simple bird
Bloggerina

Üdv a blogomon!
Egy vidéki kisvároskában élő 22 éves lány vagyok. A legnagyobb álmom, hogy medika lehessek, így szeptembertől terveim szerint orvostanhallgató leszek. Imádok olvasni és ebből kifolyólag könyvekre költeni a félretett pénzem. Kedvelek mindent, aminek köze van a biológiához és a földrajzhoz, egyszóval természethez. Imádok sétálni és biciklizni. Nem kávézom (álmos leszek tőle!), nálam a forró csoki a befutó. Nem vagyok édesszájú, de nem bevallottan szeretek sütni. A magyar mellett angolul és németül is értek. Amióta az eszemet tudom blogot írok, pedig imádok kézzel írni..

FőoldalBelépés Corpus callosum

 
Olvasnivaló

Adventures
  Everywhere

Orvos leszek
Ninette blogja
Nervus Vagus

 
Ihletforrás

gólyatábor (befejezni)
• HIV pozitív nagymama ea.
• gólyabál
• koncertek (IHM, Retró f., VGy.)
• 2018-as goodreads kihívás
• országjárós lista
világjárós lista
• vakáció bérlet
felvételi
egyetemi tippek

 
Blogról

2013.08.24.-től kezdve blogolok ezen az oldalon jószerivel megállás nélkül. Naplóhoz hasonló stílusban írok, azaz főképp arról, hogy mi történt velem, enyhén ambiciózus lelkem révén sok szó esik a gimiről/egyetemről. Valamikor meg másról.
Általában igyekszem saját képeket biggyeszteni a blogbejegyzéseimbe, amelyek jobb esetben fényképezőgéppel, rosszabb esetben pedig a telefonommal készülnek.
A fejlécet én csináltam Photo Filtre Studio X-el, a kód alapját még anno az aranymeli.gp-ről vettem, amit azóta már számtalanszor átírtam.
Apropó, a helyesírás elsőbbséget élvez. :)

 

 

Blogganat

málnás depresszió

Még mikor először lapoztam bele a bioszervetlen jegyzetbe, akkor olvastam, hogy a lítium ionokat a bipoláris zavarok, zárójelben málnás depresszió kezelésére használják. Aztán kapcsoltam, újraolvastam ezt a sort, ahol most már a mániás szó szerepelt. Elgondolkodtatott egy ideig, de persze csak egy rövid ideig, mert éppen más feladatom volt, mintsem az izgi fémek, ionok életműködéssel kapcsolatos szerepeinek olvasgatása.

Hát igen, biztosan köze van az első féléves tananyagok tematikájának az én depimhez, -eléggé fajsúlyos köze. A jó viszont az, hogy így a vége felé már kezdtem észbe kapni, és megmentettem, ami menthető, így: latinból 4-es lettem, angolból pedig 5-ös. Kémia gyakból meg változatlanul kettes. Komolyan, nem éri meg úgy elmenni javítani, ha úgy sem tud az ember semmit, de azért elmegyek, mert hátha netalántán összejön valami.. Nem. Habár igazából már egy cseppet sem húzott le a kémia gyakos végeredményem, tudtam előre, hogy kettes leszek és slussz passz, bár inkább hazamentem hétfő este, nem hiányzott még a szobatársam elviselése/hozzá való alkalmazkodás is. Tökre megérte, már csak azért is, mert láttam egy cuki kutyust a vonaton, persze igyekeztem visszafogottan bámulni, hiszen volt ám gazdája, méghozzá egy olvasó hapsi, mik vannak!

Na de legalább a keddem jó volt, ugyebár kemény 1 darab óráért mentem be, az is csak angol. Elsőként is kikaptuk a tz-ket, nekem ötös lett, úgyhogy váó, jeee, meg miegymás, másodkörben le lettünk zárva, végül pedig.. sorozatoztunk! Atya ég, hogy én mióta nem láttam már House-t, pedig kétszer is végignéztem az összes évadot. :) Mondjuk nem angolul, de így is élvezetes volt, sőt, már-már hangulatos.. Mondjuk engem eddig egyetlen dolog tudott karácsonyi hangulatba hozni, méghozzá a debis karácsonyi vásár, este valami eszméletlen gyönyörűség az egész - még villamosból nézve is. Persze majd kerítek rá alkalmat, na meg fényképezőgépet, és végigsétálgatok, nézelődök a vásárban.

Ma reggel nagyon szívesen aludtam volna még tovább az ágyamban, de ha menni kell, hát menni kell! Pontosabban utazni, sétálni igazán csak a klinika telepen sétálgattam ma.. Apropó reggel tök jól benéztem az utat, de aztán végre csak megtaláltam azt az épületet, ahol az újraélesztéses óráink szoktak lenni. Amúgy mindig elgondolkozok, hogy milyen érdekes egész nap kórházak között lenni, valahogy annyira nincs meg itt az a tipikus kórházas érzet, mint otthon.. Hanem olyan megszokott helyre hajaz inkább.
Én értem oda elsőként, így gondoltam átpörgetem még az anyagot, de leginkább Á.-t vártam. Ugyanis a jövőhéten lesz a születésnapja, viszont sanszos, hogy nem fogunk addig/akkor találkozni, így úgy gondoltam most lepem majd meg egy kis előszületésnapi ajándékkal, avagy egy szelet csokitortával. Erre pont nem jött ez az áldott lány, mert benézte az időt.. Mik vannak, de tényleg!
Na de vissza az újraélesztésre, ahol most vizsgáztunk, pontosabban csak kitöltöttünk egy tesztet. Én nem igen vettem a fáradtságot arra, hogy az x számú ppt-t tanulgassam, és tényleg nem is volt rá szükség, mert alap tudással meg lehetett oldani az egészet, esetleg ha valami döcögősen ment, a "tanárnénik" segített nekünk. :D Illetve még elmondta, hogy aki már rezidens, annak kötelező sürgősségis gyakot csinálni, meg mentős is van, úgyhogy érdekes, mindig derülnek ki új dolgok erről az orvosi tanulási folyamatról.

Ezennel pedig véget is ért a szorgalmi időszakom, és egyik legelső dolgom lesz kihajigálni a felesleges holmikat, mert konkrétan amióta ez a félév tart, én csak rakom össze-vissza a holmijaimat, és csodálkozok, hogy nem férek az íróasztalomon, aminek egyik szegletében mikulásos édességhalmaz, a másikban meg a gólyatáboros szerzemények vannak..

December közepe táján csak sikerült lecserélnem az őszi hátteremet télire.

2018.12.13. 21:00, Sára

búcsúzkodás a szorgalmi időszaktól..

biztos nem foglak hiányolni

Amilyen lassan telt el a szorgalmi időszak első fele, annyival gyorsabban 'túlestünk' a második etapon. De én ezt egyáltalán nem bánom! Persze van még egy hét, de az jószerivel mese habbal. A 3. kémia demó a mese, az újraélesztéses vizsgateszt pedig a hab. ;)

Nem tudom hétfőn, hogy mennyit aludtam, bár egy idő után feladtam a kalkulálgatást, mert attól nem leszek frissebb, vagy akár élettel telibb, ha azon rágódom, hogy amúgy is nagy átlagban keveset alszok, na de most viszont borzasztóan keveset aludtam. Mindegy, az alvás fontos. Amúgy.
Nem szoktam bejárni fizika előadásokra, mert hát minek, ott a szép tankönyv, viszont most is kivételt tettem, nem azért, mert a hőn imádott intézetigazgató tartotta az órát, hanem mert olyan anyag volt kiírva, ami azon felül, hogy nagyon érdekes, nem lelhető fel a tankönyvben. Avagy a légzés. Szerintem tök jó téma, még át is pörgettem az agyamban a régi légzéssel kapcsolatos gimis bioszos anyagot, rémlettek is olyan menő szakszavak, mint a vitálkapacitás, reziduális levegő, na meg jaj, tuti sok szó lesz a gázcseréről is! Na szóval még egész felkészülten vártam (!) az órát, erre.. Biomechanika. Biomechanika?! Hát nem igen tudtam hova tenni a dolgot, aztán utólag leesett, hogy az előadónk a szerdai anyagot hétfőn adta le. Hát, remek. Ettől függetlenül jegyzeteltem, az előadást is felvettem, de a megérzésem azt súgja, hogy elég csekély hasznossága volt ennek a dolognak, bár nem kellene mindenkit a drága intézetigazgatóhoz hasonlítani, mert ő tényleg tökéletesen magyaráz.

Egyébként kémia szemin is mondhatni érdekes volt a téma (nukleotidok), vagyis nekem az már érdekes, ha tényleg van köze az emberi mindenséghez. Na de olyan szinten rázott a hideg, emellett olyan forrónak éreztem a fejemet, hogy kicsit kiakadtam, mert nagyon, de nagyon nem akarok beteg lenni, egyszerűen most nem. Pláne úgy nem, hogy sikeresen túléltem a szobatársam, plusz anyukám betegségét is mindenféle ajándék baci/vírus nélkül, úgyhogy.. Bár azóta továbbra is semmi bajom, lehet csak a gyak tett be egy kicsit.
Csak tudnám miért, mikor már eleve olyan felfogással tanulgattam-olvasgattam, hogy úgy is egyes lesz. Amikor viszont leültem a dolgozat elé, és ahogy rápillantottam most az volt az első benyomásom, hogy ez annyira nem is nehéz. Persze leszámítva azt az egy számolós feladatot, ami csak úgy el lett mondva (de attól még persze tudjad), meg a fémeset (mert hát ha ma reggel hallotta az ember előadáson, tuti tudni fogja), mindent meg tudtam csinálni. Úgyhogy nem éreztem annyira vészesnek, és tényleg nem is lett egyes. Hanem kettes, avagy 4 válaszom jó volt! Mik vannak kéremszépen! A három rossz amúgy a fentebb említett kettő volt, egy meg az, mert megfordítottam a dolgokat, na de na.. Igazából marhára nem érdekelt már, hogy milyen jegyet kapok, csak hogy zárjon le kettesre. Hát sajnálatomra nem lettem lezárva kettesre a 2,6-os átlagommal, ugyanis még felelnem kell (igen, ez úgymond parancs, nem te döntöd el) a hármasért. Ó anyám, legszívesebben el se mennék, mert már konkrétan ugyan mindegy az egész, és vajmi kevés esélyem van, sőt, amolyan 0 felé konvergáló, hogy tényleg javítok. Ugyanis ez a javítás szóban megy majd, és úgy, hogy a tanár feldob valami kísérletes témát, kérdezget, a diák meg szedje elő a logikáját, és válaszolgasson. Hát nem igaz, mintha nem lett volna elég szenvedés ez a kémia gyak.. Tényleg jó jelző az, hogy nem csak szimplán hasba szúr az illető, hanem még meg is forgatja bennem a kést.

De legalább a vártnál jóval hamarabb végeztem, így úgy döntöttem, hogy sietősre veszem a figurát, csak elérem a háromnegyed óra múlva induló vonatot. 5-re már be is estem a koliba, majd egy gyors sétát követően 10 perc múlva már a villamoson álltam, fél előtt 2 perccel leszálltam a villamosról, és úgy fél körül már a vonaton is ültem, ami 34-kor indult. Nagyon flottul passzol itt egymáshoz a tömegközlekedés.

Persze lett volna órám kedden, de kemény egy darab angol miatt inkább otthon poshadok. Meg így legalább szépen el tudtam menni bevásárolni a mikulásos ajándékozásra, mert hát a mi csoportunkból valamelyik eszement kitalálta, és mindenki megszavazta az ötletet, én aztán nem. Habár mindig szerettem ezt az ajándékozósdit, itt nem érzem helyénvalónak, bár esélyes, hogy csak én vagyok az egyetlen, aki még nem szokta meg a csoportot..

No meg kedd este volt a vizsgajelentkezés is, az itthoni net és a neptun power up kombója meghozta gyümölcsét, és nem lettem se kidobva, ahhoz képest nem is volt annyira lassú a dolog, a lényeg, hogy minden vizsgát fel tudtam venni. :) Persze már most nem úgy, ahogy akartam. Ugyebár első héten akartam már rögtön menni statból, viszont az első vizsgaalkalom ebből csak januárban lesz, ami nekem azért nem jó, mert rá egy nappal bifizből terveztem vizsgázni, szóval ez egyelőre kérdőjel, de azért felvettem január 10.-re.

Szóval szerda reggelén újfent utazgatással indítottam a napot, egyébként még mindig nem szoktam meg, hogy egy fél órás vonatút mennyire el tud repülni.. Hát még ha tanul is az ember!

Megint bifizzel kezdődött a reggel, és végre-végre a légzés volt a téma, ennek ellenére már 10 perc elteltével egy visszafogott ásítást váltott ki belőlem, mert nem elég, hogy valami ritka gyenguska módon magyaráz a tanár, még lassan is beszél, szóval összességében eléggé lehúzza az órát a kommunikációs stílusa, de szerencsére a változatos, de persze légzéses kapcsolatos anyagok ébren tartottak.

Angolon pedig zh-t írtunk. Tanulgattam én tegnap, de olyannyira nem volt kedvem hozzá, meg eleve eléggé velős témák a mostaniak (szív, vese, meg.. hát, reproductive system :D), így hát úgy voltam vele, hogy jó lesz a 3-as is, azzal még simán 4-es leszek. Aztán mikor kézhez kaptam a dolgozatot azon nyomban megváltozott a véleményem, mert egyik feladat sem volt annyira megterhelő, esetleg csak egyes részei (könyörgöm, az embriót hogy írjam körül ANGOLUL??? de megoldottam), úgyhogy merek reménykedni, hogy ötösre sikeredett aztán.. angolból is ötös leszek. :)) Bár megelégszek én már a 4-sel is.

A dogaírás miatt hamar végeztünk, így még leültünk csacsogni kémia szemi előtt, aztán pedig összegyűltünk, és jöhetett a csoportos ajándékosztogatás. Habár nem volt valami pozitív kicsengése a véleményemnek erről, azért azt nem vártam volna, hogy ennyire.. semmilyen lesz az egész. Akik az elején ajándékozgattak, azok az utánuk következőkre már nem is figyeltek, szegény Á. is olyan szomorúan olvasta fel a versikéjét, pedig tök jót írt, mellesleg annak, aki pont engem húzott. Nagyon jó csomagocskát kaptam, egy doboznyi mézeskalácsot, mellékelve egy sütis kuponnal, úgyhogy nyami. :) A kémia szemiről pedig nem is ejtek szót, mert egyre romló tendenciát mutat a figyelőképességem, de már ebből is csak egy óra lesz, aztán vééége!

Na de a napnak még korántsem volt vége, ugyanis este még a kolis mikulás is meglátogatott. :))

Csütörtökön csak egy latinom volt. Persze papírforma szerint újraélesztés is, csak mi ügyesen dupla órát toltunk le a múltkor. Ebből már van egy ötösöm, amit az újraélesztéses és defis produkálásomra kaptam, de igazából egy teszt fogja zárni ezt a tárgyat majd a jövőhét folyamán. Na de vissza a latinhoz. Nagyon, de tényleg iszonyatosan nagyon untam már az órákat, úgyhogy nagyon örülök, hogy végre végeztem vele - és eszem ágában sincs felvenni következő félévre! Azt hinné az ember tök hasznos egy latin óra, hiszen úgy is latin szakszavak tömkelegét kell tudni anatból mondjuk. De hát a szavak egy dolog, tény, hogy tanultunk hasznosakat, pl. csontokat, na meg olyan haszontalanokat mint pl. a görög szótövek. Bár ami nálam kiverte a biztosítékot, az a nyelvtan volt, pontosabban a ragozások, és ráadásul pont ez volt a főfőfő, az atyaúristen, a mindenség. Képzelem mennyi hasznát veszem majd a későbbiekben pl. a főnevek vagy a melléknevek a birtokos többesszámának.. A latin közmondásos feladatokról meg nem is tépem a szám. Na de oly mindegy már, a lényeg, hogy vége! Egyébként nagy valószínűséggel négyes leszek belőle, ugyanis az első zh-m csak egy gyér 74%-ot produkáltam (pluszpontokkal..), aztán semmi kedvem sincs javítani, habár amúgy se érné meg, mert javítástól függetlenül mindegyik jegy számba van véve, szóval.. Blöá.
Jaj, ki ne hagyjam azt a fergeteges ajánlatot, amit a zh kapcsán kaptunk! Ugyebár 'vettünk' közmondásokat is, és aki leír 5 darab latin közmondást (minimum 4 szavasnak kell lennie!) latinul-magyarul, az kap mindezért a zh-ban 1 pontot. Igen, egy pontot. No comment..


S szép, mint mindig, énnekem. ♥

Pénteken bementem bifiz szemire, és kivételesen nem csak azért, hogy újfent felvegyem a tanár magyarázását a légzésről, hanem mert egyik csoporttársnőm, nevezetesen pont Á. tartott kiselőadást. Szegénykém nagyon izgult, de olyannyira jól magyarázott, bár azért a vázizmok meg az izomösszehúzódás mechanizmusának szavai amúgy is ismerősen csengenek már. :)

És még 4-től várt egy latin zh. Ez is amolyan egy este megtanulom, aztán szerény véleményem szerint elég is lesz rá a tudásom, és tényleg, most nagyon ment minden, pláne a múltkorihoz képest. Pluszpontokkal, vagy anélkül, de szerintem megírtam azt a százalékot, ami kell a 4-eshez, úgyhogy hurrá. Legalább nem leszek ebből 3-as. Persze-persze az ötös lenne a legszebb, de teljesen meg tudom érteni, hogy ha egyszer depis az ember, akkor semmi kedve sincs latinozni, vagy úgy bármit csinálni..

Valamint még fény derült végre a biostat jegymegajánlós eredményekre is. Lelövöm rögtön a poént, az A részem meglett (40-ből 33 pontra), viszont mivel a B részt eléggé ímmel-ámmal csinálgattam meg, így nem lett elég pontom egy ketteshez, de őszintén? Nem is bánom, úgy is javítanék! Eléggé fáj a fogam az ötösre. Ráadásul így biztos lesz időm a B részhez, hiszen az A pipa. :) Időpontilag pedig változatlanul maradok a január 10.-ei vizsgaalkalomnál, már csak egy jövő évi naptár hiányzik ennek a megszentesítésére. :D Végzős szobatársnőmtől tanulva én is naptárfüggő leszek, legalábbis ez az egyik nagyon fontos dolog, amit hasznosnak vélek ezen az egyetemen. A többiről meg majd máskor.

2018.12.07. 20:30, Sára

mi újság van?

Alapvetően az agyamat eldobom jó messzire, amikor ezt a kérdést megkapom, mert mit lehet erre válaszolni, de komolyan? Nem vagyok az a regélős típusú emberke -kivéve itt persze-, ha látom a komoly érdeklődéssel egybefűzött kérdéseket, akkor megered a nyelvem, vagy éppenséggel az ujjaim, de amúgy.. Mégis mivel traktálja az ember az udvariasabb, viszont kevésbé közel álló másikat? Hát kivételesen ilyenkor éljenek a felszínes formulák!

Kicsit röhej, kicsit nagyon nem, hogy a legkevésbé csacsogós időszakomban kapok kedvet a blogoláshoz. Valójában néha-napján csak úgy eszembe jut a blog, hogy erről a napról jó lett volna írni, vagy arról a témáról, de mire ténylegesen laptop elé jutok, vagy egyáltalán oda, hogy megnyissak egy új bejegyzéses linket, minden elszáll. Kényszerből írni pedig nem tudok, ez nagyon szépen látszik az elmúlt hónapok aktivitásán, pontosabban inaktivitásán. Persze közrejátszott a depi, időhiány, na meg ennek a fránya szorgalmi időszaknak még mindig nincs vége, sőt..

Kivételesen már vasárnap este visszajöttem, ugyanis hétfő reggel 8-ra bistat megbeszélést ütemeztünk be, így gondoltam jobban kialszom magam, mintha hétfő reggel utaznék vissza. Hát nem tudom, hogy jártam jobban, mert úgy hajnal 1, 2-ig a youtube-n lógtam, pedig nekem aztán egyáltalán nem szokásom zenehallgatáson kívül bármire is használni, de most! Annyira untam már, hogy konkrétan minden egyes napomat a szar hangulat bélyegzi meg, hogy valami lélekvidító videót kerestem, aztán valahogy sikerült rátalálnom doctor Mike-ra, és egyhuzamban egy rakat videóját megnézni. És tényleg McDreamy a pasi, egy élő, igazi McDreamy, főleg mikor mosolyog, ajajj. :D Legfőképpen azért sikerült helyrebillentenie a lelkiállapotomat a komplett valóján kívül, ugyanis elgondolkoztatott, hogy miért is senyvedek én most egy orvosi egyetemen. Azért elég más külsős fejjel gondolkozni az orvosiról, mint úgy, ha már benne ül a körhintában az ember lánya, és esküszöm én ezt annyira fontos témának tartom, hogy remélhetőleg erről is sikerül majd összehoznom egy posztot.

Kellett is egy élettel telibb változatom ehhez a héthez, mert eléggé szépen összesűrűsödtek a dolgok. Habár eddig úgy voltam vele, hogy a hétfők nem az én napjaim, a mostani kivételesen rácáfolt mindenre, és mondhatni még jó is volt! A reggeli bistat megbeszélés tök hasznos volt, kémia szemin a glikolízist és a citromsav-ciklust vettük, ami habár tele van egy rakat kémiai képlettel még is érdekes, hiszen ennek tényleg köze van a bioszhoz, és! Kémia gyakon se lettem leszólva, pedig itt komolyan mindig megkapom a magamét. Mondjuk majdnem most is, ugyanis egy anyag nem azokat a reakciókat kapta, mint amit papíron adnia kellett volna, de végül csak nekünk lett igazunk. Végül az koronázta meg a napomat, hogy már beírták a magtud (magatartástudomány) jegyeket, mert egyébként múlt héten írtunk jegymegajánlót belőle. Eléggé vegyes érzések szálltak meg miatta, hiszen egyrészt kíváncsi voltam a jegyemre, tudni akartam, hogy mit alkottam, másrészt meg nem akartam rossz jegyet kapni, vagy még jegyet sem, ami egyet jelent azzal, hogy mehet szóbeli vizsgára az ember (aztán ahány kérdést tud az 5-ből, olyan jegyet kap..). A lényeg, hogy 4-est kaptam, amit egy eléggé érdekes örömkirohanás kísért, még én is éreztem, hogy furcsán festhetek, de nem érdekelt, mert négyest kaptam! Ez relatíve is egy elég jó jegynek számít, pláne úgy, hogy a dogaírást követően azt beszéltük Á.-val, hogy majd karácsony előtt jövünk vizsgázni, hát ha megszánnak minket az ünnepek alkalmával. Így viszont egy tárgy már hivatalosan is ki van pipálva. :) Valójában meg több, mert már a kommunikációt és az infót is kivégeztem, mindkettőt ötösre.

A hétfő estém pedig az utolsó bifiz gyak tanulgatásával ment el. Szerintem tök jó téma az ultrahangozás, de ez volt az egyik, ha nem a leghosszabb tanulnivaló, az viszont biztos, hogy a legtöbb képlet ebben volt benne. Ráadásul túl nyugodt voltam, persze az agyam másik része folyton jajveszékelt, hogy csak ne dobjanak ki, csak pont ne erről az utolsóról, mert én a aztán semmi pénzért sem akarok gyakot pótolni (ahol ugyanúgy van beugró, de tök idegen tanárokkal és diákokkal kell feladatozni). Már a beugró írásakor tudtam, hogy meglesz, mert a feladatok többségénél tudtam, hogy na én ezt tudom, tuti ez a jó válasz, és tényleg meg is lett. A gyakorlat elég laza volt, bár először eléggé félve nyúltam hozzá a transzducerhez (az ultrahangozásnál ezt a kis mütyürt mozgatja a célterületen a doki) mert alaphangon csak ez a kis cucc 2 millió forint.. Viszont az ultrahangozás iszonyat jó dolog! Na meg mivel ez volt az utolsó gyakunk, le is zártak minket, és ebből is 5 leszek. :))

Még angolon várt egy szódoga, ebből is az utolsó. A kardiós 100% lett, a vesés 97% (azaz fél hibát ejtettem csak), de hogy ez mennyi lesz, tekintve hogy ez a reprodukciós szisztéma elég új még nekünk, hát fene tudja. Angol után pedig hazafelé vettem az irányt, kivételesen. Mivel szerda este 6-tól bistat jegymegajánló várt rám, és jó lett volna, ha tök szuperül fel tudok rá készülni, és egyúttal ki is váltom, még inkább csökkentve a vizsgáim számát. Hát a tanulásosdi annyira nem jött össze, egyrészt túltoltam a logikázást ezzel kapcsolatban, mert ugye ebből is minél jobb jegyet szeretnék, másrészt meg a sírba visznek azok a minimumkérdések.. Én egyszerűen nem tudok elméleti síkon matekot tanulni, magolni, ez tény. Persze még mindig jobb volt a bistattal szórakozgatni, és 1 napot otthon lenni, még ha így el is lőttem egy hiányzást angolból és kémia szemiből is (bár hallomásból tudom, hogy mindkét órán csak két-két ember volt jelen, és azok is haza lettek küldve).

Szóval szerda este szépen visszamentem, épp hogy fordultam egyet a koliban, már mentem is ki, egyenest a klinika telep másik végébe, mert hát persze, hogy kivételesen a csoporton belül csak engem tisztelnek meg ilyen gesztussal. Habár már voltam azon a helyen (a nagymami előadás volt ott), így tudtam, hova kell menni, de azt sem bántam, hogy egy ismerős személyében akadt egy nagyon cuki társaságom. :) Ja, amúgy meg konkrétan a dogaírás előtt 3-4 órával tették fel a helyszínek listáját, pedig én még naivan kicsit reménykedtem, hátha nyerhetek még pár napnyi tanulási időt, de végül is mindegy volt már. Elöljáróban még erről a vizsgáról annyit mondanék, hogy van A és B része. Az A rész 40 pontos, kedves (bifiz gyakos) tanárnénink elmondta, hogy miből áll, na meg azt is, hogy ha a 40-ből nincs meg minimum 30 pontja az embernek, akkor a B részt már meg sem nézik. Mondjuk az előadások folyamatos látogatása miatt alapjárat kapunk plusz 10 pontot, de az is csak a B részhez adódik hozzá, szóval remek.. 40 pontból 30-at összeszedni nem könnyű, én leginkább a minimumkérdések miatt aggódtam, mert hát csak ezek érnek 10 pontot, viszont élesben mind az 5-öt tudtam, úgyhogy ilyen részről nyugodt lehettem, viszont a másik 3 feladat! Persze, hogy amit kisujjból kirázok az csak 8 pontos, a másik két eloszlásos meg 10+ akárhányas, és egyikben biztosabb vagyok, mint a másikban, na de hogy vajon lesz-e 30 pontom? Nem tudom. Emiatt a B részt csak ímmel-ámmal csinálgattam meg, bár amúgy se lett volna időm mindent szépen megírogatni, mert másfél óra erre kevés, esetleg akkor nem, ha mindent azonnal ír az ember, mint a gép. Úgyhogy majd meglátjuk, mindenesetre én már beterveztem, hogy a legelső héten megyek ebből vizsgázni,mert ehhez tényleg elég pár nap készülés, viszont minden mástól mentes napok..

És persze még szerda este is tanultam, hiszen csütörtökön várt a latin, amiből mindig írunk egy röpke szódogát. Őszintén szólva annyi kedvem volt hozzá, hogy már konkrétan bukott le a fejem tanulás közben.. Még mázli, hogy jószerivel ragadnak rám a latin szavak ellentétben a nyelvtannal. De legalább a csütörtököm már csak ilyen nyugalmas volt, a reggeli, szintén utolsó újraélesztés gyakkal, és a délutáni latinnal, utána pedig mentem is haza, újfent.

Nagyon ki vagyok már éhezve egy jó kis koncertre, de jövőhéten majd erre (is) fogom csapatni, várom ám nagyon! Mondjuk a 2 forintos dal miatt már a tavaszi P.Mobil koncert óta hiányérzetem van, remélhetőleg az is pótolva lesz. ;) Amire még nagyon kíváncsi vagyok, az a szilveszter előtti Kerozin koncert, hát hűűű, mióta várok én már egy ilyenre! Na de egyelőre december vége helyett maradjunk december elejénél.

Vagyis most még november utolsó napjánál. Mondván ha már ilyen szuper péntekem van, amit itthon tölthetek, elnézek már nagyimhoz. A hidegre való tekintettel kivételesen a buszt választottam, szépen felszálltam, megálltam a kapaszkodóknál, mert én aztán jó kislány leszek, üljenek az öregek. Az előttem lévő ülésre le is ült egy papika, a vele szemben lévő egyébként üres volt, ami előtt egy nő állt (és az a nő mellettem). Na, felszállt egy nyanya, aki már eleve úgy jött, hogy a sofőrt is szidta, mondván miért nem képes őérte kerülőutat tenni (...), éreztem, hogy éppen az én hátamnál sétálgat, amikor egyszer csak a jobb oldalamnál arébb lök, és szid össze-vissza, hogy ő le akar ülni, miért nem bírok menni, én ezt miért nem látom, satöbbi. Hát én meg sem szólaltam, mert úgy vagyok vele, hogy aki nem képes engem emberszámba venni, azt én sem tudom. Ellenben a mellettem álló nő, és az ülő papika igen, felváltva védtek, hogy ha le akar ülni, akkor miért tesz ekkora kerülőutat (a nő mellett is simán elmehetett volna), meg egyáltalán szólhatna, nem csak rá kell rivalni a másikra, bla-bla-bla, persze mit ér a szó az ilyen rigolyás, keserű nyanyáknak, semmit. Amiért viszont leírtam ezt a történést, az a papika miatt volt, ugyanis mielőtt még leszállt volna, rám kacsintott, amit én egy mosollyal viszonoztam. Nem vagyok az általánosítés híve, de azért javarészt miért az van, hogy a férfiak sokkal lazábbak, kedvesebbek, megértőbbek, mint a másik nem? Sokszor irigylem is azt a felfogásmódot, főleg a lazaságukat tekintve. De az öregeknél hatványozottan érződik, hogy a nyanya szekció mennyire az a náci típus.. A tanulság pedig annyi, hogy ha teheti az ember, inkább bicilkizzen.

A végére már csak a hangsúlyosága miatt annyit, hogy jövőhéttől pedig indul a vizsgajelentkezés is, yeee! Igazából nem sok latolgatás van az én vizsgáim felvételének hátterében, mivel azt már rég letisztáztam magamban, hogy a bifizt akarom hamarabb letudni (őszintén, könnyebbnek is tartom a kémiánál), ehhez van most inkább kedvem, szóval január 4.-én megyek akciózni, ha minden klappol. A bistat ugye tiszta, első héten megyek, avagy 20.-án, majdhogynem a karácsony szellemében fogok vizsgázni. :D Kémiából meg majd január 17.-én, majdnem két hét van rá a bifiz után, bár szerintem az ünnepekkor úgy is felváltva tanulom a kettőt. Aztán ha minden terv szerint alakul, lesz teljes 3 hétnyi szünetem.

2018.12.01. 14:30, Sára

valóság

Többször is nekifutottam már egy-egy mesélős posztnak,  haladtam is vele, viszont végül egyiket sem sikerült befejeznem. Sőt, még csak kipótolnom sem, vagy esetleg szummázva közölni az egészet, egyfajta montázsként. De nem megy. És nem ez az egyetlen..

Valójában most leginkább statisztikáznom kellene, hiszen szerdán jegymegajánlót írunk, ami ha tök jól sikerül -vagy sikerül egyáltalán valahogy-, nem kell vizsgáznom belőle. Viszont amit eddig tanulás címen műveltem, az még a nevetséges kategória szintjét sem éri el. Nem is a vele való foglalkozás mennyiségével, hanem a minőségével van a gond leginkább. Átnéztem mindent, gyakorolgattam, de vajon tudni fogom-e élesben a feladatokat? Egyáltalán ki fogom logikázni az adott feladatból, hogy mit is kell csinálnom? Ez persze csak a gyakorlati rész, ott van az elmélet. 70 minimumkérdés, mondhatni kis semmike az egész, de csütörtök óta tanulgatom, és egyszerűen már nem tudom, hogy milyen metodikával magoljam (mert logika az itt konkrétan nincs), mert semennyire sem marad meg az egész. Gyászos..

Az egyetlen dolog, ami tanulásra sarkall, hogy addig sincs bűntudatom. Mert már csak ez az egyetlen, ami úgymond tartja bennem a lelket. Legszívesebben semmit, de tényleg semmit se csinálnék, de persze nem lehet, kismilliónyi kötelező elvégzendő feladat vár, amiket én igyekszem megcsinálni. Tényleg, viszont valami már abban is megakadályoz, hogy elkezdjek valamit..  Túl sok a feladat, és túl kevés az idő. Egy üres robotnak érzem magam igazából, valamikor meg jószerivel színésznek, mert nem ülhetek egész nap szótlanul - bevallom, legszívesebben ezt tenném. Én is tudom, hogy szörnyű ez az egész, de nem tudom, hogy mit tehetnék. Valamikor nem annyira szörnyű, de javarészt..

Mivel még mindig "csak lenne már vizsgaidőszak" mottóval élek, így igyekszem gyorsítani az időt, hogy minél inkább teljenek a napok, és voala, tényleg, már csak 3 hét, és vége. Elmondhatatlanul várom.

2018.11.25. 16:10, Sára

egy szál harangvirág

Iszonyatos, mennyire nem vagyok kommunikatív ebben a "félévben", és sajnos nem csak a blogolás terén. Mindenesetre ráfogom az egyetemre, hiszen legfőképpen ő a hibás. De komolyan, ha az ember orvosi szakra jelentkezik, akkor nem több száz szervkém képletekkel tarkított egyenleteket akar a fejébe gyömöszölni, és nem a tömegspektrometriás eljárásokat akarja kívülről fújni, viszont ez van.

Annak viszont örülök, hogy 4 napos hétvége van (megint), rám fért már a kiszakadás a mókuskerékből, olyannyira, hogy már sütöttem csokis bécsi puffancsot, és körtés pitét is, ráadásul még a tegnapi sütögetés folyamán sikerült elcsípnem egy tök jó filmet, Szerepcsere a címe.

Apropó mókus, két hete, amikor mentem vissza a koliba, pont láttam egyet, annyira cuki volt! Azt hiszem más említhető pozitív esemény nem történt velem az elmúlt napokban, hetekben, persze attól függ, milyen szemszögből tekintjük az adott eseményt.

Mivel épp bifiz gyak másolgatás közepette tartok, így a keddi élményemmel nyitom a sort. Nem most készültem rá a legtöbbet, hanem most értettem legjobban a témát, ami nem mellesleg optika volt, értelemszerűen javarészt szem témákkal (mint pl. közel-, és távollátás), a dolgozatok kijavítása után még is odahívott magához tanárnő engem is, valamint még egy srác csoporttársamat. Miután, hmm, nem szépen szólva kitették a szűrét, felém fordult tanárnő, hogy véletlenül nem a fekete hátteret néztem? Mivel én már akkor meghaltam, amikor a nevemet hallottam, így csak habogtam össze-vissza, majd végül kinyögtem, hogy igen. Mérhetetlenül hatalmas mázlimnak köszönhetően tanárnő megengedte, hogy bent maradhassak, így a harmadik bifiz gyakot is a csoporttársaim kényelmében végezhettem el. Utólag esett csak le, mit műveltem én dolgozatírás közben: ugyebár van két külön csoport, az egyik fehér lap elé ül, a másik pedig színes elé, és a kivetítőn (ami egy tv) a fehér papíros egyén a fehér hátteres feladatokat nézi, a színes pedig a feketét. Namármost előttem fehér lap volt, viszont mivel a tv-n a jobb oldala volt hozzám közelebb, így az én logikám szerint a jobb oldali feladatokat néztem - amik a fekete hátteren voltak. Hát atya-úr-isten, mennyire nem lehet ennyire észnél lenni? Bár dolgozatírás közben legalább sikerült, hiszen újfent 7 pontot írtam össze.

Ha már bifiz, eszembe jutott még egy szép emlék a két szünet közti, pénteki bifiz szemiről. Mondjuk maga a komplett óra egy szép emlék, mert olyan isteniesen jól magyarázó tanárt én még nem láttam/hallottam, komolyan helyből lepipálja a komplett intézetet. Alapjárat ez a szeminárium maga a borzalom, jobb esetben még az óra első pár percében értem is a tanár(nő) szavait, de általában nem, és persze ha értelmetlen valami, akkor unalmas is, meg amúgy is mennék már, mert nincs több órám, szóval szenvedés a négyzeten. De ez a pasi, hát szent ég, végig tudtam követni, és persze ujjongani magamban, hogy jesszus ezt értem, jesszus, ezt is értem! Mondjuk ebben közrejátszott az is, hogy tök jó animációkat rakott be, így pikk-pakk megértettem pl. a CT működési mechanizmusát. Á. csoporttársnőm is hasonlóan odavolt érte, pontosabban egy csöppet jobban, ugyanis ő még meg is ölelgette volna, mert hát egy csoda ez az ember, és tényleg. Az óra végeztével is épp a terem végében áradoztam róla néhány csoporttársamnak, aztán oldalra pillantva esett le, hogy a szóban forgó tanár úr még mindig a teremben van, hát hoppá.. Végül is annyira nagy baj nem lehet, ha dicséretekkel tarkított ömlengést hall az órájáról. :)

És még mindig bifiz, hiszen túl vagyok már az első demón is, így majdnem 2 hónap után (de elvileg 2 hét múlva írjuk a következőt). Őszintén szólva nem volt nehéz, persze nekem tuti nem fog jól sikerülni, ugyanis nem tanultam rá olyannyira, hogy egyáltalán sikerüljön is valahogy, de ezt majd később úgy is részletezem.. Igazából nem vesztettem ezzel semmit, meg hát persze nem is nyertem semmiféle könnyítést a vizsgán, de a tanulási metodikámat ismerve egy cseppet sem aggódok amiatt, hogy a későbbiekben gondjaim lesznek, vagy esetleg nem szerzem meg az áhított ötösöm. Hú ez most eléggé egósnak hangzott még nekem is, de na, ha már egyszer egy diplomás jegy forog kockán!

Angolból is túl vagyunk már az első komolyabb számonkérésen, ami nekem 4-es lett. Ez még az a belefér kategória, bár egy feladatnak hála tudtam, hogy lemondhatok az ötösről, másban meg csak elvétve voltak hibáim. Ami viszont még inkább szúrja a szememet, azok a szócetlis százalékaim, pontosabban azok romlása. Mondjuk a legutolsót pont nem kaptuk ki, de mikor hallottam, hogy 77% lett, nem hittem el! Egy szót kevertem össze mással, de azon kívül komolyan mi a jó ég hibám lehet még, ráadásul még ennyire sok is? Hát jesszus. Pedig eddig sose volt se angolból, de még németből se gondom azzal, ha utolsó nap este nyaltam be a komplett szószedetet, úgyhogy.. érdekes. Ja, és még latinból se, csak úgy mellékesen. Egyébként magukról az angol órákról annyit, hogy már nagyon kezdem unni őket, és fokozatosan afelé hajlok -persze még mindig csak fontolgatom-, hogy a második félévben már nem fogom felvenni az angolt. Nem vagyok szimpatikus tanárnőnek, érzem és tudom is ezt nagyon jól, a legutóbbi órán egyszer sem szólított olvasni valamit, leszámítva azt a két alkalmat, amikor kimentünk lerajzolgatni a táblára az adott szavunkat, hogy a többiek kitalálják (bezony, activityztünk), de ez mindenki másnak is kötelező kör volt. Úgyhogy lényegében kényelmetlenül érzem magam az órákon, viszont a tananyag meg tök érdekes, most pl. a szív és érrendszeri témát vesszük.

Ezt meg csak úgy mellékesen, ha már előkerült a latin is: éppen egy melléknév ragozási feladatot ellenőriztük, és rám kerülvén a sor felolvastam a három szóból álló kifejezésemet, viszont az egyik szót ragozását véletlenül elnéztem, emiatt kimaradt 2 betű. Hát erre olyan beszólást kaptam tanár úrtól, miszerint én itt gyilkolom a latin szavakat, és hogy ez nagyon csúnya dolog, olyan ez, mint az amputáció.. Én csak néztem, de egyébként nem akart durva lenni. Hát, hmm..

Na mit nem veséztem még ki.. Hát a kémiát persze, mi mást, bár ezzel kapcsolatban még csak gondolkodni sem akarok, ugyanis jövőhéten újfent elérkezik az idő a laboros zh megírására, én pedig nem akarok karót kapni, megint. Habár a helyettesítő szemis tanárnőnktől megtudtuk, hogy akinek minden aláírása megvan, annak a drága laboros tanárbácsink megadja a kegyelemkettest, úgyhogy messze nincs itt veszve semmi. De azért persze na, nem akarok kettest. Legalább egy hármast szeretnék. Való igaz ez is piszkálja az egómat, viszont ebből jószerivel lehetetlenség ötöst elérni, hiszen ahhoz hibátlanul kell teljesíteni, szóval.. Hagyjuk is, mert fejfájás lesz a vége. Visszatérve a helyettes szemis tanárnőnkre, egy szót, pontosabban kettőt tudok rá mondani: cuki és imádom! Az egy dolog, hogy most már a szerves a téma, de tök jól magyaráz, meg még poénos is, meg segítőkész, meg minden, úgyhogy szeretjük, nagyon. Én speciel még tanulásra motiváló emberkének is tartom, és nagyon fogom hiányolni a későbbiekben, ezt már tudom előre.

Amúgy, ha nem kötelező (értsd, nem csoporttársak közt vagyok pl.), nem beszélek a komplett orvosi-egyetemi témáról. Sokszor előfordul, hogy nem is válaszolok ezzel kapcsolatos kérdésekre, mert egyszerűen nem bírom/bírnám ki, ha csak ez az egy téma szőné át az egész napomat. Hát igen, ez is eléggé érdekes. Tudom és már kismilliószor hallottam, hogy ez az első félév a legkönnyebb, egy ajándék, élvezzem ki, de őszintén? Én már unom. Az emberi testet akarom tanulni, az anatómiáját memorizálni, az élettanán logikázni, nem pedig kémia-fizika szakost játszani. Úgyhogy menthetetlenül várom már csak a vizsgaidőszakot is, főképp azért, mert akkor már nem kell bejárkálnom az órákra csak mert muszáj felfogással..

Ellenben a koli már olyannyira hozzám nőtt, hogy szerda délután, az óráim végeztével nem volt kedvem hazamenni, és nem csak a fáradtság szólt belőlem. Az is átfutott már az agyamon, miszerint konkrétan élni is tudnék itt, persze ha csak egyszemélyes lenne a szobácska. De hát sajnos, sajnos nem az. Tényleg nem szándékozok említeni itt senkit sem, viszont szobatársamnak (most is ketten vagyunk) reggelente mindig sikerül felkeltenie, olyannyira, hogy emiatt egy pénteki reggel inkább már fel is keltem, és fél 9 körül már el is indultam a boltba. Én, aki még a tanulásért sem képes korábban kikelni az ágyból.. Viszont hát feleslegesen nem lehet csak úgy henyélni az ágyban, hiába kényelmes. De tényleg, jobb, mint a saját ágyam! Csak sajnos kivétel nélkül hamar el is alszok benne, mondjuk ebben közrejátszik a napi fáratság, no meg az, hogy sosem alszok nyolc órát, sőt, sokszor még a hatban is kételkedem, és még így sincs elég időm az én véleményem szerint semmire.
Bár nem tudom mi lendítene a jobb időkihasználtságomon, mert hát se a koliban, se itthon nem érzem úgy, hogy mindenre lenne időm, vagy legalább egy dologra. Ami a legrosszabb, hogy szegény hétfőt egyre jobban kezdem megutálni, és most jöttem rá, hogy pont az előbbi miatt: elment egy hét, egy hétvége, és én semmivel se haladtam úgy, ahogy szerettem volna, és tessék! Itt az újabb hét. Na meg persze kémia gyak, és szerencsésebb esetben még bifiz gyak is. Meg persze az a fránya mágneskártyázás, a hétfő mindig kiemelt nap olyan tekintetben, hogy se be, se ki nem akar engedni a kártya, bár szerencséjére ezt akkor nem játssza el, mikor nagy pakkal jövök-megyek. Bár láttam már olyat, aki csak szimplán átbújt a korlát alatt..

Nos hát nagyon szeretnék már én (is) véget vetni ennek a panaszáradatnak, de még egy dolgot mindenképp meg kell említenem, nem mintha egyhamar elfelejteném a dolgot: a péntek este, és a mai szombat hajnal folyamán a legnívósabb városi szórakozóhelyen 80-as retró parti van, Depeche Mode számokkal, és egyéb szintipoppos és ezekhez hasonló, számokra behatárolhatatlan, de jó dalokkal, és! És én nem vagyok ott! Hálám üldözi azóta is azt az ismerősömet, aki még csak arra sem volt képes egy hét lefolyása alatt, hogy kinyögjön egy igent vagy egy nemet ezzel kapcsolatban.. Egyedül meg nem mehet bulizni az ember ugye. Úgyhogy élvezem a csendet - irónia kikapcs.
Viszont jövőhéten giga-mega retró parti lesz, amin természetesen mindenképpen ott leszek, persze a banda nagyját nagyon várom -egyaránt azokat, akikre buliztam már élőben is, és akikre nem-, főleg Dobrády Ákosra vagyok nagyon kíváncsi, pláne akkor, ha nem playback-ben fogja nyomni, legalábbis merem remélni.
A legnagyobb buli pedig pont 2 hét múlva várat magára, ami nem más, mint a gólyabálom! Kicsit vegyes érzelmeim vannak ezzel kapcsolatban, a negatívak egyébként főként a társaságnak köszönhetőek, na meg annak, hogy még mindig nincs ruhám, legalábbis amit kinéztem egyelőre nincs a méretemben (L-re meg nem hízhatok fel egy S-ről), de talán jobb is, mert eléggé merész darab, mondjuk én inkább a "nagyon dög" kifejezést találom helytállónak.

2018.11.02. 22:40, Sára
Elejére | Újabbak | Régebbiek | Végére |
 

THE EVIL WITHIN| Harry Potter szerepjáték    *****    REAVER GROVE | urban fantasy frpg    *****    Hírek,információk,érdekességek a Super Mario világából.Ismertetõk,leírások,játéktesztek. Folyamatosan megújuló tartalom.    *****    STAR STABLE ONLINE BLOG - Kattints ha te is játszol a játékkal, vagy csak érdekel :) Puszi Daisy    *****    ANEZKABLOG megnyitotta kapuit, ahol a valódi, õszinte életét, véleményét olvashatjátok el!    *****    Duguláselhárítás Debrecen    *****    Visszaszámlálás indul! A popzene 2018-as évét foglaljuk össze. Dalok, albumok, videoklipek.    *****    STAR STABLE ONLINE - R A J O N G Ó I O L D A L - Daisy Doveer - STAR STABLE ONLINE    *****    Aranysárkányok korának 617-edik esztendejében...    *****    If this is the end in fire we should burn together    *****    Keresett karakterek // Szerepjáték // Csatlakozz // Varázslat és Sárkányvér // Aneliath    *****    snowflakes in the wrong place    *****    ♛ ANELIATH ☉ varázslat és sárkányvér    *****    every monster was a (wo)man first    *****    Fedett lovardák,kör karámok, angol lovas bokszok, gép-takarmány tárolók gyártás,szerelését, építését vállaljuk!    *****    Meditációk az okkult életrõl    *****    SZÉP AJÁNDÉK EGY SZEMÉLYES HOROSZKÓP.SZEREZZ ÖRÖMET SZERETTEIDNEK KARÁCSONYRA,EGY SZEMÉLYISÉG ÉS SORS ANALÍZISSEL!VÁRLAK    *****    MINDIG SZÉP AJÁNDÉK EGY SZEMÉLYES HOROSZKÓP. Szerezz örömet SZERETTEIDNEK Karácsonyra egy tartalmas elemzéssel!    *****    A horoszkóp a lélek tükre, egyszer mindenkinek bele kell néznie. Tegyél egy próbát, én segítek az értelmezésben. Várlak!    *****    Rendelj szeretteidnek, asztrológiai elemzéseket, a 20-25 oldalas születési horoszkóp elõrejelzéssel,nagyon szép ajándék!