simple bird
Bloggerina

Üdv a blogomon!
Egy vidéki kisvároskában élő 22 éves lány vagyok. A legnagyobb álmom, hogy medika lehessek, így szeptembertől terveim szerint orvostanhallgató leszek. Imádok olvasni és ebből kifolyólag könyvekre költeni a félretett pénzem. Kedvelek mindent, aminek köze van a biológiához és a földrajzhoz, egyszóval természethez. Imádok sétálni és biciklizni. Nem kávézom (álmos leszek tőle!), nálam a forró csoki a befutó. Nem vagyok édesszájú, de nem bevallottan szeretek sütni. A magyar mellett angolul és németül is értek. Amióta az eszemet tudom blogot írok, pedig imádok kézzel írni..

FőoldalBelépés Corpus callosum

 
Olvasnivaló

Orvos leszek
Ninette blogja
Nervus Vagus
Roni Does

 
Ihletforrás

• országjárós lista
világjárós lista
• szobám
• sütés, főzés, miegyéb
• ausztriai kiruccanás
• body kiállítás
• Miskolc; Debi; Szeged
felvételi
egyetemi tippek

 
Blogról

2013.08.24.-től kezdve blogolok ezen az oldalon jószerivel megállás nélkül. Naplóhoz hasonló stílusban írok, azaz főképp arról, hogy mi történt velem, enyhén ambiciózus lelkem révén sok szó esik a gimiről/egyetemről. Valamikor meg másról.
Általában igyekszem saját képeket biggyeszteni a blogbejegyzéseimbe, amelyek jobb esetben fényképezőgéppel, rosszabb esetben pedig a telefonommal készülnek.
A fejlécet én csináltam Photo Filtre Studio X-el, a kód alapját még anno az aranymeli.gp-ről vettem, amit azóta már számtalanszor átírtam.
Apropó, a helyesírás elsőbbséget élvez. :)

 

 

Blogganat

az élet: mindig megy tovább

Ó, hogy mennyire ég és föld a különbség most, hogy már a kémia érettségis hercehurca után vagyok, és nem előtte. Persze-persze utána is van élet, tudtam ám én, de amíg képben volt (van?) a drágaság, addig nem igen realizáltam.. akármit. Szimpla köztes állapot volt, ami abból a szempontból jó, hogy mivel szépen, a középpontban elterebélyesedve trónolt az életemben, másnak nem igen hagyott -jobban mondva hagytam- helyet. Na de most..

Először is teszek egy kis kitérőt, ugyanis ez a bekezdés nem rólam fog szólni. Mivel az egyetemi állomást tekintve én most vakvágányon vesztegelek (öcsém micsoda hasonlat, ennél passzentosabbat ha akarnék se tudnék kitalálni :D), addig a barátnőim, osztálytársaim, évfolyamtársaim, ismerősök és a többi élik az egyetem gyönyöreit, illetve gyötrelmeit. Sajnos egyik barátnőm inkább az utóbbit. Dióhéjban a helyzete annyi, hogy: spanyol-töri tanári szakon van, mivel a spanyol alapvizsgája első évben nem sikerült, így most újfent próbálkozik (a töris tárgyakat vitte tovább), 4 alkalommal nem ment át, ma megy küzdeni ötödjére, és csak 6x lehet vizsgázni egy tárgyból, utána már rövid úton elbúcsúzik az egyetem az illetőtől. Hát igen, szívás. Szeretnék segíteni neki, de nem tudom hogyan. Hiszen egyrészt ez már nem az az emelt szintű spanyol érettségi kaliberű dolog, ergo leülsz, megtanulod, aztán szia.. Másrészt én sem értem, jobban mondva nem fújom kívülről a komplett egyetemi vizsgaszabályzatot. Úgyhogy megteszem azt, amit tudok, biztatom és ötletelünk. Na de egy retek kis spanyol alapvizsga miatt most költözzön ki majdnem 1 évre Spanyolországba? Ay, caramba!

Visszatérve rám. Két dologgal kapcsolatban vagyok úgy, hogy nem hessegetem el azonnal a gondolatot, amint megjelenik: az egyik természetesen a tanúsítványom kézhez kapása, na de majd csütörtök délután kiderül, tényleg lett-e Ötösöm kémiából,- 2. legjobb szóviccem (utalva az ötösöm lesz kémiából nevezetű könyvecskére, ami amennyire hozzám nőtt, annyira nem szomorkodom a viszontlátás hiánya miatt). A másik a ponthatár. Őszintén szólva nyugodt vagyok, persze néha-néha, tényleg ritkán, amolyan egy kezemen meg tudom számolni hány alkalommal elkap az őrület, hogy úristen, mi van ha megemelik, úristen, mi lesz ha nem lesz elég pontom, úristen.. Állj, elég. 430+ pontom lesz, 425 volt a legmagasabb ponthatár, tavaly 418 volt, és mivel tudtommal mind bioszból, mind kémiából kemény évünk volt, én (is) afelé hajlok, hogy stagnálni, picit csökkenni/növekedni fog a ponthatár, na de hogy kiemelkedően ugorjunk egyet, hát, kizártnak tartom. Persze majd július 25.-én meglátom, hogy milyen sms-t fogok kapni. Ezen kívül mindenféle-fajta gondolatom ha jelentkezik az egyetemmel kapcsolatban, azon nyomban félre is dobom őket, hiszen ráérek majd akkor foglalkozni velük, ha tényleg felvettek. Éppenséggel a teljesség igénye nélkül agyaltam az: ügyintézésen, egyik nap vissza is olvastam amúgy őket, most egész viccesnek találtam, pedig nagyon nem volt az, ezt a pandamaci tanúsítja leginkább; kolin, de arra se vettem rá magam, hogy nézegessem őket; és szent ég, de egyszer csak hirtelen elképzeltem, hogy orvosis órákon fogok ülni, orvosis dolgokat fogok tanulni, és annyira azt éreztem hogy igen, nekem itt van a helyem, hogy az valami hihetetlen. Hiába csak képzelgés, leírhatatlanul felemelő, megnyugtató és jó érzés volt, hogy olyan szakaszba léphetek tovább, ami sokáig csak álom, jövő, talánremélhetőleg összejön és hasonló címszavakra hallgatott. Semmi kétséget és hasonlókat sem érzek/gondolok, közelében sem jár az egész anno a bioszos mizériához. Hát na, megpróbáltam szavakkal összefoglalni, mire is gondolok, mit is érzek tulajdonképpen, de mindösszesen annyi a lényeg, hogy tudom, hogy ezt akarom tanulni, és ezt a munkát is szeretném végezni, és iszonyat jó érzés, hogy tisztában vagyok ezzel, és olyan közel vagyok ehhez, mint még eddig sohasem. :)


időközben sikerült végre tökéletes háttéret találnom a laptopomra :)

Szóval zajlik az élet továbbra is, hiszen szüneteltetjük a kapcsolatunkat most a kémiával. :D Óóóó, de még hogy..

Fogalmam sincs mióta ötlöttem ki, de azóta eltántoríthatatlanul ragaszkodom ahhoz az elképzelésemhez, hogy viszek be sütit a tanárjaimnak. Hát mikor is lehetne jobb alkalom erre, miután letudtam a kémiát, plusz barátnőmet is sikerült beszerveznem (aki letudta a vizsgáját), és a tanárok is az utolsó iskolai hetüket élik már? Mivel azt kizártam, hogy én a szóbelivel egyazon napon álljak neki a maratoni sütögetésnek, így szerdára tettem át a dolgot. A napomat egyébként azzal kezdtem, hogy átugrottam nagymamámhoz lecsekkolni az új kiscicát, persze olyan imádnivalóan édes, hogy csak na. Délután bevásároltunk, jobban mondva csak én, ugyanis ekkor tűnt fel, hogy a biciklimen nincs rajta a zár (vagy hogy hívják), így anyukám kint őrködött a kis drágaságom felett, mert kő kövön nem maradna, ha valaki elvinné az én kis biciklimet.
Szóval mivel nem igazán volt fogalmam arról, körülbelül meddig tartana ez a sütési ceremónia, így este 9 körül vágtam neki az egésznek, olyan laza hozzáállással, hogy ó, 3-ra biztos végzek, az meg pont jó, mert majd 10-11 körül felkelek, úgy is délre megyünk be. Aha én, meg az elképzeléseim.. Bár a sajtos rúddal egész jól haladtam, mondjuk meglepően időspóroló tud lenni az egész, ha két tepsiben is sülnek a picik. Majd jöttek a puffancsok, dettó dupla adaggal, de amennyit ezek elvettek az életemből, és nem csak szó szerint.. Hajnali 3 körül álltam úgy, hogy sehogy, vagyis kaptam egy kisebb idegbajt attól, hogy természetesen pont most sikerült először egy csöppet túlliszteznem az egészet, amivel külsőleg annyi a gond, hogy amikor nyomogatom a kis puffancskákat a tepsiben, a széle megrepedezik, és hát én ezzel úgy vagyok, hogy jaj de csúnya meg blöá, inkább újrakezdem. Szóval megvolt a mélypont, de mivel én elterveztem, hogy sütök, így nem érdekelt semmi, és folytattam tovább. Meg legalább találtam egy annyira nem is rossz sorozatot a tv-ben, ugyanis időigényesebb sütésekkor előfordul, hogy bekapcsolom, aztán csak van valami, most amúgy a Humans-ra találtam rá. Közben formázgattam a kis csöppségeket, sütőbe be, aztán ki, és újra, és újra.. Nem lepődtem meg, hogy már világos van, mire kisütöttem mind. Persze még meg is kell kenni őket csokis krémmel, aztán összenyomni őket, mert hát amilyen kis aprók és aranyosak, olyannyira az agyára tudnak menni az embernek. Viszont egyszer csak végeztem, kész lettem mindennel, és hű azta, na végre, megcsináltam. Néztem az órát, reggel nyolc volt. Igen, reggel nyolc. Természetesen nem dicsekedtem senkinek ezzel az időintervallummal, a sajtos rúd és a puffancskák képével annál inkább.
Sajnos (ó igen, még sajnos :D) nem jött össze a 24 órázás, hiszen 9 körül ledőltem, hogy na igazán nem ártana kicsit frissebb képpel tiszteletemet tennem a suliban. Majd arra keltem fel, hogy barátnőm írt, miszerint se ma, se holnap nincs iskola, vagyis nem megyünk be, vagyis.. totál feleslegesen sütögettem fél napon keresztül. Komolyan, fel sem fogtam, csak bámultam, és tátottam a számat, hogy ilyen nincs! Kész hányingerem lett a sütiktől, még az is megfordult a fejemben, hogy kihajítom őket az erkélyemen.. Végül csak ledőltem aludni, aztán enyhítettem egy kis kfc-s kajával a bánatomat, ha már tesóm hozott nekem.

Ahogy látom sikerült megint több görgetést igénylő bejegyzést produkálnom (de ami a fontosabb, hogy barátosném alszik, remélhetőleg, vizsga előtt fontos az alvás, bár pont én mondom?), de lesz még bőven mit írkálnom, ugyanis ezen a héten iratkozik be tesóm a gimimbe, majd másnap lesz a ballagása, persze mindezek előtt kapja meg a bizijét, mert hát anélkül, hogy is menne beiratkozni.. Ó igen, még mindig béna az az iskola, bár a bankett nem volt annyira rossz. Azért az nem semmi, hogy a tanárok is énekeltek nekik, na de komolyan, ez aaaanyira királyság! :) Na meg persze megkapom már én is az ez évi tanulásom eredményét. A többiről meg majd máskor, pl. a napfény városát is meglátogatom majd, esélyes, hogy nem egyedül. :)

2018.06.18. 00:30, Sára

emelt kémia szóbeli

Először még ejtek pár szót az írásbeli megtekintésről. Nagyon agyaltam azon, hogy elmenjek-e, ugyanis olyan formában jelentkezett nálam az idegesség, amiből rögtön levettem, hogy na ez tuti nem sikerült valami fényesre.. De végül rávettem magam, és elmentem a kiírt gimibe. Ugyebár pont abban a teremben volt, ahol anno földrajzból szóbeliztem, így eléggé furcsa érzés szállt meg, amikor beléptem. Na de a tanárok tök rendesek voltak, rögtön meg is kaptam az alkotásomat. Hát nem mondom, de eléggé meglepődtem, hogy csak 46% lett, mert habár a számolásnál éreztem, hogy na ez úgy borzalom, ahogy van, viszont meglepően az elméleti feladatokban is egészen sokat vesztettem, mármint ahogy én számoltam. Letörni viszont nem tört le, hiszen annyira borzalmas nem lett, hogy még egy jó szóbelivel ne tudjam felhúzni (nem húztam határt, de kb. 35% körül).

Sőt, nem hogy letört volna, inkább csak buzdított a tanulásra. Bár a kísérleteket akkor már elkezdtem "tanulgatni", de aztán párhuzamosan folytattam az elmélettel. Az utolsó napokra újfent átvette a hatalmat a kémia az életem felett, ugyanis olyannyira betegesen ragaszkodom az ismétléshez, hogy a szóbeli előtt lévő 3 nap jószerivel mindent áttanulgattam/olvasgattam újra és újra. A mindent alatt pedig tényleg mindent értek, mert tanulgattam az alapokat, ismételtem a szerves-szervetlen témát, plusz a 69 kísérletet is folyamatosan, hát ez úgy sacperkb. 500 oldal biztos van (/nap ugye). Hiába voltam tisztában a tételek nagy részével (áldást mondok minden gyakisnak aki leírta), nem tudtam volna úgy elmenni, hogy.. Hát mint anno, amikor is egyik szóbelire sem -még a két emeltre sem- tanultam. Ráadásul ez most tényleg iszonyatosan sokat nyom a latba, hogy mit produkálok szóbelin, ezért sem hanyagoltam az eléggé unalmas képlet témát sem, ami amúgy megszerezte nálam a legszarabb tétel címet. A kiskedvencem egyébként a vascsoport volt +vasgyártás, acélgyártás, ugyanis a szervetlen témát már kentem-vágtam minden egyes infóval, hiába a szerves a kedvencem. Őszintén szólva nekem az érettségi kicsit a szerencsejátékra hasonlít, hiszen nagyon nem mindegy milyen tételt húz az ember, plusz milyen a bizottság, de hát ez van, próbálja mindenki kihozni abból az 1 órából azt, amit csak tud.

11:30-ra voltam kiírva, de már 11-re beértem. Meglepetten konstatáltam, hogy a 27-es teremből át lettünk helyezve a 21-esbe, bár ez logikus is, hiszen a 21-es a kémia terem + labor. Úgyhogy lecsüccsentem a terem előtt, és vártam.. Természetesen ideges voltam, de nem ez volt inkább a fő bajom, hanem olyan erőtlennek éreztem magam, hogy azon gondolkoztam, hogyan fogok én bemenni? Hogyan fogok én majd beszélni a tételemről? Ráadásul mellettem egy csaj pont vinnyogott folyamatosan, egy idő után már legszívesebben leüvöltöttem volna, hogy fogja már be..De a legnagyobb gondom szerintem a meleggel volt, iszonyat fülledt volt a levegő azon a folyosón, és én még rátettem egy lapáttal magamnak azzal, hogy hosszú fekete nadrágban voltam (nem vagyok szoknya párti, de most utólag kivételt tehettem volna), és hosszú fehér ingben, ami amúgy tesómé, mert nekem még egy rendes fehér ingem sincs. Úgyhogy vártam a soromat, próbáltam szinten tartani a vérnyomásomat, aztán másfél óra várakozás után csak behívtak.

Akkora huzat volt, hogy alig bírtam bezárni a terem ajtaját.. De én ennek úgy örültem, olyan szinten hűvös volt, ráadásul pont az ablak melletti székre ültettek le, így sokszor csak jobbra fordultam, és élveztem a hideg levegőt. Apropó, először eléggé furcsa hatást keltett bennem az, hogy fordítva vagyok a teremben, mert leghátul volt a bizottság, középen a mi padjaink, oldalt meg a többi pad, rajta a kísérletekhez szükséges eszközökkel.
Szóval elsőként is letudtuk a papírformulát, majd leültettek, mondván most ebédel a bizottság. Hát hümm, néztem egy sort, hogy azért hívtak be, hogy végignézzem, hogy falatoznak meg beszélgetnek? Bár annyira nem bántam, mérföldekkel jobb volt a hűvösben ülni, mint kint meggyulladni. Egyébként a 3 tanáromból 2 kissé idősebb nő volt, szimpatikusnak tűntek, na de a bácsika.. Ismerős volt, de olyan szinten nem, hogy tudjam ki az (utólag tudtam meg, hogy az itteni "egyetemen" tanár, úgyhogy ilyen nagy ember), de ami leginkább zavart, az a flegma beszéde, nagyon nem tett rám szimpatikus benyomást..

Végre eljött az én időm is, és kihúztam a tételemet. Szokásosan úgy csináltam az egészet, ahogy szoktam, így most is megtapasztaltam azt a fura érzést, mint amikor emelt bioszon húztam tételt, vagy úgy bármikor. Ugyebár míg kimegyek a tételemhez, akkor csak az az érzés van bennem, illetőleg mondogatom is, hogy jó tételt fogok húzni, aztán olyasmiféle "földöntúli" állapotba jutok tételhúzáskor.. Olyan nyugodtság száll meg, és picit bizarr, de úgy érzem, mintha nem is én húznám ki a tételt. Összességében eléggé különleges, de jó érzés, aztán újból visszatérek a valóságba: 18-as tételt húztam.
Már mielőtt mondtam volna a számot, azonnal megakadt a szemem az A tételen, ami a karbonsavészterek volt. Iszonyatosan nagy kő esett le a vállamról, mert hiába akartam én szervetlen tételt húzni, akkor is a szerves a kedvenc témaköröm. Amúgy olyan szinten nem volt toppon az agyam egyik része, hogy én úgy mentem leülni a tételemmel, hogy papírt se kaptam. :D De arra legalább volt eszem, hogy megkérdezzem, a kísérletemet mikor kell elvégeznem - ó, hát majd előttük. Erre amúgy mindenképpen rá akartam kérdezni, mert van, aki a "helyén" csinálja meg, és van, aki előttük.

Szóval leültem a kis drága tételemmel, és elkezdtem kidolgozni. Először eléggé homályosan és összevisszásan jutottak eszembe az infók az észterekről, pl. először még egy szimpla etil-acetátot nem tudtam felírni molekulaképlettel.. :D De végül szépen eszembe jutott minden, és szerintem minden rémlett, ami kellett. Ugyanis mivel csak az észterek kellettek -na de ezekről minden-, így szükségem is volt nem csak magára a komplett témakörre, hanem ahol máshol is jelen van az észter téma, így pl. jól jött az, hogy a salétromsavnál is benyaltam minden infót, hiszen a szervetlenssavészterek is kellettek. Közben elkezdtem lefirkálni a kísérletemet is, ami amúgy marhára nem rémlett, hogy hanyadik lehet, de mivel könnyű volt, így azonnal tudtam milyen képleteket meg ilyesmiket kell írnom. Azon pedig lehidaltam, hogy még a C tételem is tudtam, mert ez általában gondolkodtatós és nehéz, amolyan 2 percig kell beszélned róla, az viszont 10 pont. Ami a legjobb, hogy az izoméria semmilyen formában nem kellett, mert ez az egyetlen rész, ami még mindig nincs meg teljesen (bár szerintem ilyen téren a mozaikos 11-12 tk. kicsit mélyebben is belemegy a dolgokba, mint kellene).

Egyébként amíg dolgozgattam ki a tételemet, húzott egy másik csaj is, aki aztán azzal az erővel mondta is, hogy mit kell csinálnia, hogy MOST befejezhesse a vizsgát? Hiába voltam a tételembe annyira belemerülve, ez azért megcsapta a fülemet, és végignéztem a jelenetet. Először fel se fogták a tanárok, csak néztek, nem hitték el, hogy tényleg itt akarja hagyni az egészet, úgyhogy felváltva mondogatták neki, hogy maradjon csak, dolgozza ki a tételét, mondjon el annyit, amennyit tud, majd segítenek, stb. stb. De a csaj hajthatatlan volt, így végül elintézték, hogy most akkor ő a szóbeli előtt befejezi a vizsgát vagy valami ilyesmi, és természetesen automatikusan 0 pontot kap. Hát tyűha, még olyat sem láttam, hogy valaki második tételt akarna húzni, na de ilyet, hogy amint kihúzza a tételt, otthagy csapot-papot?! Bár igazából meg tudom érteni, hiszen ha nagyon jó szóbelit kellett volna csinálnia, viszont olyan tételt húzott, amiről tudja, hogy ez nem jönne össze, akkor tényleg felesleges az egész.

Vacilálltam nagyon, hogy kérek plusz tíz percet még, mert habár előszedtem minden tudásomat, és vázlatosan a papírra vetettem, de a fejemben nem raktam össze teljesen, hogy mi után mit mondok. Persze úgy voltam vele, hogy az áldott jó vizuális memóriám révén majd úgy haladok, ahogy a könyvben van, amit meg más témakörből csipegettem össze, azt majd valahogy befűzöm oda, ahova épp illik. De úgy éreztem, és úgy döntöttem, hogy na akkor vágjunk bele, adjuk le a műsort, így amint hívtak, kimentem.

Először a kísérletezést akartam letudni, így én (is) ezzel kezdtem. Ugye a HCl, HNO3 és a NaCl-t kellett megkülönböztetnem egymástól, és én már rögtön félre is raktam minden kis löttyöt, hogy ne legyen útban, az AgNO3-ot és a metilnarancsot leszámítva. Röhejes lesz, de a legnehezebb rész nekem az volt, hogy a 3 kémcső tartalmát megfelezzem.. Ugyanis idegességemben kicsit remegett a kezem, aztán nem akartam kiönteni az anyagom semmiképpen, savat meg ugye pláne nem kellene mondjuk a kezemre önteni. De megoldottam! Ezután az első sorozathoz AgNO3-ot öntögettem, és két esetben azonnal színtelenből fehérre változott a kis oldatom, ami jelezte nekem a csapadékképződést, hiszen az Ag csapadékot ad a Cl tartalmú anyagokkal. A másik sorozathoz pedig metilnarancsot öntöttem, ami a savas kémhatás miatt vált színtelenből iszonyat szép kis piros színre. :) Apropó, a cseppentő (metilnarancs) az istennek se akart nekem működni, már kínomban azt hittem mindjárt szólok, hogy hát ez szar ezzel valami van, mikor mondta a bácsika, hogy cseppentő, felül kell vele csepegtetni. Basszus, tényleg. Na de amúgy simán ment minden, a kapott reakciók alapján elmagyaráztam, hogy melyikbe mi lehet - ami savas és csapadékot ad az HCl, ami savas de nem ad csapadékot az a HNO3, és ami nem savas, de csapadékot ad az ugye az NaCl. Végül a papíromat is odaadtam, hogy a képleteket átnézzék, és ennyi is lett volna az első etap, sikeresen teljesítve. :) Tökre élveztem amúgy úgy kísérletezni, hogy végre értettem, mi miért zajlik le. :D Bár ez egyébként eléggé könnyű kísérlet volt, ráadásul azonnal lejátszódott minden, plusz csak öntögetni kellett.. Azért egy ezüsttükör próba neccesebb lett volna (itt melegíteni is kell).


a HCl/HNO3 metilnarancs kombó olyan cukipiros lett, mint az első!:D

Ezután folytattam az A tételemmel, avagy a kis imádott észtereimmel. Elsőként is iszonyatosan meglepődtem magamon, olyan szinten jött belőlem a szó, mintha kb. tényleg a könyvet olvasnám fel, csak nem a fejemből. Flottul elmondtam az előállítást példával, maga az észter fogalmát, az észtercsoportot, tettem egy kis kitérőt a szervetlensavészterek világába, ugyanis bennük nem található meg az észtercsoport.. Az elnevezésüknél a betanult formula mivel nem teljesen jött vissza, így példákból logikáztam ki a dolgot, pl. hogy a hangyasav metilésztere elnevezésnél a hangyasav után illesztjük az alkilcsoport nevét, aztán az észter szót. Beszéltem még a fizikai tulajdonságaikról, arról, hogy víz hatására - ami ugye hidrolízis!, visszaalakul az adott alkohollá és karbonsavvá, majd jöttek a szervessavészterek, ahol ledaráltam a gyümölcsészterektől kezdve a műanyag polimereken át (eskü ez kb. egy 2 mondatos rész a könyvben, szerintem a kutya se olvassa el rajtam kívül, de én ezt is elmondtam!), meg a viaszokat is, ahol két gyönyörűséges példát mondtam, egyet-egyet a növényvilágból és az állatvilágból, ha már ilyen szépen bioszos terepre terelődtem (plusz a kezdeti tanárcsevejekből tudtam, hogy az egyik nő biosztanár is). Végül véget ért a szóáradatom. Két kérdést kaptam összesen, az egyiknél arra kérdeztek rá, amit már elmondtam (észterhidrolízis). Aztán a szappanokra, mondván ott a papíromon, de nem említettem meg, így beszéltem a szappanok előállításáról is. Majd mondta a bácsika, hogy na akkor ez a rész ennyi volt, én meg megkérdeztem, hogy tényleg csak ennyi kellett ehhez? Miért, szeretnék még mondani valamit? Hát, nem. :D Így utólag tudom, miért volt hiányérzetem, ugyanis egy kis apró, de szerintem eléggé fontos dolgot kihagytam: az olvadáspont és forráspont összehasonlítását, pedig ha rákérdeznek, tuti rávágtam volna, hogy hát az alkoholoknál alacsonyabb, mert nem képesek hidrogénkötés kialakítására, a karbonsavaknál is alacsonyabb, mert nem tudnak dimerizálódni, DE a megfelelő szénatomszámú szénhidrogéneknél magasabb, mert ezek csak diszperziós kh.-ra képesek, dipólusosra meg az észterek, ÉS mivel azonos mol. tömeg esetében a dipólusos kh. erősebb, mint a diszperziós. Viszont mivel nem tudom miféle rendszer alapján pontoznak, és mivel rá se kérdeztek, így gondolom ez is jól ment, csak én vagyok ilyen kötekedő, és állandóan, de tényleg állandóan lepontozom magam. :D Erről rögtön eszembe is jutott a föcifaktos tanárom, na meg a tipikus "nem kell (mindig) mindent tudni" szövege.

Végül jött az utolsó, azaz C tételem. Elmondtam, hogy ha SO2-t vezetünk lugol oldatba akkor az oldat elszíntelenedik, hiszen a redoxireakció következtében kénsav meg HI (hidrogén-jodid :D) keletkezik. Cl2 esetében pedig elmondtam a kémiai hátterét a reakciónak, de kétszer, mert pár perc után újfent rákérdezett a hapsi, de nem baj, én elmondtam, úgy is királyul hangzik, hogy: a nagyobb standardpotenciálú halogének képesek oxidálni a kisebb standardpotenciálú halogenid anionokat! Esetünkben a klórgáz csinálja ezt a jodidionokkal, és lesz kloridion meg  jód - ergó az oldat sötétedik, hisz a jód barna, a lugololdat meg barnásvörös. Szóval itt a végén volt egy kis gebasz a bácsika miatt, de amúgy én mindkét esetben elmondtam és a reakciómat leírva megmutattam, hogy én ezt értem.. És végeztem is. Nagy sóhaj, megkönnyebbülés kifújt.

Viszont mivel utolsó előttiként maradtam (hiszen egy csaj el se kezdte a küzdelmet), így még meghallgattam az utolsó felelőt is, hiszen nem maradhat egyedül a tanárokkal. A bácsika szerint azért, mert a tanerő leharapja a fülét, ha-ha, legalább volt egy vicces momentuma.. Lehet most gonosz leszek, de jobbnak gondoltam a saját feleletem, hiszen a csaj olyasmiket nem tudott, vagy rosszul mondott, amiket én tudtam, és ez azért jól esett, olyan szempontból, hogy nekem nem volt meg kényelmes és biztos háttérként A kémiafakt.

Kifelé menet, miközben megjegyezte a csaj, hogy na végre, ennek is vége, letudtuk, én megérdeklődtem már tőle, hogy nem az én gimimbe jár-e, mert ismerős, és de, igen. Majd mondta, hogy az én nevem is ismerős volt neki - hű egy másodperc tized részéig híresnek éreztem magam. :D Kitárgyaltuk természetesen elsőként is a kémiát, és megjegyezte, hogy nagyon szép volt a feleletem, ez nekem valami iszonyat jól esett! Mikor az írásbeli került terítékre, akkor nagy hevesen mondtam, hogy á, neked biztos jobban sikerült, mint nekem.. És nem. Illetőleg kiderült, hogy egészen sok közös pontunk van, hiszen a matektanárnőm az ofője, a kémia faktos tanárja a drága föcifaktos tanárom, a töritanárja az én imádott földrajztanárom satöbbi. Egészen sokat beszélgettünk, ő amúgy az állatorvosira készül. :)

Majd lesétáltam az aulába (minek nevezzelek..), az exkanapés részre, ami ugye a tanárival egy szinten van. Jól esett ülni, felfogni hogy vége, na meg ittam is, mikor pont jobbra néztem, ahol a föcifaktos tanárom jött le a lépcsőn, és ő meg épp balra nézett ekkor, és megláttuk egymást. Behalok amúgy, hogy nekünk mindig úgy sikerül meglátnunk egymást, mint a filmekben. Legalábbis nekem mindig ilyen érdekes érzésem lesz tőle. Természetesen a nagy csodálkozós tekintetét bevágva azonnal oda is jött hozzám, köszönés helyett csak a nevemet mondta, hosszan. Illetőleg hogy ma már sikerült másodjára meglepnem, ugyanis tudta, hogy ma itt leszek, mert elolvasta a névsort, ami a kémiaterem ajtajára volt kibiggyesztve, aztán mondta a nevem, és hogy bizony ilyenből csak egy van. :) Mivel kémiás, így rögtön kérdezte hogy ment, mit húztam, mondtam hogy az észtereket. Majd még beszéltem ezzel kapcsolatosan valamit, mikor mondta, hogy na, az észtereket húztam. Én meg megkérdeztem, hogy honnan tudja tanár úr? Hát most mondtad az előbb.. Uhh, na ennyire maradt agykapacitásom. Érdekes, de szerinte írásbelin a 46% elég jó eredmény, hát szerintem meg nem. Kicsit éreztem a csalódottságát, mikor a magántanár szót mondta, de aztán kijavítottam, hogy nem-nem, én bizony egyedül készültem fel. Nagyot nézett ezen, lehet el sem hitte. Mivel most ő a "főnök" kémián, így viszonylag nem csacsogtunk sokat, de utalt rá, hogy kellene beszélgetnünk, hát bezony. :)
Amúgy még az ofőmmel is beszélgettem, és még az akkori pótofőmmel is, aki hatalmas nagy cukiság még mindig, és még ő kér elnézést, hogy úgy letámadott, hát csak nyugodtan tanárnő. Ha már letámadás, a földrajztanáromat ahogy megláttam, kb. 15 méterről már sikítottam neki, hogy Csóóóóókolom! Ő pedig a szokásos mosolyával nyugtázta a szokásos imádatom kinyilvánítását, megkérdezte hogy sikerült, de úgy, hogy kisdoktornéninek nevezett. Akkor még a médiatanárnővel is csevegtem, na meg a matektanárnőmmel.. Na nekem ő üvöltött 10 méterrel arrébb, komolyan így beszélgettünk, nem is jött volna közelebb, bár én meg a világért se álltam volna fel. :D Azért nem hittem volna, hogy sikerül most is ennyi mindenkit látnom, de jól esett így a nap végére, nagyon.

2018.06.14. 23:00, Sára

komplexképződéssel járó reakciók

Nos hát szóval az a nagy harci helyzet, hogy mivel nem sikeredett túlzottan fényesre az írásbelim (46%), így 0-24-be tolom a kémiát. És ez bizony nem túlzás, mert 1 óra szünetet iktatok be max. és az alvást se viszem túlzásba, habár nálam az 5 óra még egész sok.:D Persze-persze mi a fenét lehet ezen ennyit tanulni.. Egyrészt mivel gyakorikerdeseken lesem a tételeket -mert igen, vannak olyan édesdrága exszóbelizők, akik felteszik, hogy mit húztak- így nagyjából már képben vagyok velük. Ez a nagyjából annyit takar, hogy 17 tételt tudok (20-ból), vagyis ezalatt az A részre gondolok, ami ugye a fele az összpontszámnak.. Szerencsémre a szervetlen és a szerves dominál, viszont az alapból meg vannak olyan tételek, hogy hmm, nyögvenyelősen biztos lehet róluk 10 percig csacsogni.
Lényeg a lényeg, most agyhalálig tolom az elejétől a végéig az egészet, szeretnék mindent tudni (pontosabban mindenről tudni beszélni!!!), persze ami tételt ismerek, azt célirányosabban, jobban tanulgatom. De bízok abban, hogy jó tételt húzok, kedves lesz a bizottság, és meglesz.


update: túléltem, de ami a legfontosabb, kémiát tekintve szárnyaltam! király tételt húztam (észterek, akkor NaCl, HCl és HNO3 megkülönböztetése kísérlettel illetve SO2 és Cl2 gázt lugolba vezetve mi a különbség), ha max. pontot nem is (pont a flegma bácsit kellett kifognom..), de 45-öt min. szereztem, így a 60% tuti megvan, úgyhogy merem remélni, hogy megvan az orvosi. :)

2018.06.10. 17:20, Sára

and the party goes on..

A szomszédunkban pont egy étterem van, ahol néhanapján esküvőt, vagy retró bulit szoktak tartani. Mivel az esküvős stílus általában az a tipikusan mulatósabb fajta, így értelemszerűen a retró bulikat sokkal jobban kedvelem. Éppen egy ilyen buli volt egyik este is, amikor szó szerint visítottam, olyan szinten megörültem (vagy inkább megőrültem?), hogy áááá úristen, ez az én számom, ez a HALÁLAMÁJRAAA!!!! Soha az életben nem hallottam még partizások közepette az egyik kedvenc dalomat, erre tessék, megkaptam! Örültem is neki rendesen, sőt.. Bár ha tényleg egy buli közben csendülne fel, garantált az instant szívroham. :) Hihetetlen milyen hatással tud lenni rám, ha felcsendül egy imádott régi sláger.

Maradva a buli vonalon, egész sűrűn volt most koncert minálunk. Rögtön az érettségi másnapján Kordáék koncerteztek a városban. Nem mintha akkora hatalmas rajongója lennék, de hát aki még 80 évesen is képes 1+ órás koncertet lenyomni -még ha playback is-, az azért nem semmi. Ráadásul a végén Gyurika annyira benne volt még a buliban, hogy le se akart jönni a színpadról, így előadtak még egy számot pluszban. De ami leginkább meglepett, amikor Klári a Mas que nada-t kezdte el énekelni, mert hát nem nagyon tudtam összerakni, hogy került elő ez a jó kis dalocska. Nagyon szeretem amúgy a latinosabb stílust is, olyannyira, hogy tervben van a latin tánctanulás. Kivételesen videóztam is, az előbb említetten kívül a Mamma maria-t vettem fel, el is küldtem nagymamámnak, aki magán kívül volt az örömtől, hogy ez mi jó már! Meg hát mondta is, hogy Kordáékat nem csak az idősebb korosztály szereti, mert a Sziget fesztiválon is nagyon odavoltak értük, no hát vajon miért?! :)
Ezen a héten pedig P.Mobil és KFT koncert volt. Iszonyat jó bulit nyomott le a P. Mobil, ezt nevezem én rocknak! Habár Tunyó a kedvencem, a mostani énekes is nagyon jól nyomja, és mellette a többiek is, pl. a dobos olyan szólókat nyomott le, hogy fúúú, a szememmel nem tudtam követni, olyan szinten gyors volt. Viszont volt egy kis apróság, amivel nem tudok/tudtunk megbékélni: nem adták le a 2 forintos dalt! Bár legalább a zöld, a bíbor, és a feketét szerencsére igen, illetve a ha újrakezdhetném-et szintúgy. Viszont az embered voltam-nak is nagyon-nagyon örültem volna, mert ezt is kifejezetten imádom, na meg az utolsó rock 'n rollnak, bár ez már tényleg Tunyó száma. Na de hát ez van, attól én még élveztem. És még ingyen sört is kaptam. :D
Másnap pedig a KFT volt porondon, vagyis inkább színpadon. Őszintén szólva ettől picit féltem, vagy hogy mondjam, ugyanis égen-földön 2 számot ismerek csak tőlük, viszont azokat olyannyira imádom, hogy kívülről fújom őket. Másfél órába meg sok szám belefér ugyebár, és nem meglepően a nagyja nem volt ismerős. Ennek ellenére imádtam, nagyon jó volt az összhangzása az éneknek és a hangszereknek együttesen, de ami még nagyobb meglepetés volt nekem, hogy végre-végre a KFT egy olyan banda, ahol az eredeti tagok zenélnek még mindig, pedig ők sem tegnap kezdték a zenélést. Ennek ellenére még mindig energiabombák, nem semmi táncolást meg ugrálást nyomtak le. :) És akkor természetesen a 2 számomat is megkaptam, pont a legvégére maradt a híres-neves Afrika, hát valami csúcs erre a számra élőben tombolni! Visszatapsolást követően pedig a másik agyonimádott számom következett, a balatoni nyár. Olyan szinten hatással volt rám, hogy énekelgetés közben libabőrös lettem tőle, azért eléggé ritkán sikerül így betalálnia nálam egy számnak, pláne koncerten.. Lényeg a lényeg, nagy pacsi a KFT-nek, nagyon remélem nem kell újabb 7 évet várni, hogy megtalálják a kis nyomi városomat a térképen! :D


nem lenne rossz tetkónak, de sajna csak szimpla pecsét.. :)

Elmondhatatlanul furcsa, de tényleg egy újjászületett főnix madárként érzem magam az írásbeli után. Végre van időm, akármire, bár még most sem szoktam meg teljesen, olyan szinten a kémia töltötte ki a napjaimat, gondolataimat, mindenemet, hogy a rám szakadt sok szabadidőben azt se tudtam, mit kezdjek magammal. Ami a legjobb, hogy elkezdtem olvasni (nem kémiát!!!), az Ékkőbe kezdtem bele, és eddig egész jó, tudtam én, hogy egyből meg kell vennem a komplett trilógiát. Ezután jön egy újabb trilógia, A papírmágus, mert ezt is hű de nagyon el akarom olvasni, de esélyes, hogy közbeiktatom a Gonosz tündér visszatér c. mesekönyvet. Úgyhogy eléggé bőség zavara van, annyi mindent akarok olvasni..

Szerencsémre az alvásidőm egész hamar visszanövekedett (atttya isten, mennyire nem tudok pont akkor fogalmazni, mikor írhatnékom támad), most már újra 7 órákat alszok vígan. :) Az evéssel viszont még gondban vagyok picit, de hát így jár az, aki gyomorideges. Érdekes amúgy, mert alapvetően elég nyugodt lélek vagyok, viszont ilyen szélsőséges helyzetet még sosem éltem át, mint most ezzel a kémiával. De kezdem is először a pozitívval, és nem csak azért, mert anno társismeret órán szépen megtanultuk, hogy mindig a jó hírrel kell kezdeni - bizony, nem a rosszal, a jóval! Szóval.. iszonyatosan büszke vagyok magamra, amiért egyedül felkészültem az emelt kémia érettségire. Ledöntöttem azt a tévhitemet, hogy hülye vagyok kémiából, de nem, nem vagyok, sőt. Pluszban már egészen megkedveltem. Ami leginkább boldogít az az, hogy nem adtam fel, sőt, még csak eszembe sem jutott, hogy feladjam! Még csak az a gondolat sem futott végig az agyamon, hogy nekem ez nem fog menni. De, igen is de! Nagyon le tud szarni mindent az ember, ha el akar érni valamit, aztán ha elérte.. wow. Megcsináltam. Csak nem kell túlspilázni a dolgokat. Persze fontos ez most nekem, így meg tudom érteni, de akkor is.. Bár parancsolhatok is én a drága berögződéseimnek, ha engem az nyugtat meg és egyúttal ad mindig egy kicsivel több önbizalmat, hogy túltanulok, hát akkor ez van. Persze ettől még szeretném jobban kímélni az idegrendszerem ilyen alkalmakkor, úgyhogy majd kitalálok valamit.

Persze még ott a szóbeli, de ezzel kapcsolatban eléggé nyugodt és pozitív vagyok. Még nem kezdtem el újfent ismételgetni az elméletet, egyedül pár kísérletbe néztem bele de hát azok is áhh.. Egy kísérlet egy A4-es oldal, de úgy, hogy le van írva mit kell csinálni, már ha el kell végezni a kísérletet, aztán akkor maga az elmélet, hogy miért úgy megy vége a folyamat, ahogy, külön vannak szedve az olyan "fenszi" fogalmak, mint pl. rácsenergia és hidratáció, plusz akkor még ábrák is vannak, úgyhogy tök királyság meg menőség az egész. Úgy vagyok ezzel, hogy ingyen 10 pont. Az elméletre meg majd kíváncsi leszek, igazából semmivel sem vagyok úgy, hogy hű de borzalom, ha én ezt kihúzom helyben meghalok kategória, bár ha lehet inkább gyakorlatibb tételt húznék. Mondjuk bikémet, annyira magamon kívül lennék a boldogságtól, ha beszélhetnék a glükózról, a szacharózról, vagy az amilóz amilopektin közötti különbségről, vagy az aminosavak ikerionos tulajdonságáról, vagy bármi.. Az elejétől a végéig szívemcsücske a bikém - az a kb. 40 oldal. Na de amúgy bármi jó, még a szervetlen kémia is, egyedül még az ilyen konformációs dolgokat nem vágom 100%-osan, mert addig még eljutottam, hogy van szék meg kádizoméria, de aztán, fúha, érdekes.. Na de csak ennyi, már úgy is milliószor olvasgattam-tanulgattam az elméletet, úgyhogy ettől már nem tudok félni.

Apropó, most hogy újból létezik nálam a szabadidő fogalma, visszatértem a sütögetéshez is. Először csokis bécsi puffancsot akartam csinálni, és azért csak akartam, mert amikor ledaráltam a kristálycukrot porcukorrá, akkor a végén nem tudtam letekerni a tetejét, vagy tudom is én mijét, de aztán szerencsére másnap anyukám munkatársa megoldotta a problematikát. Természetesen ezért küldtem be neki is kóstolnivalót, na nem mintha amúgy nem küldenék.. Viszont anyukám adott más munkatársainak is, akik közül az egyik megjegyezte, hogy a lánya esküvőjére is süthetnék, fizeti is meg minden, hát hűűű aztaaa.. Bár nekem is a kis puffancskám a személyes kedvencem. Ezért is őket viszem majd a tanárkáimnak édesség gyanánt, mert úgy voltam vele, hogy a legmutatósabb-legfinomabb-édesdenemtúlédes-semennyiresemacerás édességet szeretnék vinni, de hát nem kellett sokat gondolkodnom a választáson. Maceráson a tortára gondoltam, ami úgy is túl snassz lenne. Sósnak meg jó a sajtos rúd, mert hát ez mindig nyerő.

2018.05.27. 01:30, Sára

emelt kémia írásbeli

Már nagyjából megírtam az egészet, erre a nagy gépelések közepette véletlenül a visszanyílre ütöttem, úgyhogy el is szállt minden.. De ha majd lesz erőm, avagy feltámadtam a poraimból, leírom. Amúgy maga a kémia egy borzalom volt, a kezdeti min. 60-as szintből leadtam 40-ig (ja, még annyira ráértem, hogy számolgattam a pontjaimat, maxos szóbelivel, mi mással), mert ez max. lesz 60. Viszont legalább egész sokat tanárt leviziteltem a triumvirátus kivételével - ja hopszi nem is, az agyonimádott földrajztanáromat láttam!!! Tök jókat dumcsizgattam, úgyhogy legalább örömöm is volt bőven. Úgyhogy egyelőre nem ásom el magam.


05.19-20. | Szóval akkor fussunk neki újból!

A kevés alvás ellenére meglepődtem, hogy 3 körül már elaludtam, habár 2-kor még olvasgattam a N tartalmú heterociklusos vegyületeket.. Úgyhogy 2-3 órát aludhattam, de kétszer is felkeltem "éjjel", meg szerencsére magamtól ébredtem fel az ébresztés előtt pár perccel, amit jobban szeretek, mintha a drága telefonom ver fel az álmomból.
Reggel rettenetesen ideges voltam, ráadásul hányingerem is volt, bár ez készülődés közben szerencsére elmúlt. Az idegességem persze nem, és vagy ötmilliószor néztem bele a táskámba, holott már "tegnap" este elpakoltam azt a kevés létfontosságú dolgot - négyjegyűk, számológép, érettségi behívó, tolltartó meg az okmányok (ó igen, a kaja meg pia ilyenkor nem létfontosság). Viszont útközben is eléggé pocsékul éreztem magam, de azért jót is tett a kis séta, igaz a végén még az is növelte bennem a feszkót, hogy nehogy elkéssek már, de sikerült pont fél előtt beérnem.

Annyira élveztem bemenni a suliba, látni és érezni az ismerős közeget, és az a rutin, hogy tudom, mi merre van.. Na, ezzel a rutinnal mentem majdnem egy teremmel arrébb. Habár ott pont a fizikatanárnőm lett volna, aki nagyon aranyos, jó fej meg cuki, de hát sajna nem. Olyan tanárt kaptam elsőként, aki az évfolyamomon volt ofő, és nem rossz ez, de nem örültem neki. Aztán olyan csaj jött be, akit nem is ismertem.. Majd egy magyartanárnő, aki egyszer helyettesített nálunk. Hát mondom nem igaz, hogy egy olyan tanár se jön be, aki nem tanított! De aztán végre, az utolsó órára megkaptam a művtöri tanárnőt, aki iszonyatosan nagyon cuki, kedves, aranyos meg minden úgyhogy elmondhatatlanul örültem neki. Meg annak a mosolynak, hogy tudja, ki vagyok, csak nem érti, miért vagyok itt. :D

Jöjjön a lényeg, ala kémia írásbeli. Elég rendes húzás volt tanár úrtól, hogy nem számolta bele az időbe a kódok felírását (amúgy ahhoz képest, hogy 2 emeltet is írtam, nekem úgy rémlett, hogy az OM azonosítót kell felírni, de vajon miért?!). Amíg firkálgattam a számaimat, addig közben lecsekkoltam a feladatokat és egyik sem tűnt vészesnek, még a számolások sem. Na de viszont amikor elkezdtem.. Az jutott eszembe, hogy kiégtem, és konkrétan ebben a szellemben is írtam meg az egészet, így lett olyan, amilyen. Az elmélet szerintem amúgy könnyű volt, viszont hoztam a formámat, és a jót kijavítottam a rosszra, holott tudtam, hogy az a jó, de mégis.. pl. írtam fentebb, hogy átnéztem a N tartalmú heterociklusos vegyületeket este. Na kérdezték is, hogy a piridin melyik legerősebb kötés kialakítására képes, beírtam rögtön, hogy hidrogén-kötés (hiszen a nemkötő e- párjával a vízmolekulákkal H kötéseket tud létesíteni). Na ezt kurva ügyesen lehúztam, és beírtam, hogy dipólusos kölcsönhatás (mivel maga a molekula dipólusos). Hát jézusúristen, totál kész voltam írás közben. Bár 1 pontom már tuti van, mert megkérdeztem vegyészmérnök végzettségű ismerősömet, hogy ugye az alkoholok nem adják az ezüsttükör-próbát, csak az alkanalok (aldehidek) meg a szőlőcuki, és igen, úgyhogy jeee! Szóval az elmélet ment, persze pár pont veszteségem itt-ott tuti lesz, ezzel szemben a számolásoknál.. 4 feladat volt, egyiket sem tudtam tökéletesen megcsinálni, max. 2 részfeladatot a 3-ból. Mázlimra volt reakcióhő és gáztörvény, egyensúly meg pont nem, illetve titrálás, sav-bázis, kristályvíztartalmú vegyületek, csupa olyan dolog, amit tegnap/este átnéztem, de nem ment (lehet inkább az ezo tv-re kellene mennem jósnak).. Így nem sok pontot remélek így ezekből, de egyszerűen olyan szinten nem tudtam még csak gondolkozni sem, hogy csak ültem felettük, elolvastam őket milliószor, de egyszerűen annyira voltam képes, hogy amit tudtam, azt leírtam. Vagy random írtam dolgokat, "hát ha jó" alapon, vagy.. Volt, hogy írtam eredményt (persze számolás, levezetés nélkül, ki tudja, ha jó, az is 1 pont! :D Szóval annyira keszekuszás lett az összes számolásom, és biztos írtam ordenáré nagy hülyeségeket is, úgyhogy előre sajnálom azt, aki az én alkotásomat fogja javítani, remélem nem kap agyvérzést.
Ugyebár úgy vágtam neki a dolognak, hogy min. 60%-ot szeretnék írni, viszont menet közben leadtam 40%-ig, ugyanis egy maxos. szóbelivel meglenne a 60%, ami elég. Mivel szokásosan tartom magam ahhoz a berögződésemhez, hogy nem nézek megoldókulcsot, így csak érzésből tippelgetek, hogy mennyi pontom lesz - persze aztán megkapom, hogy ne legyek már ennyire kishitű meg minden, biztos jobban sikerült.. Hát, majd meglátjuk. Sokat tanultam ebből a napból, és nem csak érettségi téren..

Hála a tanárjaimnak nem voltam elkeseredve, sőt, elmondhatatlanul boldoggá tették ma a kicsi szívemet. Relatíve egész sok tanárkámmal sikerült összefutnom szerencsémre. Már amikor baktattam fel a termemhez akkor láttam a némettanárnőmet, akihez természetesen ösztönösen odamentem és ráköszöntem, ő meg csak nézett, hogy hát én itt? Érettségizek, megint, mégis minek? :D Együtt mentünk fel, de ő sajnos balra ment, én meg jobbra. Akkor ugye a végén a művtöri tanárnőmnek adtam be a dolgozatot (sose felejtem el azt a mosolyt!), és ki is lettem kérdezve, hogy miért is érettségizek én most. Hála neki nem elszontyolodva mentem ki a teremből, ugyanis rettenetesen cukin közölte velem, hogy reméli, hogy jól sikerült - de biztos  jól sikerült, a szóbelim is jó lesz majd, és szurkol, hogy felvegyenek. Olyan szinten édescukiimádnivalóaaranyos meg minden itt mindenki, hogy arra szó már nincs. Majd a tanári felé vettem az irányt, ahonnan pont a matektanárnőm bukkant elő, akire nagy mosollyal és hangosan ráköszöntem, hogy Csóóóóókolom tanárnőőő! Ő meg csak néz, hogy miért jöttem vissza? Érettségizek tanárnő, megint! Te, miért érettségizel megint? Hát ööö emelt kémia.. Sose felejtem el, hogy vigyorgott, amikor elmondtam, hogy az orvosi a célom (csak úgy mellékesen, mindhárom gyermeke is oda jár vagy járt, ahol én tervezem a következő éveimet). Vele egészen sokat beszélgettem, és ő is alaposan "helyretett", mert éppen várt két csajt, akiket az emelt matek szóbelire készít fel, hú na mondom, nekem eszembe sem jutna emelt matek szóbelit bevállalni, ó jajmár, nekem menne. Hű, magamnak nem, de neki elhiszem. De ez a két csaj, hát ezek harmatgyengék, nem értem, minek emelteznek.. A szövegein még mindig ki tudok nyúlni. :D Ráadásul mondta, hogy eszébe jutottunk most így az érettségi idején, hogy nálunk még volt szint. Óóóó hát csak óóóó.
Ő hívta ki a tanáriból az ofőmet, de úgy, hogy egy mély hangú leányzó keresi, aki éppen ma tett emelt kémia érettségit, s közben közvetítette nekem, hogy az ofőm miféle fejeket vág, mert totálisan nem érti, hogy ki keresi. Egészen addig, amíg meg nem látott, na akkor már tudta, ki vagyok - és az ő nagy mosolya is alaposan beleégett az emlékeimbe. :) Eléggé sokat beszélgettünk, főleg ugyebár az érettségiről, akkor a váltásról, meg egyéb, apró dolgokról. Néha sikerült jól megnevettetnem is, haha. Elmondhatatlanul jól esett, hogy szerinte is meglesz nekem a kémia, de leginkább azzal ütött be nálam, hogy bátor vagyok, amiért bevállaltam ezt a váltást. Komolyan majdnem elkönnyeztem magam, mert éreztem azt a rengeteg szeretetet és kedvességet, hogy ő tényleg nagyon kedvel, bátorít, biztat -tipikusan jobban bízik bennem, mint én magamban- meghallgat, de ami a legfontosabb megért.
Amúgy amíg a matektanárnőmmel beszélgettem az angoltanárom is kijött a tanáriból, hát az ő képe fenomenális volt! Vigyorgott nagyon, de láttam rajta, hogy nem nagyon tudja hova tenni, hogy én hogy kerültem ide, és miért is? De aranyos volt ő is. Illetve amikor az ofőmmel beszélgettem akkor is sasoltam még, ha volt járás, vagy ha nyitódott az ajtó, mert van kanapé is ezen a kis "előhelyen". Hát amikor az én imádott földrajztanáromat megláttam, hát szó szerint kiugrott a szívem a helyéről, annyira odavagyok ezért az emberért, amilyen "nagy darab" annyira nagyon cuki és csupaszív (csupa okosság) ember. Láttam azért rajta is a vigyora mögötti zavarodottságot, hogy hát mit is keresek itt, meg hát hogy vagyok - leszedáltan, tanár úr.. De ő is gratulál az orvosihoz (újfent mellékesen az ő két szem gyermeke is orvos lélek, bár az egyik fogdoki). Akkor összefutottam még a médiatanárnőmmel, ezredjére is leírom hogy iszonyat cukiság, és ő is szurkol nekem, illetve ámultam picit azon, hogy mennyire emlékszik rám, mert elmondta, hogy földrajzon ügyel, és anno ugyebár földrajz oktv-n ő is ügyelt rám). Azt már el se hittem, hogy a nincsrájószó magyar tanárommal is összefutottam, aki hál' istennek csak elsőben tanított, az is bőven elég volt.. Na de azért rendes volt ő is, bár a poénjai még mindig borzalmasak.. Ennyi volt a tanárkáimból mára. Úgyhogy váó, ezt nevezem én vizitelésnek.

Barátosnémmal beszélgetve kedvet hoztam neki is a sulilátogatáshoz, így legközelebb már együtt megyünk vissza, természetesen én ráadásul a sütikéimmel együtt, mert muszájkell (!) vinnem valamit ennek a csodabagázsnak. :) Amúgy egyetlen egy tanár van csak, akivel a gimis korszakom óta nem futottam még össze, és ráadásul pont a bioszfaktos tanárnőmmel.. 

Most pedig végre elsüllyeszthetem a nagyját a kiscsapatnak, bár még mindig nem álltam neki, mert picit nehéz elválni tőlük. Komoly, azért a hónapok során elég szépen összenőttünk, túlzottan is.. Amúgy szóbelire jószerivel 2 könyv kell csak (a villányis meg a 11-12-es tk.), ja meg a kísérletek, amiknek majd jövőhéten állok neki, úgy is csak 70 db van, de erről majd később. :)


könyvjelzős repertoárom, a teljesség igénye nélkül :)

2018.05.18. 14:50, Sára
Elejére | Újabbak | Régebbiek | Végére |
 

Minden héten anime/managa hírek , minden nap Anime ajánlók , Mondocon hírek. Itt nem fogsz unatkozni!! :)    *****    KÜLÖNLEGES CSILLAGJÖVÕ AKCIÓ JÚNIUSBAN.TE DÖNTHETED EL MENNYIBE KERÜLJÖN A SZÜLETÉSI HOROSZKÓP! VÁRLAK!RENDELD MEG MOST!    *****    Minimálbér és a garantált bérminimum összege 2019-ben    *****    Lépj be a lovak világába! Nevelj, versenyezz, szórakozz! Virtuális lónevelde, szerepjáték, olvasó sarok!    *****    Részletes születési horoszkóp, ajándék 3 év elõrejelzés, ingyenes konzultáció,tájékoztatás az oldalon! Rendeld meg most!    *****    A Világon egyetlen messengeren nézhetõ filmes oldal! NÉZZ FILMET FACEBOOK MESSENGEREN! Csatlakozz hozzánk!    *****    Outsider - Gay - Creative - Rebel - Tolerant - Furry - Brony - Hipster - Gamer - Otherkin - Geek - Autistic    *****    Ayang - Avagy milyen is a világ az én szememmel    *****    KÉRDÕASZTROLÓGIA OKTATÁS AZT ALAPOKTÓL, SAJÁT TANULÁSI TEMPÓD SZERINT - CSAK ITT!    *****    Konyhatündér blog! Egészséges, gyorsan elkészíthetõ ételek. Recept blog    *****    Konyhatündér    *****    Nokedli lapja **** Családi magazin **** Minden ami érdekelhet 18-89 éves korodig ****    *****    Nokedli-lapja *** °_|_° *** Családi magazin *** --*** Mindenrõl olvashat itt ami érdekes lehet 18-98 évesig!! ******___******    *****    Asztrológiai tanácsadás, részletes elemzésekkel,a legkedvezõbb áron és ingyenes konzultáció,a csillagjövõ oldalon. Katt!    *****    ~~~~ SOS ~ KÉRLEK, KÖVESD BE EZT A PROFILT, DIPLOMAMUNKÁMHOZ SZÜKSÉGES! DOBJ OTT EGY ÜZIT, ÉS VISSZAKÖVETLEK! ~ SOS ~~~~    *****    Rendelj részletes születési horoszkópot,3 éves ajándék elõrejelzéssel. Várlak szeretettel az oldalamon, kattints ide!!!!    *****    3D VIRTUÁLIS VILÁG!REGISZTRÁLJ TÖLSD LE A JÁTÉKOT ÉS ISMERKEDJ VILÁG SZERTE ÚJ EMBEREKKE!CLICKELJ A REGISZTÁLÁSHOZ!!!    *****    Vonatozzunk együtt a gyereknapon! Robogjatok Budapesten vagy Balatonfenyvesen, vagy készítsetek kisvonatot a Mesetárban!    *****    Filmes hírek és kritikák lelõhelye. ÚJ oldal, ami filmekkel és színészekkel foglalkozik. Nézz be most és máskor is!    *****    Az egyetlen magyar forrás a BOSSZÚÁLLÓK univerzumáról | Az egyetlen magyar forrás a BOSSZÚÁLLÓK univerzumáról