Simple Bird

,,The good man is the friend of all living things." - Mahatma Gandhi

Blogganat

Színészek, akik énekesek is lehetnének

Annyi féle-fajta zenét hallgatok, hogy azt már én sem vagyok képes követni, de mindig találok valami újat.. Pl. nemrég ajánlott a youtube egy olyan videót (angolul), hogy 10 színész, akiknek meglepően jó hangjuk van. Elég érdekes egy téma azért, szóval megnéztem, és wow. Leesett az állam.

Keira Knightley

A kedvenc színésznőmmel kezdem a sort. Sajnos a filmet még nem láttam, egyébként Begin again / Szerelemre hangszerelve a címe, amiben (nem egyszer) énekel, de listán van! Igen, ez tényleg az ő hangja, egy interjúban elmondta, hogy bizony ő énekel! Hihetetlen! Eleve őt tartom a legszebbnek, és még a hangja is gyönyörű.. Hát, legalább neki jutott ezekből. :D

Mandy Moore 

Ő nem igazán volt meglepetés, tudtam, hogy énekel is, de micsoda hangja van! Van még pár száma, nekem az Only hope tetszik még nagyon tőle, amit egyébként a Walk to remember / Séta a múltba c. filmben énekel, ami az egyik kedvencem. Ő a másik kedvenc színésznőm, és ezzel be is zárul a sor, nem csak kedvenc színésznők tekintetében, hanem (nekem tetsző) énekelni tudó színésznők szempontjából is.

Joseph Gordon-Levitt 

Ez a srác nekem szerelem volt első látásra, de amikor meghallottam a hangját, akkor újból szerelembe estem.. Ráadásul énekel még Nirvanát is, La bambát, Beatlest, de még Oasist is.. Tud gitározni, zongorázni, sőt dobolni.. Meg persze helyes is. Álom egy pasi!

Kevin Spacey 

Szerintem rajta lepődtem meg a legjobban, hogy jézus ege, egy élő Frank Sinatra.. Sajnos csak ez az egy szám van fent tőle, jó minőségben, pedig tudnék tőle hallgatni mást is. 56 éves már, de nekem továbbra is ő marad a legidősebb pasi, akit csípek (legfőképp az Amerikai szépségben).

Jeremy Renner

Ő kakukktojás, mert nem a kedvencem (bár nem néz ki rosszul), nem is láttam tőle egy filmet sem szerintem.. De ami hangja van, hát wow!

+ 1 Ryan Gosling 

Csak mert tetszik.

2017.05.27. 14:20, Sára

We are the ocean

Szeretem ezt a bandát, ráadásul most felfedeztem a Foo Fighterstől The Pretender feldolgozásukat, ami brutál durván jó, úgyhogy be kell linkelnem.. Inkább ez, mint a Back 2 Blacktől a Szerelembomba. Jaj, a jó kis magyar dalok..

Még anno, fene tudja mikor megrendeltem a libri oldalán az Éld az életed c. könyvet, és már múlt héten írták, hogy mehetek érte, én persze csak most hétfőn toltam be képemet az üzletbe. Bezzeg, ha az alexandrától rendelhettem volna, hát na, valamiért (jó, olcsóbbak, több tekintetben is, egyrészt, másrészt meg csak valahogy szimpibbek) jobban bírom őket. Szóval bementem, elkértem a könyvemet, és olyan kis cuki volt a csajszi, hogy megmertem kérdezni, hogy nincs-e meg véletlenül náluk Braskó Csabától a Múzsa c. könyv. Apukám, egyből odament a pszichológia részlegre és azonnal megtalálta, wow! Úgyhogy egy könyvért mentem, de kettővel jöttem haza. :)

Egyébként úgy találtam Braskó Csabára, hogy kerestem valami jó idézetet, és szembejött velem tőle egy, pont az, ami van abban a könyvben is..

,, Az az érdekes, az az izgalmas, az a vonzó, amikor valakiben van mélység. Gazdag a szókincse. Gazdag a gondolkodása. Sokrétű. Erre úgy tudsz szert tenni, ha csak kevés korlát van benned. Kevés alapelv, de azok gondosan kiválogatottak, kiérleltek. Ha sok korlátod van, akkor a gondolkodásod beszűkül. Csőlátásnak is hívják ezt a jelenséget. Nem veszel észre lehetőségeket, így nem is tudod őket megragadni. Sikertelenné válsz, boldogtalanná. Ráadásul miért válasszon valaki téged, ha sikertelen vagy? Miért akarjon randizni veled egy jó pasi, miért akarjon alkalmazni egy jó cég, miért akarjon egy igényes ember barátkozni, beszélgetni veled? "

Úgyhogy igen, ez volt az első alkalom, hogy 1 idézet miatt vettem meg egy könyvet. Jó, persze azért elolvastam a hátoldalát, ami újfent megerősített abban a dologban, hogy nekem ezt a könyvet igen is meg kell vennem. Úgy se nagyon olvasok magyar szerzőktől semmit, a kötelezőket leszámítva..

2017.05.25. 10:00, Sára

Amikor te vagy saját magad legnagyobb ellensége

azaz az önbizalomhiány

Nem is tudom, hol is kezdjek bele a témába, annyira nagy, és annyira megfoghatatlan, a kezdetétől, vagy a végétől, ugorjak rögtön a mélybe, vagy csak szépen lassan jussak el a probléma gyökeréig? Inkább csak írok, ahogy jön.

Sokáig nem voltam tudatában azzal, hogy önbizalom hiányos vagyok. Annyit tudtam csak, hogy fura vagyok. Nem vagyok olyan, mint mások, nem is viselkedem úgy, mint mások. Nem tudom végül, mikor volt az a pont, amikor tudatosult bennem, hogy igen, én bizony önbizalom hiányos vagyok, mert előbb hittem magam szerintem Asperger-szindrómásnak.. Igen, ez kb. a tipikus szemed előtt van, mégsem látod dolog. Arra viszont emlékszem, hogy ki volt az első, aki ki is mondta ezt, hangosan. A földrajz faktos tanárom volt, éppen tartottuk a szokásos kis beszélgetésünket óra után, amikor mondta, hogy hát látszik rajtam, hogy önbizalom hiányos vagyok. Persze rosszul esett, de így utólag már úgy gondolom, hogy kellett, hogy valaki kimondja, olyan, akit azért kedvelek is, és közel áll(t) hozzám.

Az már nagyon jó, ha tudod, hogy gondok vannak az önbizalmaddal, de attól még, hogy megtaláltad a problémát, attól még az nem lesz magától megoldva, ráadásul nem is egyik pillanatról megy a másikra, nekem konkrétan évekbe telt (min. 6 év!) szépen-lassan építgetnem magam, persze, még most sem vagyok készen.. És muszáj elmondanom, hogy nem csak rajtam múlott az egész, hanem sok-sok külső tényezőn is, úgy mondanám, hogy valahogy úgy alakult az elmúlt években az életem, amik segítettek, hogy egyre több és több önbizalmam legyen.

Elég ennyit a bevezetésből, most jöjjön az életem.

Iszonyatosan édes kislány voltam, az a mindig vidám, cuki, mosolygós, mindenre kíváncsi, nyitott típus. Nem sok mindenre emlékszek, a legrégibb emlékeim az ovis koromból való, de mind annyira aranyos.. Volt, hogy hintáztam az oviban a barátnőmmel, és mondtam, hogy én addig nem fogom abbahagyni, amíg el nem számolok végtelenig (szerintem 200-ig, ha jutottam), itthon pedig a legjobb barátommal (srác volt), fára másztunk, vagy játszottunk mindenfélét. De a legkedvesebb emlékem az, amikor nyáron (szerintem épp áltisk. előtt) nagymamám kertjében feküdtem/napoztam, és elképzeltem az életemet. A legeslegelső szakma az orvosi volt, halál biztosan tudom, hogy doktor néni "akartam" lenni mindig is. Akartam egy szép házat, vagyis konkrétan mini-farmot, lovakkal, kutyákkal, macskákkal (mindig is nagyon imádtam az állatokat), egy gyönyörű helyen, mert bár szép az alföld (de uncsi), de egy hegyes-folyós/tavas vidék azért.. Meg persze álomférjet akartam, de hát ez egy külön téma. :D Az igazság pedig az, hogy ez az álmom, most is. Vagyis mindig is ez volt, csak nem hittem benne, hogy teljesíthetem.. Persze vannak újabb álmaim is, mint pl. egy szoba telis-tele könyvekkel, illetve meg tanulni zongorázni és hegedülni (habár apai nagypapámnak volt hegedűje, amit kiskoromban fel is fedeztem az egyik szekrény alá bedugva, de aztán nagymamám tovább is adta szépen..). A zongora meg amolyan szerelem volt első látásra. Általánosban mindig is olyan szent dolognak tartottam a pianínót, olyannyira, hogy pl. míg szünet volt, és nem jött a tanár, addig a fiúk bátrak "ütötték" a billentyűket, ezzel szemben én hozzá se mertem érni, olyan különleges kis csoda volt nekem, ami másnak csak egy szimpla zongora.

Most pedig az a rész jön, ami.. Amiről a legnehezebb beszélnem, vagyis írnom, beszélni erről senkinek sem beszélek.

Életem legszarabb időszakában 12 éves voltam, de inkább 11-13-ra teszem az intervallumot, mert nem egy rövid idő alatt tiporták el az önbizalmam. Többes szám, igen..
Apámnak sose volt ellensége az alkohol, viszont miután kirúgták, kétszer is, egyre többet ivott. Konkrétan rengeteget, sok estét töltött a kocsmában, általában az volt a normális, hogy éjfél után esett haza.. (Sajnálom, mindenről nem fogok beszélni, csak amiről kell, hogy átlátható legyen a dolog, és ami érint engem is) Egy őrülté vált az alkoholtól, akit a legkisebb dolog is úgy fel tudott idegesíteni, hogy tört-zúzott, ordított, és meg is vert (csak engem). Hála az agyi védő mechanizmusnak, rengeteg emlékem nincs, viszont minden nem törlődött ki.. Emlékszem, hogy szidott össze-vissza, hogy milyen hülye vagyok, ami negatívat hozzám lehet vágni, hát azt hozzám is vágta, az öklével együtt. De szinte a testi bántalmak eltörpültek ahhoz képest, hogy mennyire szétzúzta a lelkemet.. Rengeteget sírtam, és nem azért, mert nem ezt érdemlem, hanem el is hittem, hogy én ezt érdemlem..
És még mindez semmi.
Konkrétan ez az a kulcsmomentum, ami miatt rengeteget agyaltam, hogy belekezdjek ebbe a posztba. De rászántam magam, úgyhogy elmondom, mert ez olyan emlék az életemben ami.. Hát, ha nem a legmeghatározóbb, akkor..
Nem emlékszem pontosan mindenre, csak arra, hogy apám szokásosan részeg volt, és valamivel sikerült feldühítenem. Mint általában mindig. Most viszont kést fogott, és felém vette az irányt, közbe szidott össze-vissza, nem is emlékszem már, miket mondott, mert én rohantam a szobámba, mint az őrült, és elbújtam a szekrényem oldalában, ahova épp, hogy be tudtam passzírozni magam. Életemben nem féltem még úgy, mint akkor, a szívem azt hittem, hogy felrobban, annyira dobogott, az agyam pedig csak zakatolt, nem is tudom, vettem-e lélegzetet, annyira csöndben voltam.. Ezután elvileg (anyám szerint) még 2 órán keresztül ott voltam bebújva, és csak akkor jöttem elő, mikor anyám szólt.. Nem tudom, hogy pont ezután-e, de nem igen sírtam már, később egyáltalán nem.
Valami változott bennem, nem tudnám pontosan megmondani, hogy micsoda..
De azt biztosan tudom, hogy ettől a ponttól kezdve nem félek a haláltól.

Úgy gondolom, ha apám nem költözik el tőlünk, én már most nem élnék..

Mikor mondják, hogy olyan fura vagyok, de főleg amikor lenéznek a furaságom miatt, néha nagyon szívesen elmondanám, hogy na, ha ilyeneket kellett volna átélnetek, ti is tök normális emberek lennétek, igaz?

Az egy dolog, ha nem érdekled apádat, sőt, konkrétan szarik rád.. De amikor csak egymás után mondja rád rosszat, szid mindenért, mert egy nagy szar vagy, és meg is üt.. Amikor pedig annyira részeg, és annyira dühös rád, hogy te inkább elbújsz valahova, mert rettegsz.. Nem tudom ezt az érzést átadni, lehetetlen, ráadásul 12 éves voltam akkor. Anyám mesélte, hogy nem egyszer volt ilyen, hogy úgymond „eltűntem”, és olyan helyeken talált rám a szobámban, hogy el sem tudta hinni, hogy én ott elférek, nem hogy még több órája ott ülök, mozdulatlanul, síri csöndben..

Nagymamámnak még kisebb koromban (miután apám elköltözött) elmondtam dolgokat, hogy a "drága fia" miket csinált (persze nem a legdurvábbakat), és nem hitte el.. Anyámat cseszte le később, hogy milyen hülyeségekkel tömi a fejemet. Ó, bárcsak kitaláció lenne az egész..
Apám meg gondolom nem emlékszik semmire, hiszen aki matt részeg, mire emlékszik? Megtehetném, hogy kiüvöltök magamból mindent, de úgy érzem, felesleges, plusz az nem is én lennék. Ha nem muszáj, nem is szólok hozzá, amikor néha(hó)napján eszébe jut, hogy van 2 gyereke. Nem az a típus, akit érdekel bármi is, amihez neki nincs köze. Képtelen adni önszántából valami jót, legyen az dicséret, akármi. Képtelen, más világban él.

Néhányszor szünetet tartok, most is éppen.. Leírni, milyenné váltam.. Önbizalom nulla szintből eredendő tulajdonságok. Zárkózott lettem nagyon, senkinek sem beszéltem ilyesmikről, eszembe sem jutott, hogy beszéljek egyáltalán bárkinek erről.. Persze elvoltam a suliban, hiszen a sulis dolgok töltötték ki a gondolataim, vagy az osztálytársak, akikkel bár jóban voltam, a barát/barátnő szó túlzás lenne. Otthon pedig lefoglaltam magam szintúgy, vagy tanultam, vagy szerkesztettem a weboldalam, blogoltam, szóval éltem a stréber-kocka életmódot.

Ha valahogy a szüleimre kerül a téma, annyit mondok, hogy elváltak, és kész. Mindenki békén hagy a témával, amiért nagyon hálás tudok lenni. Az, hogy mondjuk x, y-al erről beszéljek, nem, ne tudjon rólam ilyeneket senki. Akkor már inkább könyveljenek el furának, azzal jobban megbirkózom.. De azzal, hogy valaki, aki „normális”, megosztani mindezt, nem, képtelen lennék.

Sajnos le kell írnom azt is, hogy az általános iskola sem volt fenékig tejfel, holott nagyon szerettem, viszont a 6. osztály egy fekete év volt az életemben (szerintem apám hamarabb kezdte tiporni a lelkem). Sose bántottak a fiúk, viszont ebben az évben valahogy mégis kiszemeltek maguknak, és amivel csak gúnyolni lehetett, ők kigúnyoltak.. Hogy ronda vagyok, úgy nézek ki, mint egy fiú, meg folyton nyihaháztak, mert ugye szerettem a lovakat.. Nem emlékszem minden cikizésre, talán jobb is, de egyáltalán nem szálltak le rólam, pedig én aztán külsőleg nem igen vettem róluk tudomást, csak tűrtem.. Nyeltem a sok szart, mondhatni. Több hónapon keresztül, mert valamiért az istennek nem bírtak volna rólam leszállni.
Végül úgy fél év elteltével, éppen töri óránk lett volna, de mivel havazott, és már egy csomó hó esett, a fiúk meggyőzték a tanárt, hogy menjünk ki játszani. Én félve mentem ki, szinte éreztem előre, hogy velem rossz fog történni.. Hógolyóztak, néha én is dobtam párat, de csak  a lányokat, aztán valahogy egyedül maradtam, körém gyűltek a fiúk, és elkezdtek dobálni.. De nem sima hógolyóval, mert ők követ is raktak bele, mert úgy az igazi, ugye.. Persze kb. 8 fiú ellen egyedül mit tehetnék, csak feküdtem a földön, és mondtam, hogy hagyjanak békén, hagyják abba, a végén már sírva ordítottam, hogy hagyjanak békén, és végül az osztálytársnőim mentettek ki.. Bementünk a terembe, én igyekeztem megnyugodni, és egy kicsit se érdekelt az, hogy mindenem csurom víz volt és havas.
Viszont mégis egy tavaszi napon történt az, hogy én már nem bírtam tovább. Az, hogy nincs olyan nap, sőt, egy szünet, hogy ne szólnának be nekem, állandóan, szinte minden srác, mikor mit.. Elképzelni el lehet ezt, de ténylegesen átélni.. Nincs rá szó, mennyire borzalmas. De elértem én is a tűrőképességem határát, amikor már nem bírtam tovább, és az ofőhöz mentem és sírva magyaráztam, hogy miket mondanak rám a fiúk, és már nem bírom ezt. Természetesen jól lecseszte őket, osztályfőnökit is kaptak érte, de ezek után is megszóltak néha, bár jóval kevesebbszer.. Igazából csak azt akartam, hogy hagyjanak békén, nem akartam, hogy bűnhődjenek, hogy akárcsak bocsánatot kérjenek, csak hogy hagyjanak békén..

...

Majd jött a gimi. Ha csak egy szóban kellene meghatároznom, milyen volt számomra a gimi, az a szó nem más, mint "életmentő". Az első évem elég semmi volt, utáltam, sok hülye tárggyal, a második viszont már jobb volt, hogy lett történelem és földrajz is, mindkettő tanárom csípem, a földrajz ugyebár nagyon nagy kedvencem volt, mondhatni bele voltam pistulva a tanáromba (nem voltam szerelmes belé, inkább csak amolyan Isten volt nekem). Új matektanár, akit szerettem mindig is, és új magyar tanár, akinek imádtam a stílusát, konkrétan én voltam az egyetlen, aki szerette, mert kicsit szigorú volt, szerintem meg csak korrektül elvárta azt az anyagot, amit leadott. Első évben szerintem épp, hogy 4,0 volt az átlagom, másodikban ez javult, innentől kezdve lettem stréber, harmadikban pedig már konkrétan az voltam, hiszen lett bioszom is. Illetve még másodiktól lett németem, ami bár nem volt szerelem első látásra, harmadikban már nagyon szerettem, jobban, mint az angolt..
Miért is dumáltam annyit a suliról.. Nekem ez tette ki a napom. Suliba voltam, és tanultam. Jó, volt, hogy mentünk vásárolni, néha barátnőztem, de igazából mindig lefoglaltam magam valamivel, mondanám, hogy nem gondolkodtam, de igen, gondolkodtam, csak sose magamon, vagy az aznapi dolgokon, vagy a sulin stb. Illetve sose voltam korán fekvő típus, de a gimibe kezdett el egyre jobban kicsúszni a lefekvési időm. Míg a tv-be néztem a sorozataimat (Dr. House, Grace klinika stb.), éjfél körül feküdtem, viszont mikor már gépen, akkor a hajnali 1-2 volt az átlag lefekvési időm. 6-7 fele pedig keltem ugye, úgyhogy rászoktam a délutáni szundizásra is..

Pontosan tudom, hogy mi (lelövöm a poént, ki) volt az, aki elindított a jó irányba. Ugyebár utolsó 2 évben faktot kell választani, és én a bioszt, illetve a földrajzot vettem fel. Szóval, a bioszfaktos tanárnőm.. Istenem, annyi mindent köszönhetek neki, és áldom a szerencsét, amiért ő tanított 2 évig. Egyébként is szerettem a bioszt mindig is, de ő imádtatta meg velem végérvényesen, és tudtam bizonyosan, hogy a biológia az én témám. Hogy milyen érdekes, milyen tutin ki van találva a rendszer, milyen cuki, bonyolult, érthető stb.. Képtelen lennék visszaadni őt, leírni, mert á.. Amivel leginkább hatott rám, az a pozitív életszemlélete, nincs nála pozitívabb ember a világon! Mindenben meglátja a jót, mindig mosolygós, biztat, segít.. Ő a példaképem. Viszont valamiért a lelki társamnak is érzem, minél jobban megismertem, annál több közös dolgot fedeztem fel.. Azt pedig sose felejtem el, amikor egyszer a szemembe nézett, és (annyira durva érzés volt, de jó értelemben) olyan volt, mintha belelátna a lelkembe.

Ha azt a kérdést tennék fel nekem, hogy mikor voltam az életemben a legboldogabb, egyből rávágnám, hogy a szalagavatóm estéjén, a bálon. A kedvenc pillanatom pedig természetesen az volt, amikor a biosz tanárnőmmel táncoltam, énekeltük (jó, üvöltöttük) a Honeybeasttól a legnagyobb hőst, és végig egymás szemébe néztünk.. Akkor is éreztem, hogy belelát a lelkembe, nem tudom, de olyan bizarr dolog.. Csak az jut eszembe, hogy valami lelki testvérem.

Szóval rengeteget segített nekem a gimi, a tanárjaim, szerintem a végtelenségig írhatnám, mennyi mindent tanultam és kaptam ott..

Aztán jött az egyetem. Bevallom, nem élvezem, sose élveztem. Nem ez az én szakom. Persze vannak jó órák, jó tanárok stb., de.. Valahogy érzem, hogy nem itt van a helyem. A koliban pláne. Ennek ellenére jót tett, hogy elkerültem ide, jó messzire mindentől és mindenkitől, pluszban sok szabadidőm is lett.. Nem is igazán az első félév adta a változást, legalábbis a szemmel láthatóakat nem.. Valamint bevallom, hogy a vizsgaidőszak nekem nagyon-nagyon mélypont volt (blogélet szempontjából is érzékelhető volt, hiszen több éven keresztül szünet nélkül írtam, erre ekkor lett 2 hónapos szünet hirtelen), nem egy vizsga volt, amire nem is mentem el..

Kérdéses volt, hogy elkezdem-e a második félévet, végül anyám miatt elkezdtem.
Őszintén, lövésem sincs, mikortól kezdett visszaszállni belém az élet.. Talán a tavasz..
S valahogy olyan gyorsan lettem egyre pozitívabb (az önbizalmammal úgy vagyok, hogy fokozatosan növekedett), s találtam egyre inkább magamra, hogy hihetetlen. S honnan tudom mégis, mik voltak a jelei annak, hogy már nem vagyok ugyanaz az ember? Vagy pontosabban az vagyok, aki vagyok (mindig is voltam)?

2017.05.19. 20:20, Sára

Ágyő szorgalmi időszak

Keddről inkább nem is írok, mert nem történt semmi érdemleges, azt leszámítva, hogy megnéztem a "borfesztivált", azaz hogy milyen hosszú sorokban állnak a kis bódék, de komolyan, a rektori épülettől kezdve a széchenyi térig árulnak kb. mindent, ami vagy 1 km hosszú biztos van.. Na meg jó kis élőzene is megy persze!

Úgy döntöttem, hogy most szerdán fogok hazajönni, nem pedig csütörtökön.. Nem várok addig, a filmet (a banda játszik tovább), majd megnézem itthon, plusz olyan kis szorgalmas voltam amúgy is a szorgalmi időszakban, hogy pont 3-szor hiányoztam, amiért még + 5 pontot kapok a vizsgán, bár ez a világ legkönnyebb vizsgája.. A netes után, persze.

Szóval, a szerdám.. Mivel az egyik (kedvesebbik) szobatársam még éjfélkor se esett be a szobába, én meg ugyebár hajnali 1-2 előtt nem igen alszok el, így gondoltam hallgatom a zenéimet.. Versenyezzünk, én leszek-e hamarabb álmos, vagy ő jön meg hamarabb, hát ő nyert. Úgy 2 körül ért vissza, de még 3-ig csoszogott, felkapcsolta kint a villanyt, amiből én tök sokat érzékeltem, hiszen ha szokásához híven tárva-nyitva hagyja az ajtót, ami kb. szemben van az én ágyammal.. Na de amit nem hittem el, hogy a zörgős zacskóból a kajáját pont a szobájában kell ennie.. Ilyen nincs. Végül úgy 3 után elaludtam.
5 és 6 között viszont felvert a másik szobatársam, mert ami zajjal van ő állandóan.. A lényeg, hogy igen jól kiverte az álmot a szememből, nem tudtam volna visszaaludni, így megint zenét hallgattam, kb. 8-ig, amikorra már elment, én meg újra álmos lettem, és aludtam úgy-ahogy 11-ig.

Csak 12:45-kor ment a vonatom, de én már pontban délben kint voltam, gondoltam ülök egy kicsikét az állomáson. Na meg gyorsvonatra amúgy is érdemes hamarabb felszállni, hogy legyen jó helyed, ne máshoz kelljen bekéredzkedni (már aki veszi a fáradtságot, hogy megkérdezze, szabad-e a hely).
Két mamika is beült az én fülkémbe/kabinomba (lövésem sincs, mi a jó szó rá), természetesen elkezdtek beszélgetni egymással, én közben olvastam a kis herceget (angolul!!!). Majd jött a kalauz..
Először is, szimpatikus volt, meg fiatal (30-nak nem mondtam volna) is. Odaadtam neki a jegyemet, majd néz rám, hogy ez micsoda, és fogja a jegyem. Én először azt hittem, hogy véletlenül a city-s jegyet adtam oda, de nem, jól adtam, a gyorsvonatosat.. Majd közölte, hogy ha van bérletem, akkor nem kell gyorsvonati pótjegyet vennem. Igen?! Hát ez marha érdekes, hetente 1x gyorsvonatozok már egy hónapja, erre csak most szerzek ilyesmiről tudomást! Érdekes. Na de amúgy aranyos volt. :D Aztán persze az egyik mamika már nem bírta ki, hogy nem beszélhet, így ő kezdett el beszélni a kalauzzal. Hát már vicc, hogy az öregek mennyire nem bírják ki, hogy ne beszéljenek valamiről.. Valakinek, mert tök mindegy, kinek.

Mivel gyorsvonaton nincs wifi, így lövésem se volt, elérem-e a csatlakozást vagy sem.. Hát, életemben először sikerült menetrend szerint elérnünk Ceglédet, de tényleg, percre pontosan.. Majd mikor megláttam, hogy mikor jön a másik vonatom, azt hittem elájulok.. 30 perces késés. Ilyen nincs!!!
Persze ez időközben 40 percre nőtt, hát vicc. Persze legalább elmondták, hogy gázolás miatt van ilyen nagy késés (manapság elég sok gázolás van..). Szóval volt "ingyen" 40 percem napozni, és komolyan, a bal karom még barnult is.. :D
Majd csak beesett a drága vonatom. Hosszú egy út volt, de aztán 5 után csak hazaestem, és legalább az első vágányra.


Sajnálom, hogy nem látszik, hogy mindkét oldalon 40 perces késés van kiírva. Ezek után még csodálkozok, hogy az 5-10 perces késéseket is bemondják, az már olyan "normális" dolog.

2017.05.19. 11:30, Sára

Bakancslistámról egy újabb tétel kipipálva

azaz netről találkozni valakivel..

Hétfőn reggel 8-tól várt az állatszervtan zh, amire bár készültem, nem úgy, ahogy „ alap” nálam (azaz egy-egy napon felmondom az egész anyagot), ennek ellenére mázlim volt a feladatokkal, ment minden flottul, bár ha nem A csoportot írok, akkor a májlebenykés rajzos izé tuti kifogott rajtam, mert a típusait fel tudom sorolni, na de írni róluk? Hát ezt a témát pont a helyettesítő tanár adta le, elég bénán.. Persze volt, ami nem jutott eszembe, de szerintem a 4-es bőven megvan, úgyhogy hip-hip-hurrá, nem kell vizsgáznom ebből.

Déltől meg a humánbiosz gyak zh várt, amire elmondhatom, hogy nem készültem, összesen 2-3x olvastam el az anyagot, felszínesen. Plusz az előző órán nem is voltam, azelőtt meg május 1 miatt elmaradt, úgyhogy 2 óra az így kiesett nekem, ami a zh-ban tök jól látszódott, ugyanis azok a feladatok nem mentek.. De komolyan, pont ebből a 2 anyagból az az anyag lett felrakva, amit előadáson adott le (pont ott voltam azon az előadáson), úgyhogy kicsit fura volt, de na.. Na meg imádom, hogy olyanokra tud rákérdezni, ami tök hülye infó, nem is mondjuk a retinákról vagy a csapokról kérdezett volna, pedig tökre vágom ezt az opszin, rodopszin témát de neeem, valami hülye vizsgálatos kérdés volt, igaz bár pont csak.. Inkább a dermatoglífiás (ujjbegyen azok a lenyomatok) feladatot nem vágtam nagyon, mert volt 3 kép az ujjbegyekről, és nekem ott számolnom kellett volna dolgokat. Hát, aha, biztos. De még így is, hogy nem ment fényesen, a kettes szerintem megvan, azaz 50% minimum (mert hát azért voltak dolgok, amiket tudtam, persze nem a lateritásos, színlátásos, dermatoglífiás témakörből). Amúgy tök mindegy, hogy egyes-e, vagy kettes, mert ötöst kellett volna írnom ahhoz, hogy 4-es legyek, így viszont 3-as. Hát ez van. Legalább nem látom a tanárt többet.

6-kor pedig elindultam a TIK-be, hiszen várt a híres-neves netes vizsgám kémiai nobel díjasokból. Leültem szépen egy géphez, ami olyan szuperül lefagyott, hogy le is állt.. Pazar. Nem baj, átültem másikhoz, ott legalább működött a dolog, szóval fél 8 felé összeszedtem az erőmet, na meg a „puskámat” és nekikezdtem a netes vizsgának. Nem is volt olyan borzalmas, mint amire számítottam, 20 perc volt 20 kérdésre, általában egyszerűek voltak, hogy 3-4 közül válaszd ki a jót, de volt, hogy több válasz volt jó, vagy rossz, meg képes feladat is volt.. Összességében tök jól ment, hamar készen is lettem vele (10 perc) utána még átnézegettem, és elküldtem. Az első, amit utána láttam, hogy 5 lett! Jaj de király, 87% lett amúgy, mert félrenéztem pár dolgot, de 5, és ez a lényeg.. : )

Az interpalsos ismim, akiről oly sokat regéltem már (hogy hányszor nem sikerült összefutnunk), pont mondta, hogy neki 4-es lett.. Én meg ugye a TIK-ben írtam, és mondta, hogy ő is itt van. Fú, hát na, összeszedtem végül a bátorságom, otthagytam a gépet, és lementem hozzá..

Életemben először találkoztam valakivel, akit neten ismertem meg..

Ahogy mentem kifelé, először a bejárat előtt nézegettem, hogy hol lehet, de bent volt. Igen, sikerült felismernem. :D Nekem nagyon durva volt elsőre, hogy húúú, azta.. De amúgy helyes srác, meg hát megvan a stílusa, de én bírom. Na meg van beszélőkéje rendesen, nevettem rajta sokszor. :D

Fura volt az egész, de élveztem! Olyan érzésem is volt, hogy oké, hogy most találkoztunk először, de mintha már régóta ismerném.. Meg atyám, mennyit bír beszélni.. Nem semmi egy srác. Beerom. : ) Pedig fiatalabb tőlem (jó, 19) én meg általában 96 alattiakkal nem találom meg a közös hangot.

2017.05.15. 22:30, Sára
Elejére | Újabbak | Régebbiek | Végére |
 
Simple Bird

Először is: Üdv a blogomon! Másodszor pedig igyekszem körülírni magam pár szóban. 21 éves, elsőéves biológia szakos egyetemista vagyok, de nagy terveim közt szerepel átjelentkezni az orvosira.  Imádok olvasni (és könyvet venni), meg persze zenét hallgatni és filmeket nézni. Kedvelek mindent, aminek köze van a biológiához (vagy a földrajzhoz). Imádok sétálni és biciklizni. Nem kávézom (álmos leszek tőle!), nálam a forró csoki a befutó. Amióta az eszemet tudom, blogot írok (pedig imádok kézzel írni)..
>> Főoldal
>> Belépés
>> Blogíró

 

Lópatkók

>> Orvos leszek
>> Őrizd az álmod
>> Ninette blogja
>> Bloom Paradise
>> Engel blogja
>> My world is the sky
>> Dreaming for a life

 

 


Az egyetlen magyar oldal a RIVERDALE címû sorozat szereplõjérõl, COLE SPROUSE-ról!    *****    The Vampire Diaries & The Originals szerepjáték - ha kedveled a sorozatokat és írni is szeretsz, ne habozz!    *****    Május 28-án ünnepeljétek a Játék Világnapját Nyuszi Mamával! Hintázzatok velünk a Mesetárban! Juhé!!!    *****    Várjuk a lelkes szerepezni vágyókat aktív játékkal és jó közösséggel! Csatlakozz te is!    *****    Asztrológiai kislexikon    *****    Lore rajzai ♦Lore rajzai ♦Lore rajzai ♦Lore rajzai ♦Lore rajzai ♦Lore rajzai ♦Lore rajzai ♦Lore rajzai ♦Lore rajzai ♦Lor    *****    Lakatos munka- Haidekker kerítés- www.farkasmetal.hu - Úszókapu- www.farkasmetal.hu - Terasz korlát - www.farkasmetal.hu    *****    KOSEMBLOG.GP//A MAGYAR "A SZULTÁNA" RAJONGÓI OLDAL//BY: KÖSEM// KOSEMBLOG.GP//MINDEN, AMI KÖSEM...    *****    Lore rajzai ♦Lore rajzai ♦Lore rajzai ♦Lore rajzai ♦Lore rajzai ♦Lore rajzai ♦Lore rajzai ♦Lore rajzai ♦Lore rajzai ♦Lor    *****    Mályva és Pipitér visszatért! A két virágmanócska most megmutatja nektek a rét legszebb madarait! Gyertek a Mesetárba!    *****    KÖSEMBLOG.GP//VIHAR VAGYOK, A PERZSELÕ NAP, A GYILKOS JÉG...//BY: KÖSEM// MINDEN AMI BLOG ÉS A SZULTÁNA C. SOROZAT...    *****    Lore rajzai ♦Lore rajzai ♦Lore rajzai ♦Lore rajzai ♦Lore rajzai ♦Lore rajzai ♦Lore rajzai ♦Lore rajzai ♦Lore rajzai ♦Lor    *****    Kredit nyeremény! Jelentkezz a honlapversenyre és nyerd meg az 50gkr-es fõnyereményt! Kredit nyeremény! 50gkr!    *****    Támogassa egyesületünket adója 1%-val:19108780-1-80    *****    KATT KATT KATT Ashley Tisdale és Gardróbcsere oldal KATT KATT KATT    *****    Rendszeres havi stabil jövedelmet biztosító internetes otthoni munkák!    *****    DIGITALMEMORIES - történetek az életemrõl, rengeteg képes tartalommal - DIGITALMEMORIES    *****    Gréti. 23. Egyetemista. HalálosIramban. Toretto. Izomautók. Chevelle. Rap. Beavatott. Négyes. Írás. Olvasás. Blog. (:    *****    Damon, Elena - Nina és Ian ~ Tudj meg minél többet róluk! Középpontban a TVD két sztárja!    *****    NFfriend! Két különc lány youtube csatornája. Gyere less be ha van kedved!