Igazs�gszerint mindig az a kis csendes, nem igaz�n bar�tkoz�s, semmi rosszat nem csin�l� gyerek voltam, �s vagyok m�g, most is. Tal�n ha gyerek nem is, hiszen m�r 18 elm�ltam -b�r a kor az nem t�lzottan fedi le, milyen is az ember - de a t�bbi m�g mindig igaz r�m. Ami nem mindig j�.
Sosem volt igazi csal�dom, �s ez az �vek el�rehaladt�val csak rosszabodni fog ez a helyzet. A sz�leim olyan 14 �ves koromban v�ltak el (sz�tk�lt�ztek), de ez engem nem t�lzottan viselt meg, hiszen azel�tt sem volt valami j� viszonyuk egym�ssal. R�ad�sul viszonylag gyakran fordultak el� olyan esetek, amikr�l jobb nem is besz�lni, persze ezek mind ap�mhoz k�thet�ek, meg a nagy alkoholizmus�hoz. Ami�ta pedig megsz�letett a tes�m (7-8 �ves voltam), az�ta m�gink�bb kevesebb figyelmet kaptam, �s �n nem is ig�nyeltem ezt. Hiszen nincsen egy karak�n szem�lyem, belet�r�d�m a dolgokba, mindent elt�r�k n�m�n, k�v�l nem l�tszik rajtam, hogy mennyire szenvedek bel�l. Az ap�m pedig soha az �let�ben nem t�r�d�tt velem semennyit sem, 3 �ves korom ut�n. Mondhatni a m�ltban is �l velem kapcsolatban, hisz csak ilyen kiskori eml�kei vannak r�lam, szerintem azt m�r r�g fel sem fogta, hogy 18 elm�ltam, �s jav�ban a gimn�ziumi �veimet taposom. �gyhogy ilyen k�zegben n�ttem fel, javar�szt a saj�t kis vil�gomban. A t�bbi csal�dtagom is ugyanilyen cs�cs, mondhatni. Egyed�l az unokatestv�remmel volt rendes viszonyom, de az is csak volt, 14 �ves koromig. Ha ismern�m az id�utaz�s titk�t, az egyik id�szak, ahova visszamenn�k, biztos az egyik olyan nyaram lenne, amit az uncsimmal t�lt�ttem. M�ra m�r csak szomor� belegondolni, hogy az az id� m�r r�g elt�nt, �s soha t�bb� nem lesz olyan m�r semmi. Nem t�lt�k vele t�bb hetet �gy, hogy eg�sz nap egy m�terre se szakadunk egym�st�l, �s szinte v�gigbesz�lj�k is az id�t, �s elt�ltj�k t�v�z�ssel, tollasoz�ssal vagy kutyas�t�ltat�ssal. Az apai nagymam�mat sem sz�vlelem t�lzottan, el�gg� olyan kioktat�s t�pus, plusz nem is lehet elmondani neki semmif�le bels�bb gondolatot, mert m�r r�gt�n kapja is a telefont. Viszonylag az anyai nagymam�m a legnorm�lisabbnak nevezhet� rokon a csal�domban, mondjuk � meg olyan soha be nem �ll a sz�ja t�pus, viszont legal�bb k�rdezget fel�lem, hogy hogy vagyok, hogy megy az iskola �s ilyenek (amit rajta k�v�l senki, de t�nyleg, senki nem tesz meg!). �gy senkivel sincs bizalmas kapcsolatom, senkivel nem osztom meg a bels� gondolataimat, mind�ssze csak olyan tipikus dolgokr�l besz�lek, hogy milyen dolgozat lesz, miket olvastam �s ilyenek. Sz�val el�gg� magamnak val� kis k�l�nc vagyok, az eff�le k�zegben val� feln�v�s k�vetkezt�ben. Megszoktam, hogy mindig is egyed�l voltam, �gy m�g most sem ig�nylem t�lzottan a t�rsas�got, nincsen egy valamire val� bar�tom sem, p�rkapcsolatr�l pedig maximum �lmodozni merek, de akkor is v�gyok egy Mr. Darcyra (b�rcsak �n lenn�k Elizabeth Bennet).
�gy h�t �ppens�ggel nem t�l sok el�nye van annak, ha egyed�l van az ember. Senki seg�ts�g�re sem sz�m�thatok (mondjuk nem is v�rom el, ilyen t�ren is ritka makacs vagyok). Senki se hallgat meg, ha �ppen a hangulatingadoz�s kap el, �s a m�lyponton vagyok, �s senki sem b�ztat, vagy dics�r meg, ha valamit rosszul csin�ltam. Senkit sem �rdekel, hogy mi van velem, hogyan is �rzem magam igaz�n, mi b�nt. De m�r megszoktam, ebben n�ttem fel. Szerintem ennek k�sz�nhet� az, hogy olyan str�ber vagyok, �s fontos nekem a tanul�s. Szeretek j� jegyeket kapni, mert az j�l esik, egy pozit�v visszajelz�s, hogy igen, j�l megdolgozt�l �rte, �s ez az eredm�ny. Igyekszem mindig j�l megcsin�lni a kiadott feladatokat, �s j�l teljes�teni (ez a minimum), vagy m�r t�lteljes�teni. Mert igen, nekem fontos volt valami, �s mivel fontos volt, tettem is �rte, �s soha nem dobtam el a francba. Viszont magamat illet�en.. Nos, h�t nem t�l j�l �llunk!
Persze az nagyon sz�p, �s becs�lend� dolog, hogy nem cigizek, nem iszok �s nem drogozok (b�r ezekre saj�t kis fogadalmam van, hogy mi�rt nem �z�m, de egy�bk�nt sem vonzanak). De a szem�lyis�gem egy r�sze csapnival�, ha t�rsas kapcsolatokr�l �s ilyesmikr�l besz�l�nk. A bar�tkoz�s nem megy, nem tal�lom a szavakat, ha sz�momra idegen ember k�zel�ben vagyok. Meg nem is vagyok egy besz�lget�s fajta, szeretek hallgatni, m�sr�szt a mondand�m t�bbnyire nem �rdekel m�sokat, a tipikus alapt�m�k besz�lget�sn�l pedig n�lam hi�nyoznak. Az egyik az, hogy m�sok kibesz�l�s�hez nekem nincs gerincem, a m�sodik pedig az, hogy velem nem t�rt�nik minden percben valami h� de izgalmas, s�t, ritk�n �lek �t ilyen dolgot. Persze att�l m�g nincs hal�lra �t�lve a besz�lget�s (csak ritka esetben), igyekszek az�rt besz�lni, ha kell. De vannak olyan dolgok is, amikre k�ptelen vagyok, pl. ha s�r valaki, biztos nem �n vagyok az, aki megnyugtatja. Ha a k�r�nkbe ker�l egy kisgyerek, biztos nem �n vagyok az, aki foglalkozik vele (h�t m�g a kisbab�k!). Amit pedig legink�bb ut�lok, a tipikus hivatali, vagy tudom is �n, milyen dolgok, amik sz�ks�gesek a mindennapi feln�tt �lethez, de �n rohadtul nem vagyok k�pben semmivel: postai dolgokat illet�leg 0 vagyok, nem is csin�ltam m�g egyed�l, s�t, (ez nem igaz�n postai t�ma), m�g egy kurva vonatjegyet se vettem m�g. Meg persze ott van az, amir�l m�r annyiszor �rtam, hogy szinte meg is csin�lhattam volna: az �nk�ntes munka, hab�r di�kmunk�ra is mehettem volna, meg persze a nyelvvizsga, �s az ezzel egy�tt j�r� mag�ntan�r v�llal�s. Sz�val az ilyen "feln�tt dolgokhoz" �n messze nem vagyok feln�ve, �s ezt ut�lom legink�bb magamban. Vagy ink�bb azt, hogy nem is teszek ezek �rdek�ben semmit, hogy el�re jussak. Csak v�rok a csod�ra, vagy valamire/valakire.
N�ha m�r annyira magam alatt vagyok a sok olyan h�lye gondolatomt�l, amikor 1. cikis helyzetek jutnak eszembe, 2. egyed�l semmire se vagyok k�pes 3. emberekkel val� kapcsolatban mekkora szar vagyok, hogy nem csoda, hogy egyszer t�nyleg elgondolkoztam a hal�lomon, az �ngyilkoss�gon. De t�nyleg, fek�dtem az �gyamban, v�rva arra, hogy elalszok, �s egyszer csak az f�szkelte be mag�t az agyamba, hogy mi lenne, ha kimenn�k az erk�lyre, fel�lln�k az erk�lyl�d�ra, �s leugran�k. �s meghaln�k. Persze p�rg�tt az agyam, hogy milyen esem�nyek j�tsz�dn�nak le, de valahogy olyan.. Nem is tudom minek t�nt az eg�sz. Val�tlannak. M�gis ki l�tja, k�ls� szemmel a saj�t, igazi hal�l�t (b�r ilyenr�l nem kaptunk m�g visszajelz�st, meg �gy alapvet�leg semmit se tudunk, hogy mi van a hal�l ut�n).
Persze ez az �ngyilkoss�gos dolog nem ma fordult meg a fejemben, ahogy az sem, hogy seg�ts�gre van sz�ks�gem. Egy k�ls� seg�ts�gre, egy pszichol�gusra, hogy rendbe tegyem, mert nekem megy. M�g csak ahhoz sincs b�tors�gom, hogy egyed�l elmenjek, vagy ahhoz, hogy any�mnak elmondjam, hogy hah�, egy szar vagyok, nem �rtana elvinned egy pszichodokihoz, hogy kezdjen velem valamit. De nem, nem csin�lok �n semmit, csak �lem a szok�sosnak nevezhet� ny�ri napjaimat: olvasok, vagy filmezek, meg n�ha n�ha elmegyek v�s�rolni, meg az angoloz�st is �jrakezdtem. Legf�k�pp viszont �llok egy helyben, �s nem tudok, mi t�v� legyek, csak v�rok. Viszont mindig �n sem v�rhatok, egyszer elj�n az az id�, amikor d�ntenem kell: vagy a kezembe veszem a dolgokat, vagy k�ls� seg�ts�get k�rek. M�s v�laszt�som nem maradt, hiszen sok�ig nem folyhatatom �gy az �letemet, ahogy most zajlik.