első benyomások a másodévről
Ahhoz képest, hogy a sikeresen teljesített anat vizsga után mennyire "vártam" az egyetemi kezdést, tele újdonságokkal, de mégis az ismerős közegben, hát.. Ahhoz képest elég pofára esésnek érzékelem javarészt az egészet, és valahogy minden héten sikerül ezt megtapasztalnom, úgy, hogy már a harmadik hét van a hátam mögött - hála a jó égnek.
Nem is tudom hol kezdjem, egyrészt mert annyi mindenről tudnék panaszkodni, hogy még csak sorrendet se tudnék felállítani, melyik a rosszabb, és melyik a kevésbé rosszabb kategória. Bár ami szemet szúróan zavar, az a bejárásos helyzetem. Most még ahhoz képest nincs is sok órám, habár sok a lyukasom (5 óra+), és háromszor járok be nyolcra, ami egyet jelent a fél hatos keléssel. Ezekkel önmagában még nem is lenne bajom, de az állandó bejárás eléggé fárasztó, nem is fizikailag, inkább mentálisan. Meg hát azért az életem se tenném rá a tömegközlekedésre, habár szerencsémre még sosem volt problémám, de akkor sem bízok benne. Na meg ugye ez is igényel szervezős energiát, amiből a legkevesebb az, hogy elköltök x összeget bérletre, jegyre. Lényeg a lényeg, belefáradtam már most ebbe, hogy egyrészt egyedül intézzek mindent, másrészt tömegközlekedjek egy csomót. Úgyhogy ahogy letudom tavasszal a vizsgákat, instant fókuszálok majd a jogsiszerzésre, meg autószerzésre. Még ha diákhitel plusszos hitel kell az egészhez, még azt is fel fogom venni, mert hogy én a jövő évet sem leszek képes kihúzni így, az fix.
Legideálisabb esetben albérletes lennék szívem szerint, no de hát erre ugye kinek van pénze.. Vagy ott van még a koli, bár két kolis tapasztalat után azért már elég jól letisztult bennem, hogy nem nekem való az egész. Mondjuk az tényleg jó, hogy percek alatt be lehet érni, de cserébe folyton alkalmazkodni kell, nem igen van szabad nyugodt perce az embernek, amikor csak maga van és kész, az meg, hogy kétszer is úgy szétcseszte az alvásrendszerem mások szokásainak hála, hogy hiába akartam volna elaludni, akkor sem tudtam.. Hát köszi, de nem. Mondjuk ha nagyon a fejemre nő a bejárás, akkor megpróbálkozok egy két ágyas kolesszal (hármassal tényleg soha többet).
A legkisebb bajom pedig, ami konkrétan nem is baj, hogy nulla, vagyis konkrétabban inkább mínuszos a szociális életem. :"D Egy részem amúgy bánja, hogy nem élem meg teljesen az egyetem létet, nem megyek el semmilyen programra, nem megyek bulizni, se sportolni, se akármi. De úgy igazából marhára nincs kedvem az egészhez, ezért is nem teszek semmit az ügyben.
Na de a lényeg, a másodév! Hát úgy a második hét végére el is fogyott a lelkesedésem azt hiszem, és már csak arról szól minden napom, hogy úristen mennyi mindennel el vagyok maradva, nem hogy még esetleg előre dolgozzak, és legyen kidolgozott tételem, stb.. De egyszerűen se időm, és energiám sincs az egész mindenséghez, így azt hiszem annyira nem meglepő, hogy takaréklángon élvezem az egészet. Három tárgyam van egyébként csak, relatíve az anat a kedvencem, bár ebben nyilván szerepet játszik az ismerős közeg, fő szerepet pedig tanárnő, hála neki még mindig a bonctermi gyak a biztos kedvenc órám. Az élettan olyan is-is kategória, nekem olyan beütése van, mintha a sejtbi folytatása lenne (szeretem is ész nélkül sejtbinek hívni), szóval magát az anyagot szeretem, a gyakorlatokat már kevésbé, egyszerűen a laboros munkák számomra mindig a periférián kívül fognak esni. És legvégül ott a bikém, ez is igazából tök érdekes lenne, viszont vele vagyok leginkább elmaradva, úgyhogy nem tudnék korrekten nyilatkozni róla. :"D Bár legalább nem kell képleteket magolni (ó, azért gyakon előfordul(hat):), ez azért jó pont. Ebből szerencsére nincs minden héten gyak, egyszer volt, de mehh, én nem élem a dolgot. Elméleti síkon még oké, de hogy én ott pipettázzak, fotométerezzek meg minden, arról nem is beszélve, hogy mikor miliméterpapírozni kell, és meredekséget kell számolni, hát ott nálam azért eltörik valami mindig.. Persze nyilván életbevágóan fontos ezt (is) tudnia egy orvostanhallgatónak. Na mindegy!
Szóval így állunk. Sajnos elég szomorú azért belegondolni, hogy igazából úgy vagyok szinte az egésszel, hogy na csak legyek túl rajta. Nem tudom hogy lehetne nem is több, hanem egyáltalán lelkesedésem, akkor annyira energiám, hogy tisztességesen kibírjak, és nem túléljek egy napot, hogyan tudnám rendesen beosztani az időm, no meg valami normális rendszert vinni az alvási szokásaimba. Annyit tudok, hogy így vegetálni, és olyan dolgokra elpocsékolni az időm és energiám, aminek nem látom az értelmét, eléggé lehúzza az alapjárat nem szárnyaló kedvemet.
És ha mindez nem lenne elég, még sikerült meg is fáznom, ami szerdán terített le annyira, hogy még csak be se toltam a képem az egyetemre (habár csak 10-től volt órám, ez egyet jelent egy 7:30-as keléssel, és mivel fél ötig vagyok, egy kb. 17:45-ös hazaérkezéssel), és jól éreztem reggel, hogy nem bírnám ki most az aznapi strapát, mert csak délután kb. 4 órányit aludtam, olyannyira erőtlen voltam. Na meg hát az se túl kellemes, mikor 10 percig nem tud meglenni az ember anélkül, hogy ne kellene papírzsepi után nyúlnia, hát ÁÁÁ, ha valamitől nagyon el tudom magam dobni, az ez. Bár úgy alapvetően nem bírom a beteg létet.
őszre, egyetemre hangolódás Mindig csekkolgattam a naptárat, mondván hú, pont egy hete vizsgáztam anatból, és majd x hét múlva újfent látogathatom a bonctermet (is). Aztán abból az egy hétből lett négy, végül már nem tudom mennyi, lényeg, hogy ezt a hetet leszámítva két hét múlva kezdődik az egyetem. Bár nem is értem miért tudok még mindig azon csodálkozni, hogy mennyire elrepül az idő, holott a szorgalmi időszakkal is ugyanez a helyzet, akkor is pont háromszor szoktam ráeszmélni, igaz, a harmadiknál már arra, hogy a szemem sarkából már látom a vizsgaidőszakot..
Mivel vannak fix programjaim, így kb. egy hetet kipipálhatok. Jövőhét hétfőn teszek egy gyors kört debiben beiratkozás gyanánt (tyű de a fejükre nőhettem már szegény TO-soknak), egyébként aznap estétől indul a tárgyfelvétel is. Kedden pedig elvileg tesómat visszük beiratkoztatni, egyúttal a koliba beköltözni, így sajnos városnézésre nem lesz túl sok idő. A szerdám legalább szabad. Csütörtökön este vár egy Ivan and the Parazol koncert, kíváncsi leszek mit hoznak össze majd a fiúk, nálunk ugyanis most lépnek fel először! Illetve még dettó csütörtökön 2-től lehet tesit felvenni, remélem sikerül szerványolnom végre valamit, ugyanis haladnom kellene már végre ennek a teljesítésével is. Pénteken pedig utazok drága páromhoz, ugyanis szombaton fogathajtó verseny lesz náluk (ő szavaival élve paci show), amit mindenképpen látni szeretnék. De tényleg, még rendeltem lovas pólót is, illetve ajánlottam, hogy bemelegítésnek megnézhetjük előző este a Ben Hurt. :'D
Saját programból is adódik bőven..
- elsőként is írni a nyaramról, illetve befejezni a féléves posztot, ami egyébként konkrétan kész van, csak csinosítgatni kell. Ezeket szerintem még a héten befejezem, a következő napok/hetek meg lesznek úgy is annyira eseménydúsak, hogy külön posztot érdemelnek. Más most nincs így a fejemben, talán a sorozatok c. posztomnak nekikezdek, ha elkap az ihlet.
- a második kiemelt az olvasás, hát most különösen érzem, hogy többet szeretnék olvasni, kérdés mennyire fog ez összejönni ugyebár. Jelenleg két könyvet olvasok, de a levegőben lógó listámon szerepel még pár, azok közül is az Abigélt mindenképpen szeretném újraolvasni, illetve a Bezzeg az én időmben van még a sulira hangolódós listámon, esetleg valami Jean Webster könyv.
- sorozatokat illetően elég kuszán állok, még valamikor félbehagytam a Vészhelyzetet, de szerintem egyetem mellett folytatom majd valamikor, a Grace Klinikát szintúgy, bár ebből azt hiszem csak az évadzáró részt nem láttam. A Heartland évadzáró része és "új" évada vár is rám, na hát nem tudom, hogy bepasszírozom-e szegénykét valahová, vagy inkább majd a téli szünetem idején nézem meg inkább kényelmesen. Szívek Szállodájából is újranéztem majdnem két évadot illetve az új részeket is, de most ő is parkolópályára került. Na amivel ramatyul állok az A vezércsel, egy részt láttam, de komolyan olyan jó, hogy igyekszem folytatni és befejezni, már csak azért is, mert véges a kedves párom netflix előfizetése. Apropó Netflix, a Pam és Tommy sorozatot láttam innen, ahhoz képest egész jó, hogy mennyire nem szoktam bírni az életrajzi alkotásokat. És akkor végül ott a Simpson család, aminek habár az előző évadával egészen naprakész voltam, a mostanival, hát hümm.. Remélem sikerült visszaterelnem magam ahhoz a jó szokásomhoz az új évadnál, illetve megnézni a kimaradt részeket.
- most éppenséggel annyira nem tombol a sütögetési kedvem, de azért pár sütikét még mindenképpen el szeretnék készíteni, ilyen a zserbó, mármint a rendes, igazi, sárgabaracklekváros-diós zserbó, habár tényleg finom volt a szilvalekváros-mákos is; még egyszer a narancsos csillagkekszet, mert szépen elfogyott magában is, engem azért érdekel, hogy milyen, ha lekvárral tapasztok össze kettőt, és leöntöm csokimázzal; aktuális a sajtos rúd, aminek a tésztája már készen vár pár napja a hűtőben; az olivás stangli receptje azóta nem hagy nyugodni, amióta rátaláltam; egyelőre most ennyi jut eszembe.
- országtortát kóstolni, bár ezért Nagykőrösig nem fogok elmenni, viszon a cukormentesért Szegedig igen. Milyen jó, hogy pont a Hatos Rétessel szemben van az a cuki, ahol készítik. :'D
- lomolni, takarítgatni kicsit, habár ez mindig aktuális. Mindenképp szeretném befejezni az ablakok tisztítását, nálam kicserélni a függönyt, és végre újrafesteni a konvektorom, lemosni a csempéket a fürdőben is (amióta a wcben megtettem, imádom nézegetni őket), illetve valamit ügyködni az erkélyemen. A ruhásszekrényem pakolgatása éppen zajlik jelenleg is, egyébként a java rendben van, most szimplán csak a ruhákat pakolgatom meg nézem át. Á, a boncterembe való köpenyem se felejtsem el kimosni! Ami pedig egy nagy talán, az a portörlés, ugyanis nem olyan régen intéztem ezt, talán a múlt hónapban, viszont amennyi könyvet meg kell mozgatni ehhez a procedúrához, hát őszintén nagyon nem vonz, plusz most legalább minden a helyén is van.
- eltolni a biciklimet valamikor és valahogy apukámhoz, hogy rendbe legyen már téve szegénykém.
- vakáció bérletet venni, és legalább egyszer olyan helyre utazni, ahová tényleg magáért a kirándulásért megyek.
Tényleges egyetemre hangolódós programból is akad pár, bár őszintén szerintem nem telt el egy hét anélkül, hogy ne bújtam volna valami orvosis könyvet. Így jöttem rá, hogy az embriológiával szerintem most is jóban leszünk, illetve hogy az élettan tankönyv elsőre nem volt annyira ijesztő, viszont minél többet nyitottam ki, annál inkább azzá vált.
- van gumikesztyűm, de azért bőven kelleni fog még, úgyhogy ezt mindenképp venni kell, illetve hibajavítót is mindenképp. Esetleg egy barna bokacsizmát, ne azt az egy szem feketét koszoljam, amit eleve ünnepibb alkalmakra vettem, pl. vizsgák. Ja, meg tollak. Meg valami piszkozatfüzet órai jegyzeteknek. És persze bérleteket.
- befejelentkezni egyetemre, felvenni az órákat, találni valami órarendbe illő tesit, ami esetleg még tetszik is, és remélhetőleg sikerül felvennem.
- habár már kiiírtam a tanrendet, azért nyilván rácsekkolok majd, hogy mikor milyen zh lesz, meg melyik héten lesznek és melyiken nem gyakszik, hogy képben legyek mindennel.
- apropó órarend, mostanában úgy 9 előtt/körül szoktam felkelni magamtól, de szeretném szoktatni magam a minél korábban felkelésekhez, ugyanis suliidőben minimum 3 nap kell 8-ra mennem, ami fél hatos kelést jelent, szóval..
- igaz csak a tavaszi félév végén lesz szigóm bikémből, én már most elkezdtem kidolgozgatni azt a pár molbis minimumkérdést amit ott is számon kérnek, na hát egyelőre kettővel vagyok meg, viszont a maradékot (tényleg nem sok), szeretném még egyetem előtt befejezni, és még véletlenül sem később baszakodni ezzel
- anatból viszont most télen lesz, mégis egyelőre az őszi félév tételeiből keményen egy darabot sikerült lefirkantanom a füzetembe, bár tény, hogy olvasgatni már számtalanszor olvasgattam a fej-tarkó fájlt. Szóval szeretném az írkálást folytatni, bár kétlem, hogy az összes idetartozó tételt le fogom írni, de már az is bőven elég, ha előrébb járok majd párral, mint ahogy haladunk órán. Amit viszont mindenképp szeretnék ismételgetni az a tavalyi anyag, tényleg úgy az egész mindenség a bonctermi tételektől kezdve a szövettan, embris tankönyvi fejezetekig. Amik közül is az utóbbiak kapnak majd fokozott figyelmet, ugyanis míg tavasszal csak teszt formájában kérték őket számon, télen már szóban kell kifejtenem a tudásom róluk, ami lássuk be, nem éppen egy kaliber. Bár őket nem fogom kiírkálni, csak szimplán ismételgetek, és reményeim szerint a félév során is sikerül majd találnom rájuk alkalmat.
Nem tudom hogy alakul majd a félévem, mondván a másodév a legnehezebb.. De remélem az egyetemi anyagokon kívül tudok majd szimplán kikapcsolódásból is olvasni, legalább kéthetente sütögetni, illetve nagyikámhoz ellátogatni, már amennyire az idegrendszerem is érez erre hajlandóságot. :"D Esetleg kirándulni, legalábbis Sárospatakra mindenképpen, illetve még egy Bohemian Betyars koncerten is fixen ott leszek. :)
receptkörkép Sikerült annyi receptet kinéznem, hogy úgy gondoltam kicsit rendszerezem őket évszaknak megfelelően - ami persze nem jelenti azt, hogy máskor ne lehetne megsütni őket, hiszen például a zserbóra se tudok egy évet várni. Főleg olyanok lesznek, amiket még nem próbáltam, vagy már próbáltam, csak nem írtam róla (vagy írtam róla, csak kiment az agyamból). A java a magyar konyha oldaláról származik, de természetesen még mindig találok valami szimpatikust a street kitchen, vagy a nosalty oldalán, esetleg tv nézés közben.
Ősz
Almás krémes
Nagyon szeretem a főzött (?) almát és a vaníliakrémet, úgyhogy kíváncsi vagyok, milyen a kettő együtt.
Körtés-csokis sütemény
Szeretem első látásra volt ez a csinos sütike, ráadáasul amióta rájöttem, hogy mennyire finom a körte sütve, hmm..
Barackmag
Sajnos nincs hozzá formám, pedig már tuti csináltam volna, ugyanis elég finom puha süti.
Pergelt diós sütemény
Nem tudom mióta ácsingózok már ez után a süti után, de nagyon ideje lenne már megsütnöm, viszont mindig visszatart, hogy az összes lapját egyenként kisüssem..
Flódni
Kész meglepetés volt ez a sütemény amikor megkóstoltam, mert elsőre nekem tök töménynek tűnik, hogy hű, alma is, dió is, plusz még mák, amit bejglin kívül semmiben nem eszek meg, de még lekvár is.. Valójában pedig finom ízbomba.
Sütőtöksüti
Imádom a sütőtököt, de süti formájában még nem próbáltam.
Tél
Aranygaluska
Annyira imádom, hogy ő is az a kategória, amit bármikor meg tudnék enni, ennek ellenére még sosem csináltam a tésztáját.. Vaníliasodót hozzá viszont igen, mert anélkül lehet, hogy meg se enném. :')
Fonott kalács / Foszlós fonott kalács
Az első receptet már elkészítettem, a másodikat még nem, de néha annyira rá tudok kattanni a vajaskalács-kávé/forró csoki kombóra, hogy előbb eljön az ideje.
Karácsonyi narancsos csokoládéfelfújt
Sajnos még nincs szufléformám, pedig nagyon vonzanak a kívül puha, belül jó folyós csokis édességek, depláne ha narancsos.
Hólabda
Hozzám bármikor bármekkora kókuszmennyiségű süti jöhet, plusz jó pont, hogy rajongok a mókolós sütik készítéséért.
Túrós-kapros pite
Keresztanyukám szokta hébe-hóba sütni ünnepekre, és nem is értem, hogy miért nem kértem el még a recepjét, ugyanis nagyon odavagyok érte.
Mikulás-csizma süti
Jajj annyira kis cukik, ráadáasul pont három kedvenc ténykedésem is elkél a készítésénél: a sütik összetapasztása, lecsokizása és még kókuszt is szórhatok rá.
Fűszeres kakaós linzer
Őszintén szólva a sima verzió engem annyira nem nyert meg, de egy kis plusz fűszer remélem jót tesz neki (esetleg csokimáz).
Mézes krémes
Mivel azt már tudom, hogy milyen a borzalmas, ehetetlen mézes krémes recept, így remélem ez már egy jó fajta lesz, vagy ha nem, csak nagyikám receptes sarkát kell feltúrnom érte.
Tavasz
Kókusztorta
Szerintem most az egyszer kivételt teszek, és születésnapomat egy saját tortával fogom ünnepelni, ami nyilván tömény kókuszcsoda lesz.
Tejeskávétorta mascarpone krémmel
Ezt pedig névnapomra, ha nem hamarabb.
Mindig szezonális
Zserbó
Habár nekem mindig is dióval és sárgabaracklekvárral lesz az igazi, azért teszek egy próbát a mák és szilvalekvár kombóval.
Tökmagos stangli
Hála tesómnak bővült a kedves sós sütis repertoárom, és habár a bolti is nagyon finom tud lenni, viszont azért a házi verzióra is kíváncsi lennék.
Sváb kifli
Nagyon szeretem csinálni ezeket a kis kifliket, viszont egyik sem ízlett annyira, hogy újra nekifogjak, na de talán hátha megtalálom egyszer a tökéletes receptet.
Néró
Tudtommal még nem ettem rendes nérót, avagy nem gagyi bolti változatot, hanem rendes házit, vagy pedig mégis, és azért jut eszembe hébe-hóba, hogy mikor csinálom már meg?
Fél-év történései Tyűha, az anatómia vizsgámat megelőzően az omsz tesztelésemről meséltem legutóbb, pedig azóta eltelt a félév is, no meg szinte majdnem az egész vizsgaidőszak. Őszintén szólva legtöbbször marhára nem éreztem kedvet a blogoláshoz, ezért sem dugtam ide a képemet, másrészről viszont hiányzik kicsit-nem kicsit. Most éppenséggel úgy vagyok vele, hogy szeretnék írkálni, főképp stresszcsökkentő hatása miatt, másrészt pedig elég gyakran bánom, hogy nem dokumentálok ezt-azt. Na de most igen!
Magáról a félévről nem nagyon van mit mesélnem, mert keményen 3 tárgyam volt csak, abból is kettő kötvál. Az orvostöri még az első harmadban, hétfő és kedd esténként. Kezdetben még érdekesnek tartottam, viszont a tanárváltás számomra nem volt túlzottan kedvező, ezért habár mindig bejelentkeztem órára -hála az égnek, hogy online volt-, a vége felé már egyre kevésbé figyeltem oda. Számonkérés sosem volt, egy teszttel zártunk, amire szóra se érdemes módon készültem, lényeg, hogy 5 lett, méghozzá hibátlan :') Részletkérdés, hogy valamit úgy kellett kigugliznom, mert akkor jött velem szembe az a dolog először, és nem is egy ilyen volt! Az orvosi genombiosz pedig az utolsó négy hétben volt, itt viszont már rendesen mentek az órák, amiből keményen kettőn voltam ott, és nem feltétlen azt mondanám okként, hogy a genetika a legutolsó dolog, ami érdekel.. Két tesztet írtunk, méghozzá online, egyikkel sem volt problémám, bár mindig szépen kidolgoztam a kérdésekre a választ. Így ebből is 5 lettem.
Az anatómia vizsgámról pedig már meséltem, de azért ejtek pár szót az órákról is. Új tanárokat kaptunk, javarészt tanárnő tanított, vagyis a kart és a lábat teljes egészében ő adta le, és hát imádtam, imádom, sőt, ő a kedvencem. Nagyon jól és érthetően magyaráz, reflektált arra, hogy mikre mennek rá vizsgán, illetve, hogy jövő évben a most tanultak milyen formában bukkannak fel újra. Majd a törzs és koponya témánál már tanár úr csatlakozott hozzánk, őt azért sikerült hamar megkedvelnem, mert nem egyben darálja le az anyagot, aztán na tessék, nézegesd a koponyát úgy, ahogy akarod a kismillió képletével, hanem szépen részekre bontja, és ad pár percet, hogy megnézegessük a csontokon a képleteket, plusz mindig hozott a való életből példákat, hogy ezt és ezt miért kell tudni, ami számomra nem csak érdekes volt, hanem a kapcsoltság miatt könnyebben megmaradt az infó. Néha pedig beugrottak helyettesíteni fiatalabb srácok is, őket pedig a lazább hangulat miatt csíptem (vagy csíptem volna, ha ott vagyok). Amúgy magát a bonctermi gyakorlatot én nagyon szeretem, nem sok olyan dolog van, ami jobban kikapcsolna a boncolásnál. Ráadásul mivel nem csak a gyakorlati handoutokat tanulgattam jobbára, hanem magukat a tételeket is, így még bátrabban mertem boncolni, na meg könnyebb volt nézegetni, hogy mik is kellenek. Szóval az anatot továbbra is szeretem.
Apropó a szövettant majdnem lehagytam. :"D Bár erről tényleg nem nagyon van mit mesélnem, azt az egy dolgot leszámítva, hogy végre ebből is rájöttem, hogy hogyan kell(ene) tanulni. Igazából előadásra sosem jártam, viszont a 2. szövis tesztem bukása után rájöttem, hogy talán nem ártana, mert ott kihangsúlyozzák, hogy mi érdekli őket legfőképp, pl. nem az, hogy tudod, hogy 5 milka vv-t van, hanem hogy 5 T vv-t van. Hát igen, még mindig lehet fokozni az átváltás iránt érzett utálatomat. Szóval az előadásanyag a minimum, na meg persze a szemis handout, viszont a fő társam a szövettan tankönyvem.
Átmenetként pedig következzen az első szövettan tesztes élményem. Valahogy sikerült pont előtte lebetegednem, még mázlim, hogy hamarabb kezdtem az ismétlést, mert a hétvége az Sabrina nézésével ment el. De még nagyobb mázlim, hogy sikerült, igaz csak 7 pontra, ami miatt nyilván csak a szám húzom, nem pedig világösszeomlósat játszok, mint mikor nem lett meg a minimum szint. Egyébként voltam még beteg, bár ezt csak gyakorlatilag sorolnám be ide, ugyanis a 3. oltás terített le nagyon.. Olyannyira, hogy hiányoztam szövettan szemiről is, illetve gyakról, ami nem szokásom, tényleg szeretek ott lenni az órákon, ami ilyenkor már csak azért is jön jól, mert kilőhetem a hiányzásaim.
Most pedig újból visszaugrok még a téli időszakba. Februárban is voltam a páromnál, most mentem le első alkalommal úgy, hogy a suli végeztével indultam hozzá. Ez annyit tesz, hogy kevesebbet vonatozok, viszont járkálhatok a lomjaimmal, plusz most még az árkádban is tettem egy kört, mert valaki burger kinget akart. :D Habár csak az átszállásig kellett egyedül cipekednem, ugyanis ott várt rám, majd busszal mentünk haza. Elég hamar rászoktam az órák utáni kávézásokra, és forró csokizásokra, egyszerűen isteni a kókuszos forró csoki a freiban. Illetőleg hugikám végre-valahára eldöntötte, hogy hol tanul tovább, vagyis pontosabban milyen szakon, mert meglepőmód azt rögtön tudta, hogy Szegeden.. A gyógytornászt választotta.
Márciusban az egyik pénteki napon éppen vonatoztam lefelé debibe, emlékszem, hogy háttal ültem, már a Nap is sütött, és hogy fájt a fejem.. Anatgyakon már relatíva jobban éreztem magam, viszont boncolás közben egyszer beszédültem, akkor nyomban le is ültem inkább.. Ami borzalom pedig utána jött, hát tényleg nem tudom szavakba önteni, olyannyira szarul éreztem magam.. Kicsit leültem az ET-ben is, a villamoson kb. ülve aludtam, a vonaton pedig próbáltam összeszedni magam - egyébként ekkor próbáltam ki az új menő 1. osztályt, tényleg elég klassz, csak mivel az én privát szférám nem szereti a fülkés kocsikat, így kevésbé volt komfortos. Szolnok volt a harmadik város már, ahol aznap jártam, mondtam a páromnak, hogy ritka szarul vagyok, de csak elmentünk vásárolgatni. Állítólag elég sápadt voltam, hát pedig addigra már átestem a holtponton, legalábbis a séta jobban esett, mint a buszon való zötyögés. Furcsálltam amúgy, hogy sétálva jobban érzem magam, mint ülve. A h&m-ben voltunk amúgy csak ha jól rémlik, na meg az obiban, megkaptam a kinézett lámpácskámat, napom fénypontja volt ha-ha. Végül már kezdett sötétedni, amikor a kfc-ben leültünk kajálni, habár nekem az még csak a reggelim volt. Utána pedig vonatoztunk kettőt, és végre megérkeztünk hozzá, egyúttal rekordot döntöttem, mert 5 városban is jártam aznap. Sőt, másnap még Egerben is, bár elég hideg volt, azért a ferreros kávé melegen tartott, na meg a marcipán múzeum, hú, nekem nagyon tetszett!
És áprilisban is jártam a páromnál, ahol egyúttal megejtettem-tük az év első fagyizását. Na meg Szegeden, szétsétáltam magam, de megérte, jól éreztem magam. :) Megkaptam a harmadik oltásomat is, amit az első 12 órában elég jól viseltem, utána viszont kurvára nem, viszont valami csoda folytán helyrejöttem hugikám ballagására. Szép volt nagyon, bár most is nagyon furcsa volt nekem visszamenni, mert tudom, hogy odajártam, érezni viszont.. Idegen az egész. No de mindegy, lényeg, hogy kellemes volt nagyon a ballagás, viszont utána én olyan jól kidőltem nagymamám ágyában, hogy nem fogadtam volna arra, hogy én aznap képes leszek onnan kikelni és hazamenni.
Május, sőt, az év főfőfő eseménye pedig A The Moog koncert volt, ami külön posztot érdemel. :)
Június 7-én a csokifagyi nap alkalmából ellátogattunk az itthoni kedvenc fagyizómba, hogy ha már úgy is féláron van a csokifagyi, akkor vegyünk, ezt is. :) Szintén júniusban kétszer is elkísértem a páromat debiben a kórházba. Első alkalommal a drága jó barátja, S. hozta el, így kocsival voltam furikázva én is. Voltunk még a nagyerdőnél is fagyizni, illetve az árkádban.. Elég sok időt töltöttünk itt, ebből úgy 1-2 órán át csak S.-el beszélgettem, amíg kedves párom a haját vágatta, vagy éppenséggel csak várt arra, hogy lenyírják. Ahhoz képest elvoltunk, legalábbis én főképp csak hallgattam. Amikor pedig azt hittem, hogy már befejeztük a napot, na akkor jött a máv meglepetése, és lövésem se volt, hogyan és mikor jutok haza.. Nem is kellett hogy legyen, ugyanis hazahoztak kocsival.
anatómia vizsga 06.27
El sem hiszem, hogy végre lezárult ez a korszak, vagyis sikerült teljesítenem az első évemet. Nem nagyon akarok, legalábbis nem nagyon szeretném ömlengéssel teletömni ezt a posztot, mert nem hátrafelé akarok tekinteni, hanem előre. Na jó, kizárólag annyiban tekintek hátra, hogy az anatómia vizsgámat elmesélhessem.
Pont aznap éjféltájt hasított belém a gondolat, hogy basszus, az alsó végtagnál a szegmentális beidegzést át se vettem, te jó ég.. Bár nagyobb volt a pánik, mint maga a tanulás, ugyanis két kezemen meg tudom számolni, hogy hány (bőr)ideghez kellett szegmentumokat párosítani. Olvasgattam még utána kicsit, vagyis befejeztem a törzses-koponyás témakört, aztán végül lefeküdtem aludni, talán fél kettő körül? Mertem remélni, hogy összejön egy 3 órányi alvás, hát végül is hamar elaludtam, viszont 3 körül felébredtem, mert az álmomban vizsgáztam a boncteremben, és volt, amire nem tudtam a választ, és emiatt úgy bepánikoltam, hogy felébredtem. :"D Látszik mi a legnagyobb félelmem a szóbeli vizsgaszituációk miatt. Szerintem megint hamar elaludtam, és a legközelebbi felébredéskor már 5 óra volt, így a maradék negyed órát "ellustálkodtam" az ágyban - aztán már csak azért is keltem, mert agyamra ment az idegességem. Nagyon új keletű szokásom a hányinger érzése, amivel nem is lenne bajom önmagában, ha nem társulna öklendezéssel, mert szörnyű a kettő együtt. Közben elkészültem, és pár percnyi késéssel indultam útnak, amiből az lett, hogy 2 perc híja volt, hogy lekésem a vonatot. Hú, a fene egye a nagy rutinom.
A kellemesen hűvös, és friss levegőn való séta után borzalmas volt a nulla légmozgásos vonaton ülni, már-már rosszul éreztem magam, gondoltam rá, hogy eszek a müzlimből, de aztán letettem a hányingerem miatt, micsoda jó kombó a kettő.. Végül csak megérkeztünk, ráadásul első vágányra, wow, sose érkeztem még debiben elsőre. Na meg időben is, így már 7 előtt vártam a buszomat. Ó igen, azért jöttem hamarabbi vonattal, hogy elérjem a 7 órási buszt, ugyanis a vili csak a kálvin tér után jár, előtte meg villamospótló busz jár, és nem tudom így mennyi a menetidő, és nyilván nem most akartam kockáztatni.. Szóval vártam a buszom, ami 5 perc elteltével sem jött, 10 perc elteltével sem, na mondom jó, ha 15 percet késik, akkor elmegyek taxival. És nem jött.. Úgyhogy taxiba ültem. Nagyon kis aranyos és vidám volt a sofőr, laza negyed óra alatt ki is hozott a klinika telepig, ráadásul még két kalappal is szerencsét kívánt a vizsgáimhoz. :)
Úgy voltam vele, ha már ilyen kalandosan indult a reggelem biztos sikerülni fog ez a vizsga. Vagyis először a szövettan tesztecske, tőle féltem mondhatni inkább, viszont kiismertem már annyira magam, hogy tudtam ha ez megvan, akkor utána a boncterem már sima ügy.
Szövettan terembe belépve egy kicsit ismerős tanárnő fogadott minket, és mikor az én diákimat csekkolta, akkor megjegyezte, hogy milyen kis különleges nevem van. :) Majd leültem a helyemre, és próbáltam lekötni a gondolataimat addig is, míg sorra kerülök. Közben belibbent a terembe az én szövettan tanárnénim, örültem ám az ismerős arcnak. Szóval az első fél órát kb. végigültem, hiszen teljesítettem a szövi 1-et (7 pont), és az embrit is (9 pont). Úgyhogy jöhetett a szövi 2, megint. Relatíve nagyon könnyű volt a teszt, és most nem az én jobb felkészültségemre alapozom, hanem arra, hogy egyrészt kb. egyértelmű volt, hogy mi a jó, másrészt nagyon sok helyen csak egy dolgot kellett kiválasztani. Szokásom szerint azért újra átnéztem az egészet, közben számolgattam, hogy min. 6 pont meglegyen, azon túl már nem is érdekel, aztán leadtam.. És 10-ből 9 pont lett! Nesze neked tesztírás.
Amíg átsuhantam a szövettan teremből a boncterem felé, addig azért dobtam gyorsan egy sms-t a páromnak, hogy hát teljesítettem a szövettant, úgyhogy gyere rám boncterem. :D
Várás közben még egyik csoporttársnőmmel is váltottunk pár szót, nagyon jól esett, hogy rám köszönt. Ő előttem ment be C vizsgás lévén, remélem (jól) sikerült neki. Én viszont annyit vártam, pedig már eléggé kivoltam alapjárat is, hogy elkezdtem egy kicsit tornázni, aztán mikor kijött hozzánk az egyik tanár, hogy na ki lesz a következő, akkor nyomban odamentem, hogy én már szeretnék vizsgázni. Húztam tételeket, vagyis inkább random választottam, ugyanis nem kiterítve voltak szépen, hanem egymáson, mint egy kártyapakli, úgyhogy mertem remélni, hogy így is beválik a tételhúzós taktikám, és végül is bevált! Felső végtagot tekintve az a. axillarist húztam, alsóból a térdízület izmait, törzs-koponyából pedig a mellkas ízületeit és mozgásait. Majd gyorsan húztam bónuszt is, miszerint az alsó végtagos tételemből nem kell felelnem, illetve tanárt is húztam, akiről nem tudtam kicsoda, de aztán kiderült. :)
Majd helyet foglaltam. Apropó, a mi szövettan termünkben folyt a vizsgázás! Fontos infó. :D Gyorsan felírkáltam a főbb dolgokat a papíromra, elsőre nem jutott eszembe pár axillaris ág, de szerencsére helyére került minden, aztán mentem nézegetni a hullán az ágakat, a külön kis karon megnézegettem a hiatus axillaris med. et lat., aztán konstatáltam, hogy amúgy a másik hulla háttal felfelé néz, szóval ott is megkereshettem volna, no de mindegy, vagyis igazából annyira nem volt mindegy.. Egyébként tanárnőm is bent volt, egyszer pont egymásra néztünk és elmosolyodtunk mind ketten, hjajj, örülök, hogy még mindig felismer. :"D Végül még a kiállított csontvázon is megnézegettem ezt azt, amiket majd mutogatni kell a mellkasos tételemhez, aztán még nagy jó dolgomban előtúrtam egy hátcsigolyát és egy bordát, és azokon csekkoltem az ízületeket.
Aztán szólítottak, na itt esett le, honnan ismerem én ezt a srácot - ő narrálta végig az összes feltett videót. :) Plusz mivel nem sokkal idősebb tőlem, így számomra kellemesebben esett a vizsgázás, nem is éreztem annyira vizsgaszituációsnak a helyzetet, bár azért az elején még kicsit összeszedetlen voltam, és csak daráltam az anyagot. Apropó, már az első mondatomnál leállított, ugyanis én úgy tanultam, hogy az a.axillaris elnevezés a m. biceps brachii ináig érvényes, hát nem, az m. pectoralis major (amúgy a gyakszis handoutban is benne van, nem tudom hogy siklottam át felette, de ezentúl nem hanyagolom a szöveges információkat). Az ágaival nem volt gond, mutogatni is tudtam őket, illetve hogy milyen idegekkel haladnak, miket látnak el, meg ilyesmi. Majd jött ugye az a. circumflexa scapulae és az a. circumflexa humeri post. miatt a hiatus axillaris med. et lat. megmutatása, na én valamiért a hullához mentem, pedig a karhoz kellett volna, amin megnézegettem felkészüléskor, ugyanis a hullán nem tudtam megmutatni, vagyis kb. beazonosítani se, hogy merre lehet, mert a triceps caput longumát még megtaláltam, de a teres minor meg major olyan szinten szét lett cincálva, hogy hamar hagytuk a dolgot. Csak hogy tornázzunk egy kicsit, idézve a vizsgatanárom, visszamentünk a másik hullához, és még megmutattam a n. axillarist, meg elmondtam, hogy honnan ered, és ennyi is lett volna a felső végtag. Jöhetett a mellkas, így átsétáltunk oda, én szépen a kezembe vettem a thoracalis csigolyámat egy bordával, és rajtuk mutogatva mondtam el szépen a két costovertebralis ízületet. Ekkora már kellően belelendültem a pofázásba, konkrétan olyannyira, hogy ugye soroltam szépen, hogy a bordácska ízületi feje (nyilván nem így :D) ízesül a saját thoracalis csigolyájának fovea costalis sup.-jával, a felette lévő porckoronggal, és az afelett lévő thoracalis csigolya fovea costalis sup.-jával.. Vagyis inf.-jával, viszont gyorsan javítottam magam, bár mondta a vizsgatanárom, hogy igen, tudta mire gondolok. Na az ízületek után soroltam volna a szalagjait, tengelyét, mozgását, tralala, helyette viszont inkább kérdezz-felelekbe ment át a felelés, így beszéltem olyasmikről is, amik nem konkrétan ehhez a tételhez tartoznak, pl. maguk a bordák. Majd folytattuk tovább a mellkas ízületeket, a mozgásánál az antero-posterior és sagittális irány esetében már elkezdtem mondani, hogy na az a.-p. esetében a felső thoracalis csigolya proc. transversusai a sagittalis tengellyel 45°-ot zárnak be, majd gyorsan közbevágott, hogy jajj ebbe bele ne kezdjek, csak a mozgásokat mondjam el, úgyhogy említettem a pumpanyél mozgást, ami a sternumra hat, és a vödörfül mozgást, ami pedig az alsó bordákra. És ezennel végeztünk is!
Még megkérdezte, hogy milyen jegyet adnék a feleletemre, négyest mondtam, aztán végül a felső végtagra kaptam 4 pontot, a törzsre pedig 5 pontot, mert az tetszett neki. :D Majd kiszámolta, hogy a pontjaim alapján 4,4-re állok, így végül 4-re lettem lezárva. Legvégül még megkérdezte, hogy nem ismerem-e egy lányt, akinek stimmel a vezetékneve az enyémmel, mondtam, hogy nem, és legeslegvégül pedig jó nyarat kívánt, én meg kapásból lazán rávágtam, hogy neked is. :DDD Tegezésből is látszódik, hogy mennyire komfortosan éreztem magam vizsgázáskor.
Kilépve az anat intézetből leültem kicsit pihenni az egyik padra, no meg tudatosítani magamban -és természetesen másokban-, hogy hogyan sikerült az anatómia vizsgám. Aztán viszont a villamos felé vettem az irányt, majd gyalog a vasútállomáshoz, mert az IC-t mindenféleképpen el akartam érni, főképp a klimatizáltsága miatt. A vonaton elég jól bekómáltam, így konkrétan jól is jött, hogy felkeltett a telefoncsörgés. De tényleg olyannyira kimerült voltam, hogy mivel a vonatkésés miatt 2 perc híján lekéstem a buszomat, így inkább vártam fél órát a következőre.
Itthon pedig már két vészhelyet rész megnézése, egy kis alvás után, na meg fájdalomcsillapító! bevételével olyannyira elememben voltam, hogy már az őszi órarendemet csekkolgattam. :") Bár tanulni most egy jó ideig nem fogok, augusztusban szerintem biztosan elkezdem a ráhangolódást, ugyanis a 2. év a legnehezebb, dacára annak, hogy "csak" 3 tárgyam van. Élettan, amit szerintem szeretni fogok, mert a sejtbi is nagy kedvencem volt, bikém, amiről annyira sok fogalmam igazából nincs, bár a molbis intézetből kiindulva szerintem megleszünk egymással.. A legjobb, hogy elvileg év közben mindkettőt ki lehet váltani, előbbit már csak azért is akarom, mert akkor -1 szóbeli. No meg azért is, mert akkor csak az anatszigóm maradna a vizsgaidőszakra - amit legszebb reményeim szerint karácsony előtt le szeretnék tudni. Aztán majd meglátjuk mi sikerül a dologból, mert így belegondolva, hogy na, bonctermi vizsga, aztán szövettan+embri tesztek, ha nem váltotta ki az ember, bár rájuk kiemelten figyelni fogok, és tanulnom őket a kisangyal, mert tesztezéssel én vizsgaidőszakban többet nem szeretnék szórakozni, aztán végül újabb bonctermi vizsga, ami kicsit komplexebb a szövis-embris tételek miatt. Huhh, még így belegondolva is sok!
No de egyelőre nem kell az orvosis világ felé dugnom az orrom. :) Konkrét terveim még nagyon nincsenek, bár már félreraktam pár könyvet, amikre nagyon kíváncsi vagyok, sorozatból is akad 1-2, na meg természetesen zserbósütés legelsőként, és még takarítgatni is szeretnék - fő, hogy semmi agymegerőltetőt ne végezzek.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
