Olyan jól eltelt az augusztusom mindenféle programmal, hmm, azt a sok koncertre járást és erkélyen való könyvolvasást már most hiányolom.. Már csak azért is telt el ilyen szuperül szerintem, mert teljesen hanyagoltam a társkeresőzést (jesszusom de nem szeretem ezt a szót). Aztán nem is én lennék, ha nem csőstül venném nyakamba a dolgokat, az egyetem meg munka nézegetése mellett random "visszatértem" a szeméttelepre is. :"D

Van középen az a nagy képes rész, ami olyan ajánló, vagy mi fene, őszintén, javarészt eddig azért nézegettem, vagy pontosabban inkább x-elgettem ott, mert hát fú, ha már belépek ide, akkor ne olyan kép fogadjon már premier plánban ami.. Vehh. Bár már szerintem így is maradandó károsodást szenvedtem azon a helyen, na de mindegy! Aztán egyszer csak így jött szembe velem egy mosolygós képű szőke srác, aki kapásból szimpatikus volt, az intuitív énem szintúgy megérzett valamit, úgyhogy végül beszívecskéztem. És szerencsére ő is, így kezdtünk el beszélgetni szeptember 1-től. :)

Sajnos nekem a levegőben lógó egyetem-munka kombó miatt végül csak péntek 13-ra sikerült találkozót megbeszélni. Először Szeged volt tervben, mert valahogy ott kezdtem el vizionálni, hogy na majd erre meg arra megyünk, a parton a kutyák is ellesznek, stb., majd még M. ajánlásával ezt megfejelnénk egy Miskolcra való átruccanással is. Szépnek tűnt ez így elsőre, viszont mivel a szegedi távon újítanak, így teret engedve a józan eszemnek végül Pestet választottuk.

Ahhoz képest, hogy úgy 3 órát aludtam, egész jó ébredésem volt 5 előtt, megelőzve a telefonos ébresztést. Hihetetlen amúgy milyen sötét van ilyenkor, na meg hideg, brrr na azt inkább hagyjuk. Természetesen indulás után még feladtam egy csomagot, aztán igyekeztem csak az állomásra a jó kis 6:22-es vonathoz. Debrecenig még egész jól el is voltam, viszont utána egyre jobban kezdett zavarni az, hogy fázok, amin nem segített az IC-s légkondi, na meg hogy menetiránnyal háttal utazok, úgyhogy végül már olyannyira szarul éreztem magam, hogy inkább meglátogattam a mellékhelyiséget is. Amit amúgy sose szoktam, de legalább megtanultam, hogyan működik a csap. :"D Úgyhogy habár szeretek vonatozni, ez az út valami borzalmas volt, alig vártam, hogy beesünk végre a nyugatiba és leszálljak.

A nyugatiban álldogálva és várva már fényévekkel jobban éreztem magam, bár még mindig fáztam. Majd mikor M. írta, hogy már a közelben van, akkor kisétáltam a parkolóba, és egyszer csak megláttam a jövő kocsit, hogy integet nekem, majd végül megáll. Kis fáziskéséssel behuppantam a kocsiba, egy sziával és a kutyák üdvözlésével indult el a nagy kaland. :)

Vagyis először csak félreállt M. a kocsival, hogy na akkor merre is menjünk. Amúgy szakadt az eső, hideg is volt, na meg péntek, bár gondolom a forgalom, főleg pesten ilyenkor triplán káosz. Mivel az egyik barátja vett valami cuccot, így először oda, azaz Nagykovácsi felé vettük az irányt. Hát az a cucc mint kiderült egy puska volt. :"D Majd mentünk tovább, bár még mielőtt kijutottunk volna Nagykovácsiból sikerült kb. 4x is ugyanott rosszul lefordulni haha. :) Az Árpád-kilátó közelében álltunk meg, annyira nem szakadt már az eső, de én azért vittem az ernyőm, na meg a másik kezemben ott volt a póráz. Ó hogy én mennyire szeretek kutyát sétáltatni, azért sokkal nagyobb élmény kutyokkal jönni-menni, figyelni rájuk, mint egyedül. Amúgy már mikor kezdtem először érezni, hogy na a kondim sem túl naprakész, akkor már fel is értünk. Persze az időjárás miatt szinte semmit nem láttunk a ködön kívül, de legalább jót sétáltunk. Aztán visszapattantunk a kocsiba.

Sok minden tetszett aznap, kiemelni nem is tudnék nem csak egy, de még pár dolgot sem, mert konkrétan még a kocsiban ülős, beszélgetős etapokat is nagyon élveztem. Mondjuk azt jobban, amikor én könyököltem, és jobbra fordítva a fejem M.-et figyeltem, hallgattam, mint amikor én beszéltem. Nagy kedvenc kapott kérdésem volt a na és hogy jött a társkeresős téma, főképp azért, mert vagy 10x tértem el a tárgytól, mire végére értem, ha nem többször. Közben azért megálltunk valahol sétálni egyet, hát atyaég, engem ezek a dombos-hegyes vidékek mindig megvesznek kilóra. A jó társaság meg pláne. :)

Majd egy parkolóban álltunk meg, ami eléggé ilyen álom és/vagy filmszerű volt, ugyanis körülöttünk a ködön kívül nem láttunk semmit, egy árva lélek se volt sehol, még autók sem jártak. Innen indultunk fel a Dobogókői kilátó felé, ami jó kis séta volt még ilyen csatakos időben is, nyilván a kilátás hmm, megint magáért beszélt. :"D

Majd nem is rémlik már merrefelé vettük az irányt ezután kocsival, csak éppen szóltam, hogy akkor amúgy nem megyünk az öccséhez, ha már az elmondottak alapján olyan hú de vagány kertje van gyümölccsel, zöldséggel és még fűszerekkel is, úgyhogy végül ott kötöttünk ki. Tényleg király a kert, már maga a kapu, amit szinte körbeölel a szőlő.. Annyira jó látni, hogy valaki ilyen közegben él, ami nekem még csak vágyálmom. :) Mivel a ház még felújítás alatt áll (előre látom, hogy nagyon vagány lesz majd, de nekem így is megvolt a hangulata), így az egy szem szobába telepedtünk le beszélgetni.

Kezdetben még a padlón ülve, kutyokat simogatva, majd áttelepedtünk az ágyra, ahol én kicsit bekómáltam már, de figyeltem végig M.-et. Jól esett hallgatni, vagy csak szimplán az, hogy ennyire tud beszélni erről vagy arról. :) A nagy beszélgetések közepette egyszer csak azt vettem észre, hogy mennyire besötétedett, hú mondom hány óra lehet már, és mikor a karórámra sandítva láttam, hogy bőven elmúlt 7, nekem pedig fél kilenc előtt megy el az utolsó vonat, így úgymond eldöntődött, hogy maradok éjszakára (mi sem természetesebb:). Majd mikor újra az órámra néztem már bőven fél 10 volt, úgyhogy egy kisebb felfordulás után végül összeültünk kajálni. Na meg kérésre raktam zenét is, a spotis listáim közül a hungarikum ment a háttérben, míg mi beszélgettünk tovább. :) Úgy hajnal kettőig kb., úgy lőttem le magam, hogy na most már tényleg aludjunk. Én kívül, M. belül, köztünk meg az egyik kutyus, már amikor nem hagyott kettesben minket. Őszintén életem egyik legjobb alvása volt, amit már szimplán az is elárul, hogy magamhoz képest tök hamar elaludtam. Bár persze néha felébredtem, akkor mosolyogva hallgattam az egymást váltó szuszogásokat. :D

Szombat reggel pontosan nem tudom mikor ébredtem, no meg hányszor, csak egyszer azt láttam, hogy a redőnyön keresztül süt be a Nap, aztán azt hallom, hogy M. a kutyát szólítja, aki nem éppen hallgatott rá, így jó ideig egymás közvetlen közelében feküdtünk. :) Ő amúgy hamarabb felkelt, mint én, bár azért már erőt vettem magamon, amikor jött egy srác konvektort szerelni. Annyira bírom amúgy azt is M.-ben, hogy tök jól elbeszélget mindenkivel, én meg csak ülök és nézek, na meg persze kutyát simogatok. Később pedig megérkezett az öccse is, úgyhogy vele is megismerkedhettem, egyúttal evett a sütimből is. :)

Aztán útra keltünk a kutyokkal, kezdetben még az utcákon sétálgattunk, majd végre kiértünk egy tisztásra, aztán pedig egy erdőbe. Olyan érdekes hangulata volt az egésznek, mert habár csak egy napja voltunk még együtt, mégis olyan volt, mintha sokkal régebb óta ismernénk már egymást, vagy legalábbis ilyen rutin lenne ez a kutyasétáltatással egybekötött kirándulás. Aminek még a Naplás-tavi kilátó is a része volt, hát oda felmászni is jó combizom erősítő gyakorlat. :"D De a kilátás nagyon szép a tóra. Meg egyébként maga a tó is, mert amellett is elsétáltunk, és ott legalább fixen emlékszem arra, hogy miről volt szó, éppen a nyelvvizsgás élményeit mesélte M. :) Végül még boltolt is egyet, közben én vigyáztam a két kutyusra. Olyan kis rendes gesztus volt, hogy kaptam jégkrémet, plusz még a kajakóma is betalált, úgyhogy lepihenve próbáltam élvezni, hogy mibe is csöppentem.

De csak próbáltam, ugyanis újfent útra keltünk kocsival. :) Először még csak a közelbe mentünk el nem tudom miért, a számítástechnikai tudásom túlzottan is limitált, de valami olyasmi cuccért, bár szemfüles M.-nek hála hamar kiderült, hogy nem is passzentos az a cucc, úgyhogy maradt a gazdájánál. Na ezután már Miskolc felé vettük az irányt, és ahhoz képest, hogy Pesten csak borult volt az idő, az autópályán már ömlött az eső. Egyébként nem is tudom mennyi idő kocsival ez a táv, de úgy eldumáltuk, hogy hamar elment. :) Sőt, már kezdett is sötétedni azt hiszem, mikor megérkeztünk M. egyik haverjához, akinek olyan sztorijai vannak, atyaég, csak ámultam, bámultam az én kis sivár életemmel. :D

Majd 10 előtt az Aldi parkolójában M. még mindig programon szervezkedett, míg én csak a finom fahéjas sütin nyammogtam. Neki hála kötöttünk ki dögöséknél (behalok amúgy a beceneveken :), akikkel kipróbáltuk az uno no mercyt. Elsőre nem is tudtam lépést tartani a sok új lappal és szabállyal, de aztán hú, aki ezeket kitalálta egy zseni! Nem tudom hány kört toltunk, egyébként az elsőben elég hamar kiestem haha, de úgy fél 3 körül mentünk csak el, úgyhogy elvoltunk. :)

A kistokaji-tóhoz mentünk aludni, tökre vártam már, hogy hú de menő, végre kocsiban fogok aludni! :D Pikk-pakk kényelmes alvóhelyet varázsolt M. hátul, aztán le is feküdtünk aludni, egymás mellett. Mondjuk alvás az pont nem lett a dologból, mert konkrétan addig beszélgettünk, míg reggel nem lett, no meg megkérdezte M. hogy nem lehetnénk-e kicsit közelebb egymáshoz, így én félig-meddig ráfeküdtem - ez amúgy nagyon megmaradt, és egyik kedvenc momentum lett. Na nem mintha a későbbiek ne tetszettek volna, csak azért na, én már olyan szimpla dolgoknak is örültem, hogy ha a körmömmel tudtam "karmolászni", vagy ha szorosabban magához ölelt. Na meg azok a szemek és arckifejezés, awww, az is belém égett szerencsére. :)

Már virradt, mikor mi még mindig fent voltunk, úgyhogy elég minimalista módon toltuk megint az alvást, igaz, kb. délután 3-kor másztunk csak ki a kocsiból. Kisebb séta és nagyobb észhez térés után végül M. egy másik helybeli haverja felé vettük az irányt. Bár őszintén itt már nagyon gondolkoztam, hogy haza kellene mennem, de az összes okot félresöpörtem, és maradtam inkább. Úgyhogy vissza a sztorihoz. Nagy építkezések közepébe csöppentünk a haverjánál, M. pedig segített, ahogy csak tudott, míg én ahányszor csak ránéztem, mindig elmosolyodtam, ő meg nyilván jött a tipikus, nem, nem vicces visszavágással. Imádtam az ilyen szállóigés mozzanatainkat, illetve mondatainkat. Ja, mondjuk a szögbelövőt vagy mit kétszer is odaadtam, úgyhogy legalább valami hasznom volt nekem is. Na meg hát inni is kellett, annyira igazán nem akartam, de a dió likőrt választottam, ha már muszáj volt. Kis aranyos volt amúgy M. részéről, hogy védett, hogy ne itasson már. :)

Majd hármasban útra keltünk, először gyrosozni. Hát hümm, még mindig iszonyatos a gyomorkapacitásom, mert amíg én egy fél tányérnyit (se) bírtam betolni, addig a fiúk 2 is simán. Na meg a "tulaj" még a kutyoknak is adott kis kóstolót. :) Ezután sétáltunk egyet fogalmam sincs hova, na jó, erről inkább van, mint hogy kihez, de annyira fura volt úgy menni a fő utcán, hogy július végén jártam ott utoljára, és nem hittem volna, hogy újra ilyen hamar itt leszek. No de annyit nem filozofáltam, mert jöttek az orvosival kapcsolatos kérdések, aztán jajj. :D Már egészen kimelegedtem a sétálásban, mire beültünk a kocsiba, persze örülök ám én annak a kocsinak mindig.

Kocsikáztunk egy kisebb kört, mert először még boltolni akart M., de a tesco már zárva volt, így maradt a benzinkutas spar. Aztán elmentünk megint oda, ahol tegnap/aznap társasoztunk, ott beszállt Bitumen (komolyan behalok ezeken a beceneveken), meg kimentünk E.-ért a munkahelyére, aztán úgy vissza. Tegnap ugyebár 4-en társasoztunk, na most 6-an, hát volt hangzavar. :D Na meg egyszer véletlenül a mellettem ülő M. a lábamra lépett, na onnantól kezdve vagy az én lábam pihent az övén, de általában az övé az enyémen. :) Na de visszatérve a játékra, egyszer még nyertem is! Egész jól ráéreztem tegnap óta, bár nagy hibám, hogy túl sokáig tartogatom a plusszos lapjaim, aztán ha cserére kerül a sor, akkor nagyon örült mindig az az illető, akinek a lapjaim jutottak. Nem semmi egy játék, de tényleg.

Megint elég sokáig játszottunk, azt hiszem 2 után indultunk útnak. Miután M. kitette a haverját olyan helyre mentünk, ami hú de szuper titkos, bár mivel vagy háromszor tévedt el odafelé, így tényleg még véletlenül se tudnám visszakeresni, hogy merre mentünk. Ilyen kis kéngőzös forráshoz, ami nagyon minimális fürdőterületet lát el amúgy, mert hát ennyire futotta az építkezés. Szóval megint kocsiban aludtunk, bár az alvás az megint túlzás. Aztán persze megint annyira elvoltunk, hogy bőven délután volt már, mikor M. kimászott fürdeni kicsit. Én csak a kezemet locsoltam le a vízzel, ami tényleg tök jó meleg, de valahogy a fürdőzés az nekem még mindig nem annyira vonzó, részletkérdés, hogy erre se készültem fel pl. :D

Hétfő délután először még újra elkocsikáztunk valamiért ahhoz a barátjához M.-nek, akinek a puskát is vitte, utána viszont már Szlovákia felé vettük az irányt! Nagyon hangulatos volt a kocsikázás, főleg minél közelebb értünk a határhoz. Sőt, M. még volt annyira rendes, hogy Aggteleknél megállt, és megnéztük kívülről, én ugyanis még sose jártam itt sem.

Ezután viszont már meg sem álltunk Szlovákiáig, pontosabban Rozsnyóig. Hát atyaég azok a hegyek! Nem győztem bámulni balra meg jobbra, gyönyörű volt, pláne ilyen esős időben, hogy a hegyek tetejét betakarták a felhők. Egyébként csak vásárolni jöttünk, úgyhogy a Kauflandnál álltunk meg először. Éppen filóztunk, hogy milyen aprópénzt tegyünk majd a bevásárlókocsiba, amikor pont kiszúrtam egy olyat, amiben volt euro! Így lett kocsink. :) Elég érdekes volt, hogy nem meglepő módon szinte minden szlovákul volt, bár volt sok német is, sőt, még a nagy kedvenc lekvárom magyarul is, lényeg, hogy jól elszórakoztunk azzal. hogy ez meg az vajon mi lehet. Én amúgy nem nagyon találtam semmi szimpatikus dolgot, bár mondta M., hogy válasszak nyugodtan, vagy ha van fahéjas csiga vegyek, no meg emlékezett arra is, hogy a hagymás tejfölös chips a favoritom, de végül csak egy kis kókuszos édességes akármit vettem. Ó meg annyi sört, hogy atyaég, biztos vághattam valami fejet, mert mondta, hogy azért ez hosszú távra lesz. Végül az önkiszolgálós kasszánál csapatmunkáztunk, ja meg aztán M. száguldozott kicsit a bevásárlókocsival, amin én jókat mosolyogtam. :) Megjárt még két boltot, meg tankolt is, utána viszont már visszafelé vettük az irányt. Eszegettünk kicsit, bár a szenyó az valami borzalmas volt, persze M. simán legyűrte. :)

Vonatindulás előtt még egy fél órára félreállt lövésem sincs hol, és a hátsó ülésen bújtuk egymást, meg beszélgettünk, de sajnos elég hamar elröppent az az idő, úgyhogy aztán csak a vasútállomás felé vettük az irányt. Búcsúzkodáskor habár nem egyszer öleltük meg pusziltuk meg egymást, de csak kaphattam még repetát, ugyanis a kézfertőtlenítőm (ha-ha) a kocsiban maradt, ő meg visszaszaladt vele, úgyhogy akkor öleltem meg pusziltam meg utoljára.

Pontosabban viszont nem utoljára, mert még az angliai hazamenetele előtt sikerült besúvasztani még egy találkozót. :)

Én azt ajánlottam, hogy ha már vasárnap Pestről indul, egy pár óra erejéig is szívesen felmegyek, persze aztán jött a na de hát nem genyóság pár óra miatt 6 órát vonatoztatni engem, így bővült azzal az opció, hogy szombaton lemegyek Szegedre, aztán vasárnap Pestről majd haza.

Szombat este a fél hetes vonattal indultam el, ami már kapásból késett, így nagyon örültem neki.. Régi szép idők emlékére legalább megint megvolt az izgalom Ceglédig. Bár a kallernőnek szóltam azért, és mivel sokan szállunk át, így elvileg bevárnak. Úgyhogy egyrészről ez volt a helyzet, másrészről az, hogy M. egyáltalán nem reagált egyik üzenetemre sem, mondjuk tudtam, hogy osztálytalálkozón van, de akkor se volt túl rózsás állapotban a biztonságérzetem. Ugyanis úgy még sose utaztam, hogy nem volt (általam) lefixálva a dolog, de hát mertem bízni M.-ben, mert hát miért ne bíznék, max. 3 órát csövelek este Szegeden (véletlenül se rokonokhoz mennék, vagy a közelbe tesómhoz, á). Visszatérve ez a vonatutam se lesz a kedvencem, de legalább a csatlakozás megvárt, úgyhogy Szeged felé már kész nosztalgia volt utazni. Már majdnem odaértünk, laza fél óra késéssel azért, mikor végre már írt M. is, hogy biztosan késni fog, de jön. :)

Szépen kisétáltunk a dorozsmai állomásról a buszokhoz, pontosabban én azokon is túl. Hívott is M., hogy jön, kb. 15 perces késéssel, hát oké, elvoltam én addig. Már visszajöttek a buszok, mikor úgy döntöttem kintebb sétálok, aztán egyszer csak megláttam az ismerős autót. :) Mondta, hogy na pattanjak be, én meg, hogy na így üdvözöl, úgyhogy megöleltem, aztán szálltam csak be a kocsiba.

Így csöppentem Szegedre, már a pláza után megcsapott az a jaj de hiányzott ez a város érzés. :) Míg M. nagyban mesélte az osztálytalálkozót, én közben nézegettem az utcákat. A sétálóhoz közel parkolt le, majd a kutyokkal együtt elindultunk a dóm térre. Atyaég hát voltak bőven így, hogy bor napok voltak, pedig 11 körül értünk oda kb. De ami nekem még meglepőbb volt, hogy mennyien akarták megsimogatni a kutyokat, persze engedve volt mindenkinek. Közben kicsit azért leálltunk hallgatni a koncertet is, vagy elsétáltunk a Tisza-parthoz a kedvemért, vagy a múzeumhoz. Aztán vissza a dóm térre. Én elég hamar telítődtem a kutyasimogatós emberekkel, így odébb is álltunk, bár pont mondta M., hogy éjfél előtt jó lenne már menni, hát khm, fél egy volt akkor. :D De a Kárász utca után már tényleg kocsiba ültünk.

Az esti éjszakai vezetésnek nem véletlenül elég szlovákiai hangulata volt nekem. :) Közben M. nagyban tanakodott, hogy most az öccséhez menjünk, vagy a szüleihez, közben azért jól átment a körforgalmas izéken. :D Végül maradt az, hogy a szüleihez megyünk, én meg hú. Amúgy vele még a házba bejutás is filmbe illő jelent, ugyanis kulcs nem volt nála, úgyhogy a kerítésen ugrott be, és úgy nyitott nekünk ajtót. Aztán szóltam, hogy na te csak ilyen lazán, aztán kapcsolt, hogy hát igen, a hűtős cuccokat a kocsiból vissza be kéne tenni a hűtőbe, még jó, hogy mondta, hogy figyelmeztessem. :) A nagy kutyaugatások miatt felkeltek a szülei is, de elég kómásak voltak szegénykék.

Fent az emeleten volt a szobája, és váó, imádom! Tele poszterekkel meg mindenféle cuccal, nagyon tetszett, zserbó evés közben viziteltem kicsit. :) Aztán lefeküdtünk aludni, vagyis hát na. :D Mondjuk M. szerintem egész jót aludt, ahogy hallottam, én meg csak szimplán élveztem közben, hogy itt van még mellettem. Aztán csak bealudtam én is, bár akkor már bőven virradt.

Az ébredés kicsit elhúzódott, mert hát ugye én nem igen aludtam, meg annyira M.-et se engedtem felkelni, bár aztán csak kiugrott az ágyból. Aztán összeszedtem magam én is, no meg az ágyat is megigazítottam. :) Aztán útra keltünk megint, egészen furcsa volt, hogy jó az idő, és a Nap is sütött. Először azt hiszem tankolás volt, addig én lemostam a szélvédőt, bár látszott, hogy ilyet is most csinálok először. :D Aztán boltolni ment M., én addig eszegettem, zserbót főleg, apropó, a gyomromat emiatt elnevezte zserbózsáknak, haha. :) Majd kocsikáztunk tovább Pestre. Közben amúgy egy kisebb dugóba keveredtünk, és micsoda véletlen, az előttünk lévő kocsinak 913-as rendszáma volt nahát, micsoda ismerős dátum. Közben már amúgy a bal karját a lábamra tette, így azt is simogattam, a másik kezemmel meg a tarkóját. :)

Aztán csak felérkeztünk Pestre, azért a Naplás-tavi kilátó és az utcák már ismerősek voltak. Az öccse háza meg pláne. :) Aki szintúgy kapott zserbót, örültem is nagyon, hogy 3-at kapásból megevett. Míg ők pakolásztak, én odaadtam a kutyusoknak a jutalomfalatot, hát ahogy láttam eléggé bejött nekik, olyan hamar letolták. Aztán még palacsintáztunk is egyet, M. volt olyan kedves, hogy meg is lekvározta nekem. :) Bent is voltunk még egy kicsit, aztán mentünk vissza a kocsihoz.

Indulás után csekkoltam csak le a vonatokat, de mivel szűkösen értem volna csak el az aktuálist, így a későbbire vettem. Így legalább még robogtunk kicsit Pesten, meg simogattam M. nyakát, bár kérdeztem azért, hogy folytassam-e, mert elég jól kezdett bekómálni tőle. :D Aztán ahol kezdtünk a kalandot ott is fejeztük be, avagy a Nyugatiban. Úgy háromszor biztos jól megöleltem, de nyilván annyi se volt elég. :) Még néztem, ahogy elhajt a kocsival, aztán én bementem, és felültem a vonatra.