Kiv�telesen most valami �rtelmes posztot szeretn�k �rni, nem a szok�sos unalmas f�l�t, amikor is csak le�rom, hogy mi t�rt�nt velem a suliban, vagy am�gy, vagy p�ld�ul hogy mit vettem. B�r az ilyet am�gy se tudn�m abbahagyni, t�ls�gosan is a 'r�geszm�mm�' v�lt, hogy minden esem�nyt le�rjak, minden egyes napr�l, m�ghozz� az�rt, mert m�r kb. hatodikos korom �ta mindig megteszem. B�r ha akarn�k (dehogy akarok!), se tudn�k blogol�s n�lk�l �lni. Hozz�mn�tt.
Nemr�g, vagyis pontosan ma vil�gosultam meg arr�l, hogy szerintem az anyuk�m sem szeret. J� persze az a tipikus szeretlek, mert a l�nyom vagy s�ma az jelen van, de m�sr�szr�l nem hiszem. Sose mondjuk egym�snak, hogy szeretlek, sose pusziljuk meg egym�st. Hab�r alapvet�leg nem vagyunk ilyenek, sosem csin�ltunk ilyen alap dolgokat (sem). Sosem k�rdezi meg, hogy mi van velem, hogy �rzem magam, mik t�rt�ntek. Csak akkor tudja meg, ha valamif�le okb�l kifoly�lag (pl. egy k�z�s v�s�rl�s alkalm�val) elkezdek r�luk besz�lni. De egy�bk�nt nem tudna semmir�l, �s k�l�n�sk�pp nem is zavarja, hogy nem tud semmir�l. Persze nem �rom a sz�ml�j�ra, neki is megvannak a maga gondjai, k�teless�gei stb. stb. M�sr�szr�l nem vagyok egy annyira izgalmas szem�lyis�g, s�t. Unalmas vagyok, m�r ha k�ls� szeml�l�k�nt n�zem magam, mert ugyeb�r komolyabban nem �rdeklek senkit, senki sem akar igaz�n megismerni. Sajnos-nem sajnos, nem vagyok egy tipikus �tlag l�ny, erg� m�r el is lehet k�nyvelni unalmasnak. Valamelyik nap azon gondolkoztam, hogy mi�ta v�lt m�g ridegebb� a kapcsolatom a  j�bar�tn�mmel, de h�t pofon egyszer� volt a v�lasz: � minden h�ten j�r egyik bar�tn�nkkel, m�sink bar�tn�nkkel sz�rakozgatni, m�g �n sehova sem megyek vel�k. Vagyis m�r egy j� ideje semmilyen komolyabb programukba nem csatlakoztam be. Egyre jobban megmakacsoltam vel�k szemben magamat, hiszen r�gebben egy rakadt dologban benne voltam. Most viszont semmiben. Nem azt mondom, hogy olyan h� de rossz t�rsas�g, mert nem, csak szimpl�n �n vagyok a m�s. Nem sok k�z�s van benn�nk, ha egy�ltal�n vannak k�z�s von�sok, b�r azok is ink�bb apr�l�kosabb dolgok. �gy persze m�g a kis r�pke t�z perces sz�netekben sem vagyok a besz�lget�sek sz�sz�l�ja, ink�bb csak hozz�sz�lok bizonyos dolgokhoz, de t�lzottan nincs mit mondanom. Vagy ha �n kezde(n�)k el besz�lni valamir�l, akkor az �ltal�ban nem tart t�l sok�ig, mert nem �rdekli �ket, amit mondok, vagy meg sem hallj�k (j�, r�foghatom arra, hogy n�ha nem nagyon emelem fel a hangom). Ezeket meg mind annak tudom be, hogy m�s vagyok, mint �k. N�ha kir�v�an m�s.
Viszont nem csak a bar�tn�imt�l k�l�nb�z�k �gy, hanem ezek szerint a tipikus �tlag l�nyokt�l is, hisz �k olyanok. Ez  n�ha j�, n�ha nem, att�l f�gg, milyen szemsz�gb�l n�zz�k. Szoci�lis �letem p�ld�ul �gy egy nagy nulla, illetve 'pasim' (nem nagyon b�rom ezt a sz�t, de a p�rom az t�ls�gosan is magasabb sz�nvonal� sz�) sincs. Mondjuk nem is vagyok egy nagy partiz�s, pasifal�s l�ny. M�sr�szr�l tartom magam �nmagamhoz. Van is egy elcs�pelt id�zet, hogy ink�bb ut�ljanak az�rt, amilyen vagyok, mintsem szeressenek az�rt, amilyen nem vagyok. Mondjuk lehet, hogy olyan �letst�lusban boldogabb lenn�k, csak nem �nmagam. J�bar�tn�m is ami�ta bulizgat, el�gg� megv�ltozott, �s az �n v�lem�nyem szerint nem �ppen a jav�ra. De h�t ez is csak az �n egy�ni v�lem�nyem, amit am�gy nem is mondok el neki, mert az � l�t�sm�dja messze nem olyan, mint az eny�m. Amit a legrossszabbnak gondolok az az, hogy lusta lett. J� persze, egy�bk�nt sem volt az a nagy str�ber fajta (mint mondjuk �n, b�r mostans�g �n is punnyad�s korszakomat �l(t)em, de ha tzid�szak van, akkor azt�n jobban teljes�tek, mint valaha). De h�t nem is r�la akarok besz�lni, hanem magamr�l.
Sz�val eddig ott tartunk, hogy nem vagyok egy izgalmas t�rsas�g, �s m�r a bar�ts�gaim is egyre ink�bb megkopnak, �s hogy anyuk�mat sem mondan�m nagy bar�tn�nek. De m�gsem vagyok szomor�, vagy ha igen, akkor az csak egy kicsi id�intervallum, amit az �nbizalomhi�nyom �s a gy�r �n�rt�kel�sem eredm�nye, vagy ha t�rt�nnek szar dolgok. Az ut�bbi t�nyez� n�lam el�g macer�s, de ezt m�r eml�tettem kor�bban, hogy a rosszabb (legyen ak�rmilyen kis apr�, semmilyen, pillanatnyi stb.) t�nyez� is, sokkalta ink�bb magamra veszem, m�g a j� dolgoknak annyira nem tudok �r�lni, t�lzottan nem hatnak meg, csak egy kis pillanatig. Visszat�rve, nem vagyok boldogtalan ember, hab�r annak t�nhetek. Szeretn�m megismerni jobban magamat, hogy milyen is vagyok val�j�ban, �s hogy n�h�ny dologban mi�rt vagyok olyan, amilyen. Viszont kellene valami, vagy tal�n valaki, ami seg�t, mert egyed�l vagyok, t�lzottan is magamra vagyok utalva. Hab�r tal�n jobb is, ha �jfent magamra t�maszkodok, hisz vil�g�letemben egymagam voltam, nem kapok seg�ts�geket, viszont nem is k�rek. Megszoktam ezt a st�lust, �s nem is �rzem �gy, hogy meg kellene t�le v�lnom. B�r am�gy sem hiszem, hogy lesz majd olyan ember, akinek teljesen megtudok majd ny�lni, �s �nmagamat tudom adni, akinek b�rmikor b�rmit eltudn�k mondani. �t pedig �rdekeln�m, mindig meghallgatna, mindig mellettem lenne �s seg�tene, ha kell (�s ford�tva). Mondjuk ez is egy tipikus ber�gz�d�sem, hogy m�r-m�r t�lzottan is z�rk�zott t�pus vagyok, �s sok id�be telne, �s m�g t�bb energi�ba, hogy valaki teljesen megismerje azt, aki vagyok, valamint ott van persze a kock�zat is, hogy lehet, hogy nem �ri meg az eg�sz a folyamatos vesz�d�st.
Felmer�lhet akkor a k�rd�s, hogy akkor most m�gis mi �r�m�m van az �letemben. Bizony van, persze nagyobb �r�m�k nem t�lzottan, viszont rengeteg kicsi van. A legf�bb �r�mforr�som mi m�s lenne, ha nem az iskola. A tanul�soknak k�sz�nhet�en �rzem magam valakinek, ez az egyetlen egy dolog van. Valahol a legeslegm�ly�n �nmagam belsej�ben iszonyatosan b�szke vagyok magamra, ami�rt ilyen okos, de legeslegink�bb szorgalmas vagyok. Hogy nekem nem ny�g a tanul�s, szimpl�n ha olyan k�pet v�gok hozz�. De t�bbs�g�ben nem, mert �lvezem. J� �rz�s tanulni, t�bbet tudni, f�leg ha olyat tanulok, ami m�g �rdekel is, �s szeretem azt a t�rgyat. Az pedig annyira, de annyira felemel� �rz�s, amikor megtanultam valamit. Mondjuk amikor 4 �r�n kereszt�l (apr�bb sz�netekkel persze) tanultam a biol�gi�t (eg�sz t�mak�rt), �s mikor v�geztem, k�r�lugr�ltam a szob�mban, hogy juh�, tudom a bioszt! Olyankor pedig valami hiperszuper okosk�nak �rzem magam, �s ez is nagyon j� �rz�s. Szeretek min�l t�bbet tudni arr�l, ami �rdekel, �s ha valamir�l m�r tudok egy s m�st, azt is szeretem. Mondj�k azt is, hogy a tudatlans�g �ld�s, h�t lehets�ges, az �n esetemben viszont nem, mert minden �rdekel egy szinten. Meg persze ott a dolgozat�r�s is, amikor tudom, hogy �gy fogok dolgozatot �rni, hogy na �n azt�n k�sz�ltem r� becs�letesen, mindent meg(t�l)tanultam sz�pen, �gy nincs is k�ts�gem afel�l, hogy nem fogok tudni valamit. Am�gy sokszor pedig azon sop�nkodok, hogy milyen kev�s dolgot k�rnek t�l�nk sz�mon - viszony�tom mindent ahhoz, amennyit megtanultam egy adott dolgozatra. �s v�g�l ott van az is, amikor kikapjuk a dolgozatokat. Nem nagyon vagyok egy izgul�s fajta, sem dolgozat el�tt, sem ut�nna nem szok�som izgulni, ink�bb csak a k�v�ncsis�g hajt. Persze azt�n �r�mmel nyugt�zom, hogy �t�st, vagy pedig n�gyest kaptam. Illetve van m�g egy kis pici t�nyez� ebben a nagy dologban, m�gpedig a tan�rok. Tisztelem, �s szeretem �ket (na nem mindegyiket, de most nem ennek akarok feneket ker�teni). Sok j� tan�rom van, az irodalom-nyelvtan, a matek (n�mi fejr�z�s), angoln�l dett�, a f�ldrajz, a t�rt�nelem (a k�t verhetetlen), a biol�gia-k�mia (nem a sz�vem cs�cske a tan�r, de ha belegondolok, nem ut�lom, egy cseppet sem), a n�met, a m�dia, a rajz vagyis konkr�tan mindegyik (igen-igen, a fizika nem, de most annyira nem akarok vele j�sz�v�sk�dni, hiszen tan�ri szempontokat eln�zve nagyon a sor v�g�n kullog). Sz�val tisztelem a tan�raimat annyira, hogy sosincs olyan, hogy nem k�sz�l�k valamire, �s �ltal�ban igyekszem mindig hozni azt a maximalista form�mat, nem l�gok �r�kr�l �s nem is pusk�zom. Persze nem �rt�k tanulok, de egy nagyon kis picike r�szben �k is jelen vannak. Biztosan jobb �rz�s nekik is mondjuk egy olyan dolgozatot jav�tani, ami rendesen meg van csin�lva, persze nem mindig hib�tlan. B�r tudom, hogy nekik sem ez a f� �r�mforr�suk, de az�rt hi�ba apr�cska kis dolog, sz�m�t valamit.
De az �letemet nagyr�szt lefed� iskola-tanul�s t�m�ja mellett az�rt van m�g egy j� n�h�ny dolog, ami �r�met okoz. Legeslegels�k�nt a szinte mindennapokat lez�r� esti sorozatn�z�s jutott eszembe, de h�t ez nem is csoda. Mindig iszonyatosan j� �rz�s fog el, amikor elind�tom a sorozatot, �s befekszek az �gyamba, �s 40 percig csak b�mulok a k�perny�t. Beszippant a sorozat, kir�nt a saj�t vil�gomb�l az � vil�g�ba. Kikapcsol �s megnyugtat. K�sz�nhet�en szerintem ennek az is, hogy m�r pikk-pakk eltudok aludni (am�gy jelen id�szakban m�g mindig a House-t ny�zom, most a 2 �vad k�zep�n m�r t�l j�rok). �s persze ott van az a tipikus t�nyez� a v�s�rl�s. Nekem azt�n oly mindegy mit v�s�rolok, mindig �lvezettel v�s�rolok, j�, ha lakkokr�l van sz�, akkor tet�ponton vagyok, de ha �telt-italt, ha pap�r�r�szeres holmikat, ruh�kat, b�rmit sz�vesen veszek, de n�zegetek is. Egy k�nyvesboltban is ugyan�gy eltudok t�lteni egy �r�t, mint mondjuk a Rossmannban. A v�s�rl�s is kicsit olyan, mint a sorozatn�z�s, hogy kikapcsol egy adott id�re, �s felt�lti a kis lelkem energi�val, illetve nem kis �r�mforr�s, legyen sz� ak�rmir�l. Ott vannak a nagyon alap dolgok is, mint az alv�s, s�t�l�s, ev�s, lakkoz�s, rendrak�s �sat�bbi. A sportol�s is j� dolog am�gy, de a tesi �r�kon k�v�l nem t�lzottan csin�lom (harmadikra val� fel-lem�sz�s rem�lem �r valamit). Legf�k�pp a fut�st szeretem, legink�bb a r�vid t�vot, de m�r egyre ink�bb megszeretem a hossz� t�vot is. Illetve az�rt vannak olyan emberek, akiket az�rt kedvelek �s majdnem napi szinten egy�tt vagyok vel�k �s besz�lget�nk, hi�ba nem mindig r�zs�s a helyzet, vagy javar�szt nem, de az�rt innen is sz�rmaznak �r�meim. �s m�g vannak apr�bb, �s m�gapr�bb dolgok, de m�r �gy �rzem magam, mint aki a lelk�t is kiblogolta (r�pke 2 �r�ja �rok csak), �gy most m�r csak egy nagy t�nyez�t veszek sz�mon, ami meglep�en nem m�s, mint a blogol�s. Vicces, hogy ezzel kezdtem, �s ezzel is fejezem be. Ide is ezernyi �s ezeregy �rvet sorolhatn�k fel, de ennek ugyeb�r m�r tervezek szentelni egy cikket, �gy nem ny�jtom hossz�ra t�lzottan. J�lesik blogolni, hab�r nekem ez m�r f�gg�s�gbe ment �t, persze nem kapok hisztirohamot, ha nem blogolok, csup�n azt �rzem, hogy le kell �rnom mindent, ami t�rt�nt, hogy vissza tudjam majd olvasgatni k�s�bb (egyszer egy�bk�nt m�r megtettem, �s nagyon j�l es� dolog volt!). Sz�val nagyon �r�l�k, hogy van egy aranyos kis blogom, ahova b�rmikor, b�rmilyen hangulatban b�rmit le�rhatok, �s ugye meg is teszem. �n semmilyen negat�v t�nyez�t nem tudn�k mondani a blogol�s ellen (lehet, hogy most pl. id�ig�nyes, de akkor is minden perce csak a hasznomra v�lik), ugyanis nekem el�g hasznos kis dolog. �gyhogy �n �gy a v�g�re m�r csak azt tudom mondani, hogy �r�l�k, hogy vagy nekem. :)