simple bird
Bloggerina

Üdv a blogomon!
Egy vidéki kisvároskában élő 22 éves lány vagyok. A legnagyobb álmom, hogy medika lehessek, így szeptembertől terveim szerint orvostanhallgató leszek. Imádok olvasni és ebből kifolyólag könyvekre költeni a félretett pénzem. Kedvelek mindent, aminek köze van a biológiához és a földrajzhoz, egyszóval természethez. Imádok sétálni és biciklizni. Nem kávézom (álmos leszek tőle!), nálam a forró csoki a befutó. Nem vagyok édesszájú, de nem bevallottan szeretek sütni. A magyar mellett angolul és németül is értek. Amióta az eszemet tudom blogot írok, pedig imádok kézzel írni..

FőoldalBelépés Corpus callosum

 
Olvasnivaló

Adventures
  Everywhere

Orvos leszek
Ninette blogja
Nervus Vagus

 
Ihletforrás

• országjárós lista
világjárós lista
• vakáció bérlet
• szobám
• külföldi kiruccanások
• Miskolc; Debi; Szeged
felvételi
egyetemi tippek

 
Blogról

2013.08.24.-től kezdve blogolok ezen az oldalon jószerivel megállás nélkül. Naplóhoz hasonló stílusban írok, azaz főképp arról, hogy mi történt velem, enyhén ambiciózus lelkem révén sok szó esik a gimiről/egyetemről. Valamikor meg másról.
Általában igyekszem saját képeket biggyeszteni a blogbejegyzéseimbe, amelyek jobb esetben fényképezőgéppel, rosszabb esetben pedig a telefonommal készülnek.
A fejlécet én csináltam Photo Filtre Studio X-el, a kód alapját még anno az aranymeli.gp-ről vettem, amit azóta már számtalanszor átírtam.
Apropó, a helyesírás elsőbbséget élvez. :)

 

 

Blogganat

nem is olyan rossz ez az orvosi

El se tudom hinni, hogy végre-valahára elérkezett ez a hosszú hétvége, amit szerencsére követni fog majd egy másik ugyebár, plusz még akkor 1 órát is nyerünk az átállítás miatt, és ez mennyire szuper! Persze nem csak azért, mert így lesz időm pihenni, tanulni, valamikkel elütni az időt, hanem főleg abból a szempontból, hogy nagyon rám fér már egy újrakalibrálás (ó, erről miért a kémia gyak jut eszembe? - persze tudom ám a választ), mert a mostani helyzetem és hozzáállásom enyhén szólva is pocséknak nevezhető. Jószerivel nap mint nap bukkan elő akármilyen tény az agyam rejtett zugaiból, és kénytelen vagyok mindig realizálni, hogy hát igen, ez egy orvosi egyetem, még ha csak első félév is, de akkor is..

Múlt hétvégén már tettem arról említést -persze nevezhetném rinyálásnak is, mert arra sokkal inkább hajaz-, miszerint ezt a hetemet az első kémia demóval indítottam. Háromnegyed 9-től írtuk 1 órán keresztül, és már szeminárium előtt ki is javították az alkotásainkat, így elég hamar megtudhattuk az eredményt. Én konkrétan éreztem, hogy nem lett meg, azért persze rásandítottam a papírkára, ami ugyancsak megerősítette, hogy nem. Nem tudom egészen pontosan, hogy emiatt az információ miatt ugrott le mínuszba az életkedvem, ugyanis azt a hírt is megkaptuk, hogy ma még laboron is írni fogunk. Hát ez a kettő egyáltalán nem volt jó párosítás, olyannyira, hogy én még vissza is mentem a koliba inkább, és ott próbálgattam memorizálni a különböző reakciókinetikai és elektrokémiás kísérleteket, inkább több, mint kevesebb sikerrel. Szerencsére nem írtunk, bár még így sem volt elég időnk befejezni a kísérleteket, hiszen a jövőheti gyakot is ma csináltuk meg.

De még este várt a biofizika. Mivel már vasárnap is áttanulgattam, még ha csak felszínesen is, így jobban ment a tanulás, viszont még így is teljesen azt éreztem, hogy én ezt nem tudom, 11 felé viszont már lecsuktam a laptopot, mert olyan szintű fejfájás gyötört már, hogy ha akartam se tudtam volna tovább tanulni. 
Aztán megint eljött az a reggel, amikor is reggel 8-kor már szépen bent ültünk a laborban, a színes papírka ott hevert előttem üresen, én pedig számológéppel felfegyverkezve vártam a kérdéseket. Hiába foglalkoztam vele többet, hiába volt egyetlenegy képletfelismerés és számolás benne, mégis kevesebb válaszomba voltam biztos. Megjegyzem, most az előbbi kettő ebbe a kategóriába tartozott. Ráadásul volt olyan kérdés is, amelyiknél Á.-val csak néztünk egymásra azokkal az értetlen nagy szemekkel, hogy halvány fogalmunk sincs még arról se, hogy mit tippeljünk be. Persze az idő leteltével muszáj az embernek beadni a lapot, és várni, míg javítanak. Maga a borzalom az a pár perc, mialatt mások lazán elcsacsognak arról, hogy hova mit írtak, vagy mit kellett volna írni, én addig csak könyököltem lesütött fejjel, és mertem remélni, hogy nem fognak kiküldeni. Aztán megtörtént a csoda, ugyanis ma sem küldtek ki senkit sem gyakról! Én ennek olyan szinten tudok örülni, hogy az óra első felében, vagyis pont abban a felében, amikor magyaráz tanárnőnk, képtelen vagyok figyelni, mert csak lelkendezek magamban, hogy juhé, itt lehetek, bent maradtam! És még ha ennyi boldogság nem is lett volna elég - mert tény, hogy ez a legnagyobb az egyetemi napjaimban.

A tanárnénink mellett egy másik tanárnéni is van velünk, most viszont kivételesen egy srác helyettesítette. Vagyis nem egy srác, hanem a srác. Az a tipikus számomra kitűnik a tömegből srác, fekete hajjal, szép nagy, barna szemekkel, amiket órákig képes lenne bámulni az ember, de nem, most pont nem illik. Kivéve mikor magyarázott nekünk, mert iszonyatosan segítőkész volt, konkrétan ő állította be a mikroszkópunkat, minden számolásnál szépen elmagyarázta mit hogyan kell csinálni, szóval mi jószerivel csak számokat írkáltunk, na meg méregettük a Rana Esculenta vörösvérsejtjeit, főleg én, rettentően tudom élvezni a mikroszkópozást.
A feladataink végeztével pedig vittük is szépen a jegyzőkönyveinket leellenőriztetni, természetesen a srácnak, ha már szólt nekünk kedvesen, hogy mehetünk hozzá is nyugodtan, ugyanis tanárnő még másik csoporttal foglalkozott a benti laborban. Ahogy rám került a sor, szépen oda is nyújtottam, és miközben pipálgatta a számolásaimat valamint a táblázataimat, kivételesen áldottam magam, hogy milyen szépen megírom mindig a jegyzőkönyvemet (a körmölése közben meg szidom, mert nem igaz, hogy kb. 6 órát is el tudok vele bíbelődni), majd a pipálgatás végeztével a jegyzőkönyvem elejére beírta a szép 5 pontot a gyakorlatért, és még 4,5-öt a teszt pontért. MICSODAAA, hogy én 9 pontos tesztet írtam, csak egyetlenegyet hibáztam? És én még aggódtam, hogy kivágnak innen? Hát hihetetlen. Ahogy visszanyújtotta a jegyzőkönyvemet még egy mosoly és egy köszönöm kíséretében átvettem, de kint, a laborköpeny levételét és táskába hajítását követően már az örömöm annak szólt, hogy a hét nehezén ezennel már túl is lennék.

Persze ez nem jelentett egyet azzal, hogy a számonkérésekkel ezáltal végeztem volna, na de hát egy kis angol szócetli, és egy még kisebb latin szócetli micsoda semmiség ezekhez képest! Mondjuk az angol most kicsit kiverte nálam a biztosítékot, ugyanis a szép 100% és 97%-os eredményeim mellé beékelődött egy 85%-os is, ami csak azért lett kicsit gyenguska, mert olyan szinten bamba vagyok, hogy nem igaz, vagy tényleg nem ártana már valami teljes körű agyi funkcióvizsgálat (és még én akarok neurológus lenni?). Szóval olyan hibáim voltak például, hogy fractumot írtam a fracture helyett (törést jelent), holott mikor tanultam és memorizáltam a szavakat, akkor is alapból jött a fracture, mert vagy hatféle törés minimum van, de dolgozatíráskor rittig hülyeséget írkálok össze. És az a szép, hogy még a dolgozat beadása előtt vagy ötször végigvizslatok minden szót.. Hát nagy baj az agybaj, az már egyszer biztos. Kivételesen latinból is sikerült ugyanezt eljátszanom, ugyanis a tüdőre azt írtam, hogy lumbus, lumbi m. ami amúgy az ágyék, de itt még értem is a logikámat, mert szerintem az angol lung miatt kevertem el a dolgot, és még szúrta is a szememet, hogy mintha ez nem lenne jó.. Mázlimra viszont még emiatt is megkaptam a +1 pontot, úgyhogy ilyen téren brillírozok legalább.

Latin előtt viszont bőven volt még izgalom csütörtök délelőtt. Rögtön reggel zh-val indítottuk az infót, ami szerintem egyáltalán nem volt vészes, én legalábbis mindent meg tudtam csinálni, habár wordben a könyvjelzőket csak azért, mert ha nem kattintottam rá, csak szimplán rávittem az egeremet az ikonra, akkor szépen kiírta, hogyan is kell könyvjelzőzni. :"D Remélem jól sikerült.
Újraélesztés gyak pedig végre-végre gyakorlat jellegű volt, egy kis rövid bevezetőt követően adhattunk subcutan és vénás szurit egy bicepsznek álcázott szivacsnak, ledughattunk egy több, mint fél méteres szondát egy áttetsző műanyag bácsi orrán keresztül egészen le a gyomráig, illetve még branült is lehetett szúrni. Nekem igazából ezek az apróságok is hatalmas dolognak hatottak, hiszen itt már teljesen átérezhettem azt, hogy igen, én ezeket is fogom csinálni majd élő embereken is. Persze ez is olyan hol van az még kategória, és nincsenek olyan szép és nagy reményeim a nyári gyakorlattal kapcsolatban, de ha már ennyire az alapoknál azt érzem, hogy ez az én terepem, akkor az már csak jó lehet. Ez a bizonyosság pedig nagyon sokat számít.

2018.10.19. 21:30, Sára

unalmas hétköznapok

Vacilláltam az unalmas és a szürke között, de a szürkét semmiképpen sem választhattam ilyen színkavalkádos évszakban. Ráadásul a kolim közelében van nem egy gyönyörűséges fás bokros költemény, aminek a sárgás-narancssárgás-zöldes alapszínét körülölelik a rikítós sötétpirosas levelek, mindig olyan jól esik ránézni, és közben elcsodálkozni, hogy milyen szépeket tud alkotni a természet.

Még a lelkes nyári korszakomban szépen megvoltak az elképzeléseim arról, hogy milyen csuda jó is lesz majd az orvosis egyetemi élet, tök jó dolgokról fogok tanulni, lesz egy saját kis csoportom, ráadásul kolisként duplán részesülök majd minden jóból. Nem tudom hogyan és mikor siklott iszonyatosan félre minden, persze meglehet, hogy bennem van a hiba, amiért egy nagy pofára esésnek érzem most a komplett egyetemi szférát. Arra pedig a mai napig keresem a kérdést, hogy hova lett az a nagy lelkesedés, motiváció, küzdeni akarás, amiknek köszönhetően ötösre érettségiztem kémiából? Komolyan nem tudom, és nem is értem.

A legfőbb bűnös az órarendem, pontosabban magák az órák. A legorvosisabb tárgyam az angol és a latin, és ez tényleg nem vicc. Egyébként pedig inkább egy kémia-fizika szakra hasonlít az egész, ugyanis mindkettőből van előadás, szeminárium, és persze még gyakorlat is, mert hát a jóból sose elég ugye -  nekem őszintén sok, ennek tudom be azt is, hogy már a kémia órákhoz is úgy viszonyulok, hogy na hát jó, figyelek, de alig várom, hogy vége legyen az órának. Hmm, pont hétfő reggel esedékes az első zh, úgyhogy ez is nyom a latba azt illetően, hogy nem valami pozitív most a véleményem a kémiáról. Nem is vittem túlzásba a tanulást, bár őszintén nem is kellett, hiszen még csak az alapot vettük, ami javarészt a gimis anyag, úgyhogy még most szerencsés is vagyok. Plusz még azért is, mert ezek a zh-k igazából csak annyit érnek, hogy a vizsgán kiváltjuk a beugrót, már ha jól megírja az ember ugye. Nekem meg erről valamiért az a véleményem, hogy vizsgára (szóbeli) amúgy is mindent meg fogok tanulni, úgyhogy annyira nem leszek csalódott, ha nem lesz meg előre a beugró. Ellenben kémia gyakorlaton az első zh-m csodálatos egyesre sikeredett, na ennek viszont alaposan sikerült földhöz vágnia. Úgy látszik, nálam szokás a laboros gyakokat egyes dolgozattal indítani. Persze ez még nem a világ vége, és a teszt sem volt annyira genyó (bár mikor begyakorlod az összes számolást, és erre a dolgozatban olyat látsz, amit addig még sosem csináltál, hát az hervasztó), de tény, hogy mehetett volna jobban is, és javíthatok majd a végén.
A fizikáról meg csak annyit, hogy ebből a gyakorlat nekem tényleg maga a horror, főképpen azért, mert van beugró. Azaz ha a felére nem válaszolsz jól, akkor köszönték szépen, hogy reggel nyolckor befáradtál órára, de egyúttal mehetsz is haza. Emiatt eléggé nagy pánikkal tanulgattam a több oldalnyi kézzel kijegyzetelt anyagot, és hiába foglalkoztam ezzel órákig, egy cseppet sem éreztem úgy magam, mint aki mindent tud, vagy legalább majdnem mindent tud. Úgyhogy én egészen a teszt javításának a pillanatáig abban a tudatban voltam, hogy úristen, engem innen ki fognak vágni, de egy halovány pici reménysugár azért volt bennem, hogy dehogyis, nem fognak! Végül tényleg nem, bár azért vicces, hogy a 10-ből 3 válaszomban voltam tutibiztos, erre végül 7 lett jó. Máskor viszont nem szeretném a véletlenre bízni a dolgot. Avagy jövőhét kedden, mert szerencsére ez csak kéthetente van. Szeminárium viszont minden pénteken, igazából ez a hetem utolsó órája, úgyhogy eléggé meg kell nekem szenvedni ahhoz, hogy szabad legyek, és 'élvezzem' a hétvégét. A kis tingli-tangli tárgyakat pedig már nem is említem, mondjuk most kommunikáción filmet néztünk, A doktort, és egész jó volt. Bár én már mindennek örülnék, csak ne azzal foglalkozzunk órán, amivel kellene.

A csoportommal kapcsolatban még most sem billent el az ingám se egyik, se másik irányba. Persze az jó dolog, hogy igazából szinte mindenki beszélget mindenkivel, de nincs meg az a nagy csapatérzet, habár mondjuk az egyik legpasszívabb tag inkább ne is nyilatkozzon. Az órákra várást leszámítva máskor nem is beszélgetek senkivel, egy csoporttársamat leszámítva, de vele egy koliban vagyunk. És nem is nagyon érzek ingert arra, hogy aktívabb legyek ilyen téren, sajnos, vagy éppenséggel nem sajnos mostanság arra van igényem, hogy minél több időt egyedül töltsek. Hatványozottan ezt érzem a koliban töltött napokban is.

De csak hogy legyen valami pozitívum, végre valahára beköltözött már a végzős szobatársam is, akiért iszonyatosan odavagyok, nagyon cuki egy lány! :) Rengeteget mesél az orvosiról, meg persze a mostani élményeiről is, mert hát a végzős év az itt egy külön kategória, úgyhogy pl. én még most is képes vagyok röhögni magamban azon a szón, hogy kókadt. :D Igazából szinte annyi infót kapok tőle, hogy néha csak reménykedem magamban, hogy mindent fel tudok dolgozni, de tényleg tök hasznos dolgokat tudok meg, na meg olyasmiket is, amiket nem is képzeltem volna az orvosiról, pedig sajnos nem az a csili-vili szakma, mint ahogy kívülről látszik.

Habár most nem kell megszakadnom a tanulásban, én mégis tettem egy olyan kijelentést, hogy fizikából és kémiából már olyan szinten elegem van, hogy inkább tanulnék valami sokkal nehezebbet, pl. anatómiát, persze erre rögtön meg is kaptam a szobatársamtól, hogy na ezt most szépen le kellene videózni, és az anat szigóm előtt lejátszani. Nem tudom, de esélyes, hogy az akkori énem leharapná a mostani fejét. Úgyhogy így állunk. Számolom a heteket, tudom, hogy melyik tárgy melyik héten fejeződik be, mikor írunk zh-t vagy jegymegajánlókat, és hogy a decemberi órarendem már olyan csonka lesz, hogy elkezdhetem kidolgozni a tételeket, egyúttal készülni a vizsgaidőszakomra, amit két tárgy fog kitenni leginkább: nem meglepően a kémia és a fizika. Hú, azt mondtam már, hogy minél jobb átlagot szeretnék? Mert hát annyit hallok én itt ötösökről, meg hogy az első félév a legkönnyebb, egy ajándék, így hát én is minél jobb eredményt akarok produkálni mindenből. Mondjuk csak a múlthéten esett le nekünk, hogy nálunk most mennyivel szigorúbb a rendszer, ugyanis: ezt eddig azzal reklámozták, hogy a nagyobb kreditmennyiségű tárgyakat szétszabdalták, pl. a szép 11 kredites kémiát is, így a gyakorlat külön 3 kredit (igen, igen, az a gyakorlat, amiből az a szemkiszúró karóm van). Na ez a drága dékán úr szerint azért jó, mert így több kreditet szerezhet a drága diák, és nem teszik át fizetősre, ami ugye orvosin felér egy érvágással. Azzal viszont már nem dicsekedett senki, hogy így pl. a kémia gyak nem csak annyiból áll, hogy minden órán szépen megcsinálod a feladatokat, megkapod az aláírást aztán csókolom, megvan az 5-ös, nem! Majd ha a 3 zh-t olyan perfektre írja az ember, akkor megkaphatja az ötöst.
Ugye mekkora szívás az egész?

Úgyhogy dióhéjban igyekszem átvészelni a napokat, és várni a hétvégét, bár mire péntekhez érünk, már tök jól megszokom az egész környezetet, persze erre a következő hétfőn már csak húzom a szám, hogy jaj ne, már megint egy újabb hét. Rémes, hogy szó szerint elillannak a hétvégéim, pláne most, amikor már olyan szinten nem tudok, akarok még csak gondolni sem az egyetemi dolgokra, hogy elkezdtem olvasni, bár már régebb óta vagyok kiéhezve az olvasásra, ugyanis nyár óta egy rendes könyv sem járt a kezemben. Úgyhogy megyek is, és folytatom Naomi Novik Rengetegjét, eddig nagyon tetszik a történet. :) Amúgy még ilyen könyvínséges időkben is sikerült rátalálnom egy újabb beszerezni valóra, nevezetesen Danielle Teller: És boldogan éltek.. c. könyvére, persze előbb meg is kell jelennie, hogy a könyvtáramban tudhassam.

2018.10.14. 20:10, Sára

medikus iskolai napok

A nagy kreatív hiányból fakadóan a cím ötletét köszönöm az egyetemi medical school-os pulcsiknak. Annyi emberen látok ilyesmit, plusz eleve akarok már egyet magaménak tudni a gólyatábor óra (azt a menő tengerészkékes-sárgásat!), hogy ideje lenne már a beszerzése, már csak azért is, mert eléggé hideg napokat élünk mostanság.

Főleg hétfőn, amikor még esett is, és én természetesen ezen a napon mentem vissza. Azt hiszem már elmondhatom, hogy a szokásommá vált a hétfő reggel váltok vissza az orvostanhallgató szerepembe. Az utazás egyébként eléggé nyugalmas volt, ráadásul amikor már a kolihoz sétáltam, akkor egyáltalán nem esett az eső sem. Ennek igazából főleg azért örültem, mert nem túlzottan volt kedvem hurcolászni az esernyőmet a klinika telepen, vagy pl. szerintem a laboros tárolószekrényeinkben el se fért volna, ugyanis nekem ilyen nagy, összecsukhatatlan fajta ernyőm van.

A kémia szemináriumot megint hamarabb kezdtünk egy fél órával, így elvileg bepótoltuk az eheti szerdai anyagot, de hát persze most sem jutottunk el az anyag végére, bár én már fél óra után elaludtam konkrétan. Nem tudom mi van velem manapság néhány órán, de olyan szinten nem bírom ki nemhogy a másfél órát, még csak a felét sem, hogy hihetetlen. Mondjuk most nem csak én, hanem a komplett csoport agyhalottnak érezte magát, és nem igen volt kedvünk egy laza 3 órás laborhoz.. Épp becsüccsentünk órára, amikor a tanárbácsink egyik legelső mondata az volt, hogy na akkor most mi írunk, ennek hallatán a másodperc töredéke alatt sikerült felébresztenie a társaságot. Hihetetlen azért, hogy az efféle stressz, vagy veszélyjelzés mennyire képes észhez téríteni az embert. Hát engem speciel annyira sikerült, hogy egy 4-est írtam, ami azért nagy szó, ugyanis csak a hibátlan röpdoliért jár ötös. Bizony-bizony. Való igaz, hogy ezek a kis dolgozatok nem számítanak semmit, csak azért vannak, hogy szokjuk a tesztírást, na meg hogy a tanárbácsink is lássa ki mennyire készül, vagy éppenséggel nem készül az órára.
Amin most végig titráltunk, ami nem nagy szám, mert csak ki kellett mérni bizonyos anyagokból, pl. gyomornedvből 10 cm3-t pipettával a lombikba, adtunk hozzá pár csepp indikátort, majd jöhetett az izgalmas része a dolognak -amit amúgy konkrétan mindig én csináltam-, amikor is a NaOH-t (ez a bürettában volt) kellett leengedni a lombikunkba, de úgy, hogy folyamatosan nyomogatni kellett az alsó részén lévő kis műanyag részét, hogy ugye jöjjön az NaOH. A titrálás szép része a színváltozás, általában piros-sárga vonalon mozogtunk, de egyszer-kétszer volt lilás változás is, úgyhogy annyira megtetszett nekem a titrálósdi, hogy gondoltam ezt simán csinálnám egész életemben, persze nem tudnám, hiszen már vannak modernebb gépek. :D A számolásos része szerencsére most kimaradt a dolognak, ugyanis erre már nem volt időnk.

A keddi angol olyan jó volt, hogy már nem is igazán rémlik mit is csináltunk. Bár mostanság gondolkozok is azon, hogy nem fogok minden egyes órámról rövidebb-hosszabb beszámolót tartani, mert hát végül is minek, másrészt szeretném egy csöppet a személyesebb dolgokra fektetni a hangsúlyt, persze ehhez jószerivel minden nap írnom kellene, de most kivételesen örülök, hogy hétvégén van időm, igazából nincs. Visszatérve a keddre, még volt este 6-tól kommunikáció, ami nem is volt annyira borzalmas úgy, hogy javarészt meg se kellett mozdulnunk a helyünkön, legalábbis én speciel szeretem nézni a ted talkos videókat. Illetve csináltunk még olyat, hogy vagy 30 szempárt kellett beazonosítanunk, hogy a 4 megadott érzés közül vajon melyik illik rá, hogy pl. dühös vagy boldog, és igazából sokszor nem volt könnyű, de úgy 24 pontot még így is összeszedtem. Az órát pedig azzal zártuk, hogy mindenki húzott egy jelzőt (pl. boldog), és ezt kellett elmutogatnia, nekünk pedig kitalálni. Én elsőre olyan bénát  húztam, hogy inkább vissza is tettem és húztam másikat, mondjuk az sem volt jobb, de ezt már előadtam, pontosaban csak pofákat vágtam a fejemmel, persze senki sem találta ki, hogy elvesztem. Szörnyű volt, remélem ilyet többet nem csinálunk.

A szerdai angolon megírtuk az első szócetlinket, standard 20 szónak kellett leírni az angol megfelelőjét. Igazából eléggé jól ment, de két szó miatt rengeteget vacakoltam. Az egyik az emésztőrendszer volt, ami angolul a digestive system, viszont lövésem se volt arról, hogy most 1 vagy 2 g-vel kellene írni, a másik pedig a magas vérnyomás volt, ami a hypertensive, de ezeknél a hypereseknél sem voltam biztos abban, hogy most y vagy i-t kellene írni. Hát végül hagytam őket úgy, ahogy vannak, így mázlimra egyetlen hibám sem lesz! Amúgy kicsit röhej, hogy ilyen alap szavakon problémáztam, de a szívtájéki fájdalom rögtön eszembe jutott (angina pectoris! :D), meg a fájdalomcsillapító is, ugyanis vagy 3x előjön a fájdalomcsillapítás különböző formában, és még az utolsó átnézéskor is kevertem valamit valamivel.. Na hát majd meglátjuk, habár jegyet nem kapunk rá, csak százalékot, és az összes dolgozat százalékát fogja nézni majd a tanár, ezek függvényében kapunk majd jegyet. A szódolgozat vicces része ezután következett, ugyanis a tanárnénink kitalálta, hogy mindenki rajzolja fel a neve mellé az ovis jelét, aztán miután beszedte a papírkáinkat elmondott egy jelet, és nekünk ki kellett találni, hogy melyik kié, az enyémet persze egészen véletlenül a drága szomszéd padtársam találta ki. :D Jaj, jók ám ezek az angol órák!

A kémia szeminárium (is) elmaradt ugyebár a youday miatt. A youdayról röviden annyit, hogy ez is egyfajta évnyitós esemény, amit a stadionban rendeznek, és van egy csomó néznivaló, pl. táncok, koncertek, vagy focimeccs. Kíváncsi voltam rá, így szerettem volna elmenni, viszont annyira még sem, így végül annyit vacilláltam, hogy már nem is volt több ülőhely, így végül nem mentem. Persze van álló is a küzdőtérre potom 500 forintért, de itt amekkora tömeg van, hát nem igen lát el az ember a színpadig. Úgyhogy én nem voltam, de Ákost azért szívesen meghallgattam volna újra, mondjuk ilyenkor az előadók csak kb. 5 számot játszanak el. Na de jövőre persze mindenképpen menni fogok, azért eléggé izgalmas és egyedülálló esemény.
Attól még, hogy nem mentem, nem tébláboltam ám a koliban sem, helyette sétáltam egy kicsit, ugyanis a fejembe vettem, hogy én ma mindenképpen kfc-s kaját (bsmart itwist) fogok enni. Szerencsére kellemes idő volt, és még a Nap is sütött, úgyhogy jól esett a kis séta, ami igazából annyira nem volt kicsi, mert úgy egy órányira van a kolitól a Fórum, egyúttal a kfc. Persze villamossal is mehet az ember (egyébként én végig a villamos sínjét követtem.), így nyilvánvalóan gyorsabb, mert szinte mellette teszi le az embert. Visszafelé pedig még a sparba is beugrottam megint, ugyanis tegnap tök jól elfelejtettem szappant venni, enélkül meg szinte élni sem lehet, de komolyan.

Csütörtök reggel 7 körül pedig már ébren is voltam, még ha csak kómásan is, de aztán a kis séta, pláne ha hideg is van, mindig helyretesz. Ugyebár nem lett meg infóból a megajánlott jegyem, így legnagyobb örömömre minden csütörtök reggel 8-ra bejárhatok majd emiatt. Hurrá. De legalább az megnyugtat egy picikét, hogy 3 kredites kötvál. Na meg a tanárbácsink is egészen rendes alak, és olyan lelkesen magyarázott a hardverektől kezdve a dos-ig minden tök alap dolgot -ami nekem tökre nem alap, és még most sem értek semmit-, hogy mindig érdeklődő tekintettel figyeltem a különböző témáknál. Pedig amúgy konkrétan alvást terveztem be, olyan szinten nem érdekel a komplett informatika, viszont ilyesmi rendes tanárral szóba sem jöhet ugyebár! :D

Latinra menet, mikor éppen találkoztam a koliban Zs.-vel, és fordultunk kifelé, akkor pont a matektanárnénim fiát láttam éppen kimenni, mialatt megbámult. Persze nem olyan gyors lecsekkolás volt, meg nem is állt ott percekig, és nézett nagy szemekkel, hanem olyan pont észrevehetően megnézett egy ideig. Hát, érdekes volt. :D
Akkor még kettőtől volt latinom is, kivételesen a pszichiátria könyvtárában, egyébként pedig az onkológián vagyunk, igaz valami hátulsó, fenti részen, úgyhogy nekem eléggé padlásos érzetet kelt, pláne mivel még lépcsőn is fel kell menni hozzá. Visszatérve a pszichiátriához, azt még feltétlenül megemlítem, hogy iszonyat cuki a portásnéni! Az órát persze változatlanul dogaírással kezdtük, ami nekem kicsit döcögősen ment, ugyanis eléggé lazára vettem most a "tanulást", mondván ezeket az irányokat stb. mind tudom már. Aha, persze, csak ragozni is kellett (volna) tudni, meg akkor egyet tök jól össze is kevertem, de még így is ki lett pipálva, ergo hibátlan, ergo megkaptam az 1 pontot, juhé!

Szóval az óráimmal így végeztem is csütörtökön, viszont Á.-val letárgyaltuk, hogy bemegyünk egy reklámozott előadásra, amit egy HIV pozitív nagymama tart. Érdekes, de főképp elgondolkodtató volt saját szemszögből hallani a betegségről, avagy ez is egy külön posztot érdemlős téma.

Péntek kora reggel megint sikerült kierőszakolnom magamat az ágyból, így bementem a 8-tól kezdődő újraélesztéses előadásra. Amin most még csak nem is a mentős pasas volt, hanem egy nővér, aki ráadásul a dián lévő anyagát olvasta fel, úgyhogy eléggé unalmas volt a dolog, kivéve amikor a szuris téma következett, bár ott meg elmondta, hogy hát beszélhetünk mi erről, de ez olyan, mint a szex: csinálni jobb, mint beszélni róla. :D A napom további részét pedig már nem is mesélem el, mert egyáltalán nem történt semmi említhető történés. Azt leszámítva természetesen, hogy 5-kor már otthon voltam - múlthéten ilyenkor pedig még csak éppen most kezdődött volna el a jó kis kommunikáció, de abszolút megérte áttetetni. Bár attól még változatlanul olyan kedvvel megyünk be órára, mint akiket kivégzésre visznek.

Jaj amúgy így rápillantva a statisztikára szerintem jó eséllyel megőrült az én számlálóm, mert kizártnak tartom, hogy míg eddig kb. 30-40 ember nézett fel ide nagyátlagban, utána egyik napról a másikra hirtelen 200+ lett a látogatottság.. Ejj ejj, mi van veled Gportál?

2018.09.30. 12:50, Sára

második hét második fele

A szerda is mondhatni a laza napjaim közép tartozik, ugyanis a reggel 9-től kezdődő 3 előadásomat (egy bifiz és két kémia) egy az egyben lógom, így csak déltől van órám, és az is angol. Most olyan terembe voltunk, ahol egyszemélyes padok vannak, amiknek habár az amerikai változata nagyon menőnek tűnik, az itthoni verzió nekem nem nyerte el a tetszésemet. Nem is azért, mert kényelmetlen lenne, hanem a pad része annyira kicsi, hogy az A4-es könyvem kinyitva csak félig fér el, így mikor írkálnék valamit -amit ugye elég sokszor teszünk-, folyton fognom kell a könyvet, nehogy leessen. Na hát ennyit a padelemzésekről, maga az angol óra amúgy nagyon jó volt, az alapok után most már veszünk olyasmiket is, mint pl. betegségek vagy eszközök, az utóbbi kapcsán mesélt tanárnő a saját, illetve másoktól hallott élményeket is, úgyhogy enyhén röhejes, hogy az angol órám a legorvosisabb szinte mindegyik tárgyam közül. Apropó, már a szódogák is esedékesek lesznek a jövőhét, illetve az azutáni hét folyamán, úgyhogy van mit tanulni, bár annyira nem vészesek ezek a szakszavak, de néhány eléggé ilyen hűha kategória.

Ezután jött a kémia szeminárium. Elég sok feladatot néztünk át, és most éreztem már igazán azt, hogy itt az ideje elkezdeni kémiát tanulni, mert habár a számolásos feladatok pofonegyszerűek, az elméleti tudásomra nagyon ráfér a plusz egyetemi infók pótlása. Ráadásul 3 hét múlva írjuk az első zh-t előadáson, úgyhogy tényleg ideje lenne már felzárkóznom, mondjuk ehhez muszáj lenne felderíteni a szükséges könyvet, ami nem ment olyan könnyen, mint a bifiz esetében (ez fent van neten kéremszépen!), ugyanis a könyvtár online adatbázisában is úgy láttam, hogy már mindet kivették, hát csodálatos.. De mivel csak 1 hónapra szól a kölcsönzés, így majd október elején fogok rástartolni a témára, és pont jó mert így nálam lesz november valahanyadikáig, ugyanis november közepén írjuk a második zh-t, bár lehet, hogy ahhoz már a szerves kémiás könyv kell, nem az alap.. Hát igen, nem ártana már képben lennem minden egyes kis zh-val, megajánlóval, beugróval, de amúgy egy kezemen bőven meg tudom számolni, hány tárgy anyagait teszik fel nekünk a netre.
Na akkor vissza a kémia szemináriumhoz. Én sosem szerettem, ha az óra nagyobbik részét a feladatozás viszi el, mondván aki akar gyakorolni, otthon majd úgy is megteszi, szerintem sokkal fontosabb az elméleti rész leadása - pláne úgy, ha le vagyunk maradva. Ugyanis nekünk jövőhéten elmarad az óra, hála a youday-nek, viszont emiatt hétfőn megint fél órával korábban kezdünk (persze az órának most nem lesz hamarabb vége). A lényeg, hogy most már a kémia is olyan, amit muszáj elkezdenem tanulni, bár mivel ismerős téma, így még mondhatni öröm is lesz tanulni. :) Amúgy még mindig csak ilyen alap dolgokat veszünk, mint pl. a kötések, rémes, persze villányi könyve elbújhat az egyetemi szint mellett..

Igazából 5-tól is van még órám, de mivel csak egy szimpla magatartástudományos óra, ami még csak nem is érdekes, így nem áldozok rá másfél órát az életemből, illetve még plusz egy óra várást. Úgyhogy visszamentem a koliba, és egy rövid pihenő után el is indultam a decathlon felé. Vagyis elsőként is az egyik buszállomáshoz, ami úgy fél óra sétára volt, de időben odaértem, úgyhogy megnyugodva néztem meg azért már csak úgymond rutinból a táblán a menetrendet, ahol tök más időpontok voltak kiírva, mint amit én láttam neten. Hát pazar, még jó, hogy nem ez az egyetlen busz, ami a decathlonhoz kivisz, így átballagtam egy másikba, ami 5 percre volt innen. Erre meg szinte várnom is alig kellett, mert jött is, bár aztán kemény 3 megálló után le is szálltam. Sose jártam még decathlonban, így fogalmam sem volt, mi merre van, úgyhogy gondoltam először szétnézek, aztán majd a pénztárnál kérek segítséget. Persze a lovas cuccokat csekkoltam csak le, semmi mást, majd visszafelé menet feltűnt, hogy pont a bejárat mellett van az online átvevőhely, hát remek, nagy baj az agybaj ugye. Hamar meg is kaptam a nem kicsi csomagomat, így hát kiballagtam a buszállomáshoz, ahol a szatyromba belegyömöszöltem a csomagot, ami amúgy pont belefért, aztán vártam a buszra. Konkrétan 5 perc se kellett ahhoz, hogy megunjam a várakozást, mert úgy voltam vele, hogy fél óra alatt simán eljutok oda, ahol a busz tenne le, sőt, még tovább is. Így hát gyalog indultam el, egyébként csak egyenesen kellett előre mennem, úgyhogy véletlenül se tudtam volna eltévedni. Már az egyetem felé menet pedig még a sparba is beugrottam egy kis kajáért, úgyhogy végül egy táskával az oldalamon, egyet a kezembe fogva, egyet meg magamhoz ölelve cipeltem haza, azért a végére eléggé lefáradtam már, de valahogy sikerült még a mágneskártyával is átverekednem magam a koli bejáratán, és visszaértem. Amúgy a decathlonból a koliig elsétálni megállás nélkül kb. 1 óra, bár szerintem több.

Csütörtökön most csak egyetlen egy óra várt rám, a latin. Rögtön a szócetlivel kezdtük az órát, 10 szót kaptunk, mindet le tudtam írni a nemeikkel együtt (maskulinum, femininum és neutrum). Igazából nekem eddig eléggé könnyen ment a latin tanulás, mert a szavak szinte mindegyike ismerős, a nem tanulás meg ugye németből, plusz amúgy is csípem a latint, szóval.. Annyira nem lepett meg, hogy hibátlan lett a dolgozatom, avagy nyertem +1 pontot a zh-n, juhé. Azután folytattuk az órát különböző feladatokkal, meg vettünk különféle ragozásokat is, amiket egyelőre nem látok át teljesen, mert még nem ültem le tanulgatni őket, viszont az ilyen irányok meg helyzetek (anterior, posterior, inferior, superior stb.) mennek hála a humánbiosz gyakomnak, így legalább a következő szócetli lesz sem vészes, ugyanis pont ezek a szavak lettek feladva.

A lovaglásról már írtam, 8 után értem vissza, ekkor a csoportom már rég a klinikában hangolódott, így hát végül úgy döntöttem, hogy nem megyek. Persze bulizni szerettem volna, de szocializálódni már kevésbé (kivétel az új arcok!), meg hát a lábamat se nagyon éreztem a lovaglás után, úgyhogy jól jött a pihenés. Az is remekül megmutatja mennyire kivoltam, hogy már éjfélkor lefeküdtem aludni, és rögtön el is aludtam, ami nálam nagy szó.

Reggel 7-kor pedig már keltett is a telefonom, de nagyon nehezemre esett elkészülni, olyannyira, hogy később is indultam el a tervezettnél, habár csak úgy 3-4 perccel, mondjuk még így is jóval óra előtt értem be. Nagyon szeretném szeretni az újraélesztéses előadásokat, mert a bácsika mentős lévén tök jókat tud mesélni, de ez az időpont szörnyű, és most is csak 45 percig tartott az óra, holott az órarendben dupla van kiírva, szóval érdekes.. Nem tudom, mennyire fogom majd lógni, bár igazából ez leginkább aznap reggel tud eldőlni. :D Így hát megint volt egy szabad óránk, ezalatt B.-vel beszélgettem, majd mikor már az ÉTK-ban ültünk becsatlakozott Zs. is. Mialatt beszélgettünk, két óriási robbanást is hallottunk, beleremegett még az üveg is, nekünk viszont fogalmunk sem volt, hogy mi lehetett ez, úgyhogy ez még rejtély.

10-től pedig jött a méltóságos dékán úr bistat előadást tartani, hááát.. Nekem az óra konkrétan abból állt ki, hogy igyekeztem nyitva tartani a szememet, de komolyan nem tudtam már hogyan tartsam a fejemet és/vagy a szememet, hogy nehogy bealudjak. Persze biztos bennem is van hiba, de az is tény, hogy ez senkinek sem az a hű de izgalmas meg érdekes óra, mert hát valljuk be, a statisztika rém unalmas, statisztikákat kielemezgetni pedig még unalmasabb. Ezután következett a bistat szeminárium, nem kicsit féltem, hogy mennyire fogom kibírni ezt még dupla órányi kiadásban, de sikerült! A tanárnő eléggé szimpatikusnak tűnik, a hangja pedig olyan kis cuki, leszámítva akkor, mikor olyanokat vág be öt percenként, hogy "hát a gyerekek szokták szeretni ezeket a feladatokat". Azért annyira nem esik jól, amikor egy 40 körüli legyerekezi a 20 éveseket. Feladatokról szólva konkrétan kombinatorikáztunk, ami tök jó, mert ezt gimiben is szerettem és tudtam, úgyhogy eddig tetszik a téma. Mondjuk elvileg nem is lenne kötelező bent maradni órán, mert azt mondta tanárnő, hogy aki aláírta a papírt az óra elején, az már mehet is, mert megérti, mennyire unalmas ez a téma.. Mik vannak ezen az egyetemen! Na, aztán végül, de nem utolsó sorban következett a bifiz szeminárium, ahol már megint alvás körüli állapotba kerültem, pedig még szemináriumon tényleg érthetően és jól magyarázzák el a fizikát, csak egyszerűen én nem bírom.. Nagyon nem ártana már orvosolnom ezt a problémát.

A két órányi lyukasban összepakoltam és aludtam is. Bár csak azért vagyok annyira biztos abban, hogy tényleg aludtam, mert elalvás előtt még külföldi beszédfoszlányokat hallottam kintről, ébredéskor pedig már érthető magyar szöveget. Mérhetetlenül iszonyatosan semmi, de tényleg semmi kedvem sem volt egy 5-től kezdődő kommunikációhoz, de ha egyszer kötelező, akkor nincs mese, muszáj bevonszolni magam. Viszont már 5 perc után kiderült mennyire megérte, ugyanis sikerült áttennünk az órát keddre, igaz este 6-tól fogjuk tartani, de kit érdekel, így legalább pénteken már fél 3-kor végzünk! Szerencsére most nem az egész órát töltötték ki a különböző játékok, mert rizsázott a tanárnénink olyan kommunikációs dolgokról, amikről nekem teljesen a gimis nyelvtan órák jutottak eszembe.. Az anyagrészeket követő játékok nagyjánál nem igazán értettem, hogy ez most miért is kapcsolódik ehhez a témához, de legalább túlzottan nem kellett megerőltetni magamat, mert két alkalommal például csak rajzolni kellett (na erről meg az ovi jutott eszembe :"D). Az órát ted talk-os videóval zártuk, ahol egy nő arról beszélt, hogy mennyire jó hatással van ránk pl. egy interjú előtt a wonder woman póz, én meg végig azon agyaltam, hogy mintha én ezt már láttam volna, de honnan a fenéből olyan ismerős ez az egész.. Persze nem jöttem rá, viszont mindegy is volt, hiszen véget ért az óra, és egyben a hetem is!

Az óra végét követően Zs.-vel még visszamentünk a koliba, nevezetesen az én szobámba, hogy összeszedjem a holmijaimat, aztán mentünk is ki a buszhoz. Úgy néztem a busszal majd tök jól kiérünk, hát valójában meg nagyon nem, ugyanis ha nem rohanunk a buszról leszállva a vonathoz, ki a 11. vágányig, mert hát persze ilyenkor is az utolsó vágányról indul a vonat, honnan máshonnan.. A lényeg, hogy elértük a vonatot, pontban 34-kor szálltunk fel a 34-kor induló vonatra! Hát igen, ez már túltesz a mázlistaságon.. Ráadásul én még a jegyemet sem tudtam kivenni, mert ott néztük, hogy mind a három automata szar, és persze nem akkor fogunk ezzel bajlódni, mikor a vonat meg elmegy, de szerencsére a kalauzcsajszi rendes volt velem, és elfogadta azt is, hogy megmutattam a kódomat. Úgyhogy a nagy izgalmakat kipihente utaztunk majdnem háromnegyedet órát, míg én végre hazaérkeztem, Zs. viszont még utazott tovább.

És én este már olyan szinten fáradt voltam, hogy végignéztem a boltkóros naplóját a tv-ben, pedig ugye tíz percenként volt egy húsz perces reklám, de hát na, amúgy is szeretem ezt a filmet. :) Mondjuk később meg sikerült egy olyan másik fáradtság típusba kerülnöm, ami miatt aludni még nem tudtam, úgyhogy kínomban megírtam a latin házit, közben pedig IHM-es zenéket (jó, konkrétan a kiskamaszt) hallgattam, ha már ma este konceeeert!

2018.09.22. 11:40, Sára

újra lovon

Este hatra beszéltük meg az időpontot a múltkor, de én úgy voltam vele, hogy hamarabb kiballagok, így én már háromnegyed 6 előtt ott ültem a lelátóféleségen. 6-kor sem láttam még egy sorstársamat sem, az edzőt sem, ami később már olyan szinten felingerelt, hogy azt hittem ott hagyok csapot-papot, és visszamegyek. Hát ehelyett persze elővettem a higgadt józan eszemet és elkezdtem szétnézni. Mázlimra az öltözőben találtam egy lányt, aki habár nem lovaskurzusos, de mondta, hogy már a fedelesben elkezdődött az edzés (na hát remek..). Bementem, de azzal a lendülettel mentem is ki, hogy hozzak kobakot meg pálcát. Jó, remek, újfent, na de honnan? Végül egy szegény lovászt kértem meg, el is kísért egy darabon addig, amíg már szemmel is lehetett látni, hogy hol vannak a kobakok, úgyhogy nagyon köszöntem a segítségét. :) Visszaérve pedig felültem a lelátóra a lányok mellé, majd néztem a többieket, akik már elkezdték az edzést. Érdekes, hogy a múlt héten 5-en beszéltük meg erre az időpontra a lovaglást, erre már eleve 5 ember lovagolt, mi meg hárman ücsörögtünk, várva a sorunkra. Habár közbe nézhettük, hogy lovagolnak a többiek, és nekem még mélyebbre süllyedt a kedvem.. Őszintén szólva nem nagyon vágytam az újbóli nyeregbe ülésbe, na de hogy miért is?

Az ötből négyen szemmel láthatóan tökéletesen lovagoltak, a sor végén lévő lánynak viszont nagyon meggyűlt a baja az egésszel, sokszor nem tudta irányítani a lovát, vagy akár elindítani, szóval hibát hibára halmozott, így ezeket az edző természetesen folyton elsorolt újra és újra, és persze azt is, hogy mit csináljon. Na hát én ezt látva éreztem a vesztemet, avagy "én is így fogok járni az tuti" meg "hát mentem volna kezdő kurzusba, viszont agyam egy száll se", de mivel el nem rohanhattam, így maradtam a seggemen. Habár annyira megbénultak a lábaim is, hogy a menekülési ösztön csak lelkileg tépázott meg egy kicsit. Aztán persze sorra kerültünk mi is, hurrá-hurrá..

A kettes számú lovat választottam találomra, mert hát igazából nekem mind aranyosnak tűnt. Ahogy a lány leszállt át is adta a pálcáját, én ugyanis nem hoztam magammal, mert sose használtam, és nem is értem, miért kötelező, na mindegy.. Nem ültem fel egyedül, hanem megvártam az edzőt, aki úgy fellökött a nyeregbe, hogy reflexből visítottam egy kicsit (de komolyan nem akkorát!), így már kapásból megkaptam az első letolásomat. Persze én csak bólogattam, de amúgy tudom, hogy nem kell visítozni meg hasonlók a lovardában, viszont az ember az ösztönös reakciót nem igen tudja befolyásolni. Na de leszámítva ezt a sok negatívságot, isteni érzés volt újra lovon ülni! Vagyis kicsit olyannak hatott, mintha most ültem volna először lovon, kicsit meg ugye ismerős, így keverve a kettő együtt annyira kellemes érzés volt, hogy alig vártam, hogy elinduljunk. Aztán elindultunk, lépegetett előre a paci, de nekem már ez csodálatos volt. :D Először is lépésben mentünk pár nagy kört, nagyon élveztem a lassú, kényelmes tempót, de aztán jött az ügetés.. És ekkor kezdődtek a bajok. Nem találtam a ritmust, de még ha rá is éreztem a módjára, akkor egy idő után ki is billentem belőle. Pláne amikor az edző közelébe értem, és folyton mondta, hogy hamisan ügetek, már megint hamisan ügetek, és még mindig hamisan ügetek.. Vagy hogy most fogjam rövidebbre a szárat, de pálcával a kezemben, pláne pálcaváltásokkor kezdődött az egész elölről (amúgy egyszer sem használtam azt a retkes pálcát). A kis, vagy éppenséggel nem kis bakijaimmal ellentétben annak legalább nagyon örültem, hogy mindig tudtam irányítani a lovamat, habár nem csak köröztünk, hanem csináltunk különböző alakzatokat, nem csak lépésben, hanem ügetésben is. Volt olyan pl. hogy amikor szólt az edző, akkor mindannyian a jobb oldalról 90°-ot fordultunk balra, és a nagy harmóniát látva erre azt mondta, hogy ha ezt hetekig gyakoroltunk volna akkor se ment volna ilyen tökéletesen. :D Bár azért adtam egy kis hálát, hogy nem én lovagolok legelöl. Szóval csináltunk mindenfélét, meg közben mondta is az edző, hogy mennyire nehéz idegen helyen, idegen edzővel, idegen lovon lovagolni úgy, ha még fedelesben sem lovagolt soha az illető. Hát, fején találta a szöget, mert én aztán sose lovagoltam még fedelesben, de őszintén nem ezt volt a legnagyobb problémám, vagyis igazából ez nem is volt probléma. Egyszerűen olyan szinten berozsdásodtam, hogy az ügetés során még az óra végén is néha pattogtam a nyeregben, úgyhogy ezen bőven van még mit javítani, na meg jó lenne megszokni azt a pálcát is, bár igazából már maga a pálca szó az agyamra megy. Amúgy egyszer lovat is váltottam, ugyanis elsőre egy tökéletes lovat sikerült választanom az edző szerint (aztán gondolom mivel túl béna voltam egy ilyen jó lóhoz azért volt csere), de igazából a másodikon már jobban esett lovagolni. Valamikor még beszéltem is neki, vagyis dicsérgettem, ő meg olyan cukin hegyezte felém a fülét, hogy ááá. :) Persze az óra végén a levezető sétán is megpaskolgattam a nyakát, meg leszállás után is alapos simogatást és bókolást kapott.

Aztán véget ért az óra, leszálltunk, kifelé vezetve a pacit azért megkérdeztem az edzőtől, ha már mellé értem, hogy a kengyelt hogy kell felhúzni (na esélyes, hogy most nem szakszerű a szóhasználatom), ő meg ki volt akadva, hogy nem tudom. Na, aztán elindultam, erre megállít, mert hogy ott hagytam a többieket.. Hát hmm, azért indultam el, hogy haladjunk, de mindegy, legalább közben megkérdeztem egy közelben álló csajtól, hogy most akkor merre is van az istálló. :"D Annyira kész voltam már, hogy az aktuális lovam nevére sem emlékeztem, aztán csak megjelent az edző, és bevezette a helyére a drágaságomat. Ekkor újfent szóltam, hogy én nem tudok lenyergelni, na erre az edző totál kiakadt, hogy mi az, hogy nekem ez nem megy, meg mit képzelek én, hogy majd ő csinálja meg helyettem.. Végül is megcsinálta, aztán a kezembe is nyomta az egészet, én meg felraktam a helyükre őket. Vagyis a nyerget, a kantár zabla részét még egy sráccal lemostuk, mert megfogtam az övét is, így ő lemosta őket, na én eközben annyira örültem már a kedves szavaknak, hogy kész fellélegzés volt részemről.. Pláne az, amikor már a kobakot és a pálcát is a helyére tettem és mehettem. Már amennyire bírta a csizmás lábam.

2018.09.20. 22:20, Sára
Elejére | Újabbak | Régebbiek | Végére |
 

SZEREPJÁTÉK - Csatlakozz közénk és légy részese egy kalandnak - FRPG - Még nem késõ csatlakozni - SZEREPJÁTÉK    *****    VANESSA HUDGENS - A LEGNAPRAKÉSZEBB MAGYAR RAJONGÓI OLDALAD A TEHETSÉGES ÉNEKES-SZÍNÉSZNÕRÕL - VANESSA HUDGENS    *****    Ipari elektronkia szerviz, villamos kéziszerszám javitás, érintésvédelmi felülvizsgálat. elektronika-szerviz.gportal.hu    *****    Minden lány egy kicsikét királylány, minden Fiú kicsit hõs lovag. - FRPG    *****    | WATTPAD | Egy neves gimnázium, egy gazdag, arrogáns srác és egy ösztöndíjas lány nem mindennapi szerelme | WATTPAD |    *****    Szerepjáték – Csatlakozz közénk, és részese Te is a kalandoknak - FRPG    *****    Egy igazi hõs sem tudja magáról, hogy hõs. - Egy igazi hõs sem tudja magáról, hogy hõs.    *****    Nincs Új Poszt Cousin & Best Friend & A Lot More    *****    az új élet reményében, hajózz    *****    ANELIATH - varázslat és sárkányvér    *****    csillagütközés marcangolta nász    *****    Katt!Katt!Katt! Lépj be a galopp versenyparkunkba! Katt Katt!    *****    Új lovas szerepjáték! * Új lovas szerepjáték! * Lépj be a lovak csodálatos világába! Nevelj te is nálunk!    *****    ANELIATH - varázslat és sárkányvér- Te ki leszel ebben a csavaros Történetben? - SZEREPJÁTÉK    *****    Te ki leszel ebben a csavaros, mágiával, intrikával és hataloméhséggel fûszerezett olvasztótégelyben?    *****    Te ki leszel ebben a csavaros, mágiával, intrikával és hataloméhséggel fûszerezett olvasztótégelyben?    *****    Vörös sziluett az emlékvárban    *****    'cause I am only human    *****    az új élet reményében, hajózz    *****    Új lovas szerepjáték! * Új lovas szerepjáték! * Lépj be a lovak csodálatos világába! Nevelj te is nálunk!