrológia kapcsolata    *****    Engedd meg, hogy horoszkópod elkészítésével szabad választásodban segítségedre lehessek. Várlak a csillagjövõ oldalon!!!    *****    ♫ Vár Téged is az egyetlen magyar nyelvû, megbízható Zara Larssonnal foglalkozó forrás! ♫ ZL Hungary ♫ ZL Magyarország ♫    *****    WISE-VOGUE | MERT A DIVATBAN IS LEHETSZ BÖLCS! - ÚJ BLOG TERMÉKTESZTEKKEL, TIPPEKKEL, ÖTLETEKKEL A MINDENNAPOKRA    *****    Nettó Bruttó Bérkalkulátor 2018    *****    A HUN Tv kezet nyújt, Asztrológiai elõadásom az Élet Magazin mûsorában.    *****    INGYEN letölthetõ OSHO könyvek, ezoterikus olvasmányok, Asztrológia: tanácsadás, oktatás.    *****    ***Munkatársakat keresek kezdetben mellékjövedelemként / Napi 1-2 óra munkával, majd késõbb akár fõállásban is!***    *****    Ingyenes tanácsadás,rendeld meg a tetszésed szerinti elemzést és minden kérdésedre választ adok.Részletek az oldalon!    *****    Születési,baba,hold horoszkóp,elõrejelzés,párkapcsolati elemzés,fogamzási képlet! Ingyenes tanácsadás!Várlak!Kattints!    *****    Csillagászati ismeretek kézdõk és haladók részére. INGYENES ASZTRO-suli minden tanulni vágyónak!    *****    ** Portálépítés - G-Portál & HTML & CSS & Wordpress segítségek, kódok, sablonok, egyedi scriptek **    *****    ASHLEY TISDALE! Újra megnyitott az oldal! ASHLEY TISDALE! Újra megnyitott az oldal! ASHLEY TISDALE! ASHLEY TISDALE!    *****    CSILLAGKÉPEK - a fokok szimbólumai    *****    SELENA GOMEZ MAGYARORSZÁG - 6 ÉVE ONLINE - SELENA GOMEZ MAGYARORSZÁG - 6 ÉVE ONLINE - SELENA GOMEZ MAGYARORSZÁG    *****    JENNIFER LAWRENCE MAGYARORSZÁG JENNIFER LAWRENCE MAGYARORSZÁG JENNIFER LAWRENCE MAGYARORSZÁG JENNIFER LAWRENCE    *****    Minimálbér, garantált bérminimum és szakmai minimálbér 2018 évben - 4 és 6 órás részmunkaidõs foglalkoztatás bére!    *****    Minimálbér, garantált bérminimum és szakmai minimálbér 2018 évben - 4 és 6 órás részmunkaidõs foglalkoztatás bére!