Tyűha, az anatómia vizsgámat megelőzően az omsz tesztelésemről meséltem legutóbb, pedig azóta eltelt a félév is, no meg szinte majdnem az egész vizsgaidőszak. Őszintén szólva legtöbbször marhára nem éreztem kedvet a blogoláshoz, ezért sem dugtam ide a képemet, másrészről viszont hiányzik kicsit-nem kicsit. Most éppenséggel úgy vagyok vele, hogy szeretnék írkálni, főképp stresszcsökkentő hatása miatt, másrészt pedig elég gyakran bánom, hogy nem dokumentálok ezt-azt. Na de most igen!

Magáról a félévről nem nagyon van mit mesélnem, mert keményen 3 tárgyam volt csak, abból is kettő kötvál. Az orvostöri még az első harmadban, hétfő és kedd esténként. Kezdetben még érdekesnek tartottam, viszont a tanárváltás számomra nem volt túlzottan kedvező, ezért habár mindig bejelentkeztem órára -hála az égnek, hogy online volt-, a vége felé már egyre kevésbé figyeltem oda. Számonkérés sosem volt, egy teszttel zártunk, amire szóra se érdemes módon készültem, lényeg, hogy 5 lett, méghozzá hibátlan :') Részletkérdés, hogy valamit úgy kellett kigugliznom, mert akkor jött velem szembe az a dolog először, és nem is egy ilyen volt! Az orvosi genombiosz pedig az utolsó négy hétben volt, itt viszont már rendesen mentek az órák, amiből keményen kettőn voltam ott, és nem feltétlen azt mondanám okként, hogy a genetika a legutolsó dolog, ami érdekel.. Két tesztet írtunk, méghozzá online, egyikkel sem volt problémám, bár mindig szépen kidolgoztam a kérdésekre a választ. Így ebből is 5 lettem.

Az anatómia vizsgámról pedig már meséltem, de azért ejtek pár szót az órákról is. Új tanárokat kaptunk, javarészt tanárnő tanított, vagyis a kart és a lábat teljes egészében ő adta le, és hát imádtam, imádom, sőt, ő a kedvencem. Nagyon jól és érthetően magyaráz, reflektált arra, hogy mikre mennek rá vizsgán, illetve, hogy jövő évben a most tanultak milyen formában bukkannak fel újra. Majd a törzs és koponya témánál már tanár úr csatlakozott hozzánk, őt azért sikerült hamar megkedvelnem, mert nem egyben darálja le az anyagot, aztán na tessék, nézegesd a koponyát úgy, ahogy akarod a kismillió képletével, hanem szépen részekre bontja, és ad pár percet, hogy megnézegessük a csontokon a képleteket, plusz mindig hozott a való életből példákat, hogy ezt és ezt miért kell tudni, ami számomra nem csak érdekes volt, hanem a kapcsoltság miatt könnyebben megmaradt az infó. Néha pedig beugrottak helyettesíteni fiatalabb srácok is, őket pedig a lazább hangulat miatt csíptem (vagy csíptem volna, ha ott vagyok). Amúgy magát a bonctermi gyakorlatot én nagyon szeretem, nem sok olyan dolog van, ami jobban kikapcsolna a boncolásnál. Ráadásul mivel nem csak a gyakorlati handoutokat tanulgattam jobbára, hanem magukat a tételeket is, így még bátrabban mertem boncolni, na meg könnyebb volt nézegetni, hogy mik is kellenek. Szóval az anatot továbbra is szeretem.
Apropó a szövettant majdnem lehagytam. :"D Bár erről tényleg nem nagyon van mit mesélnem, azt az egy dolgot leszámítva, hogy végre ebből is rájöttem, hogy hogyan kell(ene) tanulni. Igazából előadásra sosem jártam, viszont a 2. szövis tesztem bukása után rájöttem, hogy talán nem ártana, mert ott kihangsúlyozzák, hogy mi érdekli őket legfőképp, pl. nem az, hogy tudod, hogy 5 milka vv-t van, hanem hogy 5 T vv-t van. Hát igen, még mindig lehet fokozni az átváltás iránt érzett utálatomat. Szóval az előadásanyag a minimum, na meg persze a szemis handout, viszont a fő társam a szövettan tankönyvem.

Átmenetként pedig következzen az első szövettan tesztes élményem. Valahogy sikerült pont előtte lebetegednem, még mázlim, hogy hamarabb kezdtem az ismétlést, mert a hétvége az Sabrina nézésével ment el. De még nagyobb mázlim, hogy sikerült, igaz csak 7 pontra, ami miatt nyilván csak a szám húzom, nem pedig világösszeomlósat játszok, mint mikor nem lett meg a minimum szint. Egyébként voltam még beteg, bár ezt csak gyakorlatilag sorolnám be ide, ugyanis a 3. oltás terített le nagyon.. Olyannyira, hogy hiányoztam szövettan szemiről is, illetve gyakról, ami nem szokásom, tényleg szeretek ott lenni az órákon, ami ilyenkor már csak azért is jön jól, mert kilőhetem a hiányzásaim.

Most pedig újból visszaugrok még a téli időszakba. Februárban is voltam a páromnál, most mentem le első alkalommal úgy, hogy a suli végeztével indultam hozzá. Ez annyit tesz, hogy kevesebbet vonatozok, viszont járkálhatok a lomjaimmal, plusz most még az árkádban is tettem egy kört, mert valaki burger kinget akart. :D Habár csak az átszállásig kellett egyedül cipekednem, ugyanis ott várt rám, majd busszal mentünk haza. Elég hamar rászoktam az órák utáni kávézásokra, és forró csokizásokra, egyszerűen isteni a kókuszos forró csoki a freiban. Illetőleg hugikám végre-valahára eldöntötte, hogy hol tanul tovább, vagyis pontosabban milyen szakon, mert meglepőmód azt rögtön tudta, hogy Szegeden.. A gyógytornászt választotta.

Márciusban az egyik pénteki napon éppen vonatoztam lefelé debibe, emlékszem, hogy háttal ültem, már a Nap is sütött, és hogy fájt a fejem.. Anatgyakon már relatíva jobban éreztem magam, viszont boncolás közben egyszer beszédültem, akkor nyomban le is ültem inkább.. Ami borzalom pedig utána jött, hát tényleg nem tudom szavakba önteni, olyannyira szarul éreztem magam.. Kicsit leültem az ET-ben is, a villamoson kb. ülve aludtam, a vonaton pedig próbáltam összeszedni magam - egyébként ekkor próbáltam ki az új menő 1. osztályt, tényleg elég klassz, csak mivel az én privát szférám nem szereti a fülkés kocsikat, így kevésbé volt komfortos. Szolnok volt a harmadik város már, ahol aznap jártam, mondtam a páromnak, hogy ritka szarul vagyok, de csak elmentünk vásárolgatni. Állítólag elég sápadt voltam, hát pedig addigra már átestem a holtponton, legalábbis a séta jobban esett, mint a buszon való zötyögés. Furcsálltam amúgy, hogy sétálva jobban érzem magam, mint ülve. A h&m-ben voltunk amúgy csak ha jól rémlik, na meg az obiban, megkaptam a kinézett lámpácskámat, napom fénypontja volt ha-ha. Végül már kezdett sötétedni, amikor a kfc-ben leültünk kajálni, habár nekem az még csak a reggelim volt. Utána pedig vonatoztunk kettőt, és végre megérkeztünk hozzá, egyúttal rekordot döntöttem, mert 5 városban is jártam aznap. Sőt, másnap még Egerben is, bár elég hideg volt, azért a ferreros kávé melegen tartott, na meg a marcipán múzeum, hú, nekem nagyon tetszett!

És áprilisban is jártam a páromnál, ahol egyúttal megejtettem-tük az év első fagyizását. Na meg Szegeden, szétsétáltam magam, de megérte, jól éreztem magam. :) Megkaptam a harmadik oltásomat is, amit az első 12 órában elég jól viseltem, utána viszont kurvára nem, viszont valami csoda folytán helyrejöttem hugikám ballagására. Szép volt nagyon, bár most is nagyon furcsa volt nekem visszamenni, mert tudom, hogy odajártam, érezni viszont.. Idegen az egész. No de mindegy, lényeg, hogy kellemes volt nagyon a ballagás, viszont utána én olyan jól kidőltem nagymamám ágyában, hogy nem fogadtam volna arra, hogy én aznap képes leszek onnan kikelni és hazamenni.

Május, sőt, az év főfőfő eseménye pedig A The Moog koncert volt, ami külön posztot érdemel. :)

Június 7-én a csokifagyi nap alkalmából ellátogattunk az itthoni kedvenc fagyizómba, hogy ha már úgy is féláron van a csokifagyi, akkor vegyünk, ezt is. :) Szintén júniusban kétszer is elkísértem a páromat debiben a kórházba. Első alkalommal a drága jó barátja, S. hozta el, így kocsival voltam furikázva én is. Voltunk még a nagyerdőnél is fagyizni, illetve az árkádban.. Elég sok időt töltöttünk itt, ebből úgy 1-2 órán át csak S.-el beszélgettem, amíg kedves párom a haját vágatta, vagy éppenséggel csak várt arra, hogy lenyírják. Ahhoz képest elvoltunk, legalábbis én főképp csak hallgattam. Amikor pedig azt hittem, hogy már befejeztük a napot, na akkor jött a máv meglepetése, és lövésem se volt, hogyan és mikor jutok haza.. Nem is kellett hogy legyen, ugyanis hazahoztak kocsival.