az első elég amorf lett, de a második már szép kerek, ahogy illik

Eredeti terv szerint szombaton repültem volna haza, de hát marhára meglepő módon inkább keddre csúsztattam át a hazajövetelt. Mondjuk szép kis dugókba kerültünk nem is egyszer, így izgultam kicsit, hogy pont 1 óra elég lesz-e mindenre, de szerencsére bőven elég volt. Amúgy két ülés közötti helyet kaptam, aminek annyira nem örültem, viszont mikor leültem volna, akkor kérdezték, hogy nem ülnék-e át máshová, hogy a család egyben legyen, mondom persze, nem gond, így ablakos helyet kaptam elől! Csúcs! :D Vicces, hogy pont mondtam is, milyen menő lenne már a naplementét gépről látni, és tessék, igaz, hogy a szó szoros értelmében nem jött össze, de így is nagyon álomszerű volt a felhők felett utazni. Majd Szlovákiától kezdve csak kitisztult az ég, és habár ott csak tippelgetni tudtam, hol is lehetünk épp, viszont Debrecent már sikerült kapásból felismerni. :)

Nálam csak, vagy már péntek 13.-án kezdődött a karácsony a Szekeres Adrienn koncerttel. Előtte még nézelődtünk a debreceni adventi vásárban, ami nekem még mindig nagy kedvencem. A koncerten is főleg karácsonyi dalok voltak, na meg nyilván az ismertebb, saját dalok is, egészen meghozta a hangulatomat, ami nagy szó.

Még a vizsga előtti napok egyikén M. kérdezte, hogy mennyire vagyok nagy tanulásban, felhívhat-e, hát persze. :) Annyira örültem neki, hogy fecsegtem össze-vissza, de a lényeg amúgy az volt, hogy náluk tölteném-e a karácsonyt, hát naná!

A vizsga napján és másnap is pihentem még, furcsa nagyon ilyenkor mennyire rámszakad a szabadidő. Bár azért nem tétlenkedtem sokáig, mert pl. nekiálltam kiválogatni, hogy miket tartok meg az anatos jegyzetekből, miket nem, és hát az egyik legjobb érzés vizsga után a jegyzetek kihajigálása. Na meg jutalomként rendeltem 6 ruhát (véletlen, hogy pont 6 tételem volt szigón), egy bézs hosszú h&m ruhát, még két ruhát, mindkettő térdig érő, az egyik fehér mintás, a másik meg sárga mintás (túlságosan is gyengém a sárga szín), egy fehér elegánsabb pulcsit, egy fehér nadrágot, és egy fekete hosszujjút, aminek a vége fodros, és fehér csík van rajta. Nyilván mindet vinteden szemeltem ki, de csak 2 embertől, máskülönben nem is rendelnék ennyi szállítási költséggel. Ja, illetve a nagy kedvenc helyemről is rendeltem kukoricás pizzát és gyrostálat, de sajnos hamar elfogyott.

Majd jöhetett a szokásos karácsonyi készülődés, a pakolást tudtam le leghamarabb, aztán mivel volt egy köröm a ruhakonténerhez is, így feladtam már az útba eső automatában az egy szem magassarkúm. Évek, vagy már évtized óta nem hordtam, nem hinném, hogy ez változna, úgyhogy jobb is szerintem, ha megszabadulok az ilyesmiktől. Sütögettem is, először banánkenyeret, majd kivételesen mákos szilváslekváros zserbót, de csak mert M. jelezte, hogy ebben a verzióban is megkóstolná a zserbómat. Másodjára csináltam így, de egész jó lett, na meg közben ment a tv-ben az ABBA film! Végül még dupla adagnyi sajtos rudat is legyártottam még.

Az utolsó adventi vasárnapon pedig Csondor Kata koncertre mentünk. Tök random nézegettem csak anno, hogy milyen koncertek lesznek debben, és mikor az ő nevét megláttam, hát hú! Nagyon örültem neki, iszonyat cuki volt élőben, a hangja pedig gyönyörű, bár ezt már a barbie filmek óta tudom. :)

Az M.-el való egyezkedéskor végül arra jutottam, hogy már 24.-én leutazok, de csak mert a kérdésemre azt válaszolta, hogy minél hamarabb menjek. Mindkét vonatutat a régimódi kisasszony olvasásával töltöttem, majd miután végeztem, már csak izgatottan vártam, hogy végre beérjen a vonat a kisteleki állomásra. Leszállva először az az érzés csapott meg, hogy nem is jó helyen vagyok, de hamar megláttam M.-et, aki el is indult felém, majd mikor már olyan közel voltunk, hogy az arcát is láttam, rohantam is megölelni. :) Érdekes volt amúgy, hogy habár másfél hónap eltelt, mióta elbúcsúztam tőle a reptéren, érzésre viszont mintha csak tegnap lett volna.

Útban hozzájuk menet még felvettük a nagymamáját, aztán csak megérkeztem hozzájuk, megint. :D Egész sokan voltak náluk, és ahogy megérkeztem, már ültünk is le vacsorázni. Hú mennyi kaja volt, na meg nyilván finomak is! Utána a nappaliban telepedtünk le, ahol nagyban ment az ajándékozás, bár M. szerint náluk ilyen nincs, aha.. Még jó, hogy vittem sütiket, mert amúgy én is kaptam ajándékokat. :) Volt még gitározás is, na meg mindenféle zenét löktek a tv-ben vagy M., vagy a tesója, utána pedig már mentünk is aludni. Ami nekem nem éppen ment, de legalább elkaptam M. sípoló horkolását. :D

Másnap reggel egy élmény volt mellette ébredni. :) Nagy kedvenc pózunk most az, hogy én hátulról rajta fekszek, az egyik kezemmel pedig át is ölelem, és a karján vagy a mellkasán hagyom, a fejem meg a tarkójába fúrom. Kis reggeli után sétáltunk egyet, majd unoztunk is, amit habár az első körben megnyertem, a rákövetkező kettőben tök jól kiestem már az elején. Majd elindultunk M. keresztapjához, mi ketten gyalog a kutyákkal, bár mivel ő út közben rájött, hogy otthagyta a telefonját, így kisebb útbaigazítást követően egyedül mentem tovább, ő meg egyszer csak felbukkant biciklivel mögöttem. :D A keresztapjánál se voltunk kevesen, na meg annyira imádnivaló volt az öreg kutyusa, szegénykém már csak fekszik főleg. Itt a kaja halászlé volt, hát én már előre megéreztem, hogy itt ezt fogok enni, finom is volt nagyon. Ja, meg az itatás is nagyon ment, ittam fehér bort, aztán vöröset is, meg talán pálinkát is, és M. tudja, mennyi Mussolinit.. Kaja után rengeteget kártyáztunk, bár szerintem még mindig nem értem igazán, hogy kell zsírozni, de nagyon élveztem. :D Hazasétáltunk, majd le is dőltünk az ágyba, vagyis én csak leültem, M. pedig úgy bújt hozzám térdelve, eléggé aww momentum volt. :) Most éjszaka sem ment az alvás, bár mondta, hogy keltsem fel, ha horkolna, én meg mondtam, hogy úgy sem fogom, mert sose alszik eleget..

Harmadnap is sétálni indultunk, először M. mamájához mentünk el, majd újfent a keresztapjánál kötöttünk ki, ahol nem csak 2 tányérnyi levest, hanem még egy adag túrós csuszát is betoltam, csak tudnám, hogy fért mindez belém.. Majd visszaindultunk, mert ma este is M.-éknél volt vendégeskedés, amit az éppen nem jut eszembe milyen nevű játékkal zártunk. Tök jól kitaláltam a stratégiám, csak annyira kómás voltam már, hogy nem figyeltem, így M. nyert. :)

Az utolsó napon még befejeztük a legot, jujj meg M. kiskori képeit is megnézegettem, hát nem volt sok sajnos, de nagy forma volt már kiskorában is. :) Majd még elmentünk a keresztapjához és a mamájához megint, aztán elindultunk hozzánk, haza.

Még most is tudatosítanom kell magamban, hogy igen, megvan, annyira a fejem zugában volt mindig, hogy ez még ott vár rám.. Vagyis csak várt. :)

Kivételesen külön bekezdést érdemel a vizsgajelentkezés is, mert amúgy is agybaj köbön, de most még a köb negyedik hatványán pluszban. Egy: pont az előzetes vizsgajelentkezés előtt 3 nappal írták ki az önköltségem, amit nyilván ilyen rövid idő alatt nem egyenlítenek ki a diákhitelnél, tartozással meg nem lehet vizsgát felvenni, úgyhogy ezt buktam. Szerencsére nem teltek be még ekkor az időpontok. Kettő: jött az arculatváltás, ami szerintem iszonyat gagyi, és nehezebben igazodok ki rajta, nem látom a logikát az újban. Három: vizsgajelentkezés előtti percekben már kimaximalizálódik a pulzusom, és mikor ehhez még hozzájön az, hogy fél óra kellett, hogy felvegyem a neurót, no comment. Legalább az anat elsőre sikerült, bár ahhoz is egy percig töltött a rendszer. Négy: mivel ilyen szar volt a központi rendszer, hogy nem lehetett rendesen vizsgát felvenni, ezért törölték a jelentkezéseket. Hát mondom nagyon fasza, főleg azért, mert a 100 helyes első anat időpont 92 emberrel volt telítve. Persze miután a második körben felvettem, már csak alig 50-en voltunk, a neuró viszont betelt, úgyhogy még jó, hogy azt is utána gyorsba felvettem. Nyilván tudom, hogy variálódik kismilliószor a létszám, de nem hiányzik még az a plusz stressz, hogy csekkolgassam van-e még hely.

Szóval a legelső időpontot választottam anatból, december 17.-ét. A beosztásos, tanulásos téma még mindig mehetne jobban, de a lényeg úgy is az volt, hogy nem idegeskedtem annyit (ahhoz képest), nem estem szét, és még csak meg se fordult a fejemben, hogy nem megyek be vizsgára, vagy csúsztatom.

Úgy hajnal 1 körül úgy voltam vele, hogy na jó, én most már ledőlök aludni, ami még egészen jól is ment, bár 2-3x azért felkeltem, még az 5:25-ös ébresztés előtt is 1 órával, úgyhogy tudtam még kómálgatni. Majd elkészültem, közben a rádióban ment még Gáspár Laci is, na mondom csak szerencsét hoz majd. :) Bőven sötét volt még, amikor elindultam, kivételesen még zenét sem hallgattam, csak gondolkoztam milyen jó, hogy most mennyivel jobb állapotban vágok neki a napnak, mint tavaly ilyenkor. A vonaton mondjuk még azért gyorsan átpörgettem a maradék embris tételmennyiséget.

Mivel nem akartam hamar bent lenni egyetemen, inkább a vasútállomáson álldogáltam még kicsit, mikor egyszer csak odajött hozzám egy cigányasszony megkérdezni, hogy mikor megy a vonat nyíregyre, hát nyilván akkor ment el pont pár perce. Majd mondja, hogy látja a szememben ma nagyon szerencsés napom lesz, hát úgy legyen! Persze miután kávéra már nem hívtam meg, el is ment, mertem remélni, hogy nem most szór majd rám valami átkot. :D

A villamoson a csontszövibe nézegettem bele, bent pedig már a lépcsőre lecsüccsenve csak a vér meg erek témát olvasgattam. Majd 8 körül szerencsére az első csoportban hívtak be.

Harmadikként kerültem sorra tételhúzásnál, na addig ment folyamatosan a jó tételt fogok húzni mantrám, aztán ahogy esik módon húztam is. Az embrit rögtön megtudtam, a bőr nem a kedvenc témám, mondjuk kb. csak azért, mert hosszú tétel. Mivel a 2 kedvezményem is megvolt még, úgyhogy az 1 és 3 témakört lőttem ki szöviből, ami után már megnyugodtam szinte teljesen, mert pont a 2.-t néztem át tisztességesen tegnap. :D Mikor leültem a géphez, és megnyitottam a metszetet a gyomor Pas+H képe nézett vissza rám, na mondom de jó, a gyomor nagy kedvencem. Először az embris tételt dolgoztam ki, a szövit utólag hagytam, ha már úgy is azzal kezdek. Mivel bő fél órám volt írogatni, így már mindent lefirkáltam, ami csak eszembe jutott a témában.

Majd jöttek a vizsgáztatók, és kellően deja vu volt, hogy ahhoz kerültem, akihez tavaly ilyenkor (lényeg, hogy ő nem emlékezett rám). Első körben nyilván a metszetet, a metszés irányát és a festést azonosítottam, majd jött a kedvenc kérdésem, hogy honnan tudom, hogy hosszmetszet, hát hüm, ez az a kérdés, amire a nem tudom a jó válasz. Jajj, engem aztán sírba tud tenni ez az irányazonosítás, na meg az átváltások, nem is ment, na de legalább nem volt baj belőle. Amúgy a többi intézet szóbelijeivel ellentétben itt inkább kérdez-felelek megy, ami szerintem még rafkósabb, mert sok dolog szóba se került, amiről lazán rizsáztam volna. Bezzeg a festés az ki volt kérdezve rendesen, még jó, hogy rá is néztem, persze az adott metszeti sajátosságok közül is előkerültek a mellék-, fedő- meg fősejtek, na meg hát nyilván az erek, hát huhh, riogatják ezzel az embert kellően annyira, hogy már a szótól is rosszul van. Szerintem az idő java azzal telt el, hogy miért fontos ezt vagy azt tudni, amit nem nagyon tudtam hova tenni. De legalább a szövi rész meglett, bár tanár úr el is libbent mellőlem, mert nem tudta, hogy milyen pontrendszerrel kell osztályozni, ha-ha, lényeg, hogy 4 pontot kaptam az 5-ből. Majd jött az embri, hát itt még annyira sem mentünk bele a témába, mint ahogy a könyvben van (talán nem kéne minden mondatot megtanulni kb.?), ez 5-ből 5 lett. Megkaptam a papírkám, aztán távoztam is.

Kis pár percnyi szünetet engedélyeztem magamnak azért a földszinten, de úgy voltam vele, ha a szövi megvan, a többi már sima, úgyhogy libbentem is át a boncteremhez, ahol ahogy odaértem már nyílt is az ajtó, és elvették a vizsgás papírom, bár nem kellett rögtön bemennem, kaptam 5 percet. Azalatt szépen felvettem a köpenyem, beraktam az eszközös pakkot meg a 2 pár gumikesztyűt a zsebembe, no meg a diákot. Mert hogy kellett ám azt is mutatni, bár nem nagyon értettem miért.

Bent kicsit lassított tempóban húztam tételt, mert ment a mantrázás közben, de mikor kihúztam a 13-as számot akkor jót mosolyogtam. :) Illetve kihúztam azt is, melyik témakör marad ki, és az 1-es hümm, az nem is olyan rossz (fej-nyak). Majd odamentünk a tételválogatásokhoz, ahol első pillantásra konstatáltam, hogy na ez most már meglesz! Fej-nyakból az a. carotis communis lett volna, ami amúgy tök jó, mellkasból a spatium intercostale lett, ami az egyik legjobb, ha nem a legjobb, hasüregből a retroperitonealis szervek, na hát ez is jó (a kidolgozásomban amúgy csak fel voltak sorolva mik azok), kismedencéből a kötőszövetes terei, fascia endopelvina, na mondom ez is tök csúcs tétel. Ja, embriből meg a kopoltyúartériák, azt is nagyon szeressem, úgyhogy nyugodtan ültem le jegyzetelgetni. Közben mellettem ment a terefere az egyik vizsgázó és vizsgáztató között arról, hogy mit kellene máshogy csinálni, amúgy szerintem tök jó, hogy elmondják ezt is. Apropó, a nagy nyugodt tételkidolgozások közben azért kaptam egy kisebb agyfaszt attól, hogy a kötőszövetes megerősödések nem jutottak eszembe, vagyis nem voltam biztos bennük, na de hát nem mérgelődtem annyira sokat rajta, mert már hívtak is vizsgázni. Fiatal srácot kaptam, bár mondjuk tanárnő is ott volt, jót mosolyogtunk egymásra, aztán mentünk is át a másik terembe.

A spatium intercostaleval kezdtem, egyúttal elég döcögősen, mert egyrészt fejben kicsit szét voltam már csúszva, másrészt az izmokra nem fordítottam akkora figyelmet, mint kellett volna, bár a képleteket szépen eltrilláztam. Még az aorta thoracicát kellett megmutatnom, nyilván a kis fél bordakosaras cucctól átmentem inkább a tetemen megmutatni, mert ott legalább 110% vagyok abban, hogy jót mutatok. :D Amúgy az volt nyilván, de tőlem aztán lehetett volna nyelőcső is. 3 ponttal kezdtem az 5-ből. Majd jöttek a retroperitonealis szervek, kezdtem az elsődlegesekkel, avagy vese, mellékvese, jó, mutassam meg. Nagyban matatok a bal oldalon a máj mögött, mire szól, hogy a másik oldalon egyszerűbb lenne, és jé, tényleg.. Aztán jött a hasnyálmirigy, a duodenum, majd átkanyarodtunk a fascia renalisos beosztásra is, na ott is kutyultam kicsit, de legalább javítani is tudtam magam, végül már csak a colon ascendens és descendens maradt. Itt már 4 pontot kaptam. Majd jött a kismedencés téma, amit prepi híján ülve tárgyaltunk meg, na itt nyugodtam meg teljesen, hogy ez már biztos meglesz. Hát persze, erre megint elhagyott kicsit az agyam, de mentek azért a dolgok, még az is, ami miatt agybajt kaptam kidolgozáskor, úgyhogy mivel ezt ketten hoztunk össze 3 pontot kaptam. Végül jött az embri, na ott már daráltam, bár kaptam egy témán kívüli kérdést, amit nem tudtam (utólag de, csak azt nem tudtam, hogy erre gondoljak), úgyhogy szigorúan, de erre a részre 4 pontot kaptam. Jajj na én már teljesen ellazultam, hogy megvan, túl vagyok rajta, míg ő számolgatta a pontjaim, és nem csak hogy sikerült, NÉGYES jött ki átlagban. Ugrálgatni tudtam volna, de előbb még kellemes ünnepeket kívántam, kipakoltam a szekrényből, és kint ugrálgattam szolidan. :D

Csudijó érzés volt, hogy kész megvan, hívtam is tesókámat, hogy meglett. Gondoltam jutalom gyanánt a kedvenc helyemen iszok majd egy forró csokit, erre rossz volt a gép, legalábbis a kijelzője tutira, így nem mertem kockáztatni, miután annyi apróm elnyelte a repteres automata. Írtam pszichokámnak is, aki kicsit később vissza is hívott, hogy örült már, kész extázisban volt ő is. :) Én amúgy annyira, hogy a villamoson eszembe se volt a tömbjegyem lecsippantani, de hát voltam ma annyira mázlista, hogy nem jöttek ellenőrök.

Délután 1 körül már be is írták a négyesem, úgyhogy így zárult végül a 7 kredites anat szigó. :)

Nagyon a fejemben volt ma a repülés, aztán a naptárat csekkolva csak kiderült miért, hiszen pont egy hónapja repültem! Éppen ideje is van már a naplózásának, bár igazából már piszkozatban elkezdtem felsorolásszerűen leírni ami éppen eszembe jutott, ugyanis azért 12 nap leírásának nem állok neki, főképp azért, mert sajnos pontosan nem emlékszem minden nap menetrendjére.

mikor már Lutonban ácsorogtam a parkolóban, de még mindig nem fogtam fel, hogy nem otthon vagyok; a kocsiban nyirokcsomó tapogatás; a konyhában a mosogató előtt állva mikor megkérdezi, hogy hát meg sem ölelsz?; "na csá"; costcos bevásárlás, majd tankolás, miközben rámnézett én kinyújtottam, majd erre elmosolyodott; egyik reggel kivételesen nem kezdtem el simogatni/karmolászni, és ő mozgatta a karom, mint valami ablaktörlőt, hogy csináljam már; közös főzések, legelőször bundáskenyér; kutyasétáltatások; readingi vár körbejárása, majd ki is lettünk küldve; péksütis maradék beszerzése; közös filmnézés a kutyusokkal és a jobb karjára dőlve; "akkor jössz, amikor szeretnél"; konyhai zörgést követően kutyatrappolás és kunyeráló szemek; hajnal 4-ig tartó zene és videómutogatás; mikor mondtam, hogy kívánom a bundáskenyeret, és amúgy ő is, csak nem akarta mondani, nehogy megint ugyanaz legyen; mozi előtti betakargatások; filmezés közben azt nézni, ahogy mosolyog a vicces jeleneteken; mikor ásítottam és az ujjaival betapasztotta a számat; "csop csop"; tengerpart melleti kis parkban sok sok mókus; fish & chipset enni; zuhanyzás együtt; félszáraz haja; mikor a fürdőszobában gondoltam a hajszárítást, és csak utólag tűnt fel, hogy ott nincs is konnektor, mikor hosszabbítóra tett hajszárítót kaptam; első és utolsó szakállnyírásom; masszázs; mikor megkérdezi, hogy fel tudnám-e sorolni az otthoni megyéket, én meg kinevetem, mivel emelt érettségim van földrajzból; ettünk kebabot; teázgatások; vasárnapi társasjátékozások és bújó kutyasimogatások; kuglófsütés edényben és banánkenyér készítés, amik közben eldurrant az agyam, mert messze voltam a maximalizmusomtól, de legalább jót szórakozott rajtam; amikor mindegyik ismerőse azzal viccelődik, hogy a csomagtartóban hozott ki darabokban; egyik nagy kedvenc momentumom, mikor éppen lapozgattam a könyveit, majd mondta dolgozik kicsit, én meg kinyújtottam a karjaim, erre lefeküdt félig rám, majd jó ideig simogattam a fejét; az meg a legnemkedvencebb, hogy ablaktisztítás közepette kizártam magam 2 órára úgy, hogy nyilván a telefon is töltőn volt bent.. majd jól be lettem bugyolálva, bár amilyen szégyenérzetem volt, a fejem se dugtam ki, csak amíg teát ittam, meg ment a telefonálás; útban a reptér felé eszében volt, hogy szeretnék 5 fontost, ugyebár Jane Austen van rajta, így odanyújtotta a pénztárcáját, hogy vegyek ki, de nyilván elutasítottam (szerzek majd legközelebb;)

Waverley Abbey

Farnham - Guy Fawkes ünnep

Newburry

Basingstoke

nem tudom melyik nemzeti park volt ez, de valami ámulatbaejtő volt, főleg így ősszel, hogy szép színesek a fák

ez a kis cuki paci konkrétan az úton álldogált

Boscombe, tengerpart

Paices Wood Country Park, a naplementés kép pedig Aldermaston (azt hiszem)

Olyannyira távoli dolog volt nekem a repülés, hogy még csak tervezni se tervezgettem, így hát meg nem mondtam volna, hogy már huszonéves koromban sor kerül erre is, méghozzá Londonba! Még jó, hogy nem fogadtam ilyesmiben, fixen vesztettem volna. :)

Ahhoz képest, hogy egyedül kellett mennem, annyira nem voltam ideges, bár utána olvastam, néztem, hallgattam mindennek, így utólag átgondolva szerintem túlzottan is, na de hát inkább ez, mint a felkészületlenség. A magam részére is írtam listát, hogy miket vigyek, hát hümm, amilyen nehezen pakoltam tele a hátizsákom, olyannyira felesleges volt a nagyja a dolgoknak.. És még én akartam plusz bőröndöt! :"D

Tök jó amúgy, hogy van külön reptéri busz debben, laza 10-15 perc alatt kivitt, és úgy fél perc sétára tett le a reptértől. Meglepődtem milyen kicsi az épület, a vasútállomás is jóval nagyobb. :) Bent leültem, nézelődtem, közben kezdett gyűlni az embertömeg is, én viszont még mindig tök nyugodt voltam, de tényleg, kb. aludni is tudtam volna, érdekes volt. Gondolkoztam, hogy elnézzek-e a check-in pulthoz, bár beszállókártyám volt, illetve csomagot se adtam fel, aztán végül passzoltam. Mikor lement a tömeg nagyja, akkor már én is beálltam a biztonsági ellenőrzős sorba, ahol először egy srác megnézte az útlevelem meg talán a beszállókártyám is, aztán haladtam tovább. Na az ellenőrzős rész már tök hangulatos volt, a lányok is tök kedvesek voltak, mindent kipakoltam, és nem volt semmi probléma. Pedig hű de nagyon mondta valaki, hogy ne vigyek kaját, kutyakaját meg pláne ne, mert úgy is kidobatják, hát hümm, nem! :) Mondjuk a folyadékos dologra tényleg odafigyelnek, bár én szépen kiporcióztam mindent, a vizes üvegem meg üres volt speciel, de mással dobattak ki nagyobb üveget, hiába direkt kimérte bele a srác a dolgokat. Átjutva az ellenőrzésen összeszedtem a cócmókom, aztán mentem felfelé, ahol az útlevél ellenőrzés miatt is sorba kellett állni. Milyen meglepő volt ismerős arcot látni, de nem hozzá álltam be csekkoltatni, amivel szerencsére nem volt semmi probléma. Végül leültem a váróban, ettem is egy kicsit, meg az üvegembe is töltöttem vizet. A becsekkolásnál azt hiszem én voltam az utolsó, ami után már csak le kellett sétálni, és kint ott várt a repülő! Na ott volt váó momentum, hogy hű, én tényleg ezzel fogok repülni, meg a lépcsőn fellépkedni is hangulatos volt. A fogadó stewardess is tök cuki volt, igaz a magyar köszönésemre angolul reagált, na sebaj.

Először annyira nem örültem annak, hogy két ember között kell ülnöm, igaz jobb oldalt csak egy kisrác volt, de a bal oldalamon az indiai srác végig videótelefonált, amíg lehetett, így sajnos semmit nem hallottam a stewardess beszédéből. Aztán már csak azt vettem észre, hogy indulunk, így bambultam kifelé az ablakon, nagyban várom, hogy hú, mikor szállunk már fel, erre nem megálltunk? :"D Aztán persze felszálltunk, hú, na az nagyon tetszett mennyire begyorsult akkor a gép. Kicsit furcsa érzés volt a felszállás, de nem voltam rosszul, nem pánikoltam meg semmi ilyesmi. Majd mikor már a levegőben voltunk, akkor előkotortam a fülesem, és Margaret Island hallgatással töltöttem el a repülős út nagyját, egész jól kikapcsolt. Azért kíváncsi lettem volna, hogy annyi (vonat)utazással a hátam mögött is ilyen jól viseltem volna-e az utat, mert tényleg kb. meg sem kottyant, egyedül az volt másabb, hogy mennyire hangos a gép, bár konkrétan a turbinák közelében voltam.

23:10-re volt kiírva az érkezés, hát én nem tudom milyen levegőt fogtak ki a géppel, de már fél órával hamarabb landoltunk Londonban. A landolás is tök jó élmény volt, ahogy mozgott ide-oda a gép, na meg a lenti fények! Közben azért beizzítottam a telefont is, és írtam M.-nek, hogy London, bébi! :"D Laza negyed órára rá, hogy ő elindult, úgyhogy meglepő módon megkaptam, hogy ő bizony fixen késni fog, haha. Bár még a megérkezés után ácsorogtunk egy ideig a repülőn, ugyanis busz vitt be minket a reptérre, nyilván buszozást se élveztem még kb. ennyire. :) Az itteni reptér azért már jóval nagyobb, de szerencsére nem lehetett bent eltévedni, mert jól ki van írva minden, meg elválasztva olyan izékkel, na meg már csak a tömeg miatt sem. Mondjuk akkora tömeg nem volt, mert az útlevél ellenőrzős kapukhoz is azonnal mehettem konkrétan. Hú itt azért volt egy momentum, amikor a szívem kihagyott egy ütemet, mert már kezdtem azt hinni, hogy valami van, közben meg csak én nem toltam be kellően az útlevelet, de utána már szépen felismert és kimehettem!

Annyira kedvem nem volt ácsorogni bent, így inkább a kijárat felé vettem az irányt, és nekiindultam a megbeszélt parkolónak, sötétben. Mivel térképen nem néztem meg, hogy amúgy merre is kellene menni pontosan (azért M. elküldte koordinátástól, mindenestől), viszont mivel ki van táblázva, meg jó páran mentek arra (meg az út is odavezet kb.), így könnyen odaértem. Bár aztán mindig arrébb és arrébb mentem, mert folyton ajánlgatták a taxit, amire nekem nem volt szükségem.. Egyszer csak észrevettem az ismerős kocsit, benne a kutyafejet, meg M. fejét, aztán mi sem természetesebben beszálltam hozzá, és elindultunk haza. :)