Blogganat

Emlékeztető, hogy írjak

Végre van egy jó kifogásom, miért vagyok csöndben: tegnap elütöttek, szépen ráestem a bal alkaromra, csuklómra, ami most tök jól fáj, úgyhogy megvagyok/unk.

2017.07.21. 09:40, Sára

Családi napok

Nem tudom, akarok-e még írni a nagyis ottlétem eseményeiről, szerintem most egyelőre nem, bár úgy is felbukkan majd még a dolog, mert hát mindennek van folytatása, legalábbis a mi családi / rokoni életünket tekintve.

Végre eljött a péntek, azaz a hazaérkezésem napja. Még ekkor is takarítottam, jobban mondva befejeztem a nagyszobát, illetve haladtam volna még a porszívózással, de atyám, annyira szar, hogy csinálnám, és leáll.. Majd fél órát pihen a drágaság, aztán újfent 3 percig bírja. Hát, ez van.
Keresztanyám is beesett, pont jókor (a sorozata előtt), így vele beszélgetett, vagyis pontosabban mondva panaszkodott rólam.. Hogy én első osztályú lennék, de hát a viselkedésem az csapnivaló. Hogy ő nevelne engem, erre keresztanyám válasza az volt, hogy azalatt a pár nap alatt szeretetet kellene adni az unokáknak, nem nevelni őket, meg különben is, egy 21 évest hova meg hogyan akarna már nevelni? Illetve, hogy nekem nem kell mondani, hogy mosogassak el, ágyazzak meg, stb., tudom én azt magamtól is (pontosan!). Na meg keresztanyám teljesen el volt ájulva, hogy hűha, micsoda szép rend lett, hát, legalább ő örült neki, meg folyton mondja, hogy mehetek ám hozzájuk is, náluk is lenne mit csinálni! Hát, elhiszem. :D

Keresztanyám kikísért az állomásra, beszélgettünk még egy picit.. Csípem őt amúgy. :) A vonatutam egészen nyugis volt, habár volt egy részeg "bácsika" féleség, akire néha rájött a járhatnék, aztán végül pont velem szembe kellett leülnie, hát nem kicsit érződött, hogy felöntött a garatra.. No meg elég jól elbeszélgetett magában, ugyanis minden egyes állomásnál megjegyezte, hogy hát ő azt se tudja, hogy hol jár, meg hogy ilyen hely létezik? Nem tudtam, mit kellene tennem, de mivel nem volt józan, és a kalauzt sem foglalkoztatta különösképp, így én se agyaltam túl a dolgot.

Jaj, annyira jó volt hazaérni! Bár épp, hogy leültünk enni (előtte kipakoltam már), csörgött a telefon, és nagymamám volt.. Később pedig újfent megszólalt a telefon, és szintúgy ő telefonált. Anyám nézett egy sort ezen, hogy míg ott voltam nála, konkrétan agyvérzést kapott tőlem, most pedig, hogy elmentem, 2 óra eltelte után már unja magát egyedül. Sose jó semmi úgy, ahogy van.

Szombaton pedig ismét vonatozhattam egyet (vagyis kettőt), ugyanis tesómat haza kellett hozni a fővárosunkból. Őszintén szólva a héten "mindenkinél" ez volt a téma, hogy a drága hugim hogyan fog majd hazajutni, hiszen már több, mint 2 hete elment nyaralni a barátnőjéhez. De szerencsére elintéztük a dolgot, ők felhozták Pestre, én meg magamat vittem fel Pestre. Hú, az a 3 órás vonatút annyira nem volt piskóta, főleg Cegléd után (meglepően a nagy rutinomnak köszönhetően lazán leszálltam volna, de nem, most nem!). Cegléd után már eléggé elálmosodtam, végül mondhatni arra ébredtem fel, hogy egy nő szólt, hogy nézzek már a holmijára addig, míg kimegy. Rendben, miért is ne.
Tudom, a többség odavan Budapestért, mert hát Pest, én nem. Valahogy olyan nagynak tűnik, de ami a fő bajom vele, hogy rengeteg a koszos, unszimpatikus - és hasonló frappáns jelzők - épület, utca stb., hogy egyszerűen én nem tudok odalenni érte, persze elismerem, vannak szép helyek, de.. Pl. én képtelen lennék élni itt. Na aztán csak beestünk a nyugatiba, késés nélkül!
Bízva megint a mávban, a jó szerencsében, meg mindenben, kb. 40 percet töltöttem csak a nyugatiban, ebből fél órát egy netes ismerősöm/barátom társaságában, amiről nem szándékozok írni. :D Jól eltöltött fél óra volt, azt viszont nem titkolom.
Átvettem a drága tesómat, bár őszintén, a család nem nagyon akart megválni tőle, illetve tesómon se látszott annyira, hogy hű, de hazamennék már, de hát ez van, felszálltunk a vonatra, én pedig nyugodtan konstatáltam, hogy most már csak egy laza 3 órás vonatút, valamint egy fél órányi hazabiciklizés, és újra otthon leszek. Nagyon vágytam már a pihenésre.. Természetesen tesóm is hazajutott, anyukám társaságában, de én meg ugyebár délben biciklivel mentem ki az állomásra, mert ha tehetem, akkor tekerek. :D

És akkor még mindig nem volt vége a hétnek, hiszen vasárnap volt még csak, amikor is terv szerint tesómmal elmegyünk (apai) nagyimat felköszönteni, hiszen még pénteken volt a születésnapja (szegények aznap temetésre kellett mennie..). Jó-jó, konkrétan délután 2 körül ébredt fel tesóm, de akkor még nekiállt hajat is mosni, végül 4 előtt már úgy álltam a dologhoz, hogy én nem várok már rá többet, vagy kész lesz, vagy nem, végül fél 5 körül csak eltudtunk indulni, gyalog..
Nagyim aztán nagyon örült nekünk, mint mindig. Én főleg vele dumcsizgattam, vagyis inkább kértem, hogy meséljen nagyapámról (csúcs szuper ember volt), míg tesóm apámmal volt főleg. Aztán valahogy apámra rájött a szokásos "menőzhetnék" vagy nem tudom, hogy magyarázzam el ezt, talán példákkal érthetőbb. Szerintem a világon nincs még egy ilyen ember, aki ennyire csak magával foglalkozna, mint ő (habár tesóm kiskedvenc nála), és így menőzik, hogy ő ennyit biciklizik, vagy hogy ami zenét hallgatok, az általánosságban szar, vagy pl. sose fogok úgy gitározni, mint a metallicások (ö, nem is akarok?!). Egyik kedvenc szövegem tőle az, amikor kijelentette, hogy hát szerinte engem nem fognak felvenni egyetemre (hát ez tényleg nem is jött össze, á). Vissza a jelenbe, nem emlékszem már, hogy s mint haladtunk a szóváltásokkal, de elég sok mindent felhoztam a múltból, persze ő válaszolt a maga stílusában. Ő semmiben sem találja magát hibásnak, egyedül annyiban, hogy anyámmal összejött, és együtt is maradtak. Meg hogy csak is rajtam múlik, hogy milyen ember lesz belőlem (aha, tényleg, egy 12 évesnél is tuti ugyanez a helyzet), meg az a sok szövege, á.. Az az egy akasztott ki, hogy ő úgy van vele, hogy mindent tud rólam. Hát a lópikulát, semmit nem tud rólam, honnan is tudná, hogy mi a kedvenc színem, melyik film a kedvencem, vagy tudom is én? Jaj, ezt érzi az ember. Hát bazdmeg, én már nem tudom mit gondoljak, vagy mondjak, egyszerűen kész. Annyira más világban él, hogy bárhogy beszélhet neki az ember, egyszerűen..

Hazafelé is gyalog tettük meg az utat, mert tesómnak nem volt kedve a biciklizéshez, én meg ugye vittem magammal, hogy na majd hazafelé este tekerünk egy jót, hát, nem. Pedig konkrétan este (az egyik) legjobb tekerni, hiszen szinte üres az egész város, és a levegő is kellemesen hűvös már, valamint engem speciel a sötét sem zavar..

Most pedig végre-végre pihenek, és igyekszem nem csak zenehallgatással tölteni az időmet. Haladgatok már a Háború és Békével, most nagyon beleszeretnék húzni, mert már vasárnap lesz egy hónapja, hogy elkezdtem, de konkrétan a mai kb. 60 oldalt leszámítva 180-at olvastam el eddig, és annak a java részét is a vonaton.. Hol unalmasabbak az események, hol meg egész izgalmas, most pl. a csatás jelenetnél alig tudtam letenni a könyvet, annyira át tudta adni az egész hangulatát Tolsztoj, hogy emelem előtte a kalapomat (bár már ezt eleve megtenném azért, amiért ilyen hosszú regényt sikerült írnia).
Valamit még anno 1 hónapja anyám munkatársa megrendelte az általam kinézett ékszereket, és szépen sorjában csak megérkeznek a drágaságok. Ma pl. megkaptam a térképes órámat (min. 5 éve vágyok már egy ilyenre!), meg a szíves (anatómiailag korrekt!) nyakláncom, illetve megjött már a tüdős, térképes ééés neuronos nyakláncom is. Már csak egy koponyás karkötő van (amúgy volt ugyanilyenem, csak annyit hordtam, hogy a gumi megadta magát), és véget is ért a bioszos, földrajzos ékszeres kívánságlistám. Majdnem, mert órából nem egyet néztem ki, de csak egy lett megrendelve..

2017.07.11. 21:20, Sára

Nem akarok megöregedni..

Még kedd reggel volt, hogy hátamra vettem a két táskámat és elindultam a vasútállomásra. Kivételesen azért nem biciklivel, mert 3-4 napra nem igen merem otthagyni az állomás előtt a kis drágámat.. De így is fél óra alatt értem ki (rövidebb útvonalon persze), úgyhogy várhattam még a drága citymre, mert késésben volt (csak laza 10 perccel). 50 perces utam volt csak, ami iszonyatosan hamar elment, bár a 4 órás vonatozások után nem csoda!

Kb. ahogy megérkeztem nagyimhoz, beesett hozzá uncsim is. Még elvileg úgy volt, hogy kijön értem az állomásra.. Hát, jó tudni. Őszintén szólva, ahhoz képest, hogy ez kedden volt, és most még csak csütörtök van (illetve elvileg elég szuper memóriám van), nem nagyon rémlik, mit csináltunk, kb. csak beszélgettünk.. Meg ebédeltünk persze, mert hát az fontos! Aztán megint beszélgettünk egy ideig, majd lementünk a boltba, aztán meg uncsimékhoz. A "kis" cuki német juhásznak adtam egy hónapnyi simogatást (keresztapám szerint), majd elvittük (/tem)  sétálni. Úristen, de hiányzott ez.. Imádok kutyát sétáltatni. Még úgy is, hogy a mostani kutyus megy jobbra, balra, keresztbe, hátra, szóval mindenhova, csak előre nem, és konkrétan minden egyes fűszálat megszagol.. Futni se sokáig ment vele, mert nem tud egyenesen menni. :D Bár talán jobb is, huzamosabb ideig nem bírom a futást, vagyis a kis tüdőcském.

Na megvolt az unalmas eseményrizsa, jöjjön a lényeg. Nagyanyám 81 éves, enyhén szólva borzalmasan van. De nem csak testileg, mentálisan sem ép már. Szólt keresztanyám is, hogy na, figyeljek oda, de.. Vannak dolgok, amikre érzékeny vagyok, és pl. ebbe a csomagba beletartozik az a dolog is, mikor megmondják mit tegyek, vagy hogy mit kellene tennem. Eleve nagyon makacs természetű vagyok, hát akkor még pláne, ha mondják is nekem, hogy csináljam ezt, meg azt, persze, hogy nem fogom, nekem ne parancsoljon senki.. És ebből áll ki a nap, hogy ő mondja mit csináljak. Komolyan, 21 éves vagyok, hagyj igyam már meg akkor a forró csokimat, amikor akarom! Na meg megtudom csinálni egyedül is.. Tényleg, még a villanykörte kicseréléséhez sem kell uncsim pasija (nagyanyám szemében valahogy istenek a férfi nemű egyedek). Na meg volt vicces eset is, amikor még egy szál pizsiben vagyok, smink nélkül (semmi spirálra meg rúzsra stb. nem kell gondolni, szimplán alapozó meg korrektor kombót használok), ő meg szól, hogy na most ő megy le az újságért, kísérjem le. És ő nem vár, hát, tényleg nem, mert már ment is ki az ajtón, úgyhogy elkísértem.. Sajnos nem találkoztunk össze senkivel, pedig biztos okoztam volna az illetőnek egy jó napot.

Na meg a fene nagy kioktatások közepette szóba került apám is. Hogy miért nem tudom őt tisztelni, meg szeretni.. Hát úgy esik nekem az ilyesmi, mintha ostorral csapkodnák a hátamat, egyszerűen borzalmas az egész, tiszteljem azt, ami majdnem tönkretett.. De tartom magam, és nem szólom el magam, pedig ilyenkor kitudnám üvölteni magamból a dolgokat, az fix.

2017.07.06. 19:50, Sára

Milyen az élet? Igazságtalan..

Lövésem sincs, hogy milyen címet adjak ennek a posztnak, vagy egyáltalán mivel kezdjem el az egészet.. Eléggé sok mindenről tudnék és/vagy akarnék írni, a jövőmtől kezdve a 10 akárhány szerintem legszebb pasiig van mondhatni bőven írástémám. Na de most csak egy sima "helyzetjelentés" lesz, avagy mi történt velem az elmúlt pár napban, miken agyalok manapság, illetve hogy a jövőhetem java részét netmentesen fogom eltölteni..

Tegnap végre-valahára csak kiköltöztem a koliból. Igazából már megtehettem volna ezt korábban is, csak nem tudtam, hogy én is kapok helyet a rokonoknál (az esküvő miatt ugyebár), hiszen eleve még az is problémás volt, hogy anyukám hol fog aludni, de végül elrendeződött minden. Szóval úgy volt, hogy akkor majd esküvő után, hazajövetel előtt költözök ki, aztán ezt én passzoltam végül, viszont utólag okos döntés is volt, mert akkor a sok késés miatt tuti nem értünk volna haza.. Úgyhogy az maradt, hogy csak a kolis költözés miatt járok egy kört. Amit én egy nap alatt terveztem elintézni, nem akartam emiatt aludni egyet a koliban..

Szerencsémre igyekszem rendbe tenni az alvásrendemet (is), így már tudok 2 körül is aludni, ami jól jön akkor, ha 8-kor kelnie kell az embernek (szóval aludtam 4-5 órát kb.). 9-kor már el is indultam biciklivel az állomásra, a szokásos útvonalamon, (ami kb. ugyanaz, mintha a gimimbe mennék, csak még picit tovább megyek), majd 10 perc alatt kivettem a jegyemet az automatából és felültem a vonatra. Hihetetlen, milyen rutinosan megy már az egész, bár volt időm bőven hozzászokni a vonatozáshoz.. Eléggé nyugalmas volt az út is, meg mondhatni a társaság is, úgyhogy Ceglédig konkrétan végig a Háború és békét olvastam. Néha nem kis vihart kaptunk, szerencsére Cegléden csak szimplán hideg volt az idő, viszont ez volt az egyetlen alkalom, hogy megbántam a rövidnadrágozást. Mivel valami fene tudja milyen okból kifolyólag pótlóbuszozás során neten nem lehet venni city-s jegyet, így gyorsvonatos fülkében ültem, bár amúgy jobban is szeretem ezt, leszámítva ha tömegnyomor van, mondjuk azt meg sose csípem.. Csak egy papika ült be mellém, aki végül egy Csókolom!-mal köszönt el tőlem, hát néztem egy sort.. Szóval, dorozsmánál ugyebár át kell szállni pótlóbuszokra. Én még a vonatról is nagy nehezen jutottam le, mert úgy elzsibbadt a lábam, hogy amikor a fülkéből fordultam ki, majdnem szépen pofára estem. Végül csak eljutottam a buszig, és bár szeretek vonatozni, én speciel örülök hogy most meg van spékelve egy kis buszozással is a dolog (amolyan kirándulós-kényelmes busszal, nem valami "csóró" helyi járatos bénasággal visznek minket).

Laza kb. 10 perces késéssel csak megérkeztünk Szegedre, ahol sütött a Nap, hűen a becenevéhez. Konkrétan másfél órát adtam magamnak mindenre, ami már eleve azért is volt bátor húzás, mert ha csatlakozás miatt kések egy órát, akkor cseszhetem a netes jegyvásárlásom egy részét.. Másrészt meg azért, mert kiderült, hogy az a busz, ami 10 percenként jár Újszegedre, most pont nem jár útfelújítás miatt. Hát pazar. Még jó, hogy jött másik, és csak beestem a koliba is, a tervezettnél úgy fél órával később.. Még mázli, hogy nem volt sok cuccom, kb. 10 perc alatt összeszedtem mindent és begyömöszöltem szegény hátizsákomba, majd leadtam a portán az ágyneműt, felírtam magam, és távoztam. Ádiosz kollégiumosz, vagyis konkrétan a soha viszont nem látásra.. A kolit elhagyva nem sokat agyaltam rajta, azon annál inkább, hogy el kell érnem a vonatpótlós buszt, és hát kis izgulás, nagyobb reménykedés után sikerült is, bár 10 percet se kellett ülnöm a buszon, hogy elinduljon. Majd jött ugyanaz az utazás, csak fordítva. Még olvasás szempontjából is fordítva, mert visszafelé a gyorsvonaton olvastam. :D És sikerült pontosan akkor befejeznem az "első könyvet" (a tényleges első könyvben) amikor megérkeztünk Ceglédre, késés nélkül! Nagyon örültem, hogy pont ilyenkor fogtam ki a máv jó napját.

A city-n már eléggé ki voltam nyúlva, vagyis jobbára a szemem.. Érdekes módon ha nem alszok eleget, csak a szememen érzem a fáradtságot. Úgyhogy az 1 órás üresjáratban Szolnok és Püspökladány között pihentem picit.. Amolyan felszínes alvás ez, tudom, hogy nem alszok, valahogy viszont mégis, mert elég hamar elmegy az idő, plusz most még zenét se hallgattam, mert sikerült olyan jól elbújnia a fülesemnek, hogy amikor már a vállam is eltűnt a hátizsákomban, még akkor se találtam a kis drágát.. Mondhatni szoboszlótól kezdve meg már csak a tájat bambultam, meg néha odafigyeltem arra, mit beszélget a két srác velem szemben, az egyik kb. végig vicces sztorikat próbált mesélni, de nekem valamiért egyik se volt vicces. Végül csak hazaértünk, újfent az állomásos "aluljáróban" trappoltam, na de végre nem a vonat felé igyekeztem most, hanem a biciklimhez. Azon a legjobb utazni. :)

Akkor jöjjön valami érdekes! Barátnőm is dettó kiköltözött már a koliból, habár még van egy vizsgája.. Hihetetlen, mennyire stresszel mindegyik előtt, és csak az van benne, hogy ő meg fog bukni.. Na persze aztán kiderült, hogy meglett négyesre (pedig ennél megfogadtuk másik barátnőmmel, hogy megverjük, ha ötös lesz), vagy ötösre, illetve most is volt egy vizsgája, ami előtt "rugdostam" kicsit, és tádám, négyes lett neki.. Jó lenne már, ha bízna már magában, és tudná ő is, hogy nem hülye, van ám esze bőven, és szorgalma is..

A legvégére hagytam azt, ami se nem unalmas, se nem érdekes, szimplán.. szar?

Filóztam azon, hogy megint menni kellene (anyai) nagymamámhoz, amiből végül az lett mostani állás szerint, hogy hétfőtől péntekig nála leszek (pont jó, pénteken van másik nagyim születésnapja). Annyi idő alatt már csak befejezem a takarítást nála. :D Na de viccet félretéve, azért eléggé szar a helyzet, hogy mennyire rosszabb lett az állapota.. Bár jó, hogy még bír menni, de hogyan.. Osztódni meg sajnos nem tudok, illetve az életemet se tudom odaadni neki. Pedig tényleg, én odaadnám. Még anyámnak is mondtam anno, hogy inkább ne lennék, csak ne kellett volna apámmal összejönnie. Apropó apám..
Arról most nem rizsáznék, hogy mekkora alkoholista volt, konkrétan nem volt olyan nap az életében, hogy ne ivott volna. Mostanság pedig már egyáltalán nem iszik.. Pár hónapja pedig nagymamám turkált a cuccai között, és gyógyszereket talált nála, amik májbetegségre kellenek. Azóta az ösztönöm csak azt tudja hajtani, hogy ebből lesz még nagyobb gond is.. Nem vagyok egy májszakértő (azt nem tagadom, hogy igyekszem bővíteni a tudásom), de ha már a máj miatt kell gyógyszert szedni, ott nem kis baj lehet. A transzplantáció meg nem kis dolog, és nem hinném, hogy láncdohányosként, ex-alkoholistaként igyekeznének májat adni neki. A családban pedig mázlimra én vagyok a legjobb, sőt, konkrétan egyetlen donor jelölt, hisz nem vagyok túl öreg már, de 18 alatti sem, pont 0-ás a vércsoportom stb.. De képtelen lennék adni a májamból, pont apámnak, pont annak az embernek, aki majdnem tönkretett.. Csak a retek bűntudat tud kínozni. Persze lehet agyalnom sem kellene ilyeneken, mert ki tudja mi zajlik apámban, ilyesmikkel ugyanis nem dicsekszik, inkább amolyan meglepetések embere típus..

2017.06.30. 19:30, Sára

Életem első esküvője

Az esküvőn kívül volt még rokonlátogatósdi is, meg persze utazás bőven, amiket szintén ebbe az írásba fogok belesűríteni, mert nekem így kerek egész ez az esemény. Amire egyébként nem is terveztem elmenni, nem jelentettem ki, hogy igen, én is menni akarok, egyszerűen csak úgy alakult "valahogy" a dolog, hogy végül én is elmentem. De jól tettem..

A péntek reggelünk már csodálatosan indult, ugyanis én arra keltem fel, hogy akkora huzat van, hogy leverte a polcomról a vázámat (ami amúgy egy régebbi kiadású kólás üveg), szerencsére az üvegnek nem lett baja, a kis dísznek sem, amit még anno bioszfaktos barátnőmtől kaptam, bár a két száradt rózsámnak néhány levele lehullott, de szerencsére semmi komoly. Mindeközben a nagy vihar alatt keresztanyámék (plusz uncsim és a barátja) kocsival mentek, és elmondásuk szerint nem is álltak meg, hát wow. Én és anyukám inkább a vonatutat választottuk, mert azért 5 órán keresztül egy kocsiban utazni a kis családdal, hát, nem idegrendszer kímélő dolog, illetve nem is fértünk volna el.

Fél 12-kor indult a vonatunk, amit szerencsére elértünk, bár konkrétan 5 percen sem múlt a dolog. A vonatutunk elég nyugalmas volt, végig napsütéses időben jöttünk, ennek ellenére mégis 10 perces késésben voltunk időjárási ok miatt.. Hát pazar (6 perc van ugye átszállni). Éreztem, hogy bent lesz az a drága vonat Cegléden, bent is volt, úgyhogy volt rohanás (nem kis cuccal) át a másik vonatra. De legalább elértük, nekem sem volt speciel túl sok kedvem egy órát ücsörögni a kis ceglédi állomáson. Nagy rutinosan elég hamar átrohantam a vonathoz, fel a helyünkig, amit egy mamika szépen elfoglalt, de mire anyukám ideért, már sikerült visszapaterolnom a helyére. Amúgy nekem aztán tök mindegy lenne, hogy ki hol ül, de ha egyszer a helyjegyünk ide és ide szól, akkor nem ülnénk külön. Az újabb utazásos etap során pedig  mögöttünk egy pasi pont elkezdett hangosan telefonálni, amit másfél órán keresztül is nehezen bírtuk ki fél-fél fülhallgatós zenehallgatással, hát még anélkül.. De csak megérkeztünk Kiskundorozsmára. Ahol egyébként a city meg sem áll, csak most, hogy fene tudja mit csinálnak a vonalon. Bár szerintem egyedül nekünk jött kapóra ez a dolog.

Uncsim és a barátja kijöttek értünk az állomásra, majd elmentünk a szálláshelyre, Mariékhoz. Amúgy még így utólag se nagyon vagyok képben azzal, hogy melyik rokonommal pontosan hogyan és milyen szál fűz össze, szóval inkább neveket írok. Mikor odaértünk csak a férje volt otthon (az öregebbik Pisti), na meg persze keresztanyám is itt volt már, aki szokásához híven úgy be volt pörögve, hogy már adta is nekünk az ebédet.
Amikor az öregebbik Pisti megmutatta nekem a kutyájukat (egy öreg pulikutya, nagyon aranyos tud lenni néha), pont akkor jött meg Mari, akit sikeresen kiakasztottam azzal, hogy mit csinálok éppen, de meg is mondta, hogy na majd ha lesz fiúm, akkor az majd helyretesz. :D Hiába nyugdíjas, nagyon elemében van, és olyan szövegei vannak, hogy ha visszagondolok arra, mikor nevettem jóízűen, akkor tudom, hogy annak valamelyik jóízű vicce volt az oka. A férjét is sűrűn megszólta, persze az öreg Pisti sem volt rest visszaszólni neki, persze látszott azért, hogy szeretik egymást, még ha érdekesen mutatják is ki.
Ebéd után beültünk a nappaliba, konkrétan ment a mesedélután. Jobb egyébként úgy hallgatni a rokoni történéseket, hogy képet is tudok társítani az illetőhöz, nem csak úgy van meg a fejemben, hogy hát valami rokon.. Aztán csak megjött Pisti is. Ő amolyan fekete bárány a családban, mert 45 éves férfi létére még mindig nincs barátnője/felesége, habár konkrétan reggeltől-estig dolgozik, hol a melóhelyén, hol a földeken.. Szegény, alaposan ki van beszélve, ha nincs éppen jelen, bár akkor is kapja a magáét, ha itt van. :D

Mivel keresztanyám nem tudott megülni a seggén, és minden rokonhoz el akart menni (mit számított neki az, hogy holnap esküvő, ahol úgy is ott lesz mindenki, egy helyben), így végül útra keltünk. Először is még megnéztük Pisti új.. Nem tudom mi a jó szó rá, talán telek, de hát ház is van rajta, de ő konkrétan csak azért vette, hogy a sok mezőgazdasági gépének legyen helye, na szóval ezt a kis birtokot néztük végig. Utána az örömapáékhoz mentünk el, hű, nem kicsit voltam zavarban.. Bár egyébként konkrétan egészen végig, hisz én 3 éves korom óta nem jártam erre, úgyhogy nem kicsit volt idegen nekem minden(ki), nem kicsit feszélyezett ez a dolog, na de vissza az eseményekhez. Láttam végre az örömapát, örömanyát, akiknek ugye a lánya a menyasszony, ő is beugrott pár percre. A menyasszony bátyjának pedig pár éve volt az esküvője, az ő feleségét is láttuk, na meg a kisfiúkat, hatalmas barna szemei  vannak! Természetesen a kutyákat is lecsekkoltuk, hozzám inkább a tacskó jött barátkozni (egyszer konkrétan elfeküdt a lábamon), de van vizsla is. Egyébként nagyban ment a sütés-főzés, én annyi kalácsot meg fasírtot még életemben nem láttam..

A szomszédba (szó szerint) is átnéztünk Marcsiékhoz, itt már nem volt akkora tömeg (apropó, az örömapa soproni rokonai is akkor jöttek meg kb. mikor ott voltunk), meg tovább is voltunk kicsit. Jól megnőtt már mindkét rokonom, Marcsi lánya már lassan végzős gimis lesz (amúgy a barátja is itt volt, aki kezet akart fogni velem, de én szóltam, hogy kutyás a kezem, úgyhogy hagyjuk a dolgot :D), a fia pedig most ballagott az általánosból, egész helyes srác lett belőle. :) Olyan jó kis család amúgy, a házuk is tök jó, meg a kertjük is.. Velük fejeztük be a rokonlátogatást, habár még nagymamám testvéréhez is elmentünk volna, csak ő kijelentette a fél hatos telefonálás közben, hogy ő 8 után már nem fogad vendéget, ergo nehogy odamenjünk. Bár nem is baj, nekem speciel elég volt ennyi is így elsőre, amúgy sem tudtam betelni a sok új arccal meg mindennel.

Majd végül visszamentünk Mariékhoz, ahol csak az én, anyukám meg keresztanyám szállása volt, uncsim meg a barátja Marcsiéknál aludt. Vacsorázni ugyebár nem kellett, mert amúgy Marcsiéknál pizzáztunk (komolyan, rendeltek vagy 6 pizzát.. amúgy mikor Marcsi férje, Zoli, kiment a csengetés miatt, nem tudta, hogy ki jön, így csak mondta, hogy gyere be, aztán vette észre, hogy a pizzásnak beszél, az meg furán néz rá :D). Viszont a malackáknak (mert hát van szép 12 db belőlük) még este 10-11 fele jött el a vacsoraidő, úgyhogy megnéztük őket. Volt egy picike a sok nagydarab mellett olyan aranyos volt, mondtam is, hogy hát úgy hazavinném.. Végül is vehetünk neki is helyjegyet cityre. :D

Éjfél után feküdtünk le aludni, én a "földet" (matracot) választottam inkább. Viszonylag hamar el is aludtam, majd arra keltem fel pontban hajnali fél 5-kor, hogy anyukám is, és keresztanyám is horkol, ráadásul még felváltva.. Nem igen jött álom a szememre, úgyhogy hallgattam egy kis zenét, majd reggel 6 körül csak elcsendesedtek, meg én is elálmosodtam újra, úgyhogy folytattam az alvást.. Kb. délig.

"Sokat gondolok rád." Akik szeretik egymást, gyakran mondják ezt a másiknak... De ha igazán, szíved mélyéből, testedből-lelkedből szereted, akkor ez a mondat csak gyenge leírása a valóságnak. Mert ha így szereted, akkor nem "sokat gondolsz" rá, hanem mindig. Sőt. Nem is gondolsz rá. Ez egészen más érzés. Folyamatosan jelen van az életedben. Ha dolgozol, ha kirándulsz, ha pihensz, ha zenét hallgatsz, vagy a madarak csiripelését élvezed, ha olvasol, vagy ha éppen kávédat kavargatod, mindig-mindig érzed a jelenlétét. Nem gondolsz rá, hanem érzed, hogy veled van, benned él. Minden pillanatban.

Indulás előtt firkantottam fel ezt az idézetet a képeslapunkra, sajnos nem a legszebb az írásom, mert az ágyon ülve, könyvön írtam, meg nem is tudtam, hogy a teljes idézetből mennyit vágjak ki, hogy ráférjen, mert keresztanyám szerint túl hosszú egy idézet (neki kb. max 10 szó volt az egész), de nekem úgy tetszik.. Habár elsőnek nem ezt néztem ki, hanem ezt, ami dettó hosszú. Végül még a borítékra alkottam egy mosolygós, integetős szívet, hogy ne csak egy unalmas kis boríték legyen a nevükkel, nevünkkel. :) Majd végül csak útra keltünk egy kis ebéd után, még megnéztük a pár házát is, elég nagy emeletes kertes ház, de jól néz ki. Majd pont a legjobbkor estünk bele a buliba, mert amikor megálltunk nem messze a háztól (örömszülőké), pont akkor ment be a tömeg a kapun.

Természetesen volt vőfély, aki vezette a ceremóniát, ami lánykikéréssel indult. Az örömapa először a fia feleségét vezette ki, nagy volt a röhögés, hogy na akkor, ő az a lány? Hát természetesen nem, mert nála már le volt húzva a vonalkód (enyhe célzás volt arra, hogy éppen terhes). Másodjára az örömapa az egyik soproni rokonját hozta ki, persze ő sem volt az igazi.. Harmadjára pedig egy srácot vezetett ki, aki eléggé divatosan volt felöltözve. :D Volt röhögés bőven, illetve ezeket le is fotóztam. Végül pedig csak a menyasszonyt vezette ki az örömapa, a vőlegény pedig úgy meg volt hatódva, hogy sírt is egy picit.. Nagy a szerelem. :) A menyasszony a szűkebb rokoni tagokra feltűzte a virágokat, majd a vőfély ilyen-olyan áldásai után elindultunk a házasságkötő valamibe - gyalog. Nem kis tömeg gyalogolt a pár után, a sor legvégét pedig a zenekar zárta.
Szerencsére annyira elöl voltunk, hogy még pont befértünk a házasságkötő terembe. Keresztanyám szokásához híven végig kamerázott, csak sajnos éppen "útban volt", így a fotós szólt rá, hogy menjen már át egy másik helyre, hogy a jövendőbeli házaspár be tudjon vonulni. :D Be is vonultak, elfoglalták a helyüket, majd történt egy s más, a sorrendre már nem emlékszem, de volt aláírás, közös gyertyagyújtás, természetesen a gyűrűt is felhúzták egymás ujjára, valamint volt egy kis pezsgőzés na meg fotózkodás. Nagyon megható volt az egész, én konkrétan végig libabőrös voltam, látszott a menyasszony arcán, hogy mennyire szerelmes a vőlegényébe, és mennyire örül, hogy most összeházasodnak.

Kint még álltunk picit, na meg a vőfély kitalálta, hogy a párnak addig kell csókolóznia, ameddig a tömeg tapsol, hát természetesen ez nem ment percekig. :D Majd elindultunk a templomba, gyalog természetesen, bár szerencsére ez konkrétan a  házasságkötős hely mellett volt. Út közben pedig még dudáltak is páran, még a buszsofőr sem volt rest kifejezni a gratulációját! Mivel még volt idő a templomi szertartásig, így álltunk egy ideig az udvaron, majd végül inkább beültünk, annyira jó hűvös volt a templomban.. Na meg el is ámultam, hogy kívül olyan kis kicsinek és egyszerűnek tűnik a templom, de belül, hát wow, azt se tudtam, hova nézzek, hihetetlenül díszes volt minden. Pár perccel a kezdés előtt szólt valaki Pistinek, hogy nagymamám testvérét hol hagyta? Hát, elfelejtette.. Hű, ekkor aztán ment a röhögés, hogy mit fog kapni ezért..

Majd elindult az orgonaszó, először bevonult a vőlegény, majd utána a menyasszony is. Mivel csak papíron vagyok vallásos (római katolikus), így nem igazán emlékszek a bibliai szövegekre, egyedül csak arra, hogy.. ,, A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem is kevély. .. " stb. de ezt is meglepően az Abigélből ismerem. Legjobban viszont az maradt meg, mikor egyszer csak arról beszélt a pap, hogy ő még sose evett pörköltöt (heh, mi van, hogy jön ez ide, hol vagyok?!), majd a szerelmet a sóval kezdte összehasonlítani, de legalább csak az elején volt furcsa ez a szövegelés, a végén már csak szimplán unalmas. Végül még voltak azok a tipikus tevékenységek, hogy felhúzták egymás ujjára a gyűrűt, esküt tettek így-úgy meg persze csók is volt. S habár mondhatni elöl ültünk, nem igen láttunk semmit, én mondhatni csak a pap fejét.. Egész hamar vége lett a templomi házasságkötésnek is, mi vonultunk ki először, és legvégül pedig az ifjú pár.

Amikor kivonultak, akkor kislányok dobáltak "díszeket" a kosarukból, bár egy lány meg cukrokat szórt rájuk, meg aztán a népnek is. :D Azt hiszem ezután jött a csokoreldobás, amire én nem terveztem beállni, bár mindegy is volt, mert uncsim konkrétan odatolt a lépcső elé, a lánytömeghez. Nem én kaptam el a csokrot (nem is ismerem azt, aki végül igen), hát még csak az hiányzott volna, hogy én kapjam el. Ezután jöttek a fiúk, ugyanis a (most már) férj valami kelengyefélét (amit egyébként a menyasszony combjáról oldott le) dobott hátra. Ezután jött a fotózás, mi (jó, én konkrétan nem) beszélgettünk ezzel-azzal, néha sétáltunk ide-oda, illetve keresztanyukámék meg anyukám be is állt egy kép erejéig az ifjú pár mellé (én valahogy kellemetlennek éreztem volna, ha odaállok, szóval maradtam Pisti mellett). A fotózás után pedig indultunk az étteremhez. Elvileg a friss házasok lovas szekérrel mentek volna el odáig, viszont mivel a szomszéd helyen valami rózsanap van, így ugrott a lovas dolog, helyette egy elég régi típusú kocsit kaptak, de a legjobban azon mosolyogtam, hogy a csomagtartóban valamihez hozzákötöztek konzervdobozokat. :) Hát tisztára, mint a filmekben..
Én anyukámmal meg uncsimmal, illetve a barátjával a vezetői ülésben mentünk el az étteremig. Jól üvöltötte hátul a zenét (Ex's and Oh's-t is pl.), meg persze ment a dudálás is rendesen, kb. aki szembejött velük, azt mind ledudálta, bár dudált csak úgy random is.. Illetve volt, hogy egy szembejövő autósnak kiüvöltötte, hogy szabolcsi dinnye eladó. Atyaég. :D Nem semmi kocsisor volt egyébként, sem elől sem hátul nem láttam a sor végét..

Nem az étteremnél parkoltunk le, hanem előtte, valami erdőféleségben. Elég jól eldugott helyen van az étterem, viszont maga az étterem területe meg persze az étterem nagyon jól meg van csinálva. Szóval jól nézett ki kívül, belül, de tökéletes azért nem volt, a légkondi hiánya miatt.. Egyébként az első asztalon ültünk, pont a sarokban mondhatni, az ablakoknál. Név szerint meg volt szabva, hogy ki hol ül, ezen mindenki ki volt akadva, hogy milyen dolog már, neki ne mondja meg senki, hova üljön, nekem azért tetszett, mikor megláttam a nevemet a kis papírkán. :) Kb. 6 előtt érkeztünk meg, a vacsora pedig csak 8-tól kezdődött, addig eltöltöttük az időt ezzel-azzal. Pl. odaadtuk az "ajándékunkat" a házaspárnak, ami ugye egy boríték volt (hű de szeretnék én is ilyen borítékokat kapni :D), és rajta volt a kis rajzolt mosolygós szívem is, és mondta a vőlegény, hogy jó a rajz! én meg persze vigyorogtam rá, mint egy tökkelütött. :D Italt is el lehetett venni az ajándékátadás után, én nem vettem, anyukám viszont elvett egy likőrt. Amit amúgy konkrétan 1-2 kortyot leszámítva én ittam meg, mert egész finom volt.. Valamint eléggé meglepődtem, hogy már vacsora előtt elkezdődött a buli, azaz ment az élő zene, és elkezdett táncolni az ifjú pár, meg persze még mások is. Nagyon mulatós stílus volt, egy-két számot még ismertem, de a nagyját, hát, azok már túl mulatósok voltak az én stílusomhoz. Na meg annyira belejött a bulizásba a násznép, hogy egy kis késéssel kezdtünk neki a vacsorának, de hát úgy is ráérünk, meg az ő napjuk!

Vicces volt, hogy reggelire (vagyis inkább ebédre) is húslevest ettem, majd vacsorára szintúgy húsleves volt a menü (első fogása). Már jó ideje kihozták a levest, viszont merőkanalat nem, úgyhogy anyámat leszámítva mindenki várt, hogy most akkor kanállal kellene szedni a levest, vagy micsoda? Anyukám meg elkezdte kanállal szedegetni magának a levest, hát ilyen bélpoklost.. Majd hirtelen felálltunk, mert elindult a himnusz. Ehhez nem tudok mit hozzáfűzni, nekem egy nagy kérdőjel volt ez a dolog, bár legalább a vacsora végét nem a szózattal zártuk.. Na, végül csak megkaptuk a merőkanalainkat is, eszegetünk-eszegetünk, éppen arra járt a pincér a mi asztalunknál, amikor Pisti (pont mellettem ült) szólt neki, nem éppen szép hangnemben, hogy milyen leves ez, hogy tele van répával, mikor ő tésztát enne, úgyhogy csináljon valamit ezzel a levessel, mert neki nem jó. Nem is tudtam, kinek az arcát nézzem, a pincér is ugyanúgy nézett egy sort (hogy normális-e ez az ember), mint mondjuk uncsim. Végül a pincér csak távozott a levessel együtt, és később hozott egy megfelelőt. Én sem szeretem mondhatni a répát, de megettem azt a párat, ami belekerült a merőkanalamba, végül is emiatt én biztos nem szólnék, nem is mintha mernék..

A levesezés után volt egy kis táncolás, majd jött újra a kajaidő. A második fogást már nem hozták ki, hanem nekünk kellett (volna) érte menni, én (is) passzoltam ezt a dolgot, bár mondták többen is, hogy hát van ez meg az, de hogy nem ilyesmire számítottak, vagy hogy olyan "vega" meg "modern" a menü, na meg milyen dolog az már, hogy nincs rántott hús! Na meg filóztunk, hogy lesz-e vajon desszert, én meg kitaláltam, hogy hát a levest azt még kihozták, a a főételért már menni kellett, szóval a desszertet azt már konkrétan nekünk kell megsütni. :D Egyébként beszélgettünk is sokat (na az én esetemben ez túlzás) is, én pont uncsimmal, meg Marcsi fiával ültem szembe (15 éves létére elég rendes gyerek), utóbbit anyám nagyban oktatta, hogy rá bízták, hogy vigyázzon rá, ne igyon annyit, majd a végén már rászóltam anyámra, hogy az agyára ment az az egy korty likőr is. :D Végül is mikor van olyan, hogy ingyen ihatsz? Nem mondom, hogy ki kell használni az alkalmat, csak élni a lehetőséggel. Bár én pont nem éltem, bár terveztem egy vodka-narancsot inni, na de az, hogy anyám ott ül mellettem, hát ö, na. Volt amúgy is innivaló bőven (nem csak alkoholos), pl. az öreg Pisti bort rendelt, és hoztak neki egy fél literest (az első kancsó elég hamar kiürült, mondta is a pincér :D), de mivel beteg, így inkább elittuk tőle. Eddig nem voltam borpárti, nem mintha annyiszor ittam volna, de ez az édes vörösbor nem volt annyira rossz, pláne ha még egy kis pepsit is belenyomtam.

Azt hiszem a torta előtt is volt egy kis mulatozás, bár biztos volt.. Na meg az a torta, hűha, nagyon szép volt, és emeletes (bár nem szó szerint, hanem ilyen emeletes tárolóizékén volt). Ráadásul kétféle ízű volt, csokis, illetve gyümölcsös, az utóbbi nem sok embernek nyerte el a tetszését rajtam kívül, úgyhogy a saját csokis szeletkémen kívül két gyümölcsöst is betoltam. Egyébként úgy éjfél körül hozták a tortát, de még előtte valamikor hazament nagymamám testvére (annyi minden történt, sajnos a sorrend már nincs meg a fejemben), ő volt az egyetlen, aki kicsit félelmetes volt, vagy nem tudom mi a jó szó rá, bár uncsim szörnyellának becézi.. Pl. volt, hogy uncsim odament hozzá, bemutatta a barátját is, majd ezután anyukám beszélt vele, akitől megkérdezte, hogy nem tudja-e, hogy kivel beszélgetett az előbb? Meg hogy a barátját is bemutatta, nagyon aranyos, csak fogalma sincs arról, hogy kicsoda. Tyűha, nem akarok öreg lenni..

Arra sem emlékszem, hogy a torta előtt vagy után táncoltunk egyet (hagyjuk, hogy mihez viszonyítok), keresztanyám, én, uncsim illetve a barátja alkottunk egy kisebb kört, de később csatlakoztak páran hozzánk, pl. Marcsi is. A zenére nem emlékszem, úgyhogy nem hiszem, hogy olyan volt, amit ismerek, bár valami kis grofó rémlik-rémlik.. Na meg az, hogy anyám levideózta ezt az egészet. Szent isten, szerintem majd elsüllyedek a föld alá, ha ez vissza lesz játszva, bár remélem keresztanyámnál jobban nyomtam a dolgot, mert az ő stílusa az aztán hűűű. :D Egyébként inkább furcsa volt nekem most ez a táncolósdi, mint élvezet, egyszerűen nem tudtam elengedi magam.. Olyan idegen volt az egész, hogy rokonokkal táncolok, sose buliztam még velük, ők sem láttak engem bulizni soha (nem mintha olyan gyakran mívelném a dolgot), szóval olyan izé volt.. Bár azt jó volt nézni, ahogy a friss házasok táncolnak egymással, beleadtak apait-anyait a bulizásba. Apropó szülők, a menyasszony apjának szülei (nyugdíjasok bőven), is úgy ropták néha, hogy csak néztem, hogy jézus ege, 70 évesek minimum, hogy bírják így ropni? Pláne a nagyi, hát hihetetlen volt..

Éjfél után kezdődtek a "programok" a menyasszony tánccal (azt hiszem ez a neve). Hogy ugyebár a vőfély egy konyharuha féleséggel lefedett edényt tartott, amibe pénzt lehetett tenni, ezután táncolhattál a házaspárral, vagy még tánc előtt csináltak valami feladatot.. Volt ajtóátmászás, nagy gyakorlata lehet a srácnak bejutni a szerelméhez, mert nagyon hamar megcsinálta.. Akkor voltak ilyen viccesebb (perverzebb) kitalálós kérdések, hogy ha a templomtornyot nézed, akkor a nyakad merevedik, de ha az asszonyt, akkor vajon mi? (hamar mondta a vőlegény, hogy a nadrágom) Olyan is volt, hogy azt a feladatot kapta az "újasszony" hogy a zenekar tagjai közül meg kell csókolnia valakit, rendesen, nem csak sima puszit adni! Hát ezt a férjúr megoldotta neki, mert beállt dobolni. :D És még volt nagyszülő lábmosdatás, ivás az új nej cipőjéből, na meg olyan is, hogy aprópénzt (vagy papírpénzt) dobáltak egy csomóan a földre, és a menyasszonynak kellett összesepernie az egészet.

Az esküvő (egyik) legszebb, de kétségkívül a legvarázslatosabb momentuma az volt, amikor az ifjú pár gyertyával  a kezükben táncolt, és körülöttük is gyertyákat tartottak a vendégek, közben szólt valami lassú zene.. Hát persze, hogy fotóznom kellett ilyenkor is, leírhatatlan és átadhatatlan, milyen volt ilyesmit élőben látni..

Úgy hajnali kettő körül "adtak" reggelit, vagyis jobban mondva te mehettél érte.. Gyümölcstál volt konkrétan, én kihagytam ezt is. Hú, egyébként pont éjfélkor már átöltöztek a friss házasok, piros-fehér ruhába. Kettő után szerintem már csak sima táncolás ment, végre jöttek már olyan számok is, amiket én is ismerek, keresztanyám is mondta, hogy na te aztán minden retro dalt ismersz.. Tényleg, volt olyan, hogy ment a Szóljon hangosan az ének. c nagy kedvenc slágerem Soltész Rezsőtől, holott keresztanyám váltig állította, hogy nem, ez Szikora Robi.. Persze én nyertem. Volt amúgy még Aradszky Laci (nem csak a 20 éveseké a világ), Delhusa Gjon is (Nika se perimeno), Republic, Neoton, Hip Hop Boyz.. Ó igen, van egy retro mix, azt is játszották a "szünetekben" nagyot derültem rajta, hogy no lám, ez a mix nekem is meg van. Nem csak magyar retro dalok voltak, úgyhogy örültem én a Boney M-nek meg a Modern Talking-nak is.

A vége felé már eléggé beindult a buli a mi kis asztalrészünknél, uncsim konkrétan megállás nélkül rázta, hol a parketten a barátjával (aki sose táncol, most mégis megtette a hatását a pia nála is),  hol a mi asztalunknál, egyszer le is videóztam, és nem egyszer bele is röhögtem, mert készen volt már ő is nem kicsit.. Nem keveset ivott, főleg whiskey-kólát, amit elmertem kérni tőle egy kóstolóra és hmm, nem is volt rossz! De a legnagyobb meglepetés a kis 15 éves rokonkám volt (Máté), aki még vacsoránál nagyban magyaráz arról, hogy ő falábú, nem tud és nem is szeret táncolni, ellenben hajnali 2-3 fele már boldog-boldogtalant kér felfelé, hogy táncoljon már vele (még engem is), vicces volt. :D Végül az anyjával (Marcsi) és az apjával táncolt, sikerült felrángatnia őket, bár szerintem annyira nem kellett nyúznia a szüleit, mert biztos néztek egyet a kicsi fiúkon, hogy hát mi lelte ezt, hogy így megszállta a táncolhatnék (á, az alkohol áldásos jó hatásai).

Végül olyan hajnali 3 után kb. mentünk el, persze még ilyenkor is úgy ropták a szerelmesek, mintha csak nemrég kezdődött volna a buli.. Még a bejáratnál beszélgettünk (beszélgettek) az örömszülőkkel, kb. itt éreztem magam a legkínosabban, mert olyan aranyosak voltak velem, hogy nem hogy lövésem se volt, hogy mit válaszoljak, hanem kb. elájultam már.. Na de aztán irány a kocsival haza. Konkrétan már világosodott, mikor lefeküdtem/tünk aludni..

Én olyan dél körül ébredtem fel, ezután eléggé gyorsan beindultak az események, mert elkészültem, ebédeltünk, már jött a kis mini csapat nem csak uncsimék személyében, és el is vitt minket Marcsi az állomáshoz.. Bár előtte még kinyögtem, hogy én még tudnék maradni. És tényleg.. Sajnálom, hogy ilyen messze vagyunk az anyai rokonok konkrétan teljes egészétől, s most az hagyján van, hogy én milyen idegennek érzem magam itt, mert ez az én agyszüleményem, mert kívülről akkor is azt éreztem, hogy itt a helyem, jó helyen vagyok, jó emberek vesznek körül, kivétel nélkül egytől-egyig nagyon megkedveltem egyből mindenkit. Úgyhogy már csak azért megérte nekem a dolog, hogy láthattam a rokonjaimat, az esküvő csak egy még nagyobb és felejthetetlenebb ráadása volt az egésznek.

A vonatutat meg inkább nem részletezném annyira, mert rekordot döntöttem/tünk a 6 és fél órás úttal (3 és fél kb. a menetidő).. Konkrétan először lassan mentünk valami hiba miatt az elején, majd egy óra ingyen utazás után (Kiskundorozsmán nem lehet jegyet venni) csak lett jegyünk is, apropó még éppen, hogy elértük a vonatot.. Na szóval mikor már laza fél órás késésben vagyunk, közlik Kecskemétnél, hogy hát bocs, de baleset miatt nem megy tovább a vonat, várjuk a retkes buszokat, vártuk is, kb. 1 órán keresztül biztos, bár mázlinkra pont akkor kezdett el esni az eső, mikor elindultunk.. Na akkor Nagykőrösnél átszállás vonatra, kemény egy megálló után csak megjöttünk Ceglédre (160 perces késéssel), ahol fél óra helyjegy & pótjegyvásárlás, kajálás után csak felszálltunk arra a vonatra, ami már egyenesen  hazavitt. Este fél 10-re értünk haza (fél 6 helyett), sötét volt, hideg is, szakadt az eső, nem kis cuccot cipeltünk anyukámmal, erre pont ilyenkor nem volt egy darab taxi sem az állomáson, hát vicc.. Mikor anyukám mondta, hogy na akkor menjünk gyalog, nem igazán voltam elragadtatva a dologtól, főleg azért, mert éreztem magamon, hogy esélyes, hogy megfáztam (az esküvő vége felé elég hideg volt már, mi meg ugye pont az ablaknál ültünk), nem kevésszer hapciztam, ráadásul egy szál pólóba és rövidnadrágba, egy csomó cuccal ilyen retek szar időben 3-4 km-ert hazasétálni ernyő nélkül, na majd persze, akkor inkább alszok az állomáson. Végül persze csak jött taxi, úgyhogy hazaértünk.. 2 napot voltunk távol, de mikor gyalogoltunk felfelé a lépcsőn, én úgy éreztem inkább, hogy 1 hete mentünk el..

Hmm, mi még örüljünk akkor a 160 perces késésünknek ?!

2017.06.26. 13:50, Sára
Elejére | Újabbak | Régebbiek | Végére |
 

Simple Bird

Először is: Üdv a blogomon! 21 éves lány vagyok. Elsőéves biológia szakos egyetemista voltam/vagyok, de nagy terveim közt szerepel átjelentkezni az orvosira, mindenekelőtt egy évet hasznosan eltölteni előtte. Imádok olvasni (és könyvet venni), meg persze zenét hallgatni és filmeket nézni. Kedvelek mindent, aminek köze van a biológiához és a földrajzhoz. Imádok sétálni és biciklizni. Nem kávézom (álmos leszek tőle!), nálam a forró csoki a befutó. Amióta az eszemet tudom, blogot írok (pedig imádok kézzel írni)..
>> Főoldal
>> Belépés
>> Blogíró

 
Olvasnivaló

>> Orvos leszek
>> Őrizd az álmod
>> Ninette blogja
>> Bloom Paradise
>> Engel blogja
>> My world is the sky
>> Dreaming for a life
>> Roni Does

 
 

 


INGYENES HOROSZKÓP ELEMZÉS, ASZTROLÓGIA OKTATÁS! CSAK REGISZTRÁLNOD KELL!    *****    Re-Startoltunk! Egy SZEREPJÁTÉK, amelybe bármikor becsatlakozhatsz! Légy te is Hõs! Hõsregék RPG    *****    Erdõszéli tudósítónk jelenti: Marculábi cica éjszakai felfedezõútra indult! Gyertek ti is! Részletek a Mesetárban!    *****    Születési horoszkóp 1000 Ft. 3 év elõrejelzés 1000 Ft. Párkapcsolati elemzés 1000 Ft. Óriási nyári akció csak nálam!!!    *****    Lore rajzai ♦Lore rajzai ♦Lore rajzai ♦Lore rajzai ♦Lore rajzai ♦Lore rajzai ♦Lore rajzai ♦Lore rajzai ♦Lore rajzai ♦Lor    *****    Bûbájos boszorkák - Charmed - Extrák - Érdekességek - Cikkek - Interjúk - Bûbájos boszorkák - Charmed - Charmed -Játékok    *****    Re-Startoltunk! Egy SZEREPJÁTÉK, amelybe bármikor becsatlakozhatsz! Légy te is Hõs! Hõsregék RPG    *****    Filmek itt!    *****    Ha szeretsz filmet nézni klikk ide! Klikk klikk    *****    "Revealing the truth is like setting a match on fire. It can bring light or set your world on fire." | PROJECT D.C.    *****    Megújult külsõvel vár Magyarország egyetlen Olicity rajongói lapja! Mindennap friss hírek a sorozatról és a párosról!    *****    Készítsd el saját horoszkópod ingyen,csak kattints!Fantasztikus akciók a fõoldalon,ezt nem szabad kihagyni! Látogas meg!    *****    BLOG, STORYK, KRITIKÁK, BESZÁMOLÓK, KEDVENCEK, DIVAT, SZÉPSÉGÁPOLÁS, LAKBERENDEZÉS, MINDEN AMI EGY BLOGRA KELL!    *****    Nyári akció,minden horoszkóp megrendelés 1000 Ft. Rendelj most szeretteidnek ajándék horoszkópot.Várlak az oldalamon!    *****    Gréti. 23. ExmisszusGyakornok. Jégkorong. Ottawa Senators. Jean-GabrielPageau. ErikKarlsson. Írás. Olvasás. Blog. (:    *****    Azt mondják, hogy amikor egy fõnix meghal, a hamvaiból egy sokkal szebb, sokkal erõsebb madár születik…    *****    Fantasztikus nyári akció,minden horoszkóp megrendelés 1000 Ft. Rendelj most szeretteidnek ajándékot.Várlak az oldalamon!    *****    "Revealing the truth is like setting a match on fire. It can bring light or set your world on fire." | PROJECT D.C.    *****    #forpony#forpony #forpony #forpony #forpony #forpony #forpony #forpony #forpony #forpony    *****    INGYENES Asztrológiai OKTATÁS, Horoszkóp elemzési gyakorlatokkal!