Ma siker�lt azt �lmodnom, hogy visszamentem az �n gimn�ziumomba, a szeretett tan�raimhoz. Teljes eg�sz�ben m�r nem eml�kszem r�, de az megmaradt, ahogy �ppen l�pkedek felfel� a l�pcs�n emelet�nkre, �s ott �ll fent tan�rn�. Persze egy seregnyi di�kkal k�r�lv�ve, �gy nem igen mertem hozz�sz�lni, csup�n n�ztem r�, �rtatlan fejjel. � sem sz�lt semmit, b�r a sokatmond� n�z�s�b�l kivettem, hogy h�t igen, visszaj�hettem volna m�r kor�bban is, hol is voltam �n, de legf�k�ppen milyen j� indokom volt a t�volmarad�sra. Sz�val ilyen gonosz, de az�rt szeret�nk �m n�z�s. Azut�n mell�m termett a f�cifaktos tan�rom is, �s vele kezdtem el besz�lgetni. Ami �rdekes, hogy �lmomban eml�keztem arra, hogy el�z� �lmomban m�r besz�lgettem vele! S mell�j�k m�g megkaptam a t�ritan�romat is, aki puszt�n k�t mondatot s�gott a f�lembe, de egyikre sem eml�kszem. Sz�rre�lis �lm�ny volt fel�bredni.

Sokat gondolkodok manaps�g. Na nem mintha eg�sz �letemben �res aggyal j�rtam-keltem volna, csak most szok�somm� v�lt egy adott dolgot vagy �t szempontb�l v�gigagyalni, illetve tanulgatom, hogy a j�zan eszemre hallgassak, ne a f�lelmeimre, k�telyeimre �s a t�bbi mumusra, akik el�r�bb nem vitt�k - legnyomosabb �rv, mi�rt is NE vegyem m�g csak figyelembe sem �ket. Valamint igyekszem egyre jobban megb�k�lni magammal, elfogadni magamat olyannak, amilyen vagyok, persze emellett szeretn�m a gyenges�geimet fejleszteni, mert h�t a maximalista �nem sosem alszik.. A l�nyeg pedig, megbecs�lni a j� tulajdons�gaimat, az er�ss�geimet. Vagyok aki vagyok, jobb, ha szereti mag�t az ember, nem? B�r van egy olyan sanda gyan�m, hogy a "soha meg nem el�ged�s"-es ber�gz�d�sem sosem m�lik el (igen, csak hogy Babitsot id�zzek), ami nem is baj, hiszen mindig van miben �s hova fejl�dni, csak n�lam m�r t�ls�gosan is nagyot nyom a latba ez a hozz��ll�s, ami -mint k�ztudott- �nbizalomhi�nyba fordul �t, ami megint csak nem j�. Egy sz�, mint sz�z, a l�nyeg, hogy igyekszem �gy lav�rozni a gondolataimat, hogy j� legyen nekem.

Nagy �tlagban a nyugodt lelk�let� emberek t�bor�t er�s�tem. M�r megkaptam azt is, hogy h�t biztos, hogy engem sem a sz�vroham fog elvinni. Igen �m, de vannak kiv�teles esetek, amikor el�j�n bennem az idegess�g, �szint�n sz�lva fogalmam sincs, hogy mi az igazi kiv�lt� oka az ilyesminek, mert eg�szen apr�-csepr� dolgokon is k�pes vagyok olyan fesz�ltt� v�lni, hogy enni sem b�rok (hab�r val� igaz, nem is vagyok az a h�t nekem minden �r�ban ennem kell, mert �hen halok t�pus). P�ld�ul most rendeltem meg a k�miak�nyveimet, �s a nem t�l sz�les kisz�ll�t�si opci�k k�z�l a h�zhoz sz�ll�t�st v�lasztottam. El�lj�r�ban annyit, hogy m�r el�gg� sokszor rendeltem h�zhoz, s b�r k�nyelmesnek hangzik, hogy jaj de j�, nekem csak annyi a dolgom, hogy eg�sz nap (j�, reggel 8-t�l d�lut�n 5-ig) v�rjam a dr�ga fut�rt. Sz�val ezalatt az id� alatt semmi komolyabb dologba nem kezdek bele, amit ne tudn�k m�razonnal abbahagyni, �n legal�bbis nem szeretem megv�rakoztatni a post�sb�csit, hiszen van el�g dolga rajtam k�v�l is. Ezt m�g t�l�lem. Att�l viszont fr�szt kapok, mennyire ideges leszek az �tv�teles szitu�ci�t�l. Pedig tudom, hogy egyr�szt nem nagy dolog, hiszen nem egyszer csin�ltam m�r, m�sr�szt meg 2 percn�l t�bbet nem vesz el az �letemb�l az adott �tv�tel. Mindezek ellen�re m�gis fesz�lt voltam. Nem �rtem, mi�rt agyalok t�l egy ilyen roppant egyszer� helyzetet. Okokb�l l�tezik egy p�r, ott van az, hogy m�g mindig nem igaz�n b�k�ltem meg a hangommal, hiszen l�ny l�temre m�ly, viszont senki sem sz�lta m�g le, s�t, eg�sz sokszor megkaptam, hogy szinkronhangom van, ami eg�sz j�l tud esni. Szeretem a legjobb form�mat hozni, pal�stolni minden idegess�get, rosszat stb., ami bennem van, ami -f�k�nt ut�lagos elmond�sok szerint-, eg�sz j�l megy, �s �n m�g abban a tudatban voltam, hogy csapnival� sz�n�szn� vagyok. A l�nyeg akkor is az, hogy nem vagyok megel�gedve magammal, nem tudom elfogadni magamat, holott nem vagyok kevesebb m�s emberekn�l, nekem is vannak j� tulajdons�gaim, �s j� lenne m�r, de legf�k�ppen ideje, hogy re�lisan l�ssam a teljes �nemet. Ne a rossz nyomja el a j�t, hanem ford�tva.