Simple Bird

Üdv a blogomon! Egy vidéki kisvároskában élő 21 éves lány vagyok. A legnagyobb álmom, hogy medika lehessek, így szeptembertől terveim szerint orvostanhallgató leszek. Imádok olvasni és ebből kifolyólag könyvekre költeni a félretett pénzem. Kedvelek mindent, aminek köze van a biológiához és a földrajzhoz, egyszóval természethez. Imádok sétálni és biciklizni. Nem kávézom (álmos leszek tőle!), nálam a forró csoki a befutó. Amióta az eszemet tudom, blogot írok, pedig imádok kézzel írni..

Főoldal Belépés Wortschatz

 

Olvasnivaló

Orvos leszek
Delírium
Ninette blogja
Bloom Paradise
Engel blogja
My world is the sky
Dreaming for a life
The Mokka Pot
Roni Does
Szívedbe zárva
Victoria Sweet

 

Blogganat

Ünneplősdi-rokonozósdi

Nem is tudom milyen régóta nem írtam már rendes posztot, értek ezalatt a tipikus ez meg az történt velem a napokban típusú bejegyzésre. Nekem speciel ezektől a firkálmányoktól lesz egy blog blog, avagy online napló. A lényeg, hogy most úgy örülök, ugyanis van miről írnom, hiszen nagymamám születésnapja miatt tartottunk egy kis rokoni összejövetelt szombaton.

Elég sok mindent terveztem elkészíteni, név szerint: pogácsát, sajtos rudat, csokitortát és még citromos tortát is, amit még sosem sütöttem eddig. Itthon viszont szinte semmi hozzávaló nem volt már, úgyhogy elvileg csütörtökön mentünk volna bevásárolni, viszont az én délutáni sziesztám ennek gátat szabott. Így maradt minden péntekre. Szerencsére a bevásárlást viszonylag hamar elintéztem, ugyanis 1 órán belül még az oda és visszautat is megjártam, gyalog (!). Úgyhogy pontban 3-kor nekiálltam A konyhaművészkedésnek. Először megcsináltam a pogácsa tésztáját, majd hagytam pihenni, és elkezdtem csinálni a csokitortát, ami pont akkora sült ki, amikor már a pogácsákat tehettem be megsülni. Majd jöttek a sajtos rudak, hát, itt már a hátam jóformán megadta magát, hiszen a tésztagyúrás, pogácsa és/vagy sajtos rúd darabkák készítgetése eléggé hátgörbítő folyamat, de engem aztán ennyi nem állít meg! Úgyhogy még a citromos tortának is nekikezdtem, ami egyébként eléggé.. szar lett. Minden hozzávalót jól adagoltam, viszont valamelyikből biztos több kell majd - és az nem a citromlé, mert iszonyat keserű lesz úgy az egész mindenség. Lényeg a lényeg, éjfél után végeztem mindezzel. Az biztos, hogy többet nem fogok 4 harapnivalót kisütögetni egy nap, ráadásul még egymás után.. 1-2 dolog még belefér, max. 3, na de 4! Nem török én szakácsnői, cukrásznői babérokra.

Szokásosan a délelőtti vonattal utaztunk, ami pont délre esik be a világ végére. Egészen nyugalmas utunk volt, haladtam is picit a Háború és békével (csak nekikezdtem a második felének), majd úgy 30 oldal után felszállt egy kisebbségi nemzetiséghez tartozó egyén, csak hogy szépen fejezzem ki magam. Természetesen a kalauzbácsi is megjelent nem sokkal később, hiszen szokása fel-alá járkálni a vonatokon, és elkérni a jegyet az utasoktól. Szerintem életemben először voltam fültanúja annak, hogy a drága csávókától elkérték a jegyét, viszont neki meglepőmód nem volt, mondván "jaj hát úgy siettem a vonathoz, hogy nem volt már időm jegyet venni". Ezek után pedig a kalauz közölte vele, hogy akkor vagy leszáll a következő megállónál, vagy pedig vesz jegyet, és természetesen a bírságot is kifizeti mellette. Szegény áldozatunk az utóbbi opció mellett döntött. Azta-paszta, mik vannak.

A civilizációtól távol eső kis városkában (nem tudom miért szokásom/unk olyan szinten kigúnyolni ezt a helyet, hogy csak na) keresztanyám már várt ránk. Sőt, még keresztapám is, aki kocsival vitt el minket nagymamámhoz. Hiába úgy 300 méter a táv körülbelül, annyira hideg, de főképp szeles idő volt, hogy én nagyon örültem a meleg és kényelmes autókázásnak, már ameddig tartott ugye.

Ahogy megérkeztünk nagymamámhoz, keresztanyukám anyukámmal karöltve el is húzott a közeli étterembe, hogy rendeljenek gyrosos pizzát (bizonyám, itt aztán még a telefonos rendelést sem ismerik). Úgyhogy magamra maradtam, így nagymamám nekem osztogatta kénye-kedvére a parancsait, hiszen az asztal nem terül meg magától.. Egyébként az én kis saját kajácskáimon kívül volt még fasírt, krumpli-, és kukoricasaláta is. Hálát adtam az égnek, amiért végre-valahára nem volt húsleves, ugyanis már az agyam eldobtam tőle régen, hogy mindegyik ünnepkor, mindkét családi részlegen feltétlenül lennie kell húslevesnek, mintha más leves nem is létezne, vagy mintha ez lenne a levesek atyaúristenje (nem, nem az). Az ebéd egész jó volt, azt leszámítva, hogy anyukámnak sikerült elrontania a tortámat, mindösszesen annyival, hogy "estére" berakta a hűtőbe, így a tetején lévő csokimáz -ami alapjárat vajpuha szerűségű- olyan szinten keményre sikeredett, hogy még a kést is alig tudtam beleállítani, nem még egy szeletet vágni, de keresztanyukám végül megoldotta a problematikát.

Még az engem eléggé lefárasztó nagy kajálásokat követő emésztési, felszívódási metódusok előtt végignézelődtem nagymamám könyvei között az Anyegin után. Nem mintha el akarnám olvasni, hiszen azt már megtettem jó pár éve, pusztán szerettem volna, ha a kis kötelezős részlegemben ott csücsül a többi mellett. Viszont otthon hiába kutatgattam, nem találtam meg, igazából elsőre itt sem, de végül csak meglett, úgyhogy hurrá! Szóval, az én szempontomból egy kisebb szieszta (habár arra kristálytisztán emlékszem, hogy nagymamám nagyon le akart küldeni a postaládájához valami újságért, persze én meg sem moccantam, mondván.. hát, látszott az állapotom), keresztanyukám és anyukám részéről pedig egy nagyobb eszmecsere után csak beesett hozzánk uncsim, és a barátja is, akiknek természetesen az volt az első teendőjük, hogy rávessék magukat a kajára, úgy, hogy bevallották, egy órával ezelőtt ettek ezt-azt. Miért lep meg engem mindig, mennyire bélpoklos ebben a családban mindenki? Bezzeg én.. Valamikor a gyrosos pizza is megérkezett, ami nem tudom, hogy mitől volt gyrosos, de azért volt annyira ehető, hogy két szeletet is letoltam. Közben uncsim rengeteg mesélt a munkahelyi élményeiről, kollégáiról, egyszóval mindenről, amitől engem úgy megevett a féltékenység, hogy egy szót sem szóltam végig, csak szívtam magamba a mondatait. Persze amikor már arra került a téma, hogy cigányt tanul, csak megérdeklődtem, hogy miért nem a németet választotta. Meg már eleve, az angol van annyira könnyű nyelv, hogy simán letegyen az ember egy középfokú nyelvvizsgát belőle, szóval totálisan nem értem ezt az én most cigány nyelvet tanulok, és fél év múlva ebből teszek nyelvvizsgát dolgot. Hát, ő tudja.

Az esti, 6 órási vonatot csak elértük, így azzal döcögtünk haza. Egészen hamar hazaértünk, bár csak picivel több, mint egy óra hosszat vesz igénybe a vonatút. Bezzeg kiskoromban mindig egy örökkévalóságig tartott az egész utazás. Hát, változnak a dolgok.. Vagyis éppenséggel pont a dolgok nem, csak én. Vagy valami más, de mindenképpen én.

2017.11.14. 00:10, Sára

The Tea Break Award

Nagyon szépen köszönöm Ninettenek, hogy megkaptam tőle ezt a díjat, és vele együtt a remek kérdéseket szintúgy, én nem is tudnék momentán jobbakat írni. :)

,, Örülök, hogy élek. "

Hát, nem egy frappáns idézet, ráadásul még csak nem is idézet, viszont egyszerűen nem tudnék mást írni. Szóval miért is pont ez a három szavas kis mondat áll közel hozzám? Még anno szegedi egyetemista koromban meleg, napsütéses időben jó szokásom volt kiülni a partra, nézegetni a tájat, a Tiszát, a hidat.. A hídról annyit kell tudni, hogy nem teljesen a partnál kezdődik, hanem kicsit beljebb nyúlik, amolyan felvezető szakasza is van. És erről a hídról anno leugrott egy lány, a betonra, ráadásul egy autós kis híján majdnem el is gázolta. Végül nem tudni mi lett vele, de nem halt meg a helyszínen a hírek szerint.
Egyik délelőtt újfent a parton ültem, nézelődtem, majd a hídon megállapodott a tekintetem és eszembe jutott ez a mondat. Hirtelen annyira nyugodt lettem, nem számított semmi rossz, semmi félelem, csak hálás voltam azért, hogy élek, élhetek. Tapasztalhatok még sok mindent, konkrétan előttem még az élet, és még annyira komolyan sem kell venni, hiszen ez csak élet, egyszer így is, úgy is meghalunk.

1. Van olyan ember az életedben, akiben teljes mértékben meg tudsz bízni?

Hűha, erre azonnal rávághatom, hogy nem, de ez inkább a személyiségem miatt van, nem mások hibája. Nem vagyok az a könnyen megnyíló, csacsogós típus, és nem is idő kérdése inkább, kivel mit osztok meg, hanem mások személyiségétől függ. Valahogy érzem, kivel miről lehet beszélgetni, és így alkalmazkodom a beszélgetőpartneremhez, de az az általános, hogy a másik többet ad ki magából, mint én. Egyszerűen ilyen vagyok, vannak bizonyos dolgaim, amiket megtartok magamnak, nem érzem úgy, hogy beszélnem kellene róluk, vagy ha beszélnék is, lenne-e annak bármi értelme. De ha a tetteket nézzük, akkor jobban bízni tudok az emberekben.

2. Van olyan szokásod, ami miatt az emberek nagy többsége furcsán néz rád?

Előbb-utóbb valamiért mindenki furcsán néz rám. :D Bár inkább a jellemem, mintsem a szokásaim miatt. A legtöbb megszólást egyértelműen a rugalmas alvásritmusom miatt kaptam eddig. Nekem bőven elég napi 6-7 óra alvás, de akár 4-gyel is kibírok egy napot, kevesebbel pedig egy felet. Amióta az eszemet tudom, sose aludtam el éjfél előtt. Na meg a stréber szokásaim.. Az jutott most még eszembe, hogy anno földrajz fakton én voltam a nagy majdnem mindent tudó okoska, és az egyik faktos társam a spanyol óráikon folyton kibeszélt engem - barátnőim minderről pedig tájékoztattak is. Eléggé öntörvényű vagyok, de hát nem is tudom ki lennék az elveim, és a hozzájuk való makacs ragaszkodásom nélkül.

3. Melyik belső tulajdonságodat szereted a legjobban?

Fentebb már említettem, az öntörvényűségem, makacsságom. Mondjuk néha meg azon filózok, hogy a makacsságom fog a sírba vinni..

4. Mi volt az eddigi legnagyobb lecke életed során?

Szépen lassan ráébredni arra, hogy le kell vernem a korlátaimat, amik sajnos hátráltatnak, mintsem segítenének annak a személyiségnek, életformának az elérésében, ami az álmom. Nem a félelmeim és a kételyeim hagyni uralkodni fölöttem, hanem fordítva, hiszen semmi sem lehetetlen.. Nem csak a tetteinkkel, szavainkkal változtathatunk meg dolgokat, hanem a gondolkodásmódunk ugyanúgy formálható. Amikor pedig elégedettséget és büszkeséget érzek, akkor tudom/érzem, hogy jó úton járok.

5. Ha hirtelen akad valamilyen elintézendő feladatod, akkor azonnal megcsinálod, vagy inkább későbbre halasztod?

Hú, hát az azonnal az túlzás, de általában mindent hamar megcsinálok, legalábbis igyekszem, ha meg nem, annak inkább valamilyen rosszabb hangulat az oka, bár ez ritkán bukkan elő. Illetve előfordul tudatosan - kevésbé tudatosan, hogy generálom magamban a bűntudatot, és akkor csak hozzálátok az adott teendőhöz.

6. Mi a legnagyobb erősséged?

Kicsit csalok, mert először azt írom le, hogy én mit tartok annak, utána pedig mások véleményét. Szóval, legnagyobb erősségemnek az elszántságomat mondanám, ha én valamit a fejembe veszek, és nagyon akarom, akkor nálam az a szó nem létezik, hogy lehetetlen. Képes vagyok bármit tenni, vagy bármiről lemondani, hogy az én kis célomat elérjem.
Most pedig jöjjön az, hogy mások mit bírnak annyira bennem, amit muszáj vagyok leírni, annyira szívmelengető mindig, amikor megkapom. :) Jó beszélgetőpartner vagyok, mert mindig meghallgatom a másikat, nem nézem le, nem ítélem el és hasonlók, hanem elfogadom, hogy ő ilyen, és (hát lehet, ez csúnyán fog hangzani, de) alkalmazkodom a stílusához - ami nem jelent egyet az alárendeléssel, szívesen meghallgatom, és ha van közös téma, akkor jól, jobban el tudok cseverészni akárkivel. Bár a mai napig meglepődök, mennyire szimpatikus képem lehet, hogy nálam valamiért mindenkinek kinyílik a szája egy idő után (aztán van, hogy be sem áll), illetve mikor kedvesen szóvá teszik, hogy jó velem beszélgetni. Legyen az akár barátnőm, aki velem egyidős, vagy a tanárom, aki majdnem dupla annyi (de azért megjegyzi, hogy milyen sokat tanult tőlem!), vagy már egy nyugdíjba vonuló ember. És akkor még a végén poénként beszúrom, hogy még mindig a kommunikációmat tartom az egyik leggyengébb (ha nem a leggyengébb) láncszememnek. De tényleg.

7. Mi volt életed eddigi legnagyobb kihívása?

Így utólag visszanézve nem tudnék kiemelni semmit. Legalábbis még semmit. Mindig egy adott nagy, de legfőképpen idegen dolog előtt állva persze az tűnt mindig a legnagyobb kihívásnak, hiszen nem tudtam, hogy mire számítsak, hogyan készüljek és legfőképp mire. Persze miután túl voltam rajta, már nem tűnt olyan hű de nagy eseménynek. Legyen az középsulis felvételi, egyetemi nyári tábor, érettségi, esküvő, találkozni az interpalsról ismert évfolyamtársammal, az egyetemi lét, a koli és még sorolhatnám.. Hm, ha mindenképpen választanom kell, akkor ezt mondanám, hiszen ha belegondolok elég nagy kihívás volt több száz km-re élnem, mondhatni egyedül, de gyakorlatilag nem volt az.

8. Inkább optimista vagy pesszimista gondolkodásmódú vagy?

Vicces, mert alapvetően optimista vagyok, magammal szemben viszont néha sikerül pesszimistának lennem, de ez inkább amolyan a legrosszabbra készülök, viszont a legjobbra számítok dolog.

2017.11.07. 18:00, Sára

Nyelvtanulás meg miegymás

Ha már úgy is nagy szótanulási lázban égek mondhatni, és mivel a németet jobban csípem az angolnál, így nincs szívem elhanyagolni mellette. Egy szó, mint száz, igyekszem egy kupacba gyűjtögetni, és aztán persze tanulgatni a német szavakat, viszont úgy döntöttem, hogy ide teszem fel a szószedetet. Barátságosabb környezet, mint egy word-ös program, számomra legalábbis.

Istenigazából nem szeretek gépről tanulni. Elég jól kiismertem már a metódusomat, így tudom, hogy tankönyvből tudok, szeretek a leginkább tanulni, majd a soron következő helyet a nyomtatott változat foglalja el. Viszont ezek csak szavak, nem egy merev tananyag, így feleslegesnek tartom a nyomtatást. Bár úgy örülnék, ha lenne egy olyan szuper dagi könyv, hogy pl. "10.000 német szó, ami szükséges a mindennapi élethez" vagy ilyesmi. Vagy mondjuk 5percnémet, de nem igazán találok egy jó tanítgatós német oldalt sem. Illetve a google fordító az angol szavak esetében még éppenséggel elmegy, de németnél.. Egyrészt a főneveknél a névelőket nem írják ki, pedig nem árt tudni, hogy most az a szó hapsi, lányka, vagy nemtelenke, másrészt igéket még borzalmasabb fordítani, mert ha "összetett", mint mondjuk a vorgehen, akkor azt szét kell szedni, vagy ha neadjisten genommen alakban van, akkor azt "alapba" vissza kell ragozni. Úgyhogy nem annyira könnyű módi netes berkekben sem a német tanulás, az angolhoz képest legalábbis, de keresem a szétszórt hasznos kis dolgokat, és egy helyre összegyűjtöm, hogy szépen meglegyenek.

Sokan tudják, hogy szeretem a németet, azt már viszont kevesen, hogy igazából anno nem is terveztem németet tanulni. Még első gimis évünkben el kellett döntenünk, hogy következő évtől milyen nyelvet szeretnénk tanulni, angol mellett természetesen. Nálunk ez elég nagy felhajtással járt, mert hát azért nem mindegy, hogy mit tanulsz még 4 éven keresztül heti 3-4 órában, másrészt viszonylag széles a paletta nálunk, lehet válogatni német, spanyol, francia, sőt, még orosz közül is. Halvány fogalmam sincs, hogy én miért akartam spanyolt tanulni. Spanyolt! Jó, szépnek szép nyelv, tényleg (szerettem spanyolos barátnőim könyvéből olvasgatni, sokkal könnyebb egyébként ráérezni, mint a németre, no de az meg annál viccesebb volt), de sok haszna nem lesz belőle az embernek, hisz az EU-ban értelemszerűen csak Spanyolországban használják, Közép-Amerikában, emellett Dél-Amerikában mindenhol, Brazíliát leszámítva (ott a portugál fut). Szóval spanyolt szerettem volna tanulni, ennek ellenére még is a németnél kötöttem ki ugyebár.. Ugyanis rajtam kívül még annyi más embert vágyott a spanyol nyelvtudásra, hogy úgy döntöttek feljebbvalóink, tanulmányi átlaghoz kötik, ki választhatja második nyelvnek. Én meg az akkori borzalmas (de tényleg, életem legalja) 4,2-es átlagommal fel sem merült bennem, hogy szemernyi esélyem is lehet bekerülni a csoportba. Így maradt a német, hisz semleges viszonyom volt vele akkoriban, míg sem a francia, főképp az orosz nem vonzott.

Az első németes évem nem volt valami rózsás. Nem láttam az összefüggéseket, úgy-ahogy értettem a nyelvtant, szóval olyan azt hiszem tudom valamennyire, de mégsem volt a helyzet. Nem tudom, akkor mennyire tartottam nehéznek a németezést, mert később egyáltalán nem, így szerintem az elején sem, csak szimplán zavart, hogy nem tudom - úgy, ahogy a maximalista énem elvárná. A kiejtésem sem volt túlzottan jó, tanárnő sokszor kijavított, és olyan is volt, hogy rám szólt, hogy hangsúlyozzak. Azt hiszem ezóta figyelek nem csak német beszéd közben a hangsúlyozásra, artikulálásra és hasonlókra. Ötösre lettem végül lezárva év végén, ami egyben azt is jelzi, hogy szépen megbarátkoztunk egymással. Sőt.
Pontosan nem tudnám megmondani, hogy mióta kedveltem meg igazán a németet.. Most már viszont ez a helyzet, persze az angolt sem utálom, de egy rémes angoltanár mellett, na meg eleve, annyira régóta az életem része az angol, hogy mondhatni "meguntam", és ahogy beszélgettem a többiekkel, utolsó évben már mindenki ezen a véleményen volt (micsoda nagy szellemben mentünk angolból érettségizni). Visszatérve a németre. Mivel kellően le voltam terhelve mindenfélével, és akkoriban nem szándékoztam sem érettségit, sem nyelvvizsgát szerezni belőle, így csak a minimumot teljesítettem mondhatni, de minden évben ötös voltam. Amit az egyik legfontosabb tényezőnek tartok nyelvtanulásnál, vagy úgy ámblokk tanulásnál, a folyamatos tanulást, az ismétlést (illetve a gyakorlást is). Na, az én egyik tipikus módszerem volt, hogy ha pl. szerdán írtunk a szavakból, én azt az 1-2 oldalnyi anyagot 1 óra alatt szépen bevágtam, másnap írtam egy ötöst és ennyi. Nem ismételtem, pedig nem tartott volna sok időbe, de hát ez van, szerencsére mindent azért nem felejtettem el, de a passzív tudás nem elég, mert a nyelv is amolyan adok-kapok dolog.

Persze nekem így is az a lényeges, hogy megszerettem ezt a nyelvet, és nagyon örülök, hogy anno emellett kötöttem ki végül, így 4 év alatt azért egy jó biztos alap-, de fejleszthető tudásom lett. Jól esett, mikor tanárnő kissé felháborodott azon, hogy én sem tervezek németből érettségizni, pedig simán mehetnék nyelvvizsgázni is. Sok jó élményem fűződött már eddig is a némethez, de számítok még sokkal többre is. Az egyik nagy favoritom akkor is a beszéd marad, mindig imádtam németül felelni (még ha idegeskedtem is kicsit - nem kicsit előtte), jól kikupálódott a beszédkészségem, másrészt meg pont passzol is a hangom ehhez a nyelvhez. Legfőképpen pedig önbizalmat ad, ha németül kommunikálok, bár nem tudom miért, de jó érzés. Ez a fontos.

Wortschatz - nagyon kreatívan olyan címet kapott a kis szószedetem, ahogyan a németkönyvünkben is volt. Gyűjtegetem innen is a szavakat, a másik német könyvemből is (nyelvvizsgára felkészítős), netes berkekből, valamint a telefonos szótáramból, bár tervezek venni egy rendes, dagi német szótárat is, no meg a híres neves 1000 fragen 1000 antworten könyvecskét szintúgy, bár egyelőre csak felsőfokús változatot láttam, de hát jó az is. Bár ahogy rémlik, anno tanárnőm ledikálta a jó kis némettankönyvek címét, remélhetőleg megtalálom valahol lefirkantva őket, mert tuti, hogy leírtam. Utólag nagyon tudom áldani néha, hogy mindent lejegyzetelek.

2017.11.04. 01:50, Sára

Dr. Halál

Konkrétan nyár óta sorakozott a könyvjelzőim között ez az életrajzi film, ha nem régebb óta. Ennek főként inkább az az oka, hogy tényleg nem mozizok manapság, viszont most rávettem magam, hogy én igen is megnézem (azért köszönöm a plusz egy órát az óraátállításos mizériának!).

Elöljáróban a filmről: az 1990-es években, Dr. Jack Kevorkian patológus nyugdíjas éveiben új célt tűz ki maga elé, ugyanis legálissá akarja tenni az eutanáziát. Meggyőződése, hogy akit már csak a gépek tartanak életben, vagy akkora fájdalommal él, hogy azt semmi sem csillapítja, vagy gyógyíthatatlan betegségben szenved, annak végső stádiumában jár, pl. Alzheimer-kór, az ilyen emberek számára a halál megváltás, hiszen amilyen életet élnek, az már nem nevezhető életnek.

Már eleve az egyik, ha nem a legkeményebb témának tartom az eutanáziát, és ebben a filmben reális képet kap az ember arról, miért is lenne szükséges az, amiért anno Jack annyit küzdött. Életem legmegrázóbb és sokkolóbb filmje volt, és voltak pillanatok, amikor pár csepp könny is kicsordult a szememből, mert ez egyszerűen egy olyan film, ami felrázza az ember gondolatait és lelkivilágát egyaránt.

,, Kit érdekel, mit mondanak mások? Az a fontos, hogy mit érez a betegem. "

A legelső esetben egy kvadriplégiás férfihoz látogat el Kevarkian doktor. A betegünk egyik végtagját sem képes mozgatni, egyedül a fejét tudja balra, illetve jobbra mozdítani. Jack készített egy eszközt (Mercitron - merchy machine), amit elég a páciensnek meghúznia, és az oldatok hatására először elalszik, majd a méreg miatt meg is hal. Mindent közöl Jack a beteggel, egyebek mellett a szervdonorságot is felemlíti, így összességében eléggé sokkolóan hat a mondandója. Végül ez az eset kudarccal zárul (nekem annyi rémlik, hogy sípol az EKG, a beteg már sírva fakadt, így a felügyelő orvosok elküldték Jacket).

A tényleges első betege egy Alzheimer-kórban szenvedő nő. A beszélgetésük során -ahol egyébként jelen van a nő férje, illetve Jack húga is, aki a felvételt készíti- megismerhetjük, miért akarja inkább a halált választani, és nem elviselni az életet továbbra is. Mi a nő indoka? Betegségéből fakadóan rengeteget felejt, és fél, hogy egyszer majd a férjét sem lesz képes megismerni. Egyik nap kisétált a kertjükbe, majd megállt a közepén, és nem mozdult. Még a fejét sem forgatta el, egyszerűen nem tudta, mit tegyen, merre menjen. Mindezt a férje mesélte el, ugyanis a nő már nem emlékezett rá, illetve hozzátette, hogy elég lett volna megfordulnia, és rögtön a bejárattal került volna szembe. Ezek pedig csak mozzanatok, egyszerűen elképzelhetetlen, hogy lehet így élni nap, mint nap, s mindezt tudomásul kell vennie a szeretteinknek is.

Nagyon megfogott Jack alapossága az egész munkálkodása során. Alaposan meg akarta vizsgálni az éppen aktuális betegét, de nem csak vele kommunikált, hanem a családtagjaival is, valamint Jack sem dolgozott sosem egyedül (a valóságban mindig sok ember véleményét kérte ki, orvosokét, pszichológusokét, sőt volt, hogy egyházi személyét is), a beszélgetésekről videó felvételek is készültek. Egy kivételével (emiatt ítélték el) sosem ő okozta közvetlenül az adott páciens halálát, kezdetben a szerkezete segítségével, azaz önként vetettek véget az életüknek az emberek, majd miután visszavették az engedélyét (azaz már mérgeket legális úton nem szerezhetett be), így szén-monoxidot kellett használni. S bár a környezetet Jackék biztosították a végső elhatározást természetesen a páciens hozta, akinek elég volt rántania egyet a kis kötélen, hogy meghaljon.

Még annyit filmről, hogy minden mozzanatba betekintést nyerhetünk, a halálesetektől kezdve a rendőrségi, bírósági ügyekig, természetesen Jack magánéletébe, és a hozzá közel álló emberek életébe is. Úgy igazán, részletekbe menően nem szeretnék írni a filmről, hiszen meg lehet nézni, a témának is bőven utána lehet olvasni, bár magyarul nem túlzottan sok cikk akad a filmmel, és úgy ámblokk Kevorkian doktorral kapcsolatban.

Magyar fordításban nem találtam tőle idézetet, de a film egyébként elérhető magyar szinkronnal is.

- Jack Kevorkian: It's emotionalism. You know, when heart transplants first started... there was the same prevalent feeling, I mean, even among doctors... that it was wrong, it was contrary to God's will, contrary to nature. Isn't it ghoulish to rip a person's chest open and take out a heart? Or a bypass operation? Ether is the same thing. You have ether, been around for centuries, it wasn't used. Not till 1846. It was discovered in 1543... and before that, everybody was being operated on while they were awake. Surgeons were cutting them open while they were awake. Did you know that, Geoff?
- Geoffery Fieger: No.
- Jack Kevorkian: On, yes. And you know why it was banned? Because of religious dogma. Because of the foolish notion... that there's a God Almighty who wills us to suffer.

Sem vallásilag, sem jogilag nem tartják etikus lépésnek az eutanáziát. Egy beteg ember életében pedig pont nem egy törvénycikknek vagy vallási előírásnak kellene megmondania azt, hogy mikor haljon meg. Ha egyszerűen annyira tehetetlen, akkora fájdalma van, legyen szó akármilyen mentális és/vagy testi betegségről, a beteg döntési jogaihoz illene tartoznia annak, hogy inkább választja-e még az életet, szenvedést, vagy a halált. Véleményem szerint ez messze meghaladja az "élet jó, a halál rossz" mentalitást.

Csak úgy érdekességképpen: az EU-n belül Belgiumban, Hollandiában és Luxemburgban legális az aktív eutanázia, Németországban és Svédországban pedig az öngyilkosság segítése. Valamint a Mielőtt Megismertelekben szereplő Dignitas nevű szervezet a valóságban is létezik Svájcban, ahol a páciensek saját maguknak adják be a halálos dózisú mérget. Nálunk, Magyarországon a passzív eutanázia legális, azaz a cselekvőképes beteg dönthet úgy, hogy visszautasítja az őt egyébként megillető eljárásokat, pl. az újraélesztést. Illetve törvényben van az is nálunk, hogy halál után az ember szervei felhasználhatóak, leszámítva ha a beteg tiltakozik ez ellen. Nagy vonalakban ennyi, minden egyes információval, jogi szabályozással, esetekkel stb. nem szeretném bővíteni az írásomat, mivel nem ez a lényeg.

2017.10.29. 17:30, Sára

Én-kép

Ma sikerült azt álmodnom, hogy visszamentem az én gimnáziumomba, a szeretett tanáraimhoz. Teljes egészében már nem emlékszem rá, de az megmaradt, ahogy éppen lépkedek felfelé a lépcsőn emeletünkre, és ott áll fent tanárnő. Persze egy seregnyi diákkal körülvéve, így nem igen mertem hozzászólni, csupán néztem rá, ártatlan fejjel. Ő sem szólt semmit, bár a sokatmondó nézéséből kivettem, hogy hát igen, visszajöhettem volna már korábban is, hol is voltam én, de legfőképpen milyen jó indokom volt a távolmaradásra. Szóval ilyen gonosz, de azért szeretünk ám nézés. Azután mellém termett a föcifaktos tanárom is, és vele kezdtem el beszélgetni. Ami érdekes, hogy álmomban emlékeztem arra, hogy előző álmomban már beszélgettem vele! S melléjük még megkaptam a töritanáromat is, aki pusztán két mondatot súgott a fülembe, de egyikre sem emlékszem. Szürreális élmény volt felébredni.

Sokat gondolkodok manapság. Na nem mintha egész életemben üres aggyal jártam-keltem volna, csak most szokásommá vált egy adott dolgot vagy öt szempontból végigagyalni, illetve tanulgatom, hogy a józan eszemre hallgassak, ne a félelmeimre, kételyeimre és a többi mumusra, akik előrébb nem vitték - legnyomosabb érv, miért is NE vegyem még csak figyelembe sem őket. Valamint igyekszem egyre jobban megbékélni magammal, elfogadni magamat olyannak, amilyen vagyok, persze emellett szeretném a gyengeségeimet fejleszteni, mert hát a maximalista énem sosem alszik.. A lényeg pedig, megbecsülni a jó tulajdonságaimat, az erősségeimet. Vagyok aki vagyok, jobb, ha szereti magát az ember, nem? Bár van egy olyan sanda gyanúm, hogy a "soha meg nem elégedés"-es berögződésem sosem múlik el (igen, csak hogy Babitsot idézzek), ami nem is baj, hiszen mindig van miben és hova fejlődni, csak nálam már túlságosan is nagyot nyom a latba ez a hozzáállás, ami -mint köztudott- önbizalomhiányba fordul át, ami megint csak nem jó. Egy szó, mint száz, a lényeg, hogy igyekszem úgy lavírozni a gondolataimat, hogy jó legyen nekem.

Nagy átlagban a nyugodt lelkületű emberek táborát erősítem. Már megkaptam azt is, hogy hát biztos, hogy engem sem a szívroham fog elvinni. Igen ám, de vannak kivételes esetek, amikor előjön bennem az idegesség, őszintén szólva fogalmam sincs, hogy mi az igazi kiváltó oka az ilyesminek, mert egészen apró-cseprő dolgokon is képes vagyok olyan feszültté válni, hogy enni sem bírok (habár való igaz, nem is vagyok az a hát nekem minden órában ennem kell, mert éhen halok típus). Például most rendeltem meg a kémiakönyveimet, és a nem túl széles kiszállítási opciók közül a házhoz szállítást választottam. Elöljáróban annyit, hogy már eléggé sokszor rendeltem házhoz, s bár kényelmesnek hangzik, hogy jaj de jó, nekem csak annyi a dolgom, hogy egész nap (jó, reggel 8-tól délután 5-ig) várjam a drága futárt. Szóval ezalatt az idő alatt semmi komolyabb dologba nem kezdek bele, amit ne tudnék márazonnal abbahagyni, én legalábbis nem szeretem megvárakoztatni a postásbácsit, hiszen van elég dolga rajtam kívül is. Ezt még túlélem. Attól viszont frászt kapok, mennyire ideges leszek az átvételes szituációtól. Pedig tudom, hogy egyrészt nem nagy dolog, hiszen nem egyszer csináltam már, másrészt meg 2 percnél többet nem vesz el az életemből az adott átvétel. Mindezek ellenére mégis feszült voltam. Nem értem, miért agyalok túl egy ilyen roppant egyszerű helyzetet. Okokból létezik egy pár, ott van az, hogy még mindig nem igazán békéltem meg a hangommal, hiszen lány létemre mély, viszont senki sem szólta még le, sőt, egész sokszor megkaptam, hogy szinkronhangom van, ami egész jól tud esni. Szeretem a legjobb formámat hozni, palástolni minden idegességet, rosszat stb., ami bennem van, ami -főként utólagos elmondások szerint-, egész jól megy, és én még abban a tudatban voltam, hogy csapnivaló színésznő vagyok. A lényeg akkor is az, hogy nem vagyok megelégedve magammal, nem tudom elfogadni magamat, holott nem vagyok kevesebb más embereknél, nekem is vannak jó tulajdonságaim, és jó lenne már, de legfőképpen ideje, hogy reálisan lássam a teljes énemet. Ne a rossz nyomja el a jót, hanem fordítva.

2017.10.27. 15:00, Sára
Elejére | Újabbak | Régebbiek | Végére |
 

Karácsonyra szép AJÁNDÉK egy Személyre szóló asztrológiai elemzés! Kinyomtatva és bekötve örök emlék marad!    *****    ***MUNKALEHETÕSÉG!*** Új cég, új lehetõség, ingyenes regisztráció! Ugye tudod, mit jelent elsõk között lenni...?!    *****    A legfrissebb videojátékokról olvashatsz híreket! Elemezzük a Call of Duty sorozat legújabb részét World War II    *****    A RENDKÍVÜLI horoszkóp akciók Karácsonyig tartanak,most rendelj saját illetve szeretteid részére elemzéseket. Kattints    *****    Blog, Videojátékok, Szórakozás, Technika! Call of Duty: WWII és sok más!    *****    Légy te is egy Új Márka Elsõ tagjai között ahol Azonnali 28%haszonhoz juthatsz!Részletek:huncalifeandme@gmail.com    *****    Nyerj akár 1 millió forint értékû bitcoint. A játék ingyenes.    *****    Tudtátok, hogy a Csiga-biga gyerekdalban eredetileg szó sincs tûzrõl?    *****    LEGYÉL FARMASI TANÁCSADÓ VAGY VEZETÕ! OTTHONI MUNKA, MAGAS KERESETI LEHETÕSÉGGEL! HA MOST CSATLAKOZOL, MÉG NYERHETSZ IS!    *****    Mi mennyi 2018 - Árak, változások 2018 - minimálbér, családi pótlék, adókedvezmények 2018    *****    Légy te is a Farmasi csapaom tagja!!!    *****    Születési,baba,hold horoszkóp,elõrejelzés,párkapcsolati elemzés,fogamzási képlet! Ingyenes tanácsadás!Várlak!Kattints!    *****    A Dynasty és a TVD 8.évadából megismert színésznõ, Nathalie Kelley elsõ hazai rajongói lapja. KATT! KATT! KATT!    *****    WISE-VOGUE | SZISSZ ÉS KLAU BEAUTY-FASHION BLOGJA TERMÉKTESZTEKKEL, TIPPEKKEL, ÖTLETEKKEL A MINDENNAPOKRA // WISE-VOGUE    *****    Charmed - Új külsõ - Még több tartalom - Még több információ, érdekesség - CHARMED - Bûbájos boszorkák - Varázslat - Cha    *****    Karácsonyra AJÁNDÉKOZZ szeretteidnek, barátaidnak SZEMÉLYRE SZÓLÓ HOROSZKÓP ELEMZÉST 3 ÉVES ELÕREJELZÉSSEL!    *****    Szerinted melyik könyvet kellene elolvasnom? Melyik film érdemes arra, hogy megnézzem? - Mementoim.Blogspot.hu    *****    Születési horoszkóp + 3 év elõrejelzés + Felszálló holdcsomópont,Chiron, Lilith 2000 Ft. + ingyenes konzultáció. Most!    *****    Szerinted melyik könyvet kellene elolvasnom? Melyik film érdemes arra, hogy megnézzem? - Mementoim.Blogspot.hu    *****    Exkluzív Karácsonyi Ajándékok - Exkluzív Karácsonyi Ajándékok - Exkluzív Karácsonyi Ajándékok